Magyar! Hiszel? – avagy Amikor végre végképp kiírjuk magunkat az egyesült Európából
Mottó:
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Ámen”.
Darab idővel ezelőtt párszor már kihúztam a gyufát a magát nemzetinek, mi több, radikálisnak nevező olvasótábor soraiban, mert le mertem írni, hogy az Index a kezdőoldalam, a nemzeti rockzenét meg nem nagyon komálom, különös tekintettel a Kárpátiára. Nos, könnyen lehet, hogy ezúttal kihúzom az egész skatulyát, mivel az alábbi idézet a 168 Óra internetes oldaláról származik, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy az említett sajtóorgánumot is szoktam olvasgatni:
„Az MSZP szerint azzal, hogy a Jobbik Pörzse Sándor képviselő agyament ötlete nyomán kezdeményezi a koronás címerrel egyesített zászló hivatalos állami jelképpé emelését, valamint a „Magyar Hiszekegy” közoktatási intézményekben történő kifüggesztését, végképp kiírja magát az egyesült Európából. Ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelő, békés együttélésének eszméjével.”
Azért vagyok könnyű helyzetben, mert egyike vagyok azon körülbelül 600 000 választópolgárnak, akik annak idején az Európai Unió ellen szavaztak. Úgy gondolom, minden jogalapom megvan arra, ami az alábbiakban következik:
Ad 1.
Azt hiszem, nem állok messze a valóságtól, amikor azt mondom, hogy hazánk lakosságának túlnyomó része, nemcsak hogy csalódott az Európai Unióban, de bizonnyal vesztesként, vagy kárvallottként élte meg az unióhoz történő csatlakozást. Minden bizonnyal az is megállja a helyét, hogy ezen honfitársaink közül kerültek ki jelentős számban azok is, akik a rendszerváltozásnak nevezett momentum következményeit viselve szintén rosszul jártak. Nem csoda hát, ha a hosszú évszázadok óta birodalmi függésben létező magyaroknál egyre rövidül a cérnaszakadás idő intervalluma. 1848, 1956, 2010.
A nép szinte egy emberként ujjongva ugrált fel örömében, amikor az „uralkodó”, vagyis mai megfelelője, a miniszterelnök, nemet, mert mondani a világ mai hatalmasságainak. Pedig, hol van mindez a nemzet szabadságának és függetlenségének kivívásához?! Sehol! Olyan nagyfokú az elnyomás, a függőségben, kiszolgáltatottságban tartás, hogy elemi erejű érzésként tör fel a szabadságvágy, a függetlenség felé megteendő útnak már az első lépésénél is. A korrektség kedvéért azért ne feledkezzünk meg róla, hogy „Minden utazás az első lépéssel kezdődik!”
Az USA mintájára kierőszakoltan létrehozott nagy olvasztótégely (EU), mely teljesen eltér a nagyvíz túloldalán lévőtől – hiszen ott egy ország van csak, közös múlttal, gyökerekkel, identitással, céllal (elszakadni a brit birodalomtól) és ami talán a legfontosabb, közös nyelvvel –, szintén kierőszakolt módon uniformizálni próbál egymástól eltérő múlttal, gyökerekkel, hagyományokkal, célokkal, és ami talán a legfontosabb, nyelvvel bíró nemzetállamok tucatjait. A szabványok, kvóták, a Brüsszelből távvezérelt, óriásira hizlalt bürokrácia mázsás súlyként telepedik rá az egyes országokra.
Az Unió központi tervutasításos marketingdumája szerinti mindenért pályázni kell, egy torz, teljesen életszerűtlen módszertan, a felnövekvő nemzedékek sorába plántálja bele, teszi magától értetődővé, hogy önállóan semmit nem lehet megvalósítani, semmit nem lehet felépíteni.
És akkor jön Pörzse Sándor, aki hisz Magyarország feltámadásában, és végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelő, békés együttélésének eszméjével.
Tudják mit? Ha ez a népek határokon átívelő, békés együttélésének eszméje, amit az Európai Unió képvisel, ha szembe megy vele, ha nem, ha végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ha nem, engem nem érdekel, köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek tovább ebből az egyesült Európából!
Ad 2:
Igaz, el kell ismerjem, kissé különleges a helyzetem, hiszen magyar vagyok. Az, hogy magyar vagyok, az azt jelenti, hogy nemcsak magyarul beszélek, hanem akként is élek. Ez két dolgot jelent. Először is a magyar ember nemcsak hiszi, de tudja is az Istent!
Hagyok időt! Az előbbi mondat súlyát, jelentését és fontosságát mindenkinek magában kell éreznie, és mindenkinek magával kell tisztába jönnie, amikor ezt a mondatot kimondja. Még egyszer szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a fenti mondat a magyar!, nem pedig a csak magyarul beszélő ember egyik fontos és elengedhetetlen ismérve.
