Mayer Gábor: A Föld Napja
Április 22-re böktek valaki felelősök, hogy akkor legyen a Föld napja, akkor húzzuk fel rá ünnepi köntösét, s reggel, mikor megsimogatjuk a Föld kerek buksiját, kapjon egy falat kandiscukrot – had érezze: ma ő az ünnepelt.
Ilyenkor nemes gondolatok támadnak az emberben, már este úgy fekszünk le, hogy másnap igenis érzékenyek leszünk, s ünnepi emelkedettséggel fordulunk összegázolt Gaia földanyánk felé.
Ilyenkor van alkalmunk kicsit szégyenkezni az egész évben kivagyi dölyffel csapkodott ajtajú dízelautónk okán, mely már nem látható büdös fekete füstöt, hanem a sejtfalon áthatoló nanokormot pöfög a levegőbe. Szemlét tartunk petpalackban tartott ásványvizek, üdítők, borok, sörök, égetett szeszek során, s arcunkon átfutó felhő jelzi: ez így nem mehet tovább! Hiszen az ultra finomra szűrt koromszemek, fékbetét porok, gumicsiszolódások, aszfaltkopások, műanyagpalackok nano méretű anyagrészeit isszuk, esszük vízben, halban, húsban, zöldségben, gyümölcsben.
No, most majd, és ezen túl – a nevezetes napon megfogadjuk a soha többét, és párás szemmel nézzük a 40 emeletnyi fényreklámokat, hallgatjuk a magukat (ott is) hirdető cégek intését: ne hagyjuk a konnektorokban telefonjaink töltőzsinórját, mert a fellépő örvényáramokkal etetjük meg a Föld éves készletét már augusztus elejére! S a meghatottság könnyeinek felitatása után rögtön a tőzsdei hírekhez kapcsolván, aznap először derülünk, először kapunk jó híreket. Részvényeink jól állnak, szárnyal az autóipar, mindenhol megépítik az új észak – dél és kelet – nyugat autópályákat, s ha így megy tovább, jövőre megvehetünk egy sokkal nagyobb, jobb, sokkal olyanabb autót, – jobbat, mint amit a szomszéd vett tavaly.
Mementó 2006 emlékmű
