Hogyan erősítsük magunkat?

Ma egy pénzgazdaságról szóló előadáson Siklaky Pista bátyám szavai jutottak eszembe. Mennyire egyszerű lett volna kimaradni az új típusú gyarmatosítás szorításából, ha rá hallgatott volna a magyarokat vezetgető MDF politikum. Mennyire más lenne itt az élet akkor, ha a „fehér pénz” elméletét elfogadják hivatalos gazdaságpolitikának és fellendítik vele a magyar gazdaságot.

Csakhogy ma már világosabban látszik, hogy nem az volt a cél, hanem sokkal inkább az adósságspirál kialakítása és a magyar „kreatívitás” lehetetlenné tétele. Mert Európának és a világuralomra készülő bankárkasztnak más népektől nem kellett annyira tartania, mint a szovjet gőzhengerrel 56-ban szembeszálló magyarságtól, vagy a kádári korszakban visszaállított jobbágytelkeken (háztájin) kialakított egyszerű fóliás-biotermeléstől, amit „csettegővel” szállított a piacra, vagy a felvásárlótelepre a többszörösen kifosztott és megfélemlített TSZ-paraszt. (Akit nem tudtak elszakítani a jószágneveléstől, az édes anyaföld szeretetétől.)

Aki ősi tudásával és páratlan ötletességével abban a szörnyű korszakban is alkalmazkodni tudott a lehetőségekhez és nem kis munkával, de viszonylagos létbiztonságot teremtett maga körül. Ma azonban már más a helyzet. A falvakban se nagyon vannak kiskertek, az udvarokon sem kapirgálnak a baromfik. A városokba hajszolt parasztivadékok lelkileg is tönkre mentek a létbiztonság felszámolását bevezető és „szociális piacgazdaság” helyett a nyakunkra küldött, gátlástalan-globalizátoroktól.

A falun maradtak pedig az internacionalista szemét-élelmiszert olcsón áruló multik konkurenciájától. Nem érdemes termelni, mondják ma már falun-városon a magyar emberek. Nem szabad termelni! Mert vagy nem lehet eladni, mert nincs elég pénz a hazai gazdaságban. (hiszen azt mesterségesen kivonja a leánybank) Ha pedig el is tudja adni, nem fizetik meg a munkáját, csak a termelési költséget kapja meg érte, vagy még azt se. Siklaky Pista bátyám ezt látta előre, ahogy ezt látta Krassó György is, aki a kommunista hatalomnak a gazdasági erősödését látta és szóvá is tette, S így lett egyre inkább útban a régi-új elitnek. Pista bátyám zseniális közgazdaságtanának újszerűségét a Létbiztonság és harmónia című könyvéből már bárki felismerheti, sőt az erősödő aktualitását is. Sajnos a kiirtásunkra szakosodott bankárkaszti kiszolgáló-személyzet nagyon is tudja, hogy miért éppen minket, magyarokat kell mielőbb összeroppantani, de valamivel nem számolnak. Az ellenállási kötelezettség felismerésével. (amiről le nem mondhatunk jogszerűen soha!)

A lelkileg összeroppantak, a házaikat elvesztő kifosztott devizahitelesek, ma már pontosan tudják, hogy simán csalás áldozatai, amit azonban sem a bíróságok, sem az ügyészség, sem a rendőrség nem fog felfedni, mert „szegény bankok” tönkremennének. Már így is a csődszélén dekkol belőlük pár. (ugye milyen nevetségesek ezek a mondatok?) A média azonban ezeket a hamis híreket egyre vadabbul nyomja, s az emberek csak néznek ki a fejükből. E szörnyű helyzetben hívta a kifosztottakat Kasler Árpád a Hősök terére tegnap. Én is ott voltam, s beszélgettem egy keveset pár szerencsétlen, de oroszlán bátorságú devizahitel károsulttal. Azt szűrtem le, hogy nemcsak a tudati erősítés (amit az ottani beszédemben hangoztattam), hanem a lelki segítség is nagyon szükséges most a számukra. Ez okból írtam az alábbi dolgozatot, s remélem, sokan fogják olvasni és erőt meríteni belőle!

Aki teheti, segítsen rajtuk, mert nem ők a hibásak, hiszen nem nyerészkedni akartak, hanem tisztességes lakást, vagy kisvállalkozásuk fejlesztését. A bank azonban olyan csalóké, akiknek csak reklám kellett ahhoz, hogy elsózzák a számukra előre tudott és kalkulált, így extraprofitot termelő „devizahitelt”! Sőt még hitelbírálati díjat is szedtek, ami nem csalás, hanem valóban hibás termék volt!