A másik, legalább ennyire fontos momentum a magyar ember életében, hogy a magyar ember a tetteiről ismerszik meg! No comment!
No, mármost annak idején óriási felháborodást keltett, hogy a nagyságos és fényességes Európai Porta – mifelénk erre szokták azt mondani (amolyan autentikus kifejezéssel élve), hogy „szarik az alkotmányra” és tényleg – elfelejtette belevenni a kereszténységet az alaptörvény-tervezetbe, még csak említés szintjén se tették bele! Meghazudtolva múltat és történelmet.
És akkor jön Pörzse Sándor, aki hisz Magyarország feltámadásában, és végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelő, békés együttélésének eszméjével.
Tudják mit? Ha ez a népek határokon átívelő, békés együttélésének eszméje, amit az Európai unió képvisel, ha szembe megy vele, ha nem, ha végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ha nem, engem nem érdekel, köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek tovább ebből az egyesült Európából!
Ad 3:
Eddig csak kárunk, bajunk és szenvedésünk származott abból, hogy a régi uniót egy másikra, egy újabbra cseréltünk. Sem a rendszerváltás, sem az unióhoz való csatlakozás nem hozott jólétet. Ahogy mifelénk mondani szokás (szintén az urbánus frazeológiából származó, szintén autentikus kifejezés, elvégre szóból ért a magyar ember), na, szóval, valahogy a faroknak mindig ugyanarra a végére kerülünk. Cizelláltabb lelki berendezkedéssel bíró olvasóim most bizonyára hangosan felszisszentek, talán még a bal felső hatosban is megzizzent kicsikét az amalgámtömés, de mit van mit tenni, ez a kis magyar rögvalóság. Ha mindenképpen szabatosabb kifejezést óhajtunk használni, tegyük fel a kérdést magunknak: miért mindig mi szívunk?
Tagsági díj, különféle költségek, alkalmazkodási kényszer, jogalkotási alárendeltség (ne felejtsük el, az uniós törvénykezés felülbírálja a nemzeti jogalkotást), ráadásul még a pénz fejében mindent akarnak ezek az akarnokok. Majd mi megmondjuk, hogyan törleszd az adósságodat! Csak úgy törlesztheted, hogy újabb hitelek felvételére kényszerülj!
És akkor jön Pörzse Sándor, aki hisz Magyarország feltámadásában, és végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelő, békés együttélésének eszméjével.”
Tudják mit? Ha ez a népek határokon átívelő, békés együttélésének eszméje, amit az Európai unió képvisel, ha szembe megy vele, ha nem, ha végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ha nem, engem nem érdekel, köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek tovább ebből az egyesült Európából!
Van egy régi és bölcs mondás: „A változatosság gyönyörködtet!” Bizony így van ez. Tegyünk is mellé rögtön egy újsütetű mondást, amely újabban a nagyvíz túlsó oldalán, a messzi Ámerikában aratott igen nagy tetszést az emberek körében és így hangzik: „The small is beautifull!” azaz a „kicsi szép”.
Talán nem kellett volna annyira sietnie Európának ezzel az izzadtságszagú, „közös lónak turós a háta” pénzzel, az euróval. Az európai pénz világában csak egyetlen valuta, az euró létezik, már pedig egyetlen valutát nagyon könnyű ám bedönteni, ellene spekulálni, ne adj’ Isten árfolyamesést előidézni. Több mint húsz ellen már kicsikét nehezebb.
És ha már Európánál, a nagyszerű egyesülésnél tartunk, csődöt mondtak a világ vezető régiójáról szőtt elképzelések is, mind Amerikával, mind Ázsiával szemben jelentős a lemaradásunk, úgyis mondhatnánk, a fasorban se vagyunk, hozzájuk képest.
És akkor jön Pörzse Sándor, aki hisz Magyarország feltámadásában, és végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelő, békés együttélésének eszméjével.
Tudják mit? Ha ez a népek határokon átívelő, békés együttélésének eszméje, amit az Európai unió képvisel, ha szembe megy vele, ha nem, ha végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ha nem, engem nem érdekel, köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek tovább ebből az egyesült Európából!
Ez olyan nagy dicsőség és felemelő érzés? Egy bürokratikusra hizlalt, nemzetállamok nyakán vérszívóként élősködő, legtöbbször diktatórikus hajlamokat mutató gyökértelen, múlt nélküli érdekközösség alárendelt tagjának lenni? Mi olyan nagyszerű ebben?
