Kónya-Hamar Sándor: Még egyszer 1848. március 15. igazi hátteréről

A nemzeti jegybank függetlenségéről, történelmi körülményeiről, lehetőségeiről és következményeiről

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc igazi oka, valóban az önálló magyar jegybank és pénznem megteremtése volt! Mert a nemzetközi pénzkartell már akkor a dunai birodalom politikai színpadán – nem látható rendezőként -, végezte feladatát, s az Osztrák Nemzeti Bank magántulajdonosaként ellene szegült Kossuthék önálló nemzeti jegybankot követelő törekvéseinek. Az is igaz, hogy Kossuthék a Habsburg-ház adósságtörlesztő kötelezettségéből sem kívántak részt kérni!

S hogy mennyire hasonló pénzügyi-politikai helyzetben található ma is Magyarország! Hiszen pénzügyi eszközökkel történő újragyarmatosításról van szó ma is, s ezért kell az Orbán-kormánynak is megvívni pénzügyi szabadságharcunkat!

Annak mostmár minden bizonyítéka a kezünkben van, hogy 1848-49-ben a nemzetközi pénzkartell bécsi részlege, konkrétabban már a Rothschild tulajdonban lévő Osztrák Nemzeti Bank (ONB) robbantotta ki a fegyveres konfliktust a bécsi udvar és a magyar kormány között. Mert ez utóbbi független közpénzrendszert, valamint nemzeti bankot és valutát követelt. Pontosabban, annak bizonyítékát is ismerjük, hogy a Grand Orient szabadkőművesség azóta is, állandóan beavatkozott az európai történelem “átrendezésébe”. Hiszen napjainkig és azóta is, ennek az egész Európát érintő “átrendezésnek” az eszmei és politikai eszközei voltak a felvilágosodás, a humanizmus, a modernizáció, a társadalmi haladás, a fasizmus, a szocializmus, a kommunizmus, s a világszabadság nevében indított szellemi és politikai mozgalmakban.

Lehet, hogy ezért kellett elmitizálni a Márciusi Ifjak forradalmi szerepét is, de az Ellenzéki Kör tagjaiként, valójában Kossuth kérésére tették, vállalták történelmi szerepüket! Nem tagadva viszont azt, hogy a Magyar Március 15., a háttérerők nemzetközi manipulációi ellenére is, – megmaradt az emberi méltóság és a nemzeti függetlenség tiszta forradalmának!

De, ha nem ismerjük a mindenkori történelmi-politikai-gazdasági és társadalmi valóságot, akkor továbbra is játékszerei maradunk a háttérből mozgató szabadkőművességnek és a vele szövetkező nemzetközi pénzkartellnek. Mint Széchenyi is, aki csupán gazdasági úton akart nemzetén segíteni, de tervei kivihetetleneknek bizonyultak, mert egy “rejtelmes akadály” gátolta megvalósításukat. S ezt a “rejtelmes akadályt”, mert akkori közjogi helyzetünk is lehetővé tette, éppen az a Kossuth Lajos ismerte fel, aki pénzügyminiszterként azt is átlátta, hogy az álcázott ONB nem véletlenül akadékoskodik, mert irányítani szeretné a magyar közjogi helyzet rovására, csakis saját eszközeivel, pénzügyi függőségünket.

Ezért mondta el március 3-án, a pozsonyi országgyűlésen a magyar történelem egyik legmélyebb, – s ma is érvényes – értelmű beszédét, amely lényegében a bécsi és magyar forradalom közvetlen elindítója lett. Hiszen, hogyan is fogalmazták meg tömören a bécsi és a pesti polgárok a beszéde lényegét? “Bécsben új alkotmányt, Pesten nemzeti bankot!”

