Lengyel Károly: Világröhögség

Lesz légiparádé, nem lesz légiparádé? Megkérdezte egyik balkéz a másik balkéztől, lehet-e légiparádé. Még jó, hogy odafent be nem húzták ijedtükben a féket a belváros felett! Végül volt röpködés. Igaz sok ezer ember napokon át nem értette egymás szavát a Duna mellett a motorok bőgésétől, de azért gyakoroltak szorgalmasan. Nem mintha Demszkygrádban sokan értenék egymás szavát, főleg BKV szinten. Még akkor is gyakoroltak a derék pilóták, amikor kezdte pedzeni valamelyik balkéz, hogy nem lesz röpködés.

Röhög rajtunk a világ!

Átestünk a tűzijátékon, mint üveges tót a hanyattesésen. Mert hát ugye cirkusz és kenyér az nagyon kell! Utána meg van némi közmunka, sok száz tonna szemetet eltüntetni. A töki, a szotyi, lufit tessék, világító karkötőt a gyereknek! Olyan nagyon szükség van a tűzijátékra, hogy akár viharban is megtartják, mint volt is rá példa három éve. A halottak száma máig nem érdekli őket, de a sérültek sem kaptak egy forint kárpótlást.
Nem baj az sem, hogy állítólag titkos a por, ami robban.
Anyátokat, huszadrangú senkiházik! Mi az, hogy titkos?! Nem baj, ha esetleg mérgező lehet a füstje? Hogy sok ezer ember még órákkal a ropogós villámlás után sem mert szellőztetni a melegben?
Röhög rajtunk a világ!

De meg különben is! Nézzük egy kicsit másképpen a dolgot!
A kicsi piroskönyves vénséges hóhérok, meg ivadékaik nagyon ragaszkodnak ehhez a tüzijátékhoz, miközben szétlopják alólunk az országunkat. Itt a piros, hol a piros?! Hány, de hány embernek ütötték ki közben a kezéből a kenyeret az eltelt húsz esztendőben? Utána meg szemforgató módon széttárják a mocskos melső lábukat, és állítólag nem tehetnek semmiről. Mindenről az a fránya válság tehet!

Hát nem! A válságot ti csináltátok mind együtt, vörös fattyjak a szadista szemkilövettető törpe deviánsokkal. Méghozzá saját zsebre inflálva, vagyis lopva a mi pénzünket meg a nemzet vagyonát! Úgy ám, tolvajbanda! Ez az igazság! Fáj ugye, ha valaki kimondja az igazat?
Hát még nekünk a fizetőssé tett fogkezelés nyomán fájt a milliónyi fogunk! Arra nem gondoltatok, ganék, hogy aki nem tud rágni, az legyengül, és nem lesz jó rabszolga? Ja, hogy sokan vagyunk? Mint ugatta a Világbank? Tudjátok mit? Leszünk is!
A Kárpát-medence legszebb nemzeti lobogója lesz a magyarok háza előtt száradó sok fehér pelenka! Nem kékcsillagos, meg made in china feliratú! Magyar! Értitek?!

Most már nem csupán minden hullámhosszon ömlik a hazugság! Most már a szóközeitek is hazugság! Még a tükreitek is hazudnak nektek! Nem görbén, egyenesen.
Eddig legalább szegény magyar, aki valamilyen újságot vett a kezébe, tudta, hogy a sorok között kell olvasni. Ott van elrejtve a valóság. Most már az sem! A csendetek is hazugság. Tövig hazugság.
Ti magatok vagytok a hazugság! Mind!
És közben röhög rajtunk a világ!

Világröhögséggé aláztátok ezt az országot!
Világröhögség!

Majdnem megszakad a rekeszizma az egész világnak, hogy ezt a pici népet a pokol legmélyebb bugyrába tuszkoltátok!
De nem volt elég nektek! Nem volt elég a röpködés, a mérgező füst a cifra csillogás után, jött még a Gárda-avatás is.

