„Köszönöm a felkérést, de úgy gondoltam, hogy ezt az egészet megbeszélem a Viktorral. ” .

Szobordöntögetős időket élünk, (különböző ízlésekkel…) az én „szobrom”-mal különleges a helyzetem. Én ugyanis őt nemcsak kedvelem, de kifejezetten tisztelem, s mint igaz, jó hazafit, szeretem is.

Mindenféle „csakhogy”, „de”, és „ám” helyett tényszerűn csak azoknak a sokaknak szeretnék tájékoztatást adni, akik folyamatosan kérdezgetnek: mi van veletek, mi van az Ángyánnal, köztetek, a Független Kisgazdapártban volna a helye, beszéltetek –e már, mikor állapodtok meg?

Hosszas próbálkozás után végre összejött a találkozónk a professzor úr gödöllői irodájában. A kölcsönös szívélyes köszöntések után a beszélgetésünket múltidézéssel kezdtük, – ugyanis kísértetiesen hasonló körülmények között mi már találkoztunk egyszer, s mivel a mostani disputa nem igazán értelmezhető az előző nélkül, kezdjük azzal, – a 2009-essel.

A Kisgazdapárt még romokban, de a tagság már éledezik, a székház – ügy, mint a párt rákfenéje még megoldatlan, a más pártokhoz csapódó janicsárokkal, a „saját” politikai selejtjeinkkel való viaskodás folyamatos, jó lenne kitörni ebből a helyzetből. Jó lenne, ha a vidékhez, a parasztsághoz, a földművelőkhöz kötődő, már ismert személyiségek közül felkérnénk valakit. Igen ám, de csak olyasvalakire gondolhatunk, aki keresztülmegy a falon, aki a párt képviseletében ugyan, de legalább a saját nevében eléri azt a sikert, hogy az Európa Parlament tagja legyen olyan személyként, aki ezer szállal kötődik a magyar földhöz.

Ilyen név csak egy van: Ángyán József! Nosza, teljes felhatalmazottsággal kézbe a telefont,- s máris megbeszéljük: találkozunk másnap a Parlament melletti egyik kávézóban.

„Kedves Jóska! A helyzet az, hogy bár a Fidesz soraiban ülsz, s jönnek, mennek ilyen-olyan nevű pártok, a magyar földhöz a legtöbb köze a Független Kisgazdapártnak van száz éve, s ez a következő száz évben sem fog változni. Ezen az sem változtat, hogy mi most padlón vagyunk. De ha Te a Független Kisgazdapárt szineiben indulnál az Európai parlamenti választáson, annyi szavazatot biztosan kapnánk, hogy Te ki tudsz jutni. Szilárd meggyőződésem, hogy a magyar érdekeket elsősorban Strasbourgban és Brüsszelben kell megvédeni, nem a Duna parton.”

A beszélgetés az ajánlatról jó egyórás volt, Ángyán professzor gondolkodási időt kért, találkozzunk egy hét múlva.

Egy hét múlva, ugyanott: beszéljük csak végig még egyszer, – így ő.

Végig mondom újra az érveket.

Végezetül: „Köszönöm a felkérést, de úgy gondoltam, hogy ezt az egészet megbeszélem a Viktorral. ” …

Hegedüs Péter

folytatása következik…

FKGP – Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!