Kedves ellenségem? Tovaris Tavares, született Herczog Edit

avagy Véletlen elszólások ellen barát-ellenség felismerő rendszer!

Ha a modern kor nem szoktat le a kézírásról, most élhetnék azzal a jól bevált fordulattal, hogy „még meg sem száradt a tinta a papíroson” az előző szösszenet után, máris itt az újabb magas-labda, amit egész egyszerűen nem lehet nem lecsapni. Miután azonban a világra szóló magyar találmány, a golyóstoll helyett egy meglehetősen viseltes billentyűzet van segítségemre abban, hogy gondolatfoszlányaimat bitek formájában maradandó módon beklimpírozva rögzítsem, inkább eltekintek a fenti szófordulattól, maradjunk annyiban, hogy zajlik körülöttünk az élet, még pedig rendesen.

Az olyasfajta tevékenységek közepette, mint példának okáért az újságkészítés, az ember – legalábbis jómagam – könnyen kapható ún. háttértevékenységekre. Ilyen például a háttér-televíziózás, vagy a háttérrádiózás. Ezúttal is ez történt. Bizonyára a kedves Olvasóval is megesett már, hogy efféle alkalmakkor egyszer csak megütötte a fülét egy név, egy szó vagy egy dallam, vagy valami, amitől azonnal – hogy stílusosak legyünk – elfogó vadász (internesönel trendi lengvidzs verzsön: interceptor) üzemmódba kapcsol. Maga a folyamat a pillanat tört része alatt végbemegy, szinte öntudatlanul, egyfajta pavlovi reflexként. Észre sem vesszük, csak azon kapjuk magunkat, hogy ott hagytunk csapot-papot, és már valami teljesen mással foglalkozunk.

A jelenleg regnáló miniszterelnök, illetve a posztot korábban betöltő és manapság médiaszereplésekért ácsingózó kollégái különösen értenek ahhoz, hogy nálam átbillentsék ezt a képzeletbeli kapcsolót, és aztán induljon a banzáj. Az ország háza eddig még nem esett szét, valamint az ég sem szakadt rájuk, ami azt jelent, egyelőre következmények nélkül űzhetik kisded játékaikat. A felelősségre vonás – pedig az elszámoltatás volt az egyik legerősebb hívó szó 2010-ben a FIZESS! részéről – úgy tűnik, elmarad, és nem érdeklődés hiányában, hiszen – a klasszikust idézve – igény az vóna rá.

Nézzük akkor, mi volt az, ami (nálam) ismételten kiverte a biztosítékot:

„A szocialista képviselők összefogtak Magyarország ellen

Kiderült, hogy a Magyar Szocialista Párt európai parlamenti képviselői összefogtak Magyarország ellenfeleivel, Magyarország ellen – reagált Orbán Viktor a Fidesz frakcióvezetőjének azonnali kérdésére. A kormányfő úgy fogalmazott, a magyar parlament pártjai között vannak viták, azonban – mint fogalmazott – „vannak nemzeti érdekek, amelyeket ezeknek a vitáknak nem ildomos túllépniük”.

Itt most nem kevesebb dolog történt, mint az, hogy vannak olyan, a magyarok szolgálatára felesküdött magyarok, vannak olyan, a magyar közéletben részt vevő magyarok, akik nem kevesebbet tesznek, mint hogy az ország ellenfeleivel összefognak a magyar emberek ellen. Ez lehangoló és rendkívüli csalódottságra ad okot – folytatta a miniszterelnök, hozzátéve, az, „aki egyszer hátat fordított a magyar embereknek, ne lepődjön meg, ha legközelebb a magyar emberek is hátat fordítanak neki”.

Forrás: fidesz.hu

A nagyságos vezénylő tábornok megint elszólta magát! Nem új jelenség ez a kormányfőnél, régi hagyománya van ennek nála. Egy időben odafigyelt rá, de újabban megint hanyagolja, visszatért a többes szám harmadik személyben való beszédre, amikor rólunk beszél. Kik? Hát ők, a magyarok! Nincs olyan, hogy a mi népünk, vagy honfitársaink, nemzetünk. Vagy ha végképp szakad minden kötél, sok szódával még amolyan habsburgosan is elmenne, hogy „mi magya’ok”. De nem! Csak és kizárólag: a magyarok! Kicsit olyan ez, mintha jönne egy ember, egy kívülálló, aki történetesen kitűnően beszél magyarul, és a mi nyelvünkön elmondja nekünk, hogy mi miért történt és történik velünk. A szavaiból pedig világosan kitűnik, hogy ő nem közülünk és nem közénk való.