Magyarként, pécsiként meg aztán különösképpen, mondhatom, hogy a jó Isten mindenkinek kiporciózza azt, ami jár. Egyik kedvenc indiai filmem a Lagaan. Ha nem látták, feltétlen nézzék meg, remek film. Aki szereti a zenés betéteket, annak különösen tetszeni fog. A brit elnyomás idején játszódik. A sztori röviden annyi, hogy ha a falusiak megverik az angol katonákat a nemzeti időtöltésükben, a krikettben, akkor három évre elengedik a Lagaan-t, vagyis az adót.
És lám, fordult a kocka, ha úgy tetszik, mégképződött a csoda, de az is lehet, hogy Gandhi türelmes taktikája hozta meg pár évtizedes késéssel a gyümölcsét – hiába, no, hamar munka ritkán jó – most India foglalja el Nagy Britanniát. Egyik ismerősöm mesélte, hogy Londonban a repülőtéren csak indiaiakból állt a személyzet. Az egyik utasnál valami nem stimmelt, de mivel az indiaiak akcentusával gondok adódtak, darab idő után a magyar utas feladta és ékes édes anyanyelvünkön mindösszesen annyit ordítozott a tanácstalan turbánosok felé (ismét autentikus idézet következik):
–Én hogy kerülök ide? Te hogy kerülsz ide, vazze?! Mi a francot kerestek itt, takarodjatok vissza oda, ahonnan jöttetek! Küggy ide nekem egy angolt, vazze, egy fehér embert, aki itt született! Mutass nekem egyet! Csak egyetlen egyet!
És akkor jön Pörzse Sándor, aki hisz Magyarország feltámadásában, és végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelő, békés együttélésének eszméjével.”
Tudják mit? Ha ez a népek határokon átívelő, békés együttélésének eszméje, amit az Európai Unió képvisel, ha szembe megy vele, ha nem, ha végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ha nem, engem nem érdekel, köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek tovább ebből az egyesült Európából!
És nem kérek továbbá azokból a magyarul beszélő szarháziakból sem, akiknek van bőr a pofájukon, hogy ilyen nyolc szűk esztendő után, amit ők okoztak, a nemzet helyett a kufárokat választják.
Hogy Pörzse Sándor, vagy a Jobbik vezetésével végképp kiírjuk magunkat Európából? Ahogyan egy klasszikus mondotta volt annak idején vállrándítások közepette: „Na és?” Egy ilyen Európából? Higgyék meg, én már alig várom!
Tudják mit? Ami engem illet, én nem kérek tovább ebből az egyesült Európából, mert én
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Ámen”.
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
Drága barátom, testvérem, ….-kám!
Ez az írásod telitalálat!
Szívemből írtál, s mint olyan is mondom, aki elejétől kezdve ellenezte az EU-t.
Már akkor láttuk (sokan), hogy ez egy nagy csapda. Éppen ezért lehetett volna (ha már sok idióta mellette volt) hatalmas előnyöket kiharcolni. De ahogy a mi aljas maffiózó politikusaink tették, az nemzetünk kiszolgáltatása volt!
Testvérem!
Lehet, hogy Pörzse és a Gárda kiír bennünket az EU-ból, de már alig várom. Lehet, hogy lassabban, de annál biztosabban állunk majd talpra!
Ha valaki utálta az orosz megszállást, az én vagyok! Mégis azt mondom, most, hogy végre sikerült kikergetnünk őket, érdemes velük üzletelni. De csak üzletelni!
Üdvözlettel és barátsággal: Czakó István (Pisti)
Bár Pisti megelőzött, én sem írhatok mást:
„Drága barátom, testvérem, ….-kám!
Ez az írásod telitalálat! Szívemből írtál…”
Köszönöm Neked mindazok nevében, akikben hasonló gondolatok kavarognak –( évek óta)– , de nem tudták ilyen tömören, világosan és egyértelműen megfogalmazni, mert képességük vagy idejük nem volt hozzá ebben a mindennapos élet-halál küzdelemben.
Nem megyek bele a részletekbe, hiszen a téma kimeríthetetlen, ugyanakkor óva intek mindenkit (Téged is) a túlzott optimizmustól. Az a bizonyos „első lépés” még nem jelent semmit! (Lásd az erről szóló INF- szavazást a lap jobb szélén!)
2006. október 23-a óta nyilvánvaló (számomra legalábbis), hogy csupán ugyanannak a hatalomnak a jobb és bal kezéről van szó!!! Tehát EZEK-től sem várhatunk mást, mint AZOK-tól. A módszerekben van a különbség, amelyek szintén előre le lettek osztva. Minden történés és nem-történés ezt bizonyítja.
Ami a Gárda ügyben történik, és ami a Történet Alkotmány, a Szent Korona és a kétkamarás parlament ügyében nem történik. Kell ennél egyértelműbb bizonyíték?
