„Ma, a hülyeség harcol a maradék józansággal” – interjú Stoffán György íróval

Stoffán György írásai talán ma a legolvasottabb írások közé tartoznak, ám a régi kommunista, liberális, mára nemzeti kereszténnyé avanzsált „fősodrat”, azaz a hivatalos jobboldali média mégis úgy tesz, mintha nem is létezne, pedig gondolatai, szellemisége és műveltsége mai világunkban kikerülhetetlen. Legutóbb megjelent könyvei is olyan átfogó képet mutatnak a közelmúltról és a távolabbi, 20. századi történésekről, amelyeket rajta kívül senki nem ír és írt meg… Életrajza pedig, egyenesen történelemkönyv, hiszen a rendszerváltás előtti időktől napjainkig végig kíséri a 20. század végét és a 21. századot – máig. A magyar médiáról, különleges eseményekről, a rendszerváltásról, a jogról és a demokráciáról mesél hol viccesen, hol könnyet csalva az olvasó szemébe. Az írót, születésnapján kerestük fel ismét, egy interjú erejéig…    

– Hogyan telnek egy nyugdíjas író, újságíró napjai? Mivel foglalkozik manapság?

– Gyorsan, néha bosszankodva. Az, hogy mivel foglalkozom, nem is kérdés. Írok. Nem regényeket, hanem a mai kor bajait, problémáit, amolyan megszállott minnesängerként próbálom „megénekelni”, megörökíteni. Azzal is próbálkozom, hogy valamiféle irányt megcsillantsak a megmaradás, az erkölcs, a hit és a nemzeti továbbélés érdekében. Mert ma nagyon nagy bajok vannak, amelyeket az előző nyolcvan év generált. Egy beteg, hazug világban élünk és ennek a beteg, hazug világnak a túlélése a tét…

– Mi a véleménye a most alakuló világpolitikai változásokról, hatalmi harcokról?

– Itt nincsenek hatalmi harcok. Egy forgatókönyv zajlik, és minden állam játssza a ráosztott hülye, aljas vagy éppen békepárti szerepét. Minden államban találtak a forgatókönyvírók olyan szereplőket, akik gondolkodás nélkül, bármit eljátsszanak – jó pénzért. Mert ma a pénz és a hatalom bolondít meg mindenkit, aki a húsosfazékhoz közel kerül. Ha nagyban nézi a dolgokat, akkor kevés kivétellel az látszik, hogy a mai vezetés minden országban azokból áll, akik ezer évig nem jutottak szóhoz, vagyonhoz, hatalomhoz. Most ezt akarják pótolni. Eszük és erkölcsi alapjuk nincs ugyan hozzá, de mégis ragaszkodnak mindenhez, amit összeloptak, kiügyeskedtek maguknak. Proli világ lett az egykor művelt Nyugat, a keresztény Európa. Ma, a hülyeség harcol a maradék józansággal. A világpolitikai változások is ennek a forgatókönyvnek az alapján történnek, és talán az új amerikai kormányzatnak sikerül megállítania ezt a teljesen elmeháborodott, aberrált, primitív, európai vezetői söpredéket.

– Apropó, harc… hogyan ítéli meg a szomszédban zajló háború jelenlegi állását? Várható-e béke, és ha igen, mikor?

