Kónya-Hamar Sándor: NEM VÁGTAT TÖBBÉ A MUSZTÁNG 2018. június 11.-2021. június 11. (Lovas István emlékére)
Nem..! Ez nem igaz! Harmadik éve, hogy itt hagyott ..! S nincs többé Lovas Pista, a magát mindig túlhajtó, termetes barátom..! A magyar újságírás és igazmondás Góliáthja. A szókimondás Toldi-kaliberű bajnoka. A rettenthetetlen szerénységében is konok, és nagyon pontos, szavahihető, vitákban mégis elegáns vívómester.
Brüsszelben találkoztunk először 2OO7-ben, s készített az erdélyi magyar képviselővel olyan tv-interjút, majd riportot a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának, hogy az akkori román államelnök – szóvivőjén át – üzent: vigyázzak!- főleg a számra, de magamra is!
Pista mackómódra és elégedetten ölelt meg: „Na!- így kell ezt! Jól dolgoztunk!”
Több mint tíz valahány éve történt mindez. De a közös és átbeszélt brüsszeli éjszakák és hajnalok emléke igen-igen emlékezetes és erős maradt. Ennél erősebb márcsak a halálhírének ütése…volt.!
S nincs feszületdöntő vigasz! Csak szárítom könnyeim a kalászúsztató, júniusi pipacsos szélben…!
Mint a folyókba csapódó villám..! S forrásokba költözött istennyila..! Olyan volt ez a halálhír.. S nemcsak elkerülhetetlen, túlvállalás utáni végső emberi egyszerűség..!
*
Mondják, hogy “Szívhalál!”
MI TÖRTÉNT?! MINT UDO ULFKOTTÉT?!
(Ugye ez egy költői kérdés?!)
Mi meghalhatunk. Az igazság soha!
S a történelem, a konok mostoha
Számon nem kér, csak remél és kivár.
2.)
S hiába jön tavasz után a nyár..-
Az összecsukló, segítségért nem mindig kiálthat!
S hogy a kimondott árnyékában sem félt?! És..?!
S ez az, amit már soha föl sem tárhat,
Az a fránya költői kérdés -!.
Az ECHO tv szívbemarkoló megemlékezését Lovas Pistáról – Bayer Zsolttal és Gajdics Ottóval- én csak június 13-án délben láttam. S amikor Földi-Kovács Andrea szó szerint beidézte az általam FB-én leírt történetet, eldöntöttem, pontosan ideírom azt , ami akkor történt.
A “Nem vágtat többé a musztang..! c visszaemlékezésem szerint is a felemlegetett interjú alanya én voltam. De apropos musztang! Ő mondta, még a legelején, hogy ha már vadlónak (musztángnak) születtünk és vágtába fogtunk, akkor azt úgy tegyük, hogy ne tudjon megállítani, megfékezni semmivel senki. Vágtassunk akkor is, ha ijesztő égiháború tombol felettünk, és villámok csapkódnak körülöttünk. Mi csak egyet tehetünk: tovább száguldunk megállíthatatlanul, ha halálba roskadás is a vége!- és föl is szippanthatjuk a villámokat, csak bátorság, és folytatható a vágta..! És így kellene ezt politikában, közéletben, publicisztikában, az egész földi életben..!
2007. február 3-án, szombaton jelent meg a Magyar Nemzetben az interjú, Budapesten. Hétfőn délelőtt már Bukarestben is tudtak róla, és hát az az “elnöki üzenet” el is jutott azonmód hozzám, még a bukaresti röptéren. Amikor délben megérkeztem Brüsszelbe – legnagyobb meglepetésemre -, Lovas Pista kint várt a röptéren (honnan tudhatta meg a hírt, ma is rejtély!), mintha csak úgy kitévedt volna. S miközben kivette kezemből táskámat, s mielőtt még bármit is panaszkodhattam volna neki, átölelt (lehet, hogy meghatódott, de feldúlt arcomat is látva), csak ennyit mondott: “Na! Így kell ezt! Jól dolgoztunk!”
És ez az, ami felejthetetlen!
3.)
S még 2021. július 17-én, születésnapján sem hihetem, hogy elment Lovas Pista, pedig már elhamvasztották s el is temették!
73 évet sem élhetett, de talán több évszázadra is mérvadó lehet munkakultúrája, igazságszeretete, és emberi kitartása! Hűsége és következetessége, megbízhatósága és adott szavának hitelessége.
Ma is emlékezetes – és sokáig az lesz!!- az a mondása, hogy :
„ Mi nem ijedhetünk csak úgy meg..! Mi nem barátkozhatunk a félelemmel..! Akkor sem, ha a halál szólít!”
S rendezte úgy a Nagy Ragadozóval való viszonyát is, ahogy minden magányos nagy harcos teszi. Váratlanul és megrendítően, betölthetetlen űrt hagyva maga után.
Halála napján mégis pezsgőt bontottak sokan..! El sem temették s miközben még magunkhoz sem térhettünk megrendültségünkből, molypillangó-emberkék szállták volna meg bazaltsziklaként kimagasló életét-emlékét. Hiába! – képtelenek voltak abba a magasságba felemelkedni, feljutni…!.
Ő pedig még átment a tűzön is, s hamvait befogadta a megnyugvást nyújtó anyaföld.
Mindenkori igazságszeretete – mint emléke – óvó, védőszerepében használható pajzsunk is. Használjuk hát, mert különben aligha lehet megnyugvása!
SURSUM CORDA
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Most akkor ki készítette azt az interjút?! Lehetne netán világosan fogalmazni!?
Kedves Antal!
Ez egy megemlékezés Lovas Istvánról, melyet Kónya-Hamar Sándor korábbi EP képviselő írt. A megemlékezésben pedig visszaemlékezik arra az interjúra, melyet Lovas István először készített vele.
Nifadmin