Viszont, (miközben a felelős Batthyány-kormány üres államkasszát és megbénított üzleti életet vett át, s az udvar adósságának résztvállaló törlesztési parancsát), amikor Kossuth létrehozta az önálló, egyelőre magántulajdonban álló magyar jegybankot, és az önálló magyar pénznemet (s elutasította az adósságtörlesztő kötelezettséget is), nyomban megkezdődött a politikai nyomás és a katonai ellenakció, éppen annak a királynak, V. Ferdinándnak a parancsára, aki azelőtt és végül 1848. április 11-én szentesítette azokat a törvényeket, amelyek Magyarország kapitalista modernizációjának alapjait rakták volna le. A pénzügyi törvények királyi jóváhagyása tehát hiábavalónak bizonyult, s ennek következményeként a Batthyány-kormány lemondott. Kossuth azonban tovább kereste a jogszerű megoldásokat az államjegyek kibocsátására, s erre őt az országgyűlés is felhatalmazta. S következett, a kezdetben kedvezőtlen, fegyveres összecsapás, majd a sikeres tavaszi, felszabadító hadjárat, majd 1849 áprilisára beérett a pénzügyi szabadságharc győzelme is. Ugyanis, akkorra már mind az osztrák, mind a magyar hadsereg, valamint mindkét kormány hivatalai, és belföldi szállítók, magyar pénzt, Kossuth-bankókat fogadtak el és használtak Magyarországon, annak ellenére, hogy a császári hatalom a megszállt területeken mindent elkövetett a magyar pénz ellen.

Kossuth tehát bebizonyította, hogy ha egy öntudatra ébredt társadalom a saját kezébe veszi és tartja is a pénzhatalmat, akkor ércfedezet nélkül is, és külső magas kamatozású hitelek nélkül is, gazdasági fellendülés indul be. Mert, ha egy nemzet képes saját kezébe venni és társadalma egésze szolgálatába állítani a pénz hatalmát (akár bankadókkal és újabb, általános közteherviseléssel), akkor annak nem a megjósolt pénzügyi összeomlás, hanem gazdasági és társadalmi fellendülés, virágzás lesz az eredménye.

Éliás Ádám, a kossuthi pénzrendszer kutatója szerint is: „ …ma újra időszerű a pénzügyi szabadságharc Magyarországon. A szabadságküzdelemnek immár csak ez a formája időszerű, mert a gyarmatosítás napjainkban nem katonai, hanem pénzügyi eszközökkel történik.”

Ezért helyes és jó irányú az Orbán-kormány nemzetközpontú politikája is!

Mert valóban, az uniós nemzetközi pénzkartell, a nemzeti központi bankok „függetlenné” követelésével, és saját magánellenőrzése alá vételével épült be az EU-s országok politikai rendszerébe, mint új és ellenőrizhetetlen hatalmi ág. Ám ez a hatalmi ág nemzetek fölötti, és hierarchikusan épül rá a kormányokra, s kemény pénzügy kényszerítő eszközökkel rendelkezik. Így Kossuth példáján okulva, Orbán Viktor és kormánya ma sem tehet mást, mint, hogy azért harcol, hogy a magyar pénz a magyar társadalomé s honpolgároké maradjon. Tudjuk, hogy az euroatlanti politika ezzel szemben azt támogatja, amit a magánpénzrendszer irányítói szeretnének, mert éppen az illik bele az egy központból irányított világ képébe.

Ezért kellett a kívánságukra már az 1990-es években megkezdeni az addig Magyarországon működő közpénz kiszorítását, a nyugatról érkező magánpénzzel. Ezért szüntette meg akkor az MNB a belföldi váltók leszámítolását, amely pedig biztonságos (állami fedezettel) és olcsó hitelmechanizmus volt a gazdálkodók egymás közötti kapcsolatában, s ugyanezért számolta fel az export hitelezését, valamint az elmúlt évtizedekben létrehozott kereskedelmi bankok refinanszírozását. Ezzel az MNB megteremtette a feltételeket a magyar cégek tönkremenéséhez, s a belföldi tőkehiány tartós fennmaradásához.

Hát ezért követelték a nemzeti központi bankok „függetlenségét” Brüsszelből. Szerencsére, hogy az Orbán-kormány ennek is ellenállt, s mindmáig vitatja is azt. De ezzel az is bebizonyosodott, hogy a pénz fölötti hatalom visszaszerzése nélkül nem lehet senki szabad!

Tehát, újra meg kell vívni, és nem csak Magyarországnak, a pénzügyi szabadságharcokat is! Mára már, ez ilyen egyszerű és szükségszerű, és időszerű is!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:

Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk – Március 15-ről másképpen