Lehet-e most szó békekötésről az ukrajnai háborúban?

Az Oroszországot kiközösítő liberálfasiszta Nyugat döntő rohamra indult mindazok ellen, akik nem akarnak a neki alávetettségben élni. Többek között erről szól a Donbassz szabadságharca. Amiből a Nyugat orosz-ukrán háborút provokált ki.

Az emberiség létérdeke, hogy Oroszország győztesen kerüljön ki ebből az összecsapásból. MOST A VILÁG SORSÁT ELDÖNTŐ, VÉGSŐ ÖSSZECSAPÁS (annak, egyelőre még csak az előjátéka) ZAJLIK. Ahhoz, hogy ebből ne legyen világháború, ahhoz Oroszországnak meghátrálásra kell(ene) tudni kényszeríteni a jenkiket. VILÁGHÁBORÚ AKKOR LESZ, HA A LIBERÁLFASISZTA NYUGAT GYŐZ EBBEN A MOSTANI HÁBORÚBAN. Mert akkor már magára Oroszországra fognak támadni.

A liberálfasiszta Nyugat immár eltökélte, hogy dűlőre viszi a dolgot. Ahhoz, hogy tovább haladhasson A VILÁG FÖLÖTTI TELJES URALOM MEGSZERZÉSE FELÉ, le kell számolnia a Putyin vezette Oroszországgal. Ez már csak abból is látszik, hogy a jenkik sem pénzt, sem fegyvert nem sajnálnak a győzelem kicsikarása érdekében. (És nem elégedve meg azzal, hogy szolgálatukba állították egész Nyugat-Európát, és Kelet-Európának az önnön orosz-ellenességüktől megtébolyodott részét is – egy füst alatt teljesen uralmuk alá akarják hajtani a kontinenst. Ezért az „irányított káosz” elméletét és gyakorlatát latba vetve, MEG AKARJÁK SEMMISÍTENI A VILÁG hagyományosan LEGFEJLETTEBB, LEGINKÁBB ÖNTUDATOS KONTINENSET, annak civilizációját)

Ezért naivitás lenne fegyvernyugvást várni A LIBERÁLFASIZMUS VEZETŐ HATALMÁTÓL, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKTÓL. Amely, orrszarvúak módjára, vakon, hatalmas tömegével robogva mindent eltapos, ami az útjában áll. Veszélyes naivitás lenne jobb belátást remélni tőle: EZT NEM FOGJA MEGÁLLÍTANI SEMMILYEN FEGYVERSZÜNET, SEMMILYEN IDEIGLENES, kompromisszumra épülő BÉKEKÖTÉS. Annál is inkább, mert a megvadult rinocérosz a vesztét érzi: két év múlva elveszítheti az elnökválasztást. És hátha a másik tábor nem (vagy nem úgy) folytatja ámokfutó rohamukat. Sietnie kell tehát, hogy VÉGIGVIGYE DÖNTŐNEK SZÁNT ROHAMÁT.

De nem engedhet Oroszország sem. Már nem engedhet. Visszalépnie már nincs hová. Ha most nem viszi végig, amit elkezdett, akkor elbukik.

Rossz volt a kezdet – először 2014-ben. Akkor lehetett – és kellett – volna csírájában eltaposni, csöndben, háború nélkül, pusztán gazdasági eszközökkel megfojtani a nyilvánvalóan ellenséges, jenkibérenc, TÖRVÉNYTELEN, HATALOMBITORLÓ REZSIMET.

Pedig Putyin kezdetben jól indult. 2014. március 18-án a Kreml György termében ünnepélyesen aláírtak a Krím (és Szevasztopol) visszatéréséről szóló egyezményt. Ebből az alkalomból az orosz elnök óriási beszédet mondott. Történelmi beszéd lehetett volna, ha tartja magát a saját maga által elmondottakhoz.

Az államfő akkor leszedte a keresztvizet az Egyesült Államokról. Amelyik rendszeresen becsapta Oroszországot. Amelyik FELRÚGTA A NEMZETKÖZI JOGRENDET, ÉS ANNAK HELYÉBE BEVEZETTE A VADNYUGATI KOCSMÁK ÖKÖLJOGÁT.

(Brüsszelben ezt „európai értékeknek/szabványoknak” becézik. A lényeg ugyanaz: az erősebb kutya törvénye. Aminek lényege: AZ ERŐSEBB KUTYA ÁLLAPÍTJA MEG A JÁTÉKSZABÁLYOKAT. AMELYEKHEZ MINDENKINEK, engedelmesen, maradéktalanul, TARTANIA KELL MAGÁT.)