Hogyan erősítsük magunkat?

Ha egyetlen szóval kellene válaszolnom e kérdésre, akkor ezt írnám:önszerveződéssel!

Ugyanis csak akkor sikerül majd a kérdést valóban megoldani, ha tudatilag és lelkileg is megerősödnek azok, akik ebbe a lehetetlen helyzetbe kerültek. Lelkileg megerősödve könnyebben szervezhetőek meg azok az önvédelmi csoportok, amelyek nem engednek népellenes tevékenységet a jelenlegi hatalomnak sem, amely éppen azzal operál, hogy el akarja hitetni a szavazópolgárokkal, hogy felelőtlenül vettek fel hitelt a károsultak a „jó bankoktól”. Kicsit lazuljunk most el, s nézzük szét egy másik dimenzióban!

1./ Alakítsunk ki összhangot lényünk belső és külső valóságával. Ismerjük meg saját belső tulajdonságainkat, próbáljuk kívülről szemlélni magunkat, hogy változni, fejlődni tudjunk. (Mert a jó pap is holtig tanul, – de a Teremtőhöz képest – mégis bután hal meg.)

2./ Ha már felismertük, hogy az emberiség minden tagja hívő, akkor félúton vagyunk. Bár sokan hisznek az anyagban, vagy az aranyborjúban, de Mi, csak keressük meg a harmónia ősi elemeit önmagunkban, s a környezetünkben. (Segíts magadon végre, s az Isten is megsegít)

3./ Ha akarjunk a változást önmagunkban, s ha valóban hinni akarunk a változás sikerében, akkor ne aggodalmaskodjunk, hanem minden erőnkkel higgyünk benne! Akik magyarul gondolkodnak, másként látják és értelmezik a világ összefüggéseit, mert a magyar nyelv az egyetlen logikus ősnyelv a földön. (Nem száj-magyarkodni kell, hanem ötletesen teremteni! Nem félni kell a csalóktól, hanem kiállni ellenük keményen!)

Mindenkinek perelni kellene a bankokat, s ha lehet egyszerre! Költségfeljegyzési joggal kell élni és talán májustól nem lesz szükséges, hogy ügyvédet alkalmazzunk!

Sokan nem tudják, hogy egy új korszak következik. Természetesen azt nem tudjuk pontosan, hogy mikor, de nem lehet túl sok idő hátra a monetáris és globalista diktatúra korából. A fák ugyanis nem nőnek az égig, s a birodalmak sem örökéletűek. Róma is akkor kezdett erősen hanyatlani, amikor a legsötétebb erkölcsi fertőbe zuhant. S ma a homoszexuálisok vonulásai közben történő „fütyis-nyalóka” osztogatás a valóban gyermekkorúaknak, azt a korszakot idézi, ahol már sem a rabszolga, sem a családtagok élete nem volt fontos, csak a páter familias szerepét a társadalomban betöltő „császár” szeszélye és a birodalmat fenntartó pénzimádat. A csak anyagban hívők lassan-lassan szembesülnek a materialista tudományosság tarthatatlanságával, s a társadalmat már tönkretevő gátlástalanság már a természet tönkretételét célozta meg! Ám a természetet legyőzéséhez nincs elég tudása és ereje e jelenleg uralkodó percemberkéknek. A hamis értékrend szerint élők is érzékelik, hogy valami nincs rendben. A gazdasági válságok ugyanis a kapitalista rendnek a globalizált pénzügyi diktatúrák előre eltervezett akciói, annak az érdekében, hogy a szuverén személyek és a maradék nemzetállamok vagyonát tudják teljes mértékben megszerezni. Ez az adósságspirál rendszere, amely már több évszázada létrehozott egy működőképes rendszert, ahol a gátlástalan bankárkaszt a hazugságállamok vezetőit is a saját kiszolgáló-személyzetükké tették. Mára ez, az álságos „képviseleti-demokrácia” pártokra épült propagandájával teljesen megosztotta a hatalmat, mindkét általa pénzelt, s így pórázra is vett bal és jobboldali pártcsoport között. A véleménydiktatúra rablólovagjai pedig teljesen kilúgozták a szavazópolgárok agyát, s így az önálló, elemző gondolkodásra képes polgárokat szinte teljesen megfosztották a függetlenségüket biztosító létalapjaiktól, s ezzel zsarolhatóvá, megfélemlíthetővé váltak. A pusztán anyagi előnyökre épült rendszer pedig teljesen szétesett.