– Nem vagyok jövőbelátó, de úgy látom, hogy ez a háború nem két ország konfliktusa. Nem az oroszok és az ukránok háborúznak, hanem a világ háborúzik – önmagával. Persze, mindezt hazudozások és félrevezetések mentén teszi. Amerika világhatalmi törekvése Ukrajnát egyfajta teszt-országként használta, megvette, megszállta, és háborúba sodorta saját üzleti céljainak megfelelően. Gyilkolták az ukrajnai oroszokat és ezzel felbőszítették Moszkvát. Illetve ez volt a forgatókönyv arra nézve, hogy Európát háborús helyzetbe hozzák. Mindkét félnek útjában volt a normális Európa, és ezzel a háborúval tönkre lehetett tenni – a megfelelő, ócska, áruló európai vezetés részvételével – azt a kontinenst, amely az emberiesség, a kereszténység, a tudás bölcsője volt a világban. Merkel és von Leyen tökéletes munkát végeztek. Ma már se szabadság, se demokrácia, se Isten, se emberiesség nincs Nyugat-Európában. Én ezt a háborút leginkább egy Európa önmaga ellen irányuló támadásának látom. Béke akkor lesz, ha a magyarokat a helyükön kezelik és megpróbálják korrigálni azt a bűncselekmény sorozatot, amelyet ellenünk elkövettek 1920-ban. Egy ilyen szedett-vetett Európával nem lehet mit kezdeni… Ehhez viszont fel kellene nőnie a kárpát-medencei magyar társadalomnak is, mert az elmúlt nyolcvan évben csak züllött és hülyült. Alkalmazkodott a környezetéhez…

– Sokszor fogalmaz kritikusan a cikkeiben, akár belpolitikai kérdésekben is. Ön szerint jó irányba haladunk mostanában?

– Nem! Nem haladunk jó irányba. Alázat, erkölcsi tartás nélkül, a kereszténység hangoztatása és az ezzel ellenkező viselkedés a legrosszabb recept. Olyan gyűlöletek feszülnek ma egymásnak, amelyet a pénz generál minden oldalon. Nincs jellem, nincs erkölcs, nincs nemzettudat, nincs kitartás és nincs nemzeti elkötelezettség, sem a politikusokban, sem a társadalomban. A társadalom a politikai és az egyházi vezetés tükre. Olyan a nyáj, amilyen a pásztor. Nekem a 2010-es Fidesz az ideálom, azzal az alázattal, hittel és tenni akarással, ami akkor jellemezte ezt a pártot. Ma, ennek alig van nyoma… Egyedül Orbán Viktor az, aki tartja magát az akkor megfogalmazottakhoz. A környezete azonban őt is be-besározza.

– Mi a véleménye a jelenlegi magyar sajtóról és a sajtó munkatársairól?

– A sajtó olyan, amilyen a gazdája. Az objektivitás ismeretlen, a sajtóetika úgyszintén, a jobboldali sajtó éppen úgy káromkodik, mint a proli balos sajtó… szóval nincs értelmes, objektív, elfogulatlan, normális média ebben az országban. Ha sarkítani akarom, akkor két pólus van: a trágárista, proli Bayer-i sajtó és a drágabolgárúrista, havashenriki proli média. Ergo: ugyanaz mindkettő, csak más fizeti a cikkeket. Magyar, keresztény, nemzeti, értelmiséghez szóló média nincs! És mondom ezt annak a jogán, hogy 2010. óta folyamatosan arra figyelmeztetem a tanult kollégákat, hogy rossz irányba mennek. Persze, csak gúnyolódást és nagyképű prolias lenézést kaptam vissza, tehát azt, amire képesek. 2016-ban kérésre benyújtottam miniszterelnök úrhoz egy tervezetet – amit áttételesen kértek –, arról, hogy hogyan kellene átszervezni a nemzeti médiát. Ahogy Önnek megköszönték, úgy nekem is… és most itt tartunk. Szakmai hibákkal, ostobaságokkal, méltóság és objektív értékítélet nélkül.

– Mennyire érintett a mai magyar társadalom a közélet megosztó folyamatában? Képes-e még összefogni a magyar társadalom, akár egy igaz, jó ügy érdekében?

– Nem! Rettentő mélyek a lövészárkok és a butaság. Nézzen rá a közösségi oldalak kommentjeire. Sikerült az elmúlt évtizedben mindkét oldalon hatalmas gyűlöletet generálni. Ma már persze, nem is két oldal van, hanem ahány ember, annyi féle hülyébbnél-hülyébb vélemény, ócska magatartás.

– És Magyar Péter?

