Kereszténység és vallásellenesség 2024… Magyarország

Czeglédi Andrea interjúja Stoffán Györggyel

Azok, akik évek, évtizedek óta követik Önt olvasóként, megszokhatták, hogy mindig lendületesen dolgozik, tanít, tervez, ír. Manapság az írásaiban a kereszténységért való aggódás áll a középpontban… Mostanában min dolgozik, milyen terveket szövöget?

Egy összefoglalót akarok írni a 20-21. század kereszténységéről, a vallásüldözésről és arról, miként lehetne a mostani mélypontról elmozdulni. A terveimben is ez a gondolat a meghatározó. Létrehozni egy magyar keresztény testvériséget, pártokon és politikán felül és kívül, mert a mai helyzetért az a társadalmi és politikai kuszaság a felelős, amelyet az elmúlt harmincnégy év „demokráciája” idézett elő.

Mindig keményen, egyenesen szegezi a jogos, sokak fejében megfogalmazódó kritikát, az ország és a nemzet sorsát befolyásoló személyeknek. Miben látja a legnagyobb, ránk nehezedő veszélyt, milyen hibákat vél felfedezni az állam vezetésében?

Maga Jézus szólít fel minket arra, hogy az igenünk igen, a nemünk nem legyen. (Mt 5.37.) A keresztény ember nem kenegetheti el a hibákat, nem hunyhat szemet a „mi kutyánk kölyke” hibái felett. Mint író, és mint újságíró, elsődleges kötelességemnek tartom, hogy amikor a kereszténység és a nemzet érdekei ellen látok történni bármit, azt kritizálom, bírálom, de nem az ellenség gyűlölködő hangján, hanem abban a szellemiségben, amely segít és megoldásokat is keres. Ma egyre többször kénytelen az ember bírálatokat megfogalmazni, mert olyan fontos kérdésekben, a jelenre és jövőnkre vonatkozó és arra is ható ügyekben látok kétértelmű, máskor megtévesztő vagy látszólag átgondolatlan döntéseket, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A legnagyobb ránk leselkedő veszély a létező vallásellenesség és a politikai kereszténység, a központilag irányított gondolatok, a kit szerethetek és kit nem szabad szeretni… már-már odáig jutunk, hogy az ember, a társadalom, mint egy végzetes örvénybe, belekavarodott a politika világába, amely, mint tudjuk, mára a hazugság művészetévé vált… mert ma, egy embertelen központi irányítás alatt áll és él az emberiség.

A kereszténységet nyomatékosan említi. Lehet, hogy nem csak az állam, hanem a keresztény egyházak vezetésében is lát bírálnivalót?

Nézze! A globalista szabadosság, a vallásellenesség más-más formában, de az egyházakat, az egyházak vezetőit is egy végzetes irányba tereli. Rendkívül rossz irány, és rossz szellemiség uralkodott el az egyházakban, amikor a mai világhoz úgy akarnak a keresztény egyházak alkalmazkodni, hogy Jézus tanítását megcsonkítják, kiforgatják, relativizálják, vagy magát Jézust sem emlegetik. A saját Római Katolikus Egyházam legfőbb vezetése ma arra törekszik, hogy amire az emberek hite ráépült, azaz, a hagyományokat, a népénekeket, a liturgiát, az imádságokat eltörli, megváltoztatja, idegenné teszi. Ez végzetes! Olyan szellemiséget hirdet, amely a krisztusi egyház alapítójának, Jézus Krisztusnak a tanításával, ránk hagyott parancsaival homlokegyenest ellenkezik. Így megosztóvá, gyűlöletkeltővé, hiteltelenné tesz mindent, hiszen ez a globalista világhatalom célja.

Vannak papok, püspökök…

Igen, ők az elsőszámú kárvallottjai ennek a folyamatnak. Jól kirajzolódik az utóbbi időkben az a vatikáni és számos püspökségen tapasztalható folyamat, amely a – Krisztushoz hű –, még munkabíró idősebb papokat elbocsátja, érsekeket, püspököket kiátkoz, azaz, a vallásellenesség az egyházon belül is diktatórikus intézkedésekben nyilvánul meg. Ma még azt is meghatározzák, hogy egy katolikus pap hány percig prédikálhat, és azt is, hogy miről… Hol van itt már a krisztusi megbocsájtás, a bíráltak önvizsgálata, a szeretet? Sehol! Leparancsolták a papokról a reverendát, és ma már a püspökök is civilben jelennek meg egy-egy városi ünnepen, noha a papi viselet maga is felér egy prédikációval… Olyan szélsőséges dolog ez, mintha az orvos nem a fehér köpenyében, a rendőr vagy a tűzoltó nem az egyenruhájában járna. Megmagyarázhatatlan és teljesen logikátlan dolgok ezek. Rávetülnek az egész intézményrendszerre, amelyet eddig Krisztus testének neveztünk, amely test részei vagyunk… ha egy testből amputálnak egy-egy végtagot, eltávolítanak egy-egy szervet, akkor az már nem ugyanaz… az már egy beteg, halálraítélt test!

