Lendvai: Ha Orbán még egy barátja győz valahol, nekünk annyi
A „Nem lesz gázáremelés” Ildikó közösségi oldalán fejtette ki aggodalmait a világ „netán” békésebb időszakába való fordulással kapcsolatban.
Ezt bírta megfirkantani az MSZ(M)P egykori nagyasszonya:
Ha Orbán még egy barátja győz valahol, nekünk annyi.
Legutóbb Ficót segítette, az meg hálából bevezetné a szlovákiai magyarokat sújtó nyelvtörvényt. Most Trumpot ünnepli, azoknak a kínai kapcsolatoknak az esküdt ellenségét, amelyekre a kormány a jövőt építeni akarja.
Ma természetesen mindent visz a nagy hír: Trump megválasztása. De azért azt se hagyjuk, hogy az előző napok fő híre (ami csak nekünk volt fontos, nem az egész világnak), rosszul égjen be a memóriánkba.
Emlékszünk? A miniszterelnök Komjáthi Imre kérdésére, aki a román adatokat vetette össze az ennél rosszabb, hivatalos magyar adatokkal, azt javasolta: akkor költözzön Romániába.
Mindenkinek Gyurcsány Ferenc egy 2006-os mondata jutott eszébe, aki az „el lehet menni” szavakkal tromfolt le egy sértett nagyvállalkozót. Akkor a Fidesz óriás kampányt csinált a dologból, a képsor nemrégiben is felbukkant egy gyurcsányozó kampányvideóban.
De ha már, akkor emlékezzünk pontosan. A két eset csak látszólag hasonlít. A lényeg különbözik.
Akkor is, ha mai eszemmel úgy látom, az akkori miniszterelnök is hibázott: még a vita hevében sem kell ajánlgatni egyetlen magyar állampolgárnak sem a távozást. Mert még véletlenül se érthesse úgy bárki: a haza nem mindenkié.
De Gyurcsány indulatát akkor értettem, nem is bíráltam.
Mert miről volt szó? Az Érdekegyeztető Tanács ülésén a cégek által fizetett nyereségadó és TB járulék mértékén vitatkoztak. (Itt az első különbség: akkor még létezett Érdekegyeztető Tanács.) Az egyik nagytőkés sokallta a javasolt mértéket (ami persze szíve joga), és a kisebb szlovákiai terhekre hivatkozott, mondván, így majd a vállalatok oda fogják helyezni székhelyüket, és ott adóznak.
Mire Gyurcsány: „Persze, ott nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell fizetni annyi TB-t… De feleannyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról. Itt lehet hagyni minket, kérem szépen.”
És mi történt most? Komjáthi Imre elmondta: a gyerekszegénység 4 év alatt másfélszeresére nőtt. A magyar nyugdíjasok negyede a hivatalos mérőszámok szerint szegény. Lemaradtunk a minimálbérben is. Ehhez képest sorolta a romániai számokat.
Erre jött a miniszterelnöki „Költözzön Romániába!”.
Vagyis. 2006-ban a kevesebb közterhet akaró gazdasági elittel vitázott egy kormányfő. Nem szerencsés megfogalmazásban, de a nyugdíjasok, szegények érdekében lépett fel.
2024-ben fordított a szereposztás. A mostani miniszterelnök azt torkollta le, aki éppen a nyugdíjasok, szegények sorsát kérte számon rajta. A verbális kiutasítás nem a nagy jövedelmű elitet, hanem azt érte, aki a rosszul élő sokak nevében beszél.
Az első miniszterelnök -már tudom, rossz stílusban- de szolidaritásra hívott fel. A második a szolidaritást utasította el.
Nos, erre képes Ildikó, a kis aranyos… Csak erőlteti… Ugye érezzük az irántunk megnyilvánuló „törődését”? Hát, persze, hiszen, aki azt volt képes 2002-ben az ország népének szemébe hazudni, hogy „nem lesz gázáremelés” és aztán mégiscsak lett, meg villanyáram áremelés, aztán a stratégiai közüzemi rendszerek külföldi állami cégeknek való eladása arra hivatkozva, hogy az állam rossz gazda, az mindenre képes, ahogyan ezt egykori főnöke az összevissza hazudozó Gyurcsány Ferenc be is bizonyította. Ideje lenne a 2002 és 2010 közötti időszak felelőseinek büntetőjogi számonkérésének. Köztük Gyurcsányé, akine 2006-ban elkövetett bűnei soha el nem évülő cselekedetek. Miért? Mert a terrorizmus ebbe a bűncselekményi kategóriába tartozik.
Ja, és még valami Ildikó! Úgy gondoljuk, nem kell kivárnunk, hogy Orbán Viktor újabb barátja győzzön…
Kiemelt képen: Lendvai Ildikó / Printscreen
Mementó 2006 emlékmű
