Jogálom vagy jogállam? – avagy A kicsit vagy nagyon szűz menyasszony a paragrafusok dzsungelében

Kásler Árpádtól egyik televíziós beszélgetésében hallottam a minap, hogy amit jogkövető magatartást tanúsító állampolgárként meg lehetett tenni, azt megtette. Első nekifutásra a jó öreg Montesquieu és a hatalmi ágak klasszikussá vált szétválasztása jutott eszembe. Montesquieu szerint a három, egymástól jól elkülönített hatalmi ág – úgy, mint törvényhozói, végrehajtói és bírói – a megfelelő garancia az ún. jogállam zavartalan működéséhez, működtetéséhez.

Ezzel szemben mi van Patyomkinéknál (azaz nálunk)? Nálunk, ahol a homlokzatot jogilag ugyan fényesre suvickolták a kétségkívül tökéletesen alátámasztható és nemzetközileg is igazolható paragrafusokkal, mégis, amit mások zokszó nélkül megtehetnek az számunkra, mint már oly sokszor, egyszerűen be- és meg van tiltva!

A dolog ott kezd érdekessé válni, amikor a köztisztviselő – aki amúgy egyébként maga is az egyik hatalmi ág, nevezetesen a végrehajtói tagja – virágnyelven közli a másik, vagyis a bírói hatalmi ág tagjaival – milyen szempontok szem előtt tartásával kell, ó pardon, ne legyünk alapból ennyire rosszindulatúak, szóval, hogy milyen szempontok alapján és milyen módon ajánlatos meghozni ítéleteket bizonyos ügyekben. Értsd: az ún. devizahiteles adósnak soha, semmilyen körülmények között nem lehet igaza a pénzintézettel szemben, mert annak bank- és államcsőd lesz a vége.

Nesze neked jogállam! Durr, egy pofon a parlamenti, más néven képviseleti demokráciának!

Mivel itt élünk, Magyarországon, kétség sem férhet hozzá – természetesen -, hogy ezt is könnyedén alul lehet múlni.

Több más országgal ellentétben, ahol gyakorlatilag a legkisebb kihágásért is veszik a kalapjukat a politikusok (tehát még csak vetetni sem kell velük, veszik ők maguktól!), nálunk, amolyan „egy fecske nem csinál nyarat alapon” – ki tudja, talán elszámoltatás címszóval – Szilvásy Györgyre és Galambos Lajosra letöltendő börtönbüntetést szabtak ki. Azok számára, akik ideje korán örülnének, nyomatékosan hangsúlyozni szeretném, első fokon! Ugye tudjuk, hogy mit jelent ez? Azt, hogy semmit nem jelent az első fok ítélete, mert ahogyan azt példának okáért a devizahiteles ügyben is láthattuk, a 180 fokos jogi ringlispílezés – az ügymenet alatt akár több alkalommal is – egyáltalán nem megy ritkaságszámba manapság.

De nem is ez az, ami igazán megdöbbentő! A megdöbbentő az, amikor egy parlamenti képviselő, nem is akármilyen, hanem személyében egy volt kormányfő, az internet nyilvánosságának szánt videó üzenetben, ha tetszik, egyfajta nyílt levélben fenyegeti meg az egykori miniszterét elítélő bírót.

A „Jól alszik Viktor?” című magánszám kifejezetten üde színfoltja volt a mára egyre szürkébbé és unalmasabbá váló hazai stand up comedy dumaszínházas műfajának, amolyan igazi gyöngyszemmé vált. A strassbourgi pengeváltást követő alakítás talán visszatapsolás után járó ráadásszámnak még elment. Sok szódával. Az ugyanis már kicsikét izzadtságszagúra sikeredett. Végül is, aki szembe köpött egy egész nemzetet, ekézte azt, aki hülyének néz egy egész nemzetet. Jó kis csapat, nem igaz? KISZ-titkárok egymás közt. A gengszterváltás bukott csapata. Ezzel még úgy el van az ember, ha éppen nincs jobb dolga.

No, de amikor olyasmi képződik meg, amit eddig csak hálivúdi eksönmúvikban vagy olasz maffiacsaládokat bemutató eposzokban, illetve televíziós sorozatokban láthattunk, ott is csak keresztapai státuszban tartózkodó fő hallja kendektől, nem pedig egykori kormányfőktől, akkor azért minimum összerezzen az embernek fia és óhatatlanul elkezd azonnal valamilyen keze ügyében eső fegyver után kutatni, mert ahogyan az a legújabb, Ciccolinát ábrázoló 50000 forintos bankó grafikai tervén kétségtelen ténymegállapításként olvasható, itten bizony „Kurva betyár világ gyün!”

