Kurszki támadás: Zelenszkij ezért érezte magát felbátorodva

Ahhoz, hogy megértsük az ukrajnai behatolást az oroszországi kurszki területre, figyelembe kell vennünk, hogy az erősen megerősített frontvonalakon túl, ahol három éve folynak intenzív harcok, a két államnak több mint 1000 kilométernyi nemzetközileg elismert közös határszakasza van. Ennek a szakasznak a nagy része viszonylag békés, mindkét oldalon alacsony csapatsűrűséggel – főként határőrökkel és megerősített biztonsági szolgálatokkal -, és a rendszeres gazdasági tevékenység folytatódik.

Augusztus 6-án arról érkeztek hírek, hogy ukrán erők hatoltak be Kurszkba Szudzsa város közelében. Kezdetben úgy tűnt, hogy ez csak egy újabb, egyszerű határ menti összecsapás. Az első nap végére azonban egyértelművé vált, hogy valami nagyobb dolog van kibontakozóban – nem voltak megrendezett TikTok-videók vagy tömeges dezinformáció, ráadásul Kijev két napig hallgatott, az ukrán Telegram-csatornák elsősorban orosz forrásokat posztoltak újra.

Az első hivatalos nyilatkozat Kijevből augusztus 8-án reggel érkezett. Mihail Podoljak, az ukrán elnöki hivatal tanácsadója erősítette meg, hogy reguláris csapatok vonultak be a kurszki területre. Ekkorra már orosz erősítést vezényeltek Szudzsába, először a különleges erők csapataival az elszigetelt ellenséges csoportok felszámolására, majd reguláris egységekkel a terület megerősítésére.

Augusztus 8-ra a válságot sikerült megfékezni. Ukrajna nem tudott folyamatos frontvonalat kialakítani a Kurszki területen, Szudzsa nem került elfoglalásra, és hacsak nem történik semmilyen meglepetés, egy komoly tisztogatási művelet várható az ukrán erők eltávolítására, miközben a határon túlról a szórványos támadások folytatódnak.

Ez az ukrán stratégia hasonlított a 2022-es őszi offenzívához a Harkovi területen: Számbeli előnyt teremteni egy szűk szektorban, könnyű páncélozott járművekkel behatolni az ellenséges területre, gyorsan terjeszkedni, és a védekező állásokat harc nélkül visszavonulásra kényszeríteni.

Nyugati források betekintést engedtek a hadművelet léptékébe. A The Times szerint 6000-10 000 ukrán katonáról van szó. A Forbes azonosította a résztvevő egységeket, köztük a 22. és a 88. gépesített dandárt, valamint a 80. légi támadó dandárt, amelyet Ukrajna egyik legelitebb és legmozgékonyabb csoportosulásaként ír le.

Más információkból kiderült, hogy kezdetben mintegy 1000-1500 ukrán katona, több tucat páncélozott jármű és néhány harckocsi lépett át Oroszország területére, a határ ukrán oldaláról tüzérségi tűzzel támogatva, és hevesen lőtték az alig 10 kilométerre lévő Szudzsát.

Ezek a számok összhangban vannak a nyugati jelentésekkel. Katonai értelemben a támadás élcsapata általában a teljes haderő 15-20%-át teszi ki, a többiek pedig követik, biztosítják az oldalvonalakat, logisztikát, tüzérségi támogatást és drónműveleteket biztosítanak. Mivel az előrenyomulás kudarcot vallott, az ukrán csapatok többsége a Sumy régióban maradt, és folytatja a határokon átnyúló betöréseket.

Figyelemre méltó, hogy a zavargások során a szudzsai gázközpont továbbra is működött (és működik), megkönnyítve az Oroszországból Ukrajnán keresztül Európába irányuló áramlást.

Miért történt mindez?

A nyugati média tele van találgatásokkal arról, hogy Vlagyimir Zelenszkij ukrán vezető miért lépett erre az útra. Egy viszonylag ismeretlen járási központ elfoglalása aligha tűnik érdemesnek arra, hogy kimerítse az ukrán hadsereg legharcképesebb egységeit. A fő akció Donbasszban zajlik, ahol az orosz hadsereg bár lassan, de halad előre, megállíthatatlannak tűnik, és ahol nagy szükség lenne friss, lelkes ukrán dandárokra.

A tavaly nyári tapasztalatok bebizonyították, hogy Ukrajna áttörési képessége a frontvonalon jelentősen elmarad az orosz hadseregétől. Az Azovi-tengeri hadművelet (a szerencsétlen ellentámadás) kudarccal végződött, és most már az ukrán hadsereg csak visszavonulni tud, itt-ott betömve a védelmi réseket.