Hogyan lehetne megfordítani a ma tapasztalható negatív, egyre inkább az erőszakos globalizáció felé forduló folyamatokat?

Nézze! Van egy állandó és az idők végezetéig velünk maradó igazság, maga Krisztus. Fel kell ismertetni a társadalmakkal annak a nagyszerű lehetőségét, hogy Ő itt van, velünk van, vegyük észre és kérjük a segítségét. Közösen! Minden Krisztust követő keresztény magyar, aki akár csak gyermekkorában, de hallott Jézusról, járt hittanra, van valamennyi fogalma Jézusról, fel kell, hogy tegye magának a kérdést, hogy hol áll a kereszténységében? Hisz-e Istenben, ha pedig hisz, akkor tud-e egy-egy fohászt, egy-egy könyörgést elmondani magában önmagáért, a családjáért, a hazáért, a nemzetért… és ha erre képes, és hiszi is, hogy a kérése nem csupán egy semmibe vesző sóhaj, akkor már közelebb lépett Jézushoz. Ugye, hogy nem nagy és nem komplikált dolog az, amiről beszélek? És Jézus megmutatja magát azoknak, akik hittel, akárcsak egy fohásszal fordulnak Hozzá.

Van másik lehetőség is, amellyel nem nehéz élni. A hívő magyar keresztények, a Krisztust követők megtartva a saját hitük szerinti Krisztust követést, és tisztelve a másik keresztényt, fogjanak össze! Ne a hamis ökumené évente egyszeri közös képmutatásban jelenjék meg ez az összefogás, hanem abban, hogy civilként, asztaltársaságokat alapítva, barátilag jöjjenek össze, beszélgessenek, sörözzenek, segítsék egymást kalákában, és ne ostoba hitvitákban, egymás bírálatában legyenek élenjárók, hanem a keresztény szeretetben, amely a lelkükben, Krisztusban kiteljesedik. Mi, magyar keresztények: katolikusok, reformátusok, evangélikusok testvérei vagyunk egymásnak, hiszen mindannyian Jézust követjük, benne hiszünk és az Őáltala tanított imádságot mondjuk! Ne meggyőzni akarjuk a másikat, hanem segíteni abban, hogy saját hite szerint követhesse az Urat. Mi sem hagyunk el semmit a hagyományaink közül, mástól se várjuk el, hogy megtagadják Krisztus-hitüket! Ezért látok egy utat, amellyel, és amelyben egységes és összetartó keresztény nemzetté válhatunk: a Magyar Keresztény Testvériséget. Ebbe a „szervezetbe” nem kell belépni, nincs elnökség, nincs tagdíj, nincs állami bejegyeztetés, nincs tagnyilvántartás, csak egyéni lelkiismeret van. Mindenki maga dönti el, hogy tagja-e ennek a testvérületnek vagy sem, és a saját lelkiismerete az, amely ezt a tagságot fenntartja. Mert ma, meg kell védeni minden Krisztust követő egyházat, felekezetet. Erre pedig, csak együtt vagyunk képesek, de Isten nélkül, lelki, szellemi és később, amikor eljön az ideje, fizikai összefogás nélkül lehetetlen. Ha pedig, bármit kérünk Istentől Krisztus által – Krisztus ígérete szerint –, azt megadja nekünk az Isten. (Jn 15,7) Miért ne kérhetnők a védelmet saját egyházunkra, nemzetükre, a Kárpát-medencére? Miért utasítaná el a Krisztust követő magyar milliók kérését a Teremtő Isten?

Mi az oka a magyar nemzet mai széthúzásának, és a társadalom züllésének?

