Hollai Hehs Ottó: A Nyugat új világszemléletének lehetőségei

Legutóbbi írásomban kifejtettem, hogy nyolcmilliárd ember világnézete annyira különböző, hogy egész világunkat ne akarjuk megváltoztatni. A kínaiak köszönik szépen, meg vannak elégedve sok ezer éves szellemi hagyatékukkal, így van ezzel a világ többi része is. A bajok nálunk vannak, akik azt képzeltük, hogy a nyugati civilizáció és kultúra minden eddiginél „felsőbbrendűbb”, és jogunk van a világot irányítani. Talán lett volna ebben valami igazság, ha a világ a kereszténységben globális hitvallást és szellemi egységet talál. Hol hibáztunk, nehéz pontosan megmondani. Sem a humanizmus, sem a felvilágosodás nem volt nagy hatással a világra, a kereszténység csodálatos „alapelve”, a szeresd felebarátodat, mint saját magadat, gyorsan elvesztette varázsát a véres háborúk zajában, amelyeket a Nyugat, az utóbbi két évezredben a világra zúdított. 

A nagy változás, ami végül a mai válsághoz vezetett, az újkorral kezdődött s ténylegesen sok újat hozott, elindult egy fantasztikus gyorsaságú fejlődés, ami ma is folytatódik, ha valami meg nem állítja.

Korunk egyik lehatásosabb történésze, az angol Niall Ferguson kereste a választ arra, mi volt a Nyugat „titka”, hogy az akkori, sokkal fejlettebb keleti civilizációkat pár száz év alatt felülmúlja. Hat gyilkos alkalmazásról beszél: a verseny, a magántulajdon, a fogyasztás, a tudomány (technika), az orvostudomány és végül a munkaetika. A hat módszer együttesen óriási sikerhez vezetett, ezt tapasztaltuk, de miért gyilkosak is? Talán minden túl gyorsan ment, és a „mellékhatásokat” nem vettük figyelembe. Visszatérve Fergusonra, ő nem annyira a civilizációk összecsapásától fél, mint pl, Huntington, inkább a Nyugat összeomlásától, és párhuzamosan Kína megállíthatatlan megerősödésétől. (Visszacserélődik a hatszáz év előtti helyzet?)

A Nyugat hanyatlását, érvekkel alátámasztva, már régebben megjósolták, de az intelmeket nem vettük komolyan. Ma már látjuk, hogy nagy bajok vannak, de a siralmak elsősorban a gazdasági lemaradásra vonatkoznak, pedig nem ez a lényeg. A valódi tragédia az egész nyugati kultúrkör utóbbi évtizedeinek teljesen téves világszemléletében rejlik. A szekularizáció után a még megmaradt kereszténység romjain megjelent a nemzet- és családellenes, nyílt társadalmakat támogató ideológia, és a tőke birodalmának legújabb fegyvere, a globalizáció. Mindennapi életünket a nemzetközi gazdasági, politikai és katonai erőviszonyok alakítják. Az életszínvonal növekedésével a családalapítás és a gyermekvállalási szándék minimumra csökkent, a demográfiai mutatók a fehér faj kipusztulását jelzik, a munkaerőhiányt idegen civilizációból behozott tömegekkel akarják pótolni. Ehhez a téves szemlélethez és irányvonalhoz hozzájárult Amerika geopolitikai, illetve a fegyveripari profit érdekeit kiszolgáló ruszofóbiája, és egy testvérháború anyagi és erkölcsi támogatása.

Van menekvés, vagy belenyugodunk, hogy a régi Európa teljesen eltűnik, őslakóival és fantasztikus kulturális és civilizációs örökségével együtt? (Amerika még húzza egy ideig.) Igen van, de óriási erőfeszítésre lenne szükség.

1. Új világszemléletet nem lehet tömegeknek egyik napról a másikra átadni, megtanítani, ehhez sok idő szükséges. A demokrácia eszközei erre nem alkalmasak, csak kategorikus politikai változások segíthetnek. A vezetőket kell meggyőzni az igazságról, hogy gyorsan cselekedjenek. (1948-ban Kelet-Európa kommunistái kihirdették az új ideológiát, és nem várták meg, amíg mindenki megemészti, rögtön alkalmazták, vesztünkre! Hasonló most is segíthetne, szerencsénkre!)

2. A beáramló muszlim tömegeket le kell állítani, munkaerőt csak keresztény kultúrkörből importálni! Délkelet-Európa, Dél-Amerika) Afrikának gyors segély, hogy a menekülők helyben maradjanak.

3. Vissza az anyaföldhöz, a természethez, amit ha tovább kizsákmányolunk, elpusztul a világ. Egy kevés szakrális gondolkodás, megbecsülni az embert, az emberi szellemet, agyat, a jövő ne legyen a gépeké. Gyermekeink intelligenciájára figyeljünk, ezt fejlesszük, ne a mesterségest helyezzük előnybe.

4. A digitális forradalom pozitív előnyeit használjuk ki, de ne ez legyen az életünk, mert belebukunk. Mérhetetlen mennyiségű energia szükséges ehhez a világhoz, és ha beáll a hiány, káoszra ébredünk, ha rossz kezekbe kerül, megzsarolják az egész világot.

5. Végre fejezzük be a GDP-hisztériát. Nem szabad, nem lehet a végletekig fejlődni. Álljunk végre meg, osszuk el a javakat igazságosan, hogy mindenkinek jusson, szüntessük meg az óriási anyagi különbségeket, és jobb lesz a világ. Jöjjön a nem-növekedés világa.

6. Utolsónak talán a legfontosabb: a tudomány veszélyes is lehet, lásd maghasadás. Ne piszkáljuk az atomot, felejtsük el a bombát, ha nem, ez lesz a végzetünk. Az egész világra atomcsend! borul, és lássuk be, hogy a háború nem megoldás. Ha terroristák kezébe kerül az atom, elpusztítanak mindenkit, mert Ők Allah keblére kerülnek! Ez sajnos nem vicc!

A pontok csak tömören tárgyalják a lényeget, ezekről sokat kellene beszélni.

A szerző közíró

Toll és Igazság