Hétköznapi botrányaink: Az őszödi beszédről és az Orbán – Gyurcsány párosról reálisan

A politikai közéletünk sötét oldalát felvillantó rovat előző írásából megtudtuk, hogy a baloldali összefogás pártjai valamilyen láthatatlan hatalom, „külső finanszírozó” erők megbízásait hajtják végre. Ezt kotyogta ki gyanútlanul Kövér László házelnök egy rádióinterjúban, és ahelyett, hogy kötelességének megfelelően feljelentést tett volna hazaárulás vádjával, jóízűen élcelődött a másik oldal nehézségein. Miért nem rohant az ügységre ezzel a vérlázító ismerettel Kövér László? – Nyilván azért, mert ez számára természetes, mindennapi tapasztalat, hiszen ők is külső erők ellenőrzése alatt állnak. – Más magyarázata ennek a kérdésnek nem lehet.

Kövér László, mint minden politikus, két világban él, két világban gondolkozik. Egyik a reáliák, a valóságos tények és erőviszonyok világa, a másik pedig a becsapott választók elé hazugságokból, féligazságokból felrajzolt politikai, társadalmi környezet. Ezt a két világot a választók előtt nem szabad összekeverni, de Kövér László a nagy magabiztosságában ezt véletlenül megtette. Tény, hogy az írásom megjelenése után Kövér László jóval visszafogottabb lett, és a rádió archívum hozzáférhetőségét is visszamenőleg két hétre korlátozták, hogy ne turkálhasson a ráérő választó a politikusok hazugságai között hónapokra, évekre visszamenőleg.

De most térjünk rá Őszödre. Az őszödi igazságbeszéd, és a vele kapcsolatos perpatvar csak akkor érthető meg igazán, ha tisztában vagyunk az előző bekezdésben foglaltakkal, vagyis azzal, hogy a magyar nép vezetőit idegen erők jelölik ki, a vezető politikusaink idegen érdekek ellenőrzése alatt állnak. Nézzük az erre utaló jeleket:

• 1990 – Antal József nem volt MDF alapító, közvetlenül a rendszerváltás előtt bukkan fel az ismeretlenségből, mégis ő lesz az akkor már két éve építkező politikai kezdeményezés kormányfő jelöltje. Eredmény: A mezőgazdaság szétverése, a rablóprivatizáció beindítása, 30-40%-os infláció elszabadítása, lakáshitelek szerződéseinek visszamenőleges módosítása, a kamatok megemelése, ekkor hallunk először bedőlt hitelek miatti öngyilkosságokról. A rádióban a paraszt bácsi könnyekkel küszködve meséli, hogy a TSZ felszámolása után is elment még a felhagyott telepre dolgozni, mert nem akarta elhinni, hogy vége.
• 1994 – Horn Gyula és általában a baloldali politikusok internacionalista elkötelezettségét nem kell bizonygatni, ezt ők maguk is fennen hirdetik. Eredmény: Rablóprivatizáció eldurvulása, közműszolgáltatók külföldi kézre juttatása évi 8%-os haszon szerződéses garantálásával. Megjegyzés: Horn Gyula a fizetését tőlünk kapta, de úgy látszik, a „közművesektől” többet kapott. Így lettünk mi mintegy adófizetői a közműveseknek. Azt csináltak velünk, amit akartak, olyan díjakat számoltak el kibogozhatatlan számláikon, amilyeneket csak akartak. Persze mindehhez Horn Gyula kevés lett volna, ha nem támogatják szavazataikkal a nép által választott képviselők.
• 1998 – Láss csodát; Orbán Viktor, a 94-ben még csak 7%-os liberális törpepárt elnöke 1998-ban mint konzervatív(!) politikus kormányt alakít (bár pártja ekkor még tagja a Liberális Internacionálénak). Bokros után nagy fellélegzés ez az országnak, ráadásul a fülnek tetsző nemzeti szólamokban beszél, ezért a választók a szívükre ölelik Orbán Viktort (öreg néne kézcsókja). Azt persze nem tudják, hogy a háttérben a Fidesz keményen blokkolja az MVSZ kettős állampolgársági törekvéseit, a valódi nemzeti pártok szerves fejlődését pedig ügynök múltú emberek (Csurka, Torgyán) akadályozzák. A ciklus alatt megtörténik az állami gazdaságok privatizációja és néhány, az országot az EU-nak kiszolgáltató dokumentum aláírása. (Pl. a termőföldünk kiszolgáltatása a nemzetközi tőke számára, és ha jól emlékszem, az MNB pénzkibocsátási jogáról is Orbán mondott le, de ebben nem vagyok biztos, és nincs kedvem/időm ellenőrizni.)
• 2002 – Micsoda balszerencse, újabb fordulat: a nemzeti konzervatív párt 4 évi sikeres kormányzás után elveszíti a választásokat. Orbán már a választások estéjén gratulál a győztesnek, és a nyilvánvaló választási csalások ellenére sem kéri a szavazatok újraszámlálását, ráadásul hogy, hogysem, a nemzeti radikális MIÉP-esek is „kicsúsztak” kérelmükkel a törvényes határidőből. Az ország nagyobbik fele háborog. Az egészséges nemzeti erők lekötésére Orbán létrehozza a polgári körök mozgalmat: Utánam magyarok! – Én sem megyek sehova – de ezt már csak magában gondolja. Jött Medgyessy, majd Gyurcsány, a nagy kombinátor és gátlástalan hazudozó.
• 2006 – Azt hittük, végre megszabadulhatunk ettől a táncbajnoktól, de micsoda katasztrófa: A Fidesz újra veszít, és Gyurcsány újfent kormányt alakíthat. Orbán az eredményhirdetés után rögtön gratulál, bár az ország forrong, a nyilvánvaló választási csalások miatt a szavazatok újraszámlálását követelik, és Orbán újra teszi a dolgát: a csalódott nemzeti erők élére áll, és az őszi önkormányzati választásokon való részvételre buzdítja a becsapott választókat, azt a hamis illúziót keltve, mintha az számítana valamit is az ország életében. Napnál világosabb, hogy Orbán szándékosan veszít, ezért az újra számlálásról hallani sem akar.