Nagyon sajnálatos ez, főként, ha visszaemlékszünk a startnál mutatott tevékenységére. Azt is mondhatnánk az egykor szépreményű politikusi tehetségből mára valami egészen borzasztó torzó lett. Valahol félúton, a liberális létezésmodell és az egykori szocialista diktatúra között, mondjuk úgy, a senki földjén tartózkodik éppen, a jelenleg regnáló miniszterelnök. Esetében a jóléti államok demokráciájáról már nem, a monumentális stadionépítési őrület szárnyra kapásával a Csau-féle állam-szocialista dirigálási modell teljes kiépüléséről még nem beszélhetünk, de a jelek már erőteljesen mutatkoznak. S mivel a nagyságos és fényességes Európai Porta gyarmatbirodalmának kiterjesztésével szintúgy diktátumokkal képes létezni csupán, amíg érdekköreiket nem sérti túlzottan, egyelőre elnézik neki, mivel szórakozik házon belül. Ha egy-egy pillanatra önnön nagyságától megrészegülve, megfeledkezik a viszonyrendszerről és kicsikét elrúgja a pöttyöst a nagyságos vezénylő tábornok, megsuhogtatják a jogi varázspálcát, csak úgy a miheztartás végett.

Az egykoron szebb napokat látott, sportos formájából mára jócskán alább adó kormányfő néha ugyan még ma is megvillan egy-egy röpke pillanatra, elő-elő jön a régi tűz, gondoljunk csak vissza az EU-parlament üléstermében banditáék szószólójával vívott retorikai purparléra. Már akkor is gyanús volt nekem ez az egész, nem értettem, hogy akkor most tulajdonképpen mi a rossebet is keresünk mi még itt? Mármint az unióban? Tudom, hogy többször is volt már szó erről, de látják, évek hosszú sora alatt nem változik semmi, legalábbis a számunkra kedvező irányban egész biztosan nem, és a miniszterelnök is állandóan ugyanazt szajkózza, baromira nem jó itt nekünk, de utolsó csepp vérünkig, utolsó leheletünkig, ja, és Mammon világához méltón, természetesen minden és bármi áron ki kell tartanunk a végsőkig az uniós tagság mellett! Cipelteti velünk tovább a (jelenlegi tudásunk szerint) letehetetlennek tűnő koloncot. Szó szerint, amíg bele nem döglünk.

Nem a mi szabályaink! (Ha már a 8 gól után vagyunk, hogy stílusosak legyünk) Nem a mi pályánk. Nem a mi játékunk! Itt mi nem szívesen látott, inkább csak megtűrt vendégek vagyunk. Ötöd annyi pénzből kellene urizálnunk úgy, hogy közben a seggünk kilóg a gatyából, mert olyan szegények vagyunk. Ekkor jön a miniszterelnök, és a rengeteg hazudozás után, pofánkba vágja a kijózanító igazságot, mi pedig észre sem vesszük! Brüsszelben – de nyugodtan mondhatnánk Strassbourgot is, vagy más uniós központot – Magyarország ellenfelei rendezkedtek be, még pediglen tartós haszonszerzés céljából.

Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan lehetne itten közös Európát építeni, de még csak közös Európában gondolkodni is egyáltalán, amikor ebben a jelenleg gittegyletként (igaz, baromi drága, de mégis csak gittegyletként) funkcionáló Európai Unióban barátok helyett folyton ellenfelekkel (vagy inkább ellenségekkel?) kell, egy tárgyalóasztalhoz ülnünk? Ki akarhat magának ilyen… Mit is? Majdnem azt írtam szövetséget és szövetségeseket, de hát ezt nemigen lehet szövetségnek nevezni, az ellenfeleket pedig szövetségeseknek, hiszen az ember a barátaival szokott szövetségre lépni, mégpedig éppen az ellenfelei (az ellenségei) ellen.

Szomorúan konstatáljuk, hogy ismét becsaptak bennünket. Maga a miniszterelnök közli velünk félreérthetetlenül: ebben a rendszerben az ellenségeink vesznek körül bennünket!

Újra csak azt kérdezem: akkó’ meg mi a rossebet is keresünk egy olyan helyen, ahol az életben maradásunk kizárólag az ellenségeink érdekeitől, szeszélyeitől és aljasságaitól függ? Ne felejtsük el, ők hoztak bennünket ebbe a helyzetbe! A Haza belső ellenségei hagyták, hogy a Haza külső ellenségei ki- és lerabolhassanak, elszegényítsenek bennünket.

Első felindulásból azt mondaná az ember, a jelenleg regnáló miniszterelnöknek tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, a baloldal, amikor tehette, rárontott Magyarországra, második felindulásból, vagy első lenyugodásból azonban már inkább azt mondja az ember, politikai oldaltól független ez a fajta magatartás, hiszen elég, ha a csak az ún. deviza-hitelesek esetére gondolunk. Mint utóbb kiderült, a szükséges jogszabály megszületése a FIZESS! első kormányzásának idejére datálódik. Ez, a fondorlatos, a háttérben, csendben, feltűnésmentesen meghozott jogi szabályozás, ha lehet ezt mondani,talán még sunyibb, még aljasabb és talán kártékonyabb is, mint a nyílt sisakkal történő rombolás és károkozás, hiszen utóbbi esetben (lásd 1956), legalább tudod, hiszen látod, hogy hova, kire kell lőni.