– Róla ne is kérdezzen, kérem, mert beszélni sem vagyok hajlandó erről a nem is tudom micsodáról. Rangon aluli. Ha a körúton kutyaürülékbe lép, arról sem beszél… A haza-, és nemzetárulást nem tudom, és nem akarom tolerálni semmiképpen. Aki ilyesmit elkövet, az a szememben nulla… nem létezik. Csak egy láthatatlan kosz a világmindenségben. Nem ő az egyedüli ezen a listámon.

– Sokszor érezzük, hogy a társadalom egy része ellenségesen viszonyul a fiatalokhoz, sőt, a gyermekekhez is? Teher ma a gyermek? Miért?

– A társadalom önző, szeretetlenné, gyűlölködővé és harácsolóvá vált. Nemkívánatosnak tart mindent, ami a saját boldogulását, egzisztenciáját nehezíti. Így az öreg szülőket és a gyermekeket is. Nézze meg! Tele vannak az öregotthonok és garmadával hagyják ott az újszülötteket a kórházakban. Ez egy lesüllyedt, erkölcstelen társadalom, ami az elmúlt 35-40 év politikájának köszönhető. Annak a rengeteg köpönyegforgató szemétnek, aki kommunistából, liberálisból ma melldöngető keresztény-nemzeti lett… Ez a nagy kapitalista demokrácia, olyan ocsmány és körmönfont diktatúra, amilyen nem volt még. Mert ez a diktatúra a lelket, a családokat, a szeretetet, az alázatot, az emberi méltóságot emésztette föl. Ennek az embertelensége és lélektelensége elborzasztó.

– Hogyan tervezhetjük a jövőnket? Van/lesz kikre építenünk?

– Építeni? Itt? Kire? Hogyan? Itt mindent pénzben mérnek. Ki, mennyit tudott összeharácsolni… a jobb és a baloldalon egyaránt. Azok, akik harminc éve ott vannak a parlamentben, azokat most le kellene váltani és eltiltani a politikától. Ők ugyanis már nem látnak le a népre, a nép bajaira. Ők valamiféle kiválasztottnak érzik magukat és nem is érdekli őket a plebsz, az őket megválasztó társadalom. Erkölcstelen az egész rendszer attól kezdve, hogy a „szolgák”, azaz a képviselők, a miniszterek, olyan pénzeket keresnek, ami teljesen indokolatlan. És ezek a milliomosok határozzák meg a minimálbért, a munkanélküli segélyt… és mondják cinikusan azt, hogy aprópénzekből is meg lehet élni. De ők hozzák azokat a törvényeket is, amelyek az egyszerű szegény embert megsemmisítik, a gazdagot felemelik. Politikai maffia ez az egész és mindegyik kapcsolódik a másikhoz… nincsenek oldalak…

– Alig merem feltenni a kérdést ezek után. Mennyire keresztény Ön szerint a mai magyar társadalom?

– Semennyire! Hitetlen papok és áruló főurak… mondja egy helyütt Passuth László. Nos, ez van ma is. Mitől lenne ma keresztény ez az ország? Keresztény-e az a kormány, amely olyan összegeket halmoz fel, amelyből az államadósság kifizethető lenne, amelyből béreket lehetne emelni, de nem arra használják, hanem a személyes gazdagodásra? A keresztény ország mai emlegetése csak jól hangzó szlogen. Semmi alapja nincs. Mikor hallott Ön olyan politikusi beszédet, amelyben Jézus Krisztus neve elhangzott volna?  És mitől volna keresztény a nép, amikor a jobboldali média semmi mást nem tol, mint a pedofil papok históriáit, mintha csak ez jellemezné az egyházat… Ostoba, törtető jobboldali oknyomozók nem látják mekkora kárt okoztak hetek alatt…

– Mire számíthatunk akár négy-öt év múlva, amennyiben a jelenlegi ütemben és elgondolások mentén haladunk tovább?