Itt értjük meg igazán és értékelődik át a maga valójában Kásler Árpád azon kijelentése, mely szerint jogkövető és jogtisztelő magatartást tanúsító állampolgárként már minden lehetségest megtett. Úgy néz ki, innentől valami egészen más fog következni, mert másnak kell következnie, hiszen az a rendszer, az a törvény(kezés)i rendszer, amelyben a dolgok eddig intéződtek, fenntarthatatlan a továbbiakban! Fenntarthatatlan, mert működésképtelen! Működésképtelen, hiszen igazságszolgáltatás immáron hivatalosan deklaráltan sincs Magyarországon, amit pedig jogszolgáltatás címén a helyére tette, nos, arról is rövid úton bebizonyosodott, hogy gyakorlatilag szinte gombnyomásra bármikor tetszés szerint megváltoztatható, ha bizonyos érdekek úgy kívánják.

Ha bizonyos érdekcsoportok pénzben kifejezve hatalmas károkat szenvednének el bizonyos bírósági ítéletek meghozatalakor, akkor fogjuk magunkat, és utólag, – senki által fel nem hatalmazott harmadik félként -, kiegészítjük a szerződést, ha tetszik, kipótoljuk, mert hát Csányi úr, no és persze a bankok érdekei nem sérülhetnek, ehhez kétség sem férhet!

Mindeközben a lefülelt rablóbanda tagjai a büntetés-végrehajtási intézet vendégszeretete helyett GPS-szel felszerelkezve a házi őrizet nyugalmát élvezik otthon, csak azért, mert a bírói hatalmi ág – hasonlóan a devizahiteles ügyekhez – ebben az esetben sem volt képes arra, hogy belátható időn belül ítéletet hozzon. De mivel itt nem VIP-arcok (lásd Csányi és hasonszőrűek), valamint nem pénzintézetek, csak az egyszeri adófizető kisemberek lehetnek a potenciális kárt szenvedők, itt nem sietnek az ítélettel, hadd éljenek a szomszédságunkban a közveszélyes elemek, elvégre abból csak nekünk származhat kárunk. Mi meg ugye se pénzintézet, se bank, de még csak takarékszövetkezet sem vagyunk, a négyévenkénti egyszeri hajcihőt leszámítva hatalomtechnikai szempontból tehát teljesen értéktelenek és értékelhetetlenek. A mi érdekekeink ott és úgy sérülhetnek, ahogy és amikor csak ők akarják.

Ez a jogállam ma Magyarországon. Legalábbis az egyszeri, adófizető barom státuszába besorolt, jogkövető magatartást tanúsító álom- és állampolgár szemszögéből megvizsgálva a dolgot.

Nem is csoda, hogy amikor az egyszeri tévénéző a politikai osztály prominenseit látja nyilatkozni a demokráciáról, könnyen olyan érzése támad, hogy Magyarország élőben ezúttal a „Benedek Elek unokája vagyok én” című mesemondó szakkör körkapcsolásos matinéműsorából jelentkezik. Továbbá azért sem ítélhető el a józan paraszti eszére és egészséges igazságérzetére hagyatkozó ember, amikor olyan érzése támad a Kúria döntése kapcsán, hogy az igazság helyett valamilyen más, kevésbé magasröptű szempontoknak alárendelve hozta meg ítéletét. Mondjuk éppen azért, mert a másik hatalmi ágból átszóltak, jó lesz vigyázni!

Ugyan milyen más gondolat támadhatna, amikor az ún. kisember nap, mint nap azzal szembesül, hogy a jog tényleg olyan, mint a régi és bölcs mondás szerint a pókháló, a kicsik fennakadnak benne, míg a nagyok könnyedén széttépik. Ha pedig nagy ritkán mégis a kicsinek lenne igaza, gyakorlatilag gombnyomásra, nem kiveszik, de egyenesen kiütik a jog eszközét a kezéből. Ha az „erről ezt meg ezt kell gondolni, ezt így meg így kell értelmezni”, pártállamban gyökerező hatalomgyakorlási sémán alapuló központi kézi vezérléssel már nem mennek semmire, akkor hozzányúlnak a joghoz, elvégre nekik a kétharmad gyakorlatilag mindenre felhatalmazást ad. Fogja magát a bírói hatalmi ág, s néhány percre törvényalkotóként viselkedve, aszongya, igaz, hogy a törvényben ez így konkrétan nincs benne (biztos kifelejtetté belőle) de mi most beleírjuk, innentől kezdve van ilyen fogalom, forintosítva pedig maximum ennyit lehet felszámolni érte.

