Leminősítve…

A magyar társadalom, mint korábban is állítottam, primitív és saját jövőjét, létét számolja fel. Ezt látszik bizonyítani a tény, amely szerint a Moody’s általi leminősítés után olyan beteges politikai hisztéria kezdődött, ami párját ritkítja még Magyarországon is. A jellemében és erkölcseiben amúgy megkérdőjelezhető társadalmi többség most bizonyított. Mindenki pénzügyi szakértővé vált, s olyan megállapításokat tesz, és úgy tör pálcát a kormány fölött, mintha legalábbis várományosa lenne a Nobel-díjnak. Pedig ennek a társadalomnak más volna a dolga.

Például az, hogy egységesen és minden energiáját bevetve tiltakozzék amiatt, hogy az energiaszolgáltatók havonta lopnak tőle, nem is keveset. Ha egy Magyarországon kiadott villanyszámlát nézünk meg, összevetve egy ugyanazon szolgáltató Németországban kiállított számlájával, akkor hatalmas eltérést látunk… Ha ugyanis Magyarországon a fogyasztó (azaz a szellemileg leépült társadalom) nyolcezer forintnyi áramot fogyaszt, akkor tizennyolcezer forintot kell fizetnie, mert a szolgáltató óvodás szinten megnevezett plusz-szolgáltatásokat ír a számlára, majd ezt, az állam által követelt áfával kiegészítve küldi el a fogyasztónak. Ezzel szemben, a németországi számla a tényleges áramfogyasztásról szól, s csak azt kell megfizetni az ottani áfával terhelve. Ahelyett tehát, hogy a (szellemileg leépült) társadalom saját kirablása ellen tiltakoznék, ma egészen mással foglalkozik. Döbbenten hallgattam egy korábban melldöngető (tablettás) magyar véleményét a Moody’s leminősítéséről: „Hát ez már nem a Gyurcsány bűne… jobb lett volna hagyni őket tovább kormányozni.”

Azzal sem foglalkozik a (szellemileg leépült) társadalom, hogy a hatóságok – a gyurcsányi törvénykezés értelmében – milyen aljas és embertelen módon viselkednek az állampolgárokkal. Egy kis történet ebben a témában: – Egy anyuka fociedzésre vitte a cukorbeteg gyermekét, s amíg az edzés tartott, kocsival a szomszéd faluban intézte a bevásárlást. Ám, a tanár rátelefonált, hogy a gyereknek leesett a cukra, és az anyuka azonnal menjen oda. Anyuka egy szakadt Marutival elindult tehát, hogy a megfelelő ellátásban részesítse a gyereket, aki mint ez tudvalevő súlyos veszélyben volt. Igen ám, de a két falut összekötő úton sünék radaroztak. És anyuka rettenetes kihágását, az ötven km/h sebességet átlépte, s fia életéért rohanva 75 km/h-val bátorkodott menni a focipályáig. Meg is kapta ezért a harmincezer forintos büntetését. Remélve azonban, hogy van még némi emberség az eljáró sünhatóságban, fellebbezett. Beleírta a fellebbezésébe, hogy mi történt, erről igazolást is küldött, azt is megjegyezte, hogy egyedül neveli két gyermekét… s kérte engedjék el a büntetést. Az emberség kérdésében az anyuka nagyot tévedett. Épp olyan szemét a hatóság, mint volt 2006 októberében. Most azonban nem kardlappal, hanem a büntetés elengedésének, a – gyurcsányi zéró tolerancia – törvényre hivatkozó megtagadásával csaptak az anyuka arcába. Mert Magyarországon egy életveszélyben lévő gyerek anyja által való megmentése nem ok és indok egy gyorshajtásra.

A (szellemileg leépült) társadalom azonban ezt sem veszi észre. Ehelyett tapsol Gyurcsánynak, tapsok Mesterházinak, tapsol Vonának és Schiffernek… azaz mindenkinek tapsol, csak szidhasson egyet. És nem veszi észre ez a pocsék társadalom, amely a saját érdekeiért nem képes fellépni, hogy nem a nagypolitikában van az ördög, hanem a mindennapi életében, abban, amikor kirabolják, és abban, amikor indokolatlanul büntetik.

A leminősítés aljas dolog, de bizonyító erejű. Bizonyítja, hogy a nemzetközi pénzvilág haragszik Orbánra és kormányára, mert ez a kormány a nemzeti érdekeket szolgálja. S a nemzetközi pénzvilággal is képes és akar szembeszállni. Ezért a pénzvilág büntet. Leminősít, mert az extraprofittól a bankok elesnek, s a végtörlesztés hatalmas érvágás amellett, hogy még az IMF-el is csak szőr mentén állapodik meg ez a kormány.