Putyin akkor kijelentette: MOSTANTÓL MI IS AZ AMERIKAIAK JÁTÉKSZABÁLYAI SZERINT JÁTSZUNK MAJD. Azt hiszem, nem voltam egyedül, aki nyolc évig várta, hogy ez így is legyen.

Hogy ez mégsem így alakult, annak az év elején megadta a – logikus, számomra elfogadható – magyarázatát. AZ OROSZ ELNÖK MÁR 2014-BEN TISZTÁBAN VOLT AZZAL, HOGY A NAGY, A DÖNTŐ ÖSSZECSAPÁS ELKERÜLHETETLEN. Ezért arra föl kell készülni. Az ehhez szükséges új, korszerű fegyverrendszerek kifejlesztése azonban még éppen hogy csak elkezdődött. 2014-es állapotában Oroszország még nem tudta volna a siker esélyével fölvenni a harcot ádáz, halálos ellenségével – gyakorlatilag az egész liberálfasiszta Nyugattal. Ehhez időt kellett nyerni. Az orosz elnök mindent (sőt annál is többet) megtett azért, hogy ELODÁZZA AZ ELKERÜLHETETLEN ÖSSZECSAPÁST.

Értették ezt, persze, Nyugaton is. Ezért ők meg mindent megtettek azért, hogy „az orosz nyulat kiugrasszák a bokorból”. Provokálták Moszkvát, gáncsolták a békés rendezést szolgáló Minszk-2 megállapodást – a háttérből a fegyver- és tűzszünetek idején azok megsértésére bujtogatták Kijevet. 2015. február 12, a Minszk-2 megállapodás aláírása, illetve 2020 július vége között 28 (!) tűzszüneti megállapodás jött létre. Öt és fél év alatt 29. alkalommal is aláírni egy tűzszünetet nagy blama lett volna, ezért arra egy lefordíthatatlanul bonyolult elnevezést találtak ki. 2021 őszére az is összeomlott (a liberálfasizmus és az ukrán nacionálfasizmus KÖZÖTT LÉTREJÖTT KATONAI SZÖVETSÉG azt is brutálisan felrúgta).

Akárhogyan is van: A FEGYVER- ÉS TŰZSZÜNETEK SOROZATA KITŰNŐEN LEPLEZTE, HOGY – egyre gyorsuló ütemben – a liberálfasiszta Nyugat talpra állította, kistafírozta a 2015-ben még lerongyolódott, éhenkórász, az összeomlás szélén tántorgó ukrán hadsereget, ellátta mind korszerűbb fegyverekkel, FELKÉSZÍTETTE, KIKÉPEZTE AZ ÚJABB TÁMADÓ HADMŰVELETEKRE.

Mindezek közben Moszkva kínosan ügyelt a tűzszünetek betartására, és drákói szigorral szorította erre a Donbassz népköztársaságainak vezetőit is. Aki nyolc éven keresztül figyelemmel követte az eseményeket, annak kinyílt a bicska a zsebében Olaf Scholz kancellár minapi felszólításától, miszerint most már Oroszországon a sor, hogy tegyen valamit a békés rendezés érdekében.

Németország eddig is kerékkötője volt a békés rendezési folyamatnak. Már Merkel asszonyról is az volt a benyomásom, hogy a jenkiket képviseli. Bármilyen fontos megmozdulása volt az ügyben, vagy előtte, vagy utána mindig felhívta a Fehér Házat. Instrukciókért – vagy hogy beszámoljon a kapott feladat végrehajtásáról. Az utóda azonban – a gyáva és gerinctelen Olaf Scholz – viszont egyenesen katasztrofális. KÖZVETLENÜL Ő A FELELŐSE A  GAZMIZÉRIÁNAK – azzal, hogy a működési engedély ki nem adásával MEGAKADÁLYOZTA az Északi Áramlat-2 GÁZVEZETÉK ÜZEMBE HELYEZÉSÉT.

Berlin és Párizs volt az, amelyik MINDVÉGIG GÁNCSOLTA A MINSZKI BÉKEFOLYAMATOT. A Normandiai Négyek sikertelenül zárult 2019 decemberi párizsi csúcsértekezlete már előrevetítette az orosz diplomácia erőfeszítéseinek teljes kudarcát.