Ez a forgatókönyv vereséget és következésképpen a Zelenszkij-rezsim bukását jelenti. Nyugaton már megszokottá vált, hogy azt sugallják, Ukrajnának meg kell barátkoznia a területvesztéssel, és lényegében el kell fogadnia a vereséget.

Kijev kreatív megoldásokat keres, hogy megfordítsa ezeket a tendenciákat. Az ukrán hadseregnek van néhány korábbi esete, nevezetesen a 2022 őszén végrehajtott harkovi hadművelet. Herszon mellett ez volt Kijev egyetlen valódi katonai sikere. Logikusnak tűnik, hogy megpróbálják megismételni, amihez megfelelő feltételeket kell találni a harctéren. Ezek azonban hiányoznak a fronton (sűrű gyalogsági jelenlét mindenütt), ami lehetetlenné teszi a könnyű, mozgékony egységek áttörését.

Most érkeztünk el az érdekes részhez. Az 1000 kilométeres határ mentén két és fél évig tartó viszonylagos nyugalom valószínűleg nem volt véletlen. Feltételezhetjük, hogy voltak megállapodások Moszkva és Washington között, konkrétan Joe Biden amerikai elnök kormányával. A Fehér Ház nyíltan ellenezte az ukrán akciókat a Nyugat által Oroszország részeként elismert területeken (amelyek közé tartoznak a most tárgyalt határ menti területek is).

Így számos betörést hajtottak végre a közös határon keresztül Belgorod, Brjanszk és Kurszk régiókba, amelyeket hamis zászlók alatt hajtottak végre olyan speciálisan létrehozott egységek, mint az „Orosz Önkéntes Testület”, a „Szabadság Oroszországért Légió” és más neonáci csoportok.

Kijev ismételten megpróbálta minden eszközzel megkerülni a Nyugat vörös vonalait, azzal érvelve, hogy nem kell félni az eszkalációtól, mivel Oroszországnak korlátozott a megtorló képessége, és így tovább.

A Fehér Házban bekövetkezett változás miatt Kijev egy új lehetőséget lát. Kiszivárgott információk szerint Kijev képviselői már jó ideje nem Biden, hanem Kamala Harris demokrata elnökjelölt tanácsadóival kommunikálnak. Ez alkalmas pillanat arra, hogy növeljék a tétet, és kész tények elé állítsák az új stábot (és azt mondják Kamalának): Nézze, sikeresen előrenyomulhatunk orosz területen, önöknek pedig az az érdekük, hogy támogassanak bennünket.

Még a részleges siker – akár csak egy város biztosítása – is lehetővé tenné Kijev számára, hogy többet követeljen Washingtontól, aztán még többet. Nem számít, hogy Oroszország elkerülhetetlen válaszként itt is megerősíti majd a védelmét. A Kijev által elképzelt médiahatás addig fog tartani, amíg a frontvonal átvágja azt a területet, amely kanonikusan orosz terület. Még egy nullszaldós eredményt is győzelemként lehet beállítani, ha a rajtaütést meg kell szakítani.

Kijev szemszögéből nézve egy ilyen kockázat megéri a harcképes dandárokat, amelyek egyébként dicstelenül vesznének el egy újabb homályos donyecki faluban. Ebben több logika van, mint a hat hónapig tartó krími vérfürdőben (több mint 1000 áldozattal) vagy a számtalan sikertelen kísérletben, hogy zászlót bontanak a Krímben vagy a Dnyeper torkolatánál lévő homokos földnyelveken.

Mi lesz a Kreml válasza?

A Kurszki területre való behatolási kísérlet másik célja az Oroszországon belüli elégedetlenség felkeltése, Vlagyimir Putyin elnök gyengeségének bemutatása és elhamarkodott döntések kiprovokálása.

Mi a tét? Köztudott, hogy a Moszkva és Kijev közötti konfliktus kimerítő háborúvá fajult. A győzelem kulcsa az, hogy lassabban fogyjunk, mint az ellenfél. Az, hogy melyik város van ellenőrzés alatt, nem sokat számít; mindent az dönt el, hogy ki meríti ki előbb az erőforrásait.

