Az iráni háború és az olajcsapda – véletlenek sorozata, vagy előre eltervezett játszma?
Az amerikai–izraeli Irán elleni katonai akció nemcsak a Közel-Keletet rengeti meg, hanem az egész világ energiaellátását. A Hormuzi-szoros lezárása, az iraki kitermelés összeomlása, az olajárak szédületes emelkedése – mindez nem légüres térben történik. Egy orosz geopolitikai elemző szerint az iráni ellenállás rávilágított az amerikai hatalom valódi korlátaira. Mi, magyarok mindezt a bőrünkön érezzük – az energiaárak és az ellátásbiztonság kérdése itt van a nyakunkon.
Trump nem számolt ekkora ellenállással
A Valdaj Klub elemzője, Timofej Bordacsev az RT-n megjelent írásában világosan fogalmaz: az iráni állam ellenálló-képessége meglepte Washingtont. A Trump adminisztráció – a szerző szerint – egyre inkább zavarban van, miközben Izrael továbbra is a végső győzelem felé tör. Az amerikai szövetségesek közben láthatóan aggódnak a következmények miatt. Bordacsev szerint az iráni krízis azt bizonyítja , hogy az Egyesült Államok nukleáris eszkalációt kizárva nem képes megtörni egy nagy és ellenálló országot – és ebből a felismerésből nem csak Teheránban, de Moszkvában, Pekingben és másutt is levonták a következtetést.
Trump az elért hadi eredményeket hangsúlyozza – az iráni haditengerészet megsemmisítésével büszkélkedik –, ám a háború elhúzódása és az energiapiacokra gyakorolt hatása azt jelzi, hogy a kampány messze túllépte az eredeti terveket. Eközben közvetítőket keresnek a Teheránnal való párbeszédhez. Ez nem éppen egy győztes megnyilvánulása.
Nem az ár a kérdés – hanem hogy lesz-e egyáltalán olaj
Az energiaválság igazi tétje nem csupán az ár. A Hormuzi-szoros lezárása következtében Irak – az OPEC+ második legnagyobb termelője – kénytelen volt megkezdeni legnagyobb olajmezőinek fokozatos leállítását . Egyetlen nap alatt napi 1,2 millió hordó kitermelés esett ki. A Rumaila-mező és a West Qurna 2 projekt leállása csak a kezdet – ha a szoros lezárva marad, az iraki össztermelés kétharmada is kieshet.
Ehhez adódik hozzá, hogy az OPEC+ az első negyedévben felfüggesztette a termelésnövelést, és a szaúdi–emirátusi feszültségek sem kedveznek a stabilitásnak. Vagyis az olaj nemcsak drága lesz – hanem kevés is. Európa, amelyik ráadásul saját maga zárta el az olcsó orosz olaj útját, ebben a helyzetben különösen kiszolgáltatott.
A Venezuela-kérdés: előre betervezett biztosíték?
Itt érdemes feltennünk egy kényelmetlenebb kérdést is. Maduro venezuelai elnököt az amerikaiak néhány hónappal ezelőtt – a szóhasználatot idézőjelbe tesszük – „eltávolították”, majd Washington lényegében kiegyezett Caracassal. Venezuela a világ legnagyobb bizonyított olajtartalékával rendelkezik, jelenlegi kitermelése azonban napi 800 ezer hordó körül mozog. Az elemzők szerint a szankciók feloldásával ez néhány hónap alatt napi 150 ezer hordóval növelhető.
Feltehető a kérdés:
vajon véletlen-e, hogy az Iránnal szembeni katonai kampány megkezdése előtt az Egyesült Államok gondoskodott arról, hogy egy alternatív olajforrás – Venezuela – elérhető közelségbe kerüljön? Egy előre eltervezett energetikai háttérbiztosíték, amely lehetővé teszi, hogy Washington hosszabb ideig viselje a közel-keleti olajkiesést, miközben szövetségeseit a drágulással bünteti? Az egybeesések sora legalábbis elgondolkodtató.
Mit jelent mindez Magyarországnak?
Ahogy Bordacsev fogalmaz: a világ nem tér vissza az egypólusú amerikai dominanciához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az átmenet fájdalommentes lesz – különösen nem Európa számára, amelyik jelenleg Zelenszkij utasítására és Brüsszel bókolásából kifizeti a háború energiaszámláját.
Magyarország védi magát: a védett ár, az energiabiztonsági intézkedések, a Barátság kőolajvezeték ügyében indított tényfeltáró misszió mind azt mutatják, hogy Budapest nem sodródik a Brüsszel által fújt szélben. De az iráni háború tanulsága világos: az energiaellátás ma geopolitikai fegyver – és aki nem gondoskodik saját biztonságáról, azt mások fogják kiszolgáltatott helyzetbe hozni