És itt most álljunk meg egy percre, elmondom, hogyan történhetett Orbán „külső megbízók” általi eligazítása: „Nézd fiam, az emberiséget nem hagyhatjuk magára, gondoskodnunk kell róluk. Mi fejlesztettük ki, mi hoztuk létre azt a magas technikai civilizációt, aminek az emberek a jólétüket köszönhetik. Ha magukra hagynánk, a vesztükbe rohannának. Kötelességünk, hogy megtervezzük jövőjüket ahhoz, hogy ez a magas civilizáció fennmaradhasson. Ez számunkra lelkiismereti kérdés. Ami pedig az országodat illeti, van itt még néhány népszerűtlen dolog (értsd: piszkos munka), amit el kell végezni ahhoz, hogy hosszú távon rendben menjenek a dolgok. De ezt te, mint a nemzeti erők népszerű vezetője, nem teheted meg. Hagyd csak ezt a Paprikajancsira. Persze tudod, a főnök most is te vagy, hiszen te tartod kézben a nemzeti erőket, te vagy felelős értük. Ha pedig majd ezek elvégezték a piszkos munkát, tiéd lesz az ország, és úgy megerősítheted a hatalmadat, ahogyan csak akarod. De ne feledd, a nemzeti erők féken tartásáért te felelsz, neked kell pótcselekvésekkel lekötni a nemzeti erőket.. És persze a bukásaitok ellenére is első embernek kell maradnod a pártban, mert a hatalom a tiéd, nem oszthatod meg mással.” Ez volt az instrukció lényege. Ez biztos, ezt világosan igazolják Orbán cselekedetei.

Mellékszál, de elmondom: Mikor Gyurcsány táncát láttam a televízióban, mondom a kollégáimnak; Gyurcsány most tudta meg, hogy ő fogja megnyerni a választásokat. – Nem hitték. Pedig ez a tánc a boldogság tánca volt, és a politikus számára az igazi boldogságot a hatalom megszerzése jelenti. Érdemes lenne Ferencet megkérdezni a dologról, szerintem van olyan karakán, hogy elmondaná, ha így lenne.

Orbán talán beszólt neki, vagy valami más történhetett, nem tudhatjuk, de napnál világosabb, hogy az öszödi beszédet Gyurcsány hozta nyilvánosságra Orbán megleckéztetésére. Az első pillanattól látszott, hogy a szálakat Gyurcsány mozgatja. Orbán hebegett, habogott, Fletó pedig magabiztosan fürdött a népszerűségben. „… majd hazamennek, …” – mondta a tüntetőkre. Ő tudta, hogy a tettestársának kutya kötelessége féken tartani a nemzeti oldalt ahhoz, hogy ő a piszkos munkát zavartalanul elvégezhesse.

