Hollai Hehs Ottó: Magyarország stabilitása a legfontosabb

Kevesebb, mint öt hónap múlva parlamenti választások lesznek, a kampány pedig már javában tart. A közhangulat azonban korántsem békés – pedig ez, véleményem szerint nem feltétlenül indokolt. Ennek okát a következőkben fejteném ki.

Orbán Viktor 1998-ban alakította első kormányát, majd 2010-ben immár második alkalommal kapott felhatalmazást. Ha 2026-ban ismét sikerül kormányt alakítania, négy ciklus, összesen húsz év kormányzás áll majd mögötte. Ilyen hosszú ideig tartó politikai stabilitás ritka a magyar történelemben. A Fidesz – vitathatatlanul – a rendszerváltás utáni korszak meghatározó pártjává vált. Orbán Viktor nemzetközi szinten is ismert és számontartott politikus, akinek tehetségét még ellenfelei is gyakran elismerik.

Tényként kell elfogadnunk, hogy a 21. században nincs hibátlan nemzeti politika és nincsenek idealizált, minden szempontból tökéletes vezetők. A világpolitikát ma rendkívül összetett, globális folyamatok alakítják, és az Európai Unió vezetése sok tekintetben igazodik ezekhez a trendekhez. Ezzel együtt is: a magyar miniszterelnök szerepe és politikai súlya messze meghaladja számos európai vezető befolyását. Mindez azonban nem mentesíti őt sem a kritikák alól; magam is gyakran szóvá tettem gyengébb lépéseit.

Összegzésként mégis azt gondolom, hogy 2026-ban mindazoknak, akik a stabilitást tartják szem előtt, érdemes a jelenlegi kormány mellett dönteniük, mert reális alternatíva jelenleg nem körvonalazódik. Ha ez nem így történne, az ország könnyen bizonytalan helyzetbe kerülhet – különösen egy olyan zavaros világpolitikai környezetben, mint amilyenben most élünk.

Az elmúlt három hónapban sok időt töltöttem Budapesten és vidéken. A főváros szépségéről és nemzetközi elismertségéről már többször írtam. Ugyanakkor az itt élők mindennapjai korántsem könnyűek: sok a szegény, továbbra is vannak hajléktalanok, és a nyugdíjasok viselik a leginkább a megemelkedett árak terhét. A tizenharmadik, a tizennegyedik és az esetleges további nyugdíj-kiegészítések kétségkívül jóleső gesztusok, de önmagukban nem oldják meg a problémákat. Több mint 2,3 millió magyar nyugdíjas él ma az országban – ez a lakosság több mint 20%-a. Az átlagnyugdíj körülbelül 240 ezer forint, ami európai összehasonlításban alacsony. A nők helyzete különösen nehéz, és mintegy 640 ezer idős ember él 160 ezer forintnál kevesebből. El kell gondolkodni azon, hogy az ő támogatásuk miként erősíthető. 

A fiatal generáció sem feltétlenül követi a kormányoldalt. Ők egy nyitottabb Európát, nagyobb szabadságot, modernebb demokráciát remélnek – tapasztalatuk azonban még kevés, ezért fontos velük foglalkozni. A jövő az ő vállukon nyugszik.

A demográfiai helyzet sem kedvező: az ország öregszik, kevés gyermek születik. Európa más országaiban hasonló a helyzet, de ez aligha vigasztal bennünket. Jogos a kérdés: mi lesz a keresztény, nyugati civilizáció jövője?

Mindezek ellenére valószínű, hogy a jelenlegi kormány megőrzi a kormányrudat. Az utolsó hónapokban azonban érdemes lenne a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetni a belpolitikára, hiszen a világ problémáit Magyarország egyedül úgysem oldhatja meg.

Az ellenzékről nehéz politikailag egységes képet alkotni. Úgy látom, különböző irányzatok és csalódott csoportok laza együttműködéséről van szó – olyanokról, akik között nincs valódi ideológiai összhang vagy közös politikai jövőkép. Egy ilyen formációt nehéz kormányzóképes alternatívaként elképzelni; ugyanakkor érdemes velük párbeszédet folytatni, nem pedig ellenségként kezelni őket.

A közmédiában azonban hiba volt az ellenzék vezetőjét túlzottan előtérbe állítani. Ha valakiről folyamatosan beszélnek, az óhatatlanul jelentősnek tűnik – még akkor is, ha politikai teljesítménye vitatható. Ennek következménye, hogy sokan komolyan veszik őt.

Végül: ha a közeljövőben valóban megvalósulna a már emlegetett budapesti békekonferencia – tulajdonképpen egy amerikai–orosz csúcstalálkozó –, az hatalmas diplomáciai siker lenne Magyarország számára, és a jelenlegi kormány számára is erős legitimációt jelentene a választók felé.

A szerző: közíró

Toll és Igazság – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: 1998. május 24. a választások éjszakája, Orbán Viktor pezsgőspohárral a kezében. / Fotó: Beliczay László 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!