Recsegnek, ropognak az eresztékek, a mintaként tekintett másik Gólem napokon belül csődbe mehet, ha csak az adósságplafon újbóli megemelésével nem odázzák el továbbra is a baj végleges megoldását, de nekünk továbbra is ki kell tartanunk a végsőkig egy számunkra óriási károkat okozó, és teljesen szükségtelen, az ellenfeleink (az ellenségeink) által üzemeltetett külföldi magánkézben lévő haszonérdekeltség mellett. Már a kormányzati szócsővé avanzsált Hír Televízió Civil kaszinó című műsorában is elhangozhatott (úgy tűnik megadták a kilövési engedélyt – hiába, no, gyünnek a választások), nem is akárki, egy Zichy leszármazott szájából, ez az Európa nem a nemzetek, hanem a multinacionális cégek Európája.

No, de ha látjuk, ha mindannyian a tudatában vagyunk ennek a ténynek, könyörgöm, akkó’ mi a rossebér vagyunk még benne? Avagy ha kényszeres késztetést érzünk, hogy benne maradjunk, akkor mi a rossebér nem kezdünk hozzá a gyökeres átalakításához, mondjuk konföderációs formátummá, ennek teljes tudásanyagát Dr. Halász József már összegyűjtötte és bárki (politikusok) számára is elérhetővé tette, avagy pedig, ha ez az út egyelőre nem járható, miért nem kezdünk hozzá ellenfeleink móresre tanításának? Na, most mutasd meg nagyságos vezénylő tábornok, mekkora legény vagy a gáton! Vagy csak az itthoni szemétdomb tetején tud olyan hangosan kukorékolni a kiskakas?

Az egészben igazán az a döbbenetes, hogy megint visszajutottunk a kályhához. Maga a miniszterelnök, lassan már nem is mondja, hanem üvölti a képünkbe, hol is tartózkodunk éppen, kikkel is vagyunk körülvéve, egyáltalán mi ez az egész, ami éppen most velünk történik, mi pedig, mintha mi sem történt volna, ülünk továbbra is otthon, megszokott tévénéző fotöjünkben, talán most már egy-két árnyalattal hangosabban anyázunk, de érdemi változás tulajdonképpen semmi sem történik. Szorgalmas és fáradhatatlan harcostársak elkezdték bontani a falat, már vannak részeredmények, lásd deviza-hitelesek, amit a bankok a média segítségével természetesen azonnal megpróbálnak ledegradálni, jelentéktelennek feltüntetni, mondván, eddig még egy árva fityinget sem kellett visszafizetni.

Pedig a devizahitelesek esete is jól példázza, milyen ez a gyarmatbirodalmi létezésforma. Az a fajta, kíméletlen kisemmizési technológia, de ez esetben azt hiszem, nyugodtan használhatjuk a módszertan szót is – amely talán az eredeti tőkefelhalmozás eszközökben nem válogató időszakára emlékeztet a legjobban – mutatja meg igazán számunkra azt, mennyire másod-, harmad-, vagy éppen sokadrangú szerepet szánnak itt nekünk, és akként is kezelnek bennünket. A kiszipolyozás ilyen nyílt és gátlástalan formája otthon, az anyabank anyaországában tilos, mert ott óriási felháborodás lenne belőle! Nem úgy a gyarmatokon! Ott mindent szabad, ott mindent lehet! Ilyenek, a mi kedves ellenfeleink, ellenségeink. Kedves ellenfelekhez, ellenségekhez pedig Kedves Vezető dukál!

Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!

A – talán a gulyáskommunizmus után nosztalgiázó – gulyásfőzéssel fűszerezett, komédiába hajló időközi erőfelmérő azt mutatta meg számunkra, darab ideig még egészen biztosan az ellenfeleink által létrehozott és uralt gyarmatbirodalmi rendszer feltétlen híveként tevékenykedő nagyságos vezénylő tábornok fog itten dirigálni. Hangsúlyozni szeretném, a jelenlegi tudásunk szerint.

A kizárólagos igazságokkal pedig bánjunk nagyon óvatosan! „Az ellenségem ellensége a barátom” csak megfelelő ellenség-barát felismerő rendszer esetén alkalmazható biztonsággal. A 2014-es tudásunk vajon elegendő lesz egy ilyen rendszer biztonságos működtetéséhez? Ha elegendő lesz is, még mindig ott van a szavazatokat összesítő számítógépes rendszer, amire ugye semmilyen ráhatásunk nincs, valamint a szavazatok igen rövid határidőn belül történő, gyakorlatilag azonnali megsemmisítése. Akit a téma bővebben és részletesebben érdekel, nézze meg az „Év embere” című filmet, a kitűnő Robin Williams-szel a főszerepben. Le fog esni az álluk, majd meglátják.

És, hogy nálunk ki lesz az év embere 2014-ben? A vak is azt mondta: „majd meglátjuk”.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

Jó, Ha Figyelünk!

Nemzeti InternetFigyelő