Jogállamban, jogellenes cselekménnyel jogot szerezni nem lehet. Ez kétszer kettő. Ehhez még jogi egyetem sem kell. Ezt a parlament előtt tüntetők is pontosan tudták. De nézzük, hogy mit tett dr. Orbán Viktor jogász és ellenzéki pártvezér, mikor kiderült, hogy a hatalom illegitim, vagyis törvénytelen. Megjegyzem, az ellenzék azért kapja a nem kevés fizetését négy éven keresztül, hogy ellenőrizze a regnáló hatalmat, és ha jogtalanságot észlel, gondoskodjon az orvoslásról. Orbán Viktornak, az ellenzék vezetőjének az egyetlen jogszerű magatartása az lett volna, hogy új választások kiírását követeli! Nagyon nyomós okának kellett lenni ahhoz, hogy ezt ne tegye. Nyilván volt is, mert nem tette. – Értjük? Tehát nem csak Gyurcsány volt a csibész, mikor elcsalt mutatókkal és hazug ígéretekkel hatalomra jutott, hanem még nagyobb Orbán, aki keresztény nemzeti színekben tetszelegve megvédte őt a nép jogos haragjától.

De nézzük, mit tesz Orbán, mikor kiderül, hogy a hatalom illegitim (akkor még ezt a kifejezést használja): Először is elhatárolódik az igazságérzetében megbántott, új választásokat követelő utcára menő tömegtől. Hiába kérik, hogy álljon a követelők élére. Valamit viszont mégis tennie kell, tehát felállít egy másik „nemzeti” emelvényt, ahol keményen rázza az öklét Gyurcsányék felé, olykor szakértői kormányról beszél, amit túlzottan nem részletez, de új választásokat nem követel. A hívószó a közelgő önkormányzati választásokon való részvétel lesz, és buzdítja a becsapott választóit, hogy ott aztán majd megmutathatják, milyen erős a nemzet oldal. Megmutatták. Kisárgult az ország, benyertek úgy, mint korábban még senki, és természetesen nem történt semmi. Jelen hatalmi rendszerünkben az önkormányzatok a központi hatalom bábfigurái. Azt tesznek velük, amit akarnak. Tudta ezt Orbán is, de valamit mondania kellett a sok becsapott választónak, hogy nyugton maradjanak.

De ez még nem volt elég. Gyurcsány nem kispályás játékos, nem tehet róla, hogy a sors nem őt, hanem Orbánt jelölte ki az ország erős emberének, és neki csak a negatív figura maradt. Orbánnak talán jobb volt a pedigréje? – Nem tudni, de jött a forradalom 50. évfordulója. A Fidesz, mint a nemzeti erők nagy pártja, méltó megemlékezésre készült. Gyurcsány pedig megmutatta, milyen meglepetés érheti azokat az embereket, akik kétes viselkedésű egyénre bízzák jövőjüket: Elképesztő brutalitással szétverik nem csak a tüntetőket, hanem minden arra vetődött járókelőt, kávéházak közönségét, egyszóval elképesztően barbár dolgot művelnek, épp hogy csak éles sortüzet nem vezényelnek. – A gyanútlan polgár néz, és nem hiszi el, hogy ilyen Magyarországon ma megtörténhet. Mit tesz a szétvert tömeg vezére? – Már a megemlékezőket ért első rohamnál autóba ül, és eltűnik… – Nyilván tudta, mi vár a tömegre, és azt is tudta, hogy ott neki babér nem terem. Viszont már készen állt a következő gumicsont, a nemzeti erőket lekötő újabb pótcselekvés: legyen népszavazás! Szavazzon a nép, ha annyira akar, – na persze nem az új országgyűlésről, hanem más, „súlyos” témákról, úgy mint: tandíj eltörlés, vizitdíj, a többi töltelékre már nem is emlékszünk. Másnap, október 24-én be is nyújtják az OVB-hez az erről szóló aláírásgyűjtő ívet. Ezt követően Orbán illegitim kormányról már nem, csak erkölcsi okokból történő lemondásról beszél, és az újabb hívószó a népszavazás lesz.

2013-ban tudtuk meg a WikiLeaks egyik anyagából, hogy százhúsz izraeli katona érkezett Magyarországra nem sokkal a 2006. október 23-i összecsapások előtt, hogy rutin terrorelhárítási gyakorlatokat végezzen. Neki ez a palesztinok között rutin. Nekünk egyelőre még szokatlan, de úgy látszik, ezt is meg kell szoknunk. Így már az is érthető, hogy a brutális és törvénytelen karhatalmi fellépés bűnöseit miért nem ítélték el: mert Orbán a pofont a gazdájától kapta, és mint tudjuk, azt a kezet, amelyik etet, nem szabad megharapni.