És mit tesz a (szellemileg leépült) társadalom? Ujjong, gyűlölködik, szidja a kormányt, visszakívánja Gyurcsányt és söpredék rablóbandáját, és elnézi egy a feltehetően a Zuschlag-ügyben sem kifejezetten ártatlan pártelnöknek, hogy aljas és a miniszterelnök életének kioltására felszólító beszédet mondjon. Tetszik a (szellemileg leépült) társadalomnak, hogy balhé van. Tetszik, hogy esetleg ki lehet menni az utcára, és lehet üvöltözni. Mert a (szellemileg leépült) társadalom nem érti: – ma nem a Fideszről és a Fidesz kormányról van szó! Ma Magyarországról van szó. Ma nem a Fidesz és Orbán ellen támadt a Moody’s, hanem Magyarország ellen támadt a nemzetközi pénzvilág, mert Orbán ellentmondott a követelésekre. Ma egyetlen dolgot tehet(ne) a (szellemileg leépült) társadalom: összetart, kiáll a kormánya mellett, mert ha nem ezt teszi csizmával lép a nyakára a nemzetközi pénzvilág, azaz a rablók, amelyeknek a cselekményeit észre sem vette a (szellemileg leépült) magyar társadalom.

Vonáék koporsóval járják az országot, mert nekik nem tetszik, hogy egy törvény végre ésszerűsítené a közigazgatást, s egy kétezer fős településnek fölösleges a polgármester és a neki kifizetett havi háromszázezer forintos fizetés, valamint a jegyző havi négyszázezre. Koporsóval járják az országot, mert szeretik a feltünősködést, és azt gondolják, hogy ez a koporsós országjárás politikailag előnyökhöz juttatja őket. Nekem az jut eszembe, hogy a halottaskocsi bérleti díjából és a koporsó árából és a felhasznált üzemanyag árából hány gyerek tudna enni, hány öregember tudna fűteni, hány pár kesztyűt és zoknit lehetne venni azoknak, akiknek nincsen. Undorít ez a koporsós felvonulás, mert arra gondolok, hogy a Jobbik azok mellett áll, akik ugyan nem tesznek semmit, de a (szellemileg leépült) társadalom szabad választása következtében havi háromszázezret hazavisz négy éven keresztül.

Mesterházi hülyéket beszél, Orbán jobb kezét akarja levágni, Schiffer kvartyog és szintén Orbán menesztéséről beszél a nagytömegű – hat fős – hallgatóságának. Gyurcsány tragédiát vizionál, bár tisztában van vele, hogy annál nagyobb tragédia, mint amit ő generált Magyarországon talán Mohács volt… A Facebookon is megy a tudós véleménynyilvánítások sorozata, ki-ki a maga önálló vagy másoktól hallott megállapításait mondja el, ahelyett, hogy végre egyszer összefogna a társadalom, a pártok és a civil szervezetek. Végre egyszer magyar lenne ez az erkölcseiben és szellemében is csonkolt ország. Végre egyszer érezné zsidó, magyar, szerb és tót, hogy ahol él az egy lehetőség a számára, s ha ezt elveszti, hazátlanná válik. Mások ócska cselédje lesz, és hiába örvendezik az idegen pénzhatalom ideiglenes győzelmén, őt magát is bedarálja a globalizáció… Végre egyszer az egész társadalomnak, magyar állampolgárként minden politikai eszmétől függetlenül szembe kellene állnia azokkal, akik ezt az országot a nemzetközi pénzvilág lábtörlőjévé akarják tenni. Politikai hataloméhség, nagyzási hóbort és gyűlölet nélkül…

Várom azt is, mit bogoz ki a nemzetbiztonság arról, hogy kinek volt az érdeke Magyarországon Magyarország leminősítése. Mert akiknek ez érdeke volt, azok hazaárulást követtek el! Ha pedig elkövették, akkor a halálbüntetést vissza kell állítani. Mert a hazaárulásért még egy olyan (szellemileg leépült társadalommal rendelkező) országban is, mint Magyarország, halálbüntetés jár.

De ez „csak” a nagyja… az ördög viszont az apró részletekben, a mindennapokban, a gyurcsányi embertelenség és a sündőrség zéró tolernaciájában, és az E-On rablószámláiban búvik meg!

Stoffán György – Európai Idő

 (Nemzeti InternetFigyelő)