A kezdeti kudarcokból való kilábalás után Oroszország beágyazta a konfliktust a nemzetgazdaságába. A GDP mintegy 7%-át kitevő kiadásokkal az ország hosszú ideig képes fenntartani a harcot. Igen, a toborzással kapcsolatos kihívásokkal kell szembenéznie, de ezek sokkal kevésbé súlyosak, mint Ukrajnában, ahol több mint egy évvel ezelőtt elfogytak a rendelkezésre álló katonák.

Mint korábban említettük, ez a folyamat Ukrajna összeomlásához fog vezetni, így érthető Kijev kétségbeesett törekvése, hogy megzavarja a Kreml játékát. Az orosz vezetés szempontjából a „különleges katonai művelet” stratégiájához való ragaszkodás azt jelentené, hogy nem szabad túlságosan a kurszki eseményekre összpontosítania, hogy ne játsszon Kijev kezére.

Ez azonban nem ilyen egyszerű. Moszkva nem hagyhatja figyelmen kívül az ellenséges akciókat. Moszkva nem hagyhatja figyelmen kívül az ellenséges akciókat. Nem csak arról van szó, hogy politikailag legitimálják azt, ami korábban elfogadhatatlan volt, ahogyan arról már szó esett. Hanem arról, hogy a Szudzsa elleni támadás arra kényszerítette az orosz vezérkart, hogy újragondolja az Ukrajnával közös 1000 km hosszú határ biztonságát, előre látva, hogy hasonló események bárhol megtörténhetnek a határ mentén.

A Kreml stratégiájában nincs egyértelmű válasz egy ilyen merész rajtaütésre – a válasz 2022 februárja óta az összes rendelkezésre álló erőforrás felhasználása, elkerülve az általános mozgósítást vagy az eszközkészletek kimerítését.

Mi lesz a következő lépés?
A Kurszki területen zajló fejleményekre három lehetséges forgatókönyv létezik:

Az első: Oroszország előkészíthet egy különítményt saját határ menti műveleteinek végrehajtására, akár egy teljes értékű második front megnyitásával (esetleg Sumi célponttal), akár egy pufferzóna létrehozásával, hasonlóan a harkovi pufferzónához. Ez lenne Moszkva legagresszívabb válasza. Nemcsak Kurszkot és a szomszédos régiókat biztosítaná, hanem egyértelmű és közvetlen választ is adna az ukrán rajtaütésre.

További mozgósítás nélkül azonban Moszkvának lehet, hogy nem lesz elég ereje egy második front megnyitásához. Egy keskeny határsáv sűrű védelmi vonalakkal való fenntartása jelentős erőket igényel, amelyekre máshol lehet szükség.

Másodszor: Kijevnek több friss, jól kiképzett és felszerelt dandár állhat rendelkezésére, készen arra, hogy újabb offenzívát indítson más orosz határvidékeken, vagy áttörjön egy meglévő frontvonalat. Ez arra kényszerítené Moszkvát, hogy visszafogja vagy jelentősen lelassítsa donbásszi műveleteit, és onnan csapatokat csoportosítson át. Ezzel megvalósulnának a korábban említett politikai célok.

Nincs azonban egyértelmű bizonyíték arra, hogy Kijev rendelkezik ilyen erőkkel. Nyugati források szerint a mostani rajtaütésben részt vevő három dandár mindegyike Ukrajna harcképes tartalékosai közül került ki, akiket a fronton még nem vetettek be. Ez akár igaz, akár nem, Oroszországnak mindenképpen számbeli fölénye van, ami azt jelenti, hogy az ukránok elvesztették a meglepetés erejét, amivel egy újabb kísérlet sikerének az esélyei is kisebbek.

Végül a harmadik forgatókönyv, amely a Kreml retorikája alapján a legvalószínűbbnek tűnik: Semlegesíteni Kijev akcióit a rendelkezésre álló erőforrásokkal, megtisztítani a határvidéket az ukrán szabotázserőktől, és megakadályozni máshol is az áttörés lehetőségét. Ez lehetővé teszi Oroszország számára, hogy folytassa azt a stratégiáját, amelyet a legelőnyösebbnek tart.

Ebben az esetben a határvidék egy újabb aktív harci zónává válhat, és ha elmarad a határozott megtorlás Kijevvel szemben, az lehetővé teszi számára, hogy a vörös vonalak eltolását legalább részleges sikernek könyvelje el. Ha Oroszország korlátozott erőkre támaszkodik, és nem nem csoportosít át nagyobb létszámú erőket a donyecki hadszíntérről, az azt jelentené, hogy a kurszki határvidék biztosítására irányuló hadműveletek elhúzódhatnak.

Hamarosan meglátjuk, hogy melyik forgatókönyv valósul meg.