És elérkezik 2010, a várva várt pillanat; a hatalom újra Orbánnál, ráadásul kétharmaddal, tehát papírforma szerint is azt tesz, amit akar. Tesz is. Hoz új alkotmányt, melynek egyik pontjában megtiltja a népnek, hogy népszavazást tartson az országgyűlési képviselők választási rendjétől. – Érthető? Tehát abba, hogy kiből, hogyan lehet képviselő, a buta magyar nép nem szólhat bele, ez kizárólag az „ő” dolguk. – Érthető ez, kedves Barátom? Gondolkozz el azon, vajon miként juthat valakinek eszébe, hogy ilyen tiltást megfogalmazzon? – Nyilvánvaló, hogy ilyen csak sunyi, a nép színe előtt demokratikus színházat játszó jellemtelen haszonlesőknek juthat eszébe.

De lépjünk tovább, és nézzük, mit tesz a nemzeti kormány a szocialisták által valóban nyakig eladósított országgal és emberekkel. És itt nagyon szépen megfigyelhető a leosztás: A szocialisták alatt mindig nő az ország adósságállománya, a jobboldali kormányok alatt pedig csökken. Az egyik felveszi, a másik visszafizeti. Igazi valóság show. Ennek megfelelően Széll Kálmán fedőnéven beindul a padlássöprés, mikor is elvesznek és a visszafizethetetlen adósság törlesztésére fordítanak minden pénzeszközt, amihez csak hozzáférnek.

De ne legyünk igazságtalanok, mert volt/van rezsicsökkentés is, és van bankadó, meg ingyen készpénz felvétel is. Nem akarom elkiabálni, de úgy látszik, a közműszolgáltatók csillaga valóban leáldozott, és a szektor visszakerülhet a magyar nép szolgálatába, oda, ahol jog szerint eddig is lennie kellett volna. Így legyen. Egyébként ezt Orbán harcolta ki nekünk, ő maga mondta, hogy már annyira megerősödtünk, hogy szembeszállhattunk a jelentős lobbyerővel rendelkező külföldi szolgáltatókkal.

– Kedves Magyar Nép! Te tudtad, hogy mi gyakorlatilag adófizetésre voltunk/vagyunk kötelezve bizonyos lobbyerős külföldi gazdasági érdekköröknek? Én az olvastam az Alkotmányban, hogy Magyaroszágon minden hatalom a népé, és akkor kiderül, hogy egy közműszolgáltató erősebb lehet, mint a magyar nép, aki működeti és életben tartjuk ezt az országot. – Ezt ’98-ban miért nem mondta nekünk a Főnök? – Ja, hogy akkor nem engedték a megbízók? Az más, így már értjük. És Főnök! Megtudhatnánk milyen lobbyerős érdekköröknek kell még ilyen burkolt adót fizetnünk? – Nekem már is van egy tippem, de nézzük tovább.

Mi a helyzet a bankokkal? Módjával ugyan, de azok is kapnak a teherviselésből. Bankadó, tranzakciós illeték, ingyenes készpénz felvételi lehetőség, … – Jól jön a költségvetésnek, és tetszik az embereknek is, bár a terhek nagy részét minden bizonnyal tovább hárítják, mivel Varga Mihály miniszter a Vasárnapi újságban így nyilatkozott: „A bankadó ellenére is luxusprofitot érnek el a pénzintézetek.” – Szóval a bankokat nem kell sajnálnunk, nem úgy, mint a devizahiteleseket. Világra szóló botrány, amit ezekkel a szerencsétlenekkel csinálnak.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a bankok, a törvényhozással és a kormánnyal szervezkedve bűnszövetségben elkövetett csalással fosztják ki magyarok százezreit. Napnál világosabb, hogy törvénytelen és jogtalan a bankok követelése, Orbán Viktor mégsem enged. Visszafizetheti egyben, aki elég gazdag, a szegényebbeknek haladékot ad, halmozhatja gyűjtőszámlán a tartozását, de a fizetésképtelen nyomorultnak pusztulnia kell. Háromezren követtek el öngyilkosságot e sötét gazemberség miatt, és a népvezér nem tesz semmit. Nyilván azért, mert nem tehet. A megbízók nem engedik. A horvátok egy tollvonással megoldották a dolgot. Tessék átszámolni forint alapú kölcsönbe. Hiszen annak idején azzal csalták lépre őket, hogy a forint alapú hitellel rosszabbul járnának, és a bank járna jobban. Na, akkor most legyen: számolják át a „kedvezőtlenebb” forint alapú konstrukcióra, és járjon jól a bank! – Nem teszik. Nyilvánvaló, hogy itt a cél nem az, hogy a bankok pénzhez jussanak, hanem hogy az emberek tönkre menjenek. Adják át a kis ingatlanjaikat, ingóságaikat, és pár hónap depresszió után; adják át a helyüket is! Orbán jelenlegi regnálása röviden így jellemezhető: Népritkítás.

Erről szól Orbán aktuális regnálása: szétszakítani az országot szegényekre és gazdagokra. A szegények pusztuljanak, a gazdagon növekedjenek. Néhány árulkodó