– Éljük meg azt a négy-öt évet. A mai világpolitika nem garancia erre. Ostoba, embertelen, gyűlölködő, elmebeteg pénzemberek irányítják a világot. Az emberélet, a nemzetek semmit nem számítanak… és ne felejtse el: ma minden kormány egy kiszolgáló személyzet csupán, semmi más.  Nézze meg az uniós tagállamokat… mindenütt ugyanazokat az eszement hülyeségeket vezetik be, amelyek ugyan távol állnak a nemzeti hagyományainktól, de a globalizáció oltárán – gondolom jó pénzért –, az összes tagállam kormánya bevezeti a legnagyobb baromságokat is. És ezt megteszik a saját népük ellenében, ha az a parancs… Magyarország sem kivétel ez alól.

– Mi az, ami ma hosszú távú, pozitív erkölcsi változást hozhat a magyarok életébe?

Egy visszafordíthatatlan, végzetes folyamat időszakában vagyunk. Az egyház nem mer konkrétan ellenállni a vatikáni tévtanoknak, a magyar kereszténység említése főben járó bűn. Az állami vezetők kő-gazdagokká lettek a saját maguk által hozott törvények égisze alatt, bár tudják, hogy velejéig erkölcstelen az, amit tettek – de törvényes. Itt nincs lehetőség rendet teremteni. Nem cél a rend, az erkölcs, a tisztesség, a kimondott szó. A káosz és az anarchia célravezető, mert a zavarosban lehet halászni… Az erkölcsi változás alapja a rend. Ha pedig azt nem tudjuk megteremteni, akkor erkölcsi megújulás sem lesz!

– Ilyen sarkosan nem szokott fogalmazni…

– Nézze, negyven-egynéhány éve igyekszem finoman, de érthetően felhívni a figyelmet a hibákra. És csak kevés esetben tapasztaltam, hogy eljut azokhoz, akiknek szólt. Ma már nem jut el, mert a politikai cinizmus, a nemtörődömség, a pénz-centrikusság mindent elnyom. Ezek a mai politikusok jobbról és balról azt hiszik, hogy a beosztásukkal ész is jár, és a pénzük tudóssá, mindent tudóvá teheti őket. Pedig nem! Éppen olyan ócska, buta prolik maradnak – sok pénzzel –, mint amilyenek szegényen voltak. Ez nem új arisztokrácia, hanem egy, az arisztokráciát utánozó szánalmas banda. Alázat, emberség, hit és erkölcs nélkül. Minden oldalon. Akár új politikai közösségről, akár régiről beszélünk… Tudja, megöregedtem, kipróbáltam milyen fél lábbal a sírban lenni… Én már nem fogok jópofáskodni a politikai elvárások okán. Magyar vagyok, és ez nekem elég. A pártoskodás csak rombol. Elegem van a hülyékből, a nagyképűekből, az általánossá vált proli világból, az újgazdag, buta prolikból. Elég vén vagyok ahhoz, hogy leírhassam, amit gondolok úgy, ahogyan otthonról hoztam. Ám, Ön ezt jól tudja, hiszen az életrajzi kötetemet, a Hatvanhat év történelmet is Ön írta… elég botrányos lett az is, hiszen, már abban sem finomítottam a véleményemet…

– Mit lehet tenni, hogyan lehet megőrizni az értékeink – legalább – egy részét?

– Tovább kell adni a szellemi, lelki és erkölcsi értékeket. Meg kell ismertetni utódainkkal azt, hogy a mai világot tekintve mi lenne a helyes, a jó, az erkölcsös. Nehéz ez, mert kopik minden generációval az, amit az elődök még természetesnek vettek. A gyerekeink a felét sem fogják hasznosítani a saját életükben. Jó nevelés, jó iskolák nélkül csak züllik a nemzet. És rossz érzés látni például, hogy egy katolikus iskolában a választott nyelvet, a latint tizenkettedikben nem tanítják már, mert csak három latinos kölyök van, azért meg minek a plusz óraszám? Nos, ez a legjobb példa arra a züllésre, amiről beszélek, és ami visszafordíthatatlan… mert minden a példamutatásnál, a mintánál kezdődik… És ma nincs jó példa, nincsenek kifogástalan minták… Nyolcvan év züllés nem behozható 14 év alatt úgy, hogy már az sem egészen makulátlan.

Czeglédi Andrea

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)