Az ok évszázadokra vezethető vissza. A Sátán első nagy próbálkozása 1789-ben volt. A francia nemzet egy igazi keresztény nemzet volt, rengeteg szenttel és közbenjáróval, tehát, azt kellett legelőször elpusztítani. Sikerült is! A liberalizmus első nagy vérengzésekor kiirtották a kolostorok lakóit, papokat és apácákat kínoztak és öltek meg, de egyben kitalálták az egyház és az állam szétválasztásának a „szükségességét” is, és ezt a törekvést Európa-szerte elterjesztették. A magyar történelem is jegyzi ezt a botor és végzetes szándékot. Ugyanis ezzel a szétválasztással megszűnt az a kontroll, amely az állam működését erkölcsileg, a krisztusi parancsok alapján szabályozta. És ugorjunk egy nagyot! A háborúk és a kommunizmus után ugyanez a franciáktól eredő liberalizmus rátelepedett Magyarországra, és a megszállt magyar területekre is, mert a szélsőséges, embertelen liberális világhatalom így akarta. Meghirdették a szexuális szabadosságot, a vallásellenességet, amelyet 1917-ben már egyszer meghirdettek a fiatal szovjet birodalomban is, de nem szűnt meg a magyarellenesség sem! Tehát, világos, hogy ugyanazok diktálnak ma is… Súlyosbítja a helyzetet, a demokrácia álságos szellemisége, amelybe minden belefér. Hazaárulás, szabadosság, liberalizmus, nemzetellenesség, keresztényüldözés… minden, ami sátáni, embertelen, ocsmány és rossz. Egy dolog azonban nem igaz, noha ez volna a demokrácia alapja: a nép kezében van a hatalom – hazugsága. Hiszen, visszahívni a „demokratikusan” megválasztottat, már nincs joga a népnek! Amit ma demokráciának nevezünk, az nem más, mint egy totális, hazug, szélsőséges, liberális diktatúra, amelyben nincsenek erkölcsi normák, nincs szabadság, nincs jog, nincs igazságszolgáltatás, nincs nemzeti szuverenitás. Csak nézze meg a hazai törvényeket, azok mind az uniós törvényeknek az alárendeltjei, de ez csak a jéghegy csúcsa. Ez a nemzet, ez a társadalom nem most kezdett el zülleni, hanem nyolcvan évvel ezelőtt… de erről már sokat beszéltem. A legfőbb oka ennek a mai, reménytelennek tűnő helyzetnek az, hogy elvették és folyamatosan irtják az emberek hitét, minden oldalról. Az államilag támogatott újpogányság vagy a Hit-gyülekezet szekta történelmi vallássá emelése, keresztény, és magyarellenes bűncselekmény! Pedig, jól tudják, hogy Isten nélkül, az isteni parancsok betartása és erkölcsi kötelmek nélkül, az emberiség, így a magyarság is elpusztul. Nézze meg! Európa mai vezetői Európa pusztulását akarják. A vatikáni adminisztráció elhagyja Jézust, akik hűek Hozzá, azokat pellengérre állítják. Nekünk, magyaroknak a mai világot tekintve még szerencsénk is van a vezetőinkkel, akár az egyháziakat, akár az világiakat nézzük… bár a hibák és bűnök egyre szaporodnak!

Mi a megoldás Ön szerint, erre a végzetesnek tűnő helyzetre?

Az egyén akár kimondott, akár kimondatlan, titokban vagy nyilvánosan is gyakorolt hite, és a Magyar Keresztény Testvériség lényegének a megértése, elfogadása. Ma az összefogás, a keresztény magyar testvériség a legfontosabb. Ennek a lényege tehát, hogy ne akarjunk mindenkinél okosabbak lenni, ne akarjunk mindent jobban tudni másoknál, hanem elégedjünk meg egymás feltételek nélküli szeretetével, és azzal, amit Krisztus hagyott ránk. „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!” (Jn 13,34) Nem kell teológusnak, biblikusnak, hittudósnak lenni, és nem kell hitvitákat folytatni! Csak tisztelni, szeretni kell egymást, mint a halászok, azaz, az apostolok, akik megértették Jézust és tudták mi a dolguk. A Szentlélek segítségével mi is elvégezhetjük, nekünk is el kell végeznünk azt a feladatot, amelyet ők, kétezer évvel ezelőtt. A magyar keresztény testvériség megtalálja egymást hamarosan, amikor már elegen leszünk! Krisztus erejével, összetartva mi is erőssé és legyőzhetetlenné válunk. Felismerjük egymást, minden külső jegy nélkül is! Magyarként, magyar keresztényként, évezredek magyar őseinek egyistenhitéből és Szent László elkötelezett, a magyar kereszténységet magalapító és megerősítő, rendíthetetlen hitéből merítve erőt. Egyénenként, először lélekben elköteleződve Isten és – krisztusi szeretettel – egymás iránt!

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: Stoffán György

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!