Nem volt elég, hogy be nem állt a szátok, és a bíróságot is nevetséges helyzetbe rugdaltátok, még a magánterület szentségének megsértése is elfér az arcotokon! Mit az, hogy arcon?! A pofátokon!!
És nem érdekel eztán, hogy mi a szalonképes! Nem érdekel, hogy az orrát fogja néhány ember a stílus miatt! Saját vesztéseteket alapoztátok meg! Innen már csak lefelé van ám! Nektek csak lefelé!

A vörös hóhérok nyaloncai sürögve-forogva keresték a kegyét a szadista deviáns szemkilövetőknek, hogy végre, jaj de jó, elintézik azt a Mozgalmat, amire több tonna sarat lehetett eddig dobálni.
A bértollnokok is el fognak tűnni! Mert el fog fogyni körülöttük a levegő.

Előre látszik a jövő! Legkésőbb 2010-ben a Jobbik és az Új Magyar Gárda Mozgalom olyan politikai erővé fog válni, amit nem lehet megkerülni, bárhogy visít majd akármelyik úgynevezett rendszerváltó elit-tag. Legyen az a vörös hóhérok utóda, vagy éppen a likud testvérpártja.
Olyan nemzeti erők bontakoznak ki szinte a semmiből, amelyek ha egyet toppantanak, össze fog dőlni mindaz a hazugság-kártyavár, ami miatt mi, magyarok VILÁGRÖHÖGSÉG volnánk.
Erre nincs bocsánat, nem is lesz.

A termelőeszközök szétlopása, a magyar termőföld Koppenhágában árulása mind olyan cselekedet volt a kettős állampolgárságúakkal vezényelve, amire nincs és nem is lehet bocsánat.
Éhen fogtok dögleni fattyúk!

Senki nem fog adni egy pohár vizet sem! Ha a franciák megengedhették maguknak a háború után, hogy totálisan kiközösítették a megszállókkal együttműködőket, akkor valami hasonlóra számítsatok! Ez jár nektek is, semmi más! Kopaszon, megbélyegezve fogtok kóborolni pusztáról pusztára, üres zsebekkel.

És miközben rengeteg magyar ember hitet tesz a szebb jövő mellett, addig még most is azon fő a vízagyú fejetek, mit is lehet ellopni, telehazudni. Daráljátok talán már a bizonyítékokat a pincékben? Úgy, mint elődeitek a hazafiakat, bele a Dunába? És most mennyi embert lehetett eltüntetni különleges felhatalmazással?

Mennyi idegen zsoldost engedtetek be 2006. október 23-ára? Hogy ott öltözzenek át teljesen nyilvánosan a Dohány utca és Wesselényi utca sarkán, hogy azután városszerte garázdálkodva véresre verjenek mindenkit, aki az útjukba akad? Ti barmok! Azt hiszitek, hogy nem hallottuk? Ezernyi magyar hallotta a tót meg jiddis vezényszavakat. Ti barmok! Azt képzelitek, hogy ezt nektek bárki elfelejti?
Hóhérok vagytok valamennyien! Kétkezi bakók! Ti lesztek a világröhögség hamarosan! Hamarosan. Kezeljétek tényként!

Ma már csak arról szólhat az istentelen fohászotok Leninetekhez, meg Gurionotokhoz, hogy ép bőrrel megúszhassátok. Megúszhassátok ezt az őszt. Megúszhassátok a következő telet. Mert azután nektek tavaszotok nem lesz. Hivatalossá fog válni a kergetésetek!
Nincs tovább!
Ti lesztek a VILÁGRÖHÖGSÉG!
Ha pedig időelőtt az éhes tömeg megindul, szavatok se legyen, hanem gyorsan tűnjetek el háromnapi hidegélelemmel. Csak azt adja majd a tömeg, ami nektek jár. Botot a hátatokra, nem a lábatok nyomára.
Budapest, 2009. augusztus 23.
Lengyel Károly
(A Világröhögség kifejezés idézve Urbán Évától)