Itt tartunk ma.

Egy önkontrollját teljesen elvesztett ripacs, aki szembeköpött egy egész nemzetet, ráadásul meri venni magának a bátorságot, és nyíltan megfenyeget egy bírót.

Egy valaha szebb napokat látott, a hibáiból tanulni és okulni képtelen akarnok, aki gátlástalanságában egy egész nemzetet néz hülyének.

Mindeközben a surranó-pályán a manapság már csak „antikarizmatikus senki” epitheton ornansszal felruházott, még a nevében is a bajt hordozó, valaha csőd biztosként fungáló – a csendes gyilkos kategóriába sorolható – szürke eminenciás próbál felkapaszkodni a világot jelentő deckákra.

Ez jutott nekünk. Ez maradt nekünk. A hihetetlen károkat okozó Antall által rendszerváltás helyett szándékosan és konzekvensen rendszerváltoztatásnak nevezett hatalomátrendeződés szánalmas bukott bagázsának egymással teljesen csereszabatos figurái. Az egykori KISZ-titkárok és sleppjük. Ahogy manapság mondani szokás, a spanjaik. És ezek beszélnek szabadságról, demokráciáról, európaiságról, no és persze jogállamiságról.

Jóska bátyánk (Dr. Halász József) beadványára tovább tekertek a srófon. A jogot – úgyszintén sajátosan értelmezve (mivel ismét túl közel került valaki a megoldáshoz!) – gombnyomásra kitalálták, hogy innentől kezdve az Európai Uniós tagsággal kapcsolatban már nem tehet fel kérdést népszavazásra csak úgy bárki gyütt-ment, bárki gyütt-mentnek! De nem ám! Csak a kormányfő, vagy a köztársasági elnök teheti fel a kérdést, maradjunk-e tagok az EU-ban vagy nem, de ezt sem tőlünk, hanem csak a magyar országgyűléstől kérdezheti meg!

Nesze neked jogállam! Durr, itt egy újabb jó nagy pofon a parlamenti, más néven képviseleti demokráciának!

Tisztelt Olvasó! Ha a továbbiakban Ön nem akar ilyen ún. jogállamban élni, kérjük, fáradjon el az Önhöz legközelebbi országgyűlési képviselőjéhez, adjon hangot elégedetlenségének, valamint közölje vele, amennyiben nem változtat tevékenységén, úgy a legújabb, Ciccolinát ábrázoló 50000 forintos bankó grafikai tervén olvasható, „Kurva betyár világ gyün!” ténymegállapítás reá nézvést is foganatosításra kerül. Méghozzá hamarost! Amennyiben az alsóház jelenlévő tagja az alkalmazott szóhasználaton, hanghordozáson, hangerőn, vagy a hallottak tartalmi részén felháborodik, kérem Önt, emlékeztesse rá, hogy ezt az egész hóbelevancot Ön finanszírozza. Úgyhogy méltóztatik pisszenés nélkül kussolni, amíg Ön beszél. Asszem ez e minimum, amit egy ilyen drága pénzen kistafírungozott, nyikhaj naplopótól, mint amilyen az országgyűlési képviselő manapság, elvárhat az ember.

Olyan nincs, hogy a menyasszony kicsit szűz, vagy nagyon szűz. Vagy szűz, vagy nem. Így vagyunk a szuverenitásunkkal is. A Lisszaboni Szerződés világosan fogalmaz, a menyasszony állapotához kétség sem fér. Ugyanígy vagyunk országon belül is. Tarthatatlan állapot, hogy csak úgy, szíre-szóra, felsőbb helyekről felsőbb utasításra sajátos jogértelmezésekkel, ha tetszik gombnyomásra kiüthetik a jog eszközét az egyszeri ember kezéből. Gondolom ezzel pártállásra való tekintet nélkül mindannyian egyetértünk.

Mindaddig, amíg az Európai Unió nevezetű jogi keretrendszerben létezünk, a külföldről engedélyezett hatalomátrendeződés kijelölt sakkfiguráinak bábjaival, addig nem lesz változás. Nem szabad újra hatalmat adni a kezükbe, nem szabad újra visszaengedni őket a hatalom közelébe! Sürgősen el kell kezdeni ennek a garnitúrának a mellőzését, a hatalomból való kiszorítását, ennek a rendszernek a lebontását!

Kásler Árpád szerint ez jogi eszközökkel nem megy.

És Ön szerint?

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő