Itt a legújabb magyarellenes EP-s jelentéstevő – jól jegyezzük meg a nevét
Kiderült, ki lesz az új Magyarország-felelős jelentéstevő az EP-ben, aki valamiért megint egy zöld politikus lett. Átnéztük elődei, Tavares, Sargentini és Delbos-Corfield tevékenységét. Ez alapján megint jönnek majd a társadalomátalakító ukázok az EU értékeinek balos értelmezésére hivatkozva. Az új raportőr érdekeset mondott az Európai Néppártról.
„Sorossal nem tudok versenyre kelni” – nyilatkozta a Szabad Európának Tineke Strik holland zöldpárti képviselő, aki az Európai Parlament új állandó magyar jelentéstevője lesz a következő öt évben.
„Az Orbán-féle szövegkönyv egyre népszerűbb, többek között a holland jobboldali kormány is elkezdte utánozni. Meggyőződésem, hogy a jelenség egzisztenciális fenyegetést jelent az EU számára. Messzemenően eltökélt vagyok abban, hogy visszafordítsuk ezt a folyamatot” – mondta a lapnak a politikus.
Strik bízik benne, hogy az Európai Parlamentben továbbra is meglesz az a többség, amely az előző időszakhoz hasonlóan erős nyomás alá helyezheti a két másik intézményt, azaz az Európai Bizottságot és az Európai Unió Bíróságát, hogy továbbra is napirenden tartsák az ügyet.
Hozzátette azonban:
„Információim szerint diskurzus folyik az EPP-n belül a kapcsolatok normalizálásáról a magyar kormánnyal. Az Európai Néppárt támogatása nélkül kudarcra vagyunk ítélve.”
Az EP új állandó magyar jelentéstevője úgy látja, Magyarországon egyre szűkül a független szereplők mozgástere, „a félelem gyökeret vert a magyar társadalomban”. A Szabad Európának a holland zöld politikus úgy nyilatkozott, szerinte egy év múlva tudja letenni az új jelentést.
Tineke Strik 1979 és 1983 között szociális-kulturális munkát tanult az eindhoveni Den Elzent szociális akadémián. Közben a Kindertelefoonban, a gyerekeknek szóló telefonos segélyvonalon dolgozott. 1981 és 1985 között ifjúsági munkásként dolgozott a De Effenaar nevű ifjúsági kulturális központban, Eindhovenben. 1985 és 1991 között folytatta nemzetközi jogi tanulmányait a Radboud Egyetemen, 1989 és 1991 között török nyelvet is tanult. 1990 és 1993 között az amszterdami Ifjúsági Tanácsadó Központban dolgozott jogi tanácsadóként. 1994 és 1995 között rövid ideig jogot tanult a Radbouw Egyetemen. Tanfolyamokat végzett a Vöröskeresztnél, Clingendaelben és az Utrechti Egyetemen, ahol háborús jogot, európai jogot és közigazgatási jogot tanult. 1993 és 1996 között a Vluchtelingenwerknél, egy menekülteket segítő szervezetnél dolgozott jogi tanácsadóként. Ezután igazságügyi titkárként dolgozott a zwollei bíróságon, a menekültkamaránál. 1997-ben lett politikus: a Zöld Baloldal parlamenti pártjában kezdett dolgozni igazságügyi politikai tanácsadóként. 2001 és 2002 között az Igazságügyi Minisztérium politikai koordinátoraként dolgozott. 2002 és 2006 között szociális ügyekért, köztük az ifjúságért, a kultúráért és a kisebbségekért felelős polgármester volt Wageningenben. 2004-ben kutató-PhD-jelölt lett a Radboud Egyetem Migrációs Jogi Központjában. Több pozíciót is betöltött a Zöld Baloldalon belül. Tagja volt a Stratégiai Tanácsnak, a helyi és országos zöldbaloldali politikusok tanácsának. 2005–2006-ban tagja volt annak a bizottságnak, amely a GreenLeft választási programját írta. Emellett az Európa Tanács helyi önkormányzati kongresszusának is tagja volt, és megfigyelőként közreműködött a 2005-ös helyi választásokon a Palesztin Nemzeti Hatóságnál. 2007-ben beválasztották a holland szenátusba. 2019-től tagja az Európai Parlamentnek, zöld színekben (a holland GroenLinks–PvdA párt delegáltjaként, mely az EP-ben a Greens-EFA-nak és az S&D-nek a tagja). (Wikipédia)
Striknek három elődje volt 2012 óta. Az első raportőr a portugál zöld Rui Tavares volt, aki 2012-ben nyújtotta be súlyos kritikákkal és rágalmakkal teli jelentését (Tavares-riport). Utána jött Judith Sargentini holland zöld politikus, az ő jelentése 2018-ban készült el (Sargentini-riport). Végül Gwendoline Delbos-Corfield francia zöld politikus készített hazánkról jelentést elődei szellemében 2022-ben (Derbos-Corfield-riport).
Érdekes módon mindhárom politikus, raportőr szélsőbaloldali zöld párthoz kötődik.
A jelentésekben megfogalmazott „aggályok” a következő magyarországi kérdésekkel kapcsolatosak: az alkotmányos és a választási rendszer működése; az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai; a korrupció és az összeférhetetlenség; a magánélet tiszteletben tartása és az adatvédelem; a véleménynyilvánítás szabadsága, beleértve a médiapluralizmust is; a tudományos élet szabadsága; a vallásszabadság; az egyesülési szabadság; az egyenlő bánásmódhoz való jog, beleértve az LMBTIQ-személyek jogait is; a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem; a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai; a gazdasági és szociális jogok. Kifogásolják, hogy Magyarországon nincs melegházasság, és hogy „korlátozzák” az LMBTIQ-emberek jogait, holott ez egyébként tagállami hatáskör. Kifogásolják a vallási felekezetek és egyházak hierarchikus rangsorolását, holott ez bevett európai gyakorlat.
A három jelentésben egyértelműen tetten érhető a progresszív értelmezés, és a jelentéstevők gyakran olyasmibe is belekötnek, ami tagállami hatáskör, sőt, amire a politikának nincs ráhatása, például a társadalom beállítottsága, társadalmi szokások.
A Sargentini-jelentés
A Sargentini-jelentés tipikusan tele van olyan kifogásokkal, amelyekhez az EU-nak semmi köze. Például azt írja:
Magyarország alkotmányában elavult és konzervatív meggyőződésen alapul a család fogalmának meghatározása
(„házasság, illetve a szülő-gyermek viszony”); mivel az azonos neműek házassága tiltott; a szerző szerint „a káros nemi sztereotípiák és a nők társadalmi szerepével kapcsolatos elképzelések igen elterjedtek a magyar társadalomban”, ideértve a nemi alapú megkülönböztetést is; mivel a magyar kormány által a nemekkel kapcsolatos kérdések tekintetében alkalmazott megközelítés visszalépést jelent, és
a kormány a demográfiai növekedés céljával összefüggésben a nemek közötti egyenlőség érvényesítése helyett a családot helyezi középpontba,
valamint félreértelmezi és rosszul használja a „társadalmi nem” és a „nemek közötti egyenlőség” fogalmát; sajnálatosnak tartja a család fogalmának „szűk” meghatározását, ami szerinte megkülönböztetést jelent az élettársakkal és az azonos nemű párokkal szemben; hangsúlyozza a nők társadalmi szerepvállalása növelésének fontosságát; és rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy nagyon alacsony a nők aránya a politikai döntéshozói pozíciókban.
Mindezekhez az EU-nak egyébként semmi köze.
Kifogásolja, hogy nem rafitikáltuk az isztambuli egyezményt, melynek esetében egyébként Varga Judit akkori igazságügyi miniszter közzétett egy táblázatot, demonstrálván, hogy az egyezmény minden lényeges eleme már megtalálható a magyar szabályozásban.
Sargentini hangsúlyozza, hogy a nők jogai és egyenjogúsága a közös európai alapértékek kulcsfontosságú részét képezik (amit egyébként hazánk is vall), és úgymond sajnálatosnak tartja Magyarország ezektől való folyamatos távolodását és ebből eredő elszigetelődését.
A Delbos-Corfield-jelentés
A Delbos-Corflield-jelentés többek közt kifogásolja az „újraközpontosítást”, a választókerületek átalakítását és a győzteskompenzáció bevezetését, az alkotmány 10. módosítását, az Európai Ügyészségből való kimaradást, továbbá a KESMA létét.
Úgy látja, hogy „szakértők egyre inkább egyetértenek abban, hogy Magyarország már nem demokrácia”. Kéri egy „objektív és pluralista tanterv” elkészítését; kifogásolja az „etnikai kisebbségekkel, LMBTQ személyekkel, emberi jogi védőkkel, menekültekkel, migránsokkal” kapcsolatban, hogy nem védik őket hatékonyan, illetve a homoszexualitás és nemátalakítás kiskorúak számára való ábrázolásának megtiltását is kifogásolja; továbbá úgy állítja be, hogy Magyarországon visszaesés van a nemek közti egyenlőségben, alacsony a nők politikai képviselete, és
szerinte megvontuk a transzneműek „személyi jogait a szerzett nemi identitásuk jogi elismeréséhez”. Végül sajnálatosnak tartja a gyermekvédelmi népszavazást.
EU-s értékek: progresszív értékek?
A Delbos-Corfield-féle jelentés címe így hangzik: „Az Unió alapértékei Magyarország általi súlyos megsértésének egyértelmű kockázata”.
Nos, az EU értékeit a Lisszaboni Szerződés 2. cikkelye és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzíti. Az EU kiindulópontja az „egyén”. A második cikkely szerint: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”
Frank Füredi a hazánk és az EU konfliktusát vizsgáló munkájában (Magyarország célkeresztben) ezt kultúrharcnak írja le, figyelmeztetve: az EU összetartása érdekében ezen értékek konkrét jelentéséről, értelmezéséről sosem beszéltek.
Ahogy azonban Magyarország a terítékre került, kiderült: a legtöbb EU-s szereplő azokat progresszíven értelmezi. Volt például EP-képviselő, a francia szocialista Marie-Christine Vergiat, aki kijelentette, hogy a kereszténység nem európai érték, hanem ellentétes azzal.
Mindebből teljesen egyértelmű az Európai Parlament jelentéstevőinek radikális baloldali, progresszív ideológiai meggyőződése.
Úgy állítják be, mintha saját ideológiai meggyőződésük valamiféle semleges, természetes kiindulópont lenne, ami magától értetődik, és ez lenne az EU-s alapértékek természetes értelmezése. Konzervatív, keresztény, nemzeti értelmezés szóba sem kerülhet.
A három jelentés egyértelműen progresszív módon értelmezi az EU értékeit, ezzel azt sugallva, hogy azok liberális, sőt progresszív értékek, így például a keresztény moralitás vagy a konzervatív meggyőződés ezek szerint ellentétben állna az EU „értékeivel”. Nem is beszélve arról, hogy ez a fajta értelmezés oda vezet, hogy olyasmibe is beleszólnak, ami tagállami hatáskör, sőt, a társadalom állapotát kifogásolják, és társadalommérnökösködésre, felülről való társadalomátalakításra szólítanak fel ahelyett, hogy elismernék, hogy a szubszidiaritás EU által is nagyra tartott alapelve alapján számos ilyen kérdésben az EP és jelentéstevői egyszerűen nem illetékesek.
Szilvay Gergely – Mandiner
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Kiemelt képen: Tineke Strik / Fotó: facebook
Mementó 2006 emlékmű