A költő – József Attila – találó szavaival kifejezve:”fortélyos félelem igazgat”!

Lassan értik meg a lényeget azok, akiket behálózott a bolsevik vagy a testvéri globalista rendszer! A lét újszerű kérdéseire keressük a választ, de közben hadakoznunk kell a globalizáció szédületes tőkekoncentrációjának az áthatolhatatlan erejével. Tudományos kutatások bizonyítják azt, hogy gondolatainkat nem az agy hozza létre, s mivel minden rezgés, így valójában az anyag – amit szinte istennek mutattak be nekünk – az eddig ismert formájában nem is létezik! Lelepleződött az evolúciós fejlődést kutatók vacak feltételezése. Pontosabban, ha volt is evolúció, nem úgy és nem a kezdetektől indult a fejlődés. Lassan alakul ki az emberek fejében egy régi-új világkép, mely azt az értékrendet szeretné visszaplántálni az emberiség fejébe, amely nem a gátlástalanságot, hanem a Teremtett világ erkölcsi magasságát őrzi meg az utódaink számára is.

A labanc oligarchia az új embertípus kialakításán fáradozik most. Éppúgy, mint a XX. század két totális diktatúrája. Ritkán szoktam Lázár Jánossal egyetérteni, de most ez a helyzet egy mondata kapcsán. Szerinte polipszerűen hazánkat behálózó és az elmúlt húsz évben felépített bankhálózat, még magyarnak is mondja magát, pedig nagyrészt nem is magyar a tulajdonosi háttér.

Hihetetlen. Az aranyborjút imádó világ összeomlásának küszöbén az is észreveszi a szipolyozás mestereit, aki maga is nyilatkozatot és hitet tett a szegénység lenézése és a vagyon utáni embermegítélés hagyománya mellett.

Mert nem a pénz, mint értékmérő a hibás abban, hogy léteznek Harpagonok, hanem a kufárság vírusa, amely az egész világra igyekszik kiterjeszteni e fertőzést. Nekünk – akik szkíta utódok vagyunk, vagy legalábbis a szkíta-hun erkölcs hordozói – a legnagyobb belső, lelki konfliktust okoz a kufárság vírusa, mert idegen a gondolkodásunktól és a lelki alkatunktól.

Akik magyarul gondolkodnak, másként látják és értelmezik a világ összefüggéseit, mert a magyar nyelv az egyetlen logikus ősnyelv a földön. S akik szkíta lelkialkatúak vagyunk, nekünk a sorozatos megcsalattatás a belső egyensúly elvesztéséhez vezet, különösen akkor, ha naivságunkban az adok-kapok viszony szabályait is megszegjük, mert annyira közösségben, családban és nemzetben gondolkodunk, hogy mások érdekeit inkább szolgáljuk, mint a sajátunkat! A saját érdeket valahogy szégyelljük, s másokét helyezzük a magunké elé. Erre az ősi névszerkezetünk is utal, mert szinte egyedül állunk a világban azzal, hogy a nemzetségnév áll elől, s a személynevünk csak a második helyen áll!

Ha ebből az ősi rendből kikeveredünk, akkor többnyire boldogtalanok és nagyon frusztráltak leszünk. Ez a titka például a honvágy hatalmas erejének akkor, ha nem magyar nyelvi és erkölcsi környezetben él valaki, ha távol van a haza földjétől. Ez a boldogtalanság és frusztrált állapot az, amely beteggé tesz minket, ha a saját lelkialkatunknak és erkölcsi mércénknek nem megfelelő, de magunk által, még a tudat-alatt is megtartani kívánt ősi elvárásoknak nem tudunk megfelelni! Már ennyi is elég ahhoz, hogy beteggé váljuk. Ezt már régen felismerték az ellenségeink, így tudatosan képesek minket lelkialkatunkon keresztül is irtani már évszázadok óta. Ilyenkor nem csak a kufár vírust kell önmagunkból kiirtani, hanem megtalálni azt a belső derűt, amire a legnagyobb szükségünk van. A depresszióra való hajlamot ugyanis valóban itt hordozzuk a belsőnkben, de nincs már meg az a nemzettudat és a büszkeség az őskultúra hordozó elődeinkre, ami megvédhetne minket ettől az áldatlan állapottól. Népünk egy része, amely nem volt képes gyűlölködni a történelem folyamán soha, ma már öngyűlölővé, vagy nemzetét és faját szégyellő, kisebbrendűséggel kínlódó, de a kufársággal kacérkodó „angol beteggé” vált.