Miről lehet akkor még ilyenekkel tárgyalni? Amikor NYILVÁNVALÓVÁ LETT, HOGY A LIBERÁLFASISZTA NYUGAT NEM AKAR BÉKÉS MEGOLDÁST. És eljött 2021 októbere, amikor az Unió fődiplomataja, Josep Borrell kijelentette: Oroszországot nem a diplomáciai tárgyalásokon, hanem A HARCTÉREN KELL LEGYŐZNI. Azóta mindenki csak Oroszország LEGYŐZÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL beszél.

Miközben rugdosták, csúfot űztek belőle nyolc hosszú évig, Oroszország, híven önmagához, nem szűnt meg a nemzetközi jogrend elkötelezett hívének lenni. Jóságos naivitásában OROSZORSZÁG SZENTÜL HISZ ABBAN, HOGY JÓ PÉLDA SOROZATOS FELMUTATÁSÁVAL A LEGMEGÁTALKODOTTABB GONOSZTEVŐKRE IS HATNI LEHET.

(Lev Tolsztoj életfelfogása elevenen él a művelt orosz emberekben. Vajha melyik nagy nyugati – kiváltképpen amerikai – író [hangsúlyozom: ÍRÓ] életbölcselete van hatással az amerikai, a nyugati emberre, még ha az műveltnek számít is?)

Putyin, mint jogász végzettségű ember, mindvégig irtózott attól, hogy őt jogsertéssel vádolhassák. Úgy tűnik, még az sem volt neki elég lecke, hogy hiába talált „magyarázatot” a Krím és a Donbassz függetlenségi népszavazásának „eltérő jogszerűségére”, a liberálfasiszta Nyugat ugyanúgy mindmáig annexiónak tartja a krími népszavazást is, mint ahogy annak tartotta volna, ha Moszkva a Donbasszt is mindjárt, 2014-ben, a védőszárnyai alá vonta volna. Habár ettől még a kezdetektől fogva befogadhatta volna A DONBASSZ HALÁLOS VESZEDELEMBE KERÜLT OROSZ NÉPÉT. Ahogy a jelek szerint semmit sem úszott meg azokból a szankciókból, amelyek a nyakába szakadtak volna, ha PUTYIN CSAKUGYAN AZ AMERIKAIAK JÁTÉKSZABÁLYAI SZERINT JÁTSZOTT VOLNA. Ettől azonban megkímélte a világot és annak népeit.

Putyin tehát rengeteget áldozott azért, hogy ne veszélyeztesse önnön elképzelését a konfliktus békés rendezésére. Hogy EZ MÉGSEM SIKERÜLT, hogy az emberiség egy új, termonukleáris világháború peremén találta magát, azért KIZÁRÓLAG A LIBERÁLFASISZTA NYUGATOT, ÉS ANNAK VEZETŐ HATALMÁT, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKAT TERHELI A BŰN, AZ ÖRÖK FELELŐSSÉG.

A baj megtörtént, az ördögi terv első részének végrehajtása megindult. Javában zajlik már Ukrajnában a III. világháború főpróbája.

Putyinnak tehát most megint egyensúlyoznia kell. Nagyon sok áldozatba kerül most, és fog még kerülni, hogy most sem vetheti még be a legkorszerűbb fegyvereit. Azokat, amelyekkel rövidre zárható lenne a mostani háború. Aminek csak akkor lesz, lehet vége – a világ pusztulása nélkül – ha sikerül meghátrálásra kényszeríteni, tárgyalóasztalhoz ültetni Amerikát. Ez idő szerint A GONOSZ BIRODALMÁT, amelynek élén egy agyalágyult vénember, A HÁTA MÖGÖTT ÁLLÓ, MÉG GONOSZABB ERŐK szánalmas, magatehetetlen BÁBJA ÁLL.

Bármennyire is sóvárognánk a mihamarabbi véget, az ezzel járó, elkerülhetetlen pusztulást csak úgy lehet elkerülni, ha Oroszországon kívül még azok is megmozdulnának, akik élete, léte került halálos veszélybe AZ ELMEHÁBORODOTTAK ÁMOKFUTÁSA miatt. Oroszország ezt ugyan nem várhatja meg – ahhoz már túl késő van. De azért, mégis…

Csikós Sándor 

Kiemelt kép: AP Photo/Vadim GhirdaNemzeti InternetFigyelő (NIF)