Ha Olstein csak egy kicsit is komolyan gondolta volna az ő kis „narancsos-nemzeti fülke-forradalmát”, a sintérsándort a politika közelébe sem engedi, és a Gárdát (bizonyos szűrés és előkészítés után , beillesztette volna a „nemzeti önvédelem” —jelenleg nem létező — rendszerébe. Ehelyett…. (Lásd a Jobbik frakciónál elmondott undorítóan öntelt kinyilatkoztatásait!)
Az „Ad 2” bekezdésedhez rengeteg gondolatom van, de ezektől most — főleg idő híján — megkímélem kommentem olvasóit. Viszont szóban nagyon szívesen vitatkoznék Veled (és Czakó Pistivel is) néhány nagyon lényeges kérdésről, melyekkel tapasztalati alapon nem tudok egyetérteni. E célból szeretettel invitállak mindkettőtöket szerény portámra, ahol tűz és jó bor mellett „n+1-edszer” megkísérelhetjük elkorcsosult fajtánk megváltását.
Várom választokat a jozsef.csiszar@gmail.com címre.
Barátsággal: Csiszár József
ÜDV, Kedves Jocó!
Én, remélem, hamarosan találkozom ….-tal (barátunkkal), legfeljebb egy hónapon belül, terveink szerint. Levélben megírom elérhetőségeimet, s megbeszélhetjük a részleteket. Kérlek, jelezz vissza majd.
Ami kommentedet illeti, értem, és sok mindenben egyetértek. Azt hiszem mindhárman (és még sok barátunkkal így van) egy hullámhosszon vagyunk, de meglátásainkat valóban egyeztetni kell. Erre jók a baráti összejövetelek.
Barátsággal: Pisti
Teljesen egyetértek az írás minden mondatával. Egyetérthetek, mert én is ellen-szavazó voltam. ( És vagyok !)
Egyesült Európából?Inkább az Eu-konform Júdeából véleményem szerint.
Egyetértek a levélíró minden szavával!
egyetlen egy megjegyzés
Sajnos Pörzse,nem tudta hiteles és jó érvekkel megvédeni véleményem szerint saját kiváló ötletét,ami nem csak őt ,hanem sokkal inkább kérdezőit,vélemény terroristáit is minősíti.
Valahányan a magyar ujságírásban dolgoznak és a mai magyar sajtó az ország egyik szégyene!
Egy öntudatos és a véleménye mellett a nevét és elérhetőségeit is vállaló budapesti „polgár”,vagy inkább honfitárs Reiner Péter
Talán a világ fehér embereinek fel kellene ébredniük: igen rosszul áll a szénájuk, az álliberális cionista világrend elterjedésének következtében. Mi magyarok, a szakadék szélén ténfergünk, hamarosan Koszovó szerbjei leszünk.
De, ez nem elég, még el kell tartanunk az EU vérszívóit is, akik nem egyebek, mint a globál pénzvilág, az u.n. „befektetők” (ahogy a hivatalos nyelvezet mostanában megnevezi őket) talpnyalói, kiszolgálói. Sőt jogainkat, leginkább a függetlenségünkkel kapcsolatosakat is megcsonkították, elvették a hazaáruló parlamentereink segítségével.
Ugyanezen árulók, emlékezzetek, miket ígérgettek, bár csak a nagyon hiszékeny, és buta emberek adtak annakidején is a szavukra. Csak remélni lehet, hogy ezek a hazaárulók valaha megbünhödnek. Valós alapja jelenleg sincs a felelősségre vonásuknak, hiszen ők hozzák a 2/3-os hatalom birtokában a törvényeket.
Kedves öntudatos pécsi polgár, a szívemből beszélt,
ki az EU-ból, szervezzük meg! Éva
Minden szavával egyet értek.
SE HÉJJA SEM MEDVE”SAJNOS A HÜLYE POLITIKUSAINK EZT IGEN RÉGOTA NEM ÉRTIK.
Az értelmes Magyar valóban hisz az Istenben de nem a ránk erőszakolt názáretiben hanem a MAGYAROK ISTENÉBEN! A kettő között óriási a különbség ugyanis a názáreti nevében követik el a sok aljas bűnt a lopásokat, gyilkosságokat, rablást, erkölcstelenséget, fajtalanságot és napestig lehetne sorolni! Ehhez kell nekünk vissza térni és a megkeresni a mi vallásunkat nem pedig ezt a „zsidó-keresztény” vallást majmolni! Ha vissza térünk gyökereinkhez akkor újból magára talál a Nemzet!
…a magyar ember nemcsak hiszi, de tudja is az Istent! (EÖPP, egy öntudatos pécsi polgár)
– Az év legszebb sora! Köszönjük!
Először is a magyar ember nemcsak hiszi, de tudja is az Istent!
Én nem hiszem az istened mégis ugyanannyira magyar vagyok mint te.Amúgy nézzél már körül, a magyar lakosság döntő többsége ateista,főleg afiatalabbak.