Kialakult bennünk – akik ősidők óta képtelenek voltak a gyűlöletre – a pénz gyűlölete is. Ám a pénzt valójában nem gyűlölni kellene, hanem használni! Értékmérő és csereeszköz szerepe ugyanis nagyon hasznos, csak az a gond vele, hogy jelentősebben esik a latba a spekulációs szerepe, amelyet valóban megvetünk. A tapasztalat azonban mégis az, hogy ha valakit a vírus megfertőz, akkor az, szépen lassan elhatalmasodik rajta.

A magyar lelkialkatunkon pedig még nagyobb rombolást végez a gyűlöletünk, amellyel le is lennének képesek győzni minket a nemzetünk ellenségei. A depresszióra való hajlamot nem öröktől fogva hordozzuk magunkban, hanem az évszázados megcsalattatásaink, jó szándékú naivitásunk kihasználása okán telepedett az belénk. Ha azonban mindezt fölismerjük és átprogramozzuk magunkat, s a kisebbrendűség helyett a szkíta-hun örökséget büszkén felmutató erősen önszerveződő nemzetté érünk, akkor nem lesz itt semmi baj.

Kialakítjuk azt a bizalmi kört, ahol e nemzeti gondolkodás a döntő, s csak ott őrizzük a közösségi erényeinket, de az idegenek és a bennünket kifosztásra ítélt saját néptársainkat kirekesztjük az életünkből. Nem akarunk nyerni és nyerészkedni, de a pénzt – mint értékmérőt – megbecsüljük. Nem nyújtózkodunk a takarónkon túl, de kreativitásunkkal megtaláljuk a módját, hogy ne legyünk függők a bennünket elpusztítani akaró multiktól, s a megkeresett pénzt pozitív energiaként, a közösség erősödésének a zálogaként fogjuk majd fel. Mert ha kialakítjuk az összhangot lényünk belső és külső valóságával, akkor fel kell ismerjük, hogy naivitásunknál csak a hiszékenységünk a nagyobb. A hiszékenységet pedig egy-két apró csalódás után fel tudjuk számolni majd, ha a felismerésből helyes következtetést vonunk le!

Ismerjük meg saját belső tulajdonságainkat, próbáljuk kívülről szemlélni magunkat, hogy változni, fejlődni tudjunk. Ha pozitív hozzáállással és önmagunkban való megalapozott hittel kezdünk a feladatainkhoz, akkor végleg kigyógyulunk minden fizikai betegségből és társadalmi kórból, pl. a bőven eltúlzott hiszékenységből! Akkor hiába próbálják nekünk felkínálni a látszólag nagyon is „olcsó” hitelt, mert világosan tudjuk, hogy a hitel az csapda.

Hitelt csak akkor szabad felvennünk, ha visszaszereztük a saját államunkat és az bennünket fog védeni a bankárkaszttal szemben, nem a bankárok csalásait velünk szemben! A „holisztic medicine” ugyanis nem valamiféle angol találmány, mert az egészség szavunk tökéletesen megvilágítja, hogy mi a fél-elem oka: az egész-ség ugyanis a szellem, a lélek és a test egésze, tehát egy olyan szervesség, amely egységének a megbomlása esetén valamilyen tünetet veszünk észre magunkon. Sőt. A csángóknál az egészség a családi egységet is jelentette, hiszen náluk még fennmaradt a férfi-nő kettősének, szövetségének lényege: az egymás kiegészítése. Hiszen ott a mai napig „feleségnek” hívják mind a két felet.

A saját tudatalattinkban rögzült programjainkat kell rendbe tenni, s a rosszul működő programokat ki kell kijavítani. A rossz beidegződések, a hamisan tanított történelmünk és a sorozatos kudarcokhoz vezető hitrendszerek felülírhatók, kicserélhetők. S jó tudni azt is, hogy szavainknak, gondolatainknak teremtő ereje van. Teremtőnk ugyanis társnak hívott minket az emberi jövő meg teremtéséhez. Sőt, apostoli küldetéssel megbízva kellene terjeszteni ősi és bevált jogrendünket. Csak nem akarjuk vállalni?

Dr. Bene Gábor

Nemzeti InternetFigyelő