Levédia krónikása: Hogyan préseljük ki innen ezt a présembert?
Sok felháborodott magyar honpolgár veti föl: ki kell paterolni innen a Présembert. De azonnal! Szívem szerint én is ezt mondanám. Csakhogy, sajnos, ez nem olyan egyszerű.
Egy közrendű külföldi állampolgárt azonmód ki lehet utasítani az országból. Az ide bepimaszodott migráncsok szűrét, a grabancuknál fogva, ki lehet tenni. No, de egy nagykövetét? Pláne, aki ama katonai blokk vezető hatalmától érkezett, amelybe – kollektív hülyeségünknél fogva, úgy negyedszázada – beléptünk (mint aki halkan belelépett…)
Egy nagykövetet expressz kipaterolni viszont csak úgy lehet, ha őt PERSONA NON GRATÁNAK (nemkívánatos személynek) NYILVÁNÍTJÁK. Ehhez az kell, hogy az illető olyasmit kövessen el, ami nemcsak számunkra elfogadhatatlan, de A KÜLDŐ ORSZÁG IS AZT A KÉRDÉSES SZEMÉLY MISSZIÓJÁVAL ÖSSZEEGYEZTETHETETLENNEK ÍTÉLJE MEG.
Mi, persze, tudjuk: olyasmiket követett el ez a pimasz gazember, amit mi nem tűrhetünk tovább. Mások azonban ezt nem tudják. Legkevésbé azok, akik ezt itt ránk szabadították. Csókoltatjuk a State Department illetékes területi, illetve személyzeti főosztályát, és azok feletteseit.
Présember tehát FOLYAMATOSAN AZT HAJTOTTA ÉS HAJTJA VÉGRE, AMIVEL, NAGYKÖVETI KINEVEZÉSEKOR MEGBÍZTÁK. EZ, ugyanis AZ AMERIKAI POLITIKA LÉNYEGE. Nyilván meg is vannak elégedve munkájával. Ráadásul Présember, a kinevezésével kapcsolatos kongresszusi meghallgatásakor maga jelölte ki magának azt a feladatot, hogy majd ő betöri ezt a Magyarország nevű szilaj vadlovat, és nem kevésbé vadóc lovasát – és visszatereli őket a (vad)nyugati ménesbe, ahonnan elbitangoltak.
Ezért értetlenül fogadnák, ha mi őt egyszeriben nemkívánatosnak nyilvánítanánk. AMERIKA FIXA IDEÁJA, ugyanis, hogy neki, mint a világ legkülönb, VEZETÉSRE TERMETT NEMZETÉNEK, MINDIG, MINDENHOL az ég egy adta világon MINDENHEZ KÖZE VAN, ÉS KÖZE IS KELL HOGY LEGYEN.
De nem értené ezt meg a brüsszeli ménes többi, igavonásra dresszírozott gebéje sem. Beszélhetnénk ezeknek! Ha ezerszer elmagyaráznánk is nekik, ezeregyedszerre sem értenék meg.
Ezért csak egy mód van: KI KELL INNEN UTÁLNI A PRÉSEMBERT. Úgy kell intézni a dolgokat, hogy körülötte elfogyjon, megfagyjon a levegő. Negligálni, bojkottálni kell. Nem meghívni oda, ahová meghívnak minden más nagykövetet. Érzékeltetni vele minden percben, hogy ő itt NEM KÍVÁNATOS. És hát, persze, ne díszelegjenek antiszemitáink se a pernahajder széder esti vacsoráin. És ne tartsák közhivatalaink kötelességüknek, hogy raportra menjenek egy idegen állam nagykövetéhez. Akinek – de magyar partnereinek is – illene tudniuk, hogy ha egy külföldi állam nagykövetét valami érdekli annál a hivatalnál, akkor elküldi oda egyik munkatársát. Vagy elmegy oda ő maga. Természetesen A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM PROTOKOLL FŐOSZTÁLYÁN KERESZTÜL SZERVEZVE A LÁTOGATÁST. (Kerülendő még a látszatát is annak, hogy egy idegen állam képviselete egy magyar állami szervet utasítgathat.)
Mindezt ő, nyilván, haza fogja jelenteni. Washingtonból pedig, nyilván, kérdőre fognak minket vonni mindennek okáról. Akkor nekik majd el lehet mondani: MINDEZ ÍGY LESZ MINDADDIG, MÍG EL NEM TAKARÍTJÁK INNEN EZT A MIHASZNA PERNAHAJDERT. És nem küldenek, HELYETTE OLYAN VALAKIT, aki – dacára annak, hogy ő AMERIKAI ÁLLAMPOLGÁR – mégis tisztában van a nemzetközi diplomáciai jog alapjaival. És akivel együtt lehet majd működni kölcsönös érdekeink, a kölcsönös tisztelet alapján, közös feladataink végrehajtása érdekében.
Egy mód azért volna: Azokat a bírókat és ügyészeket felmenteni. akik elfogadják présember meghívását a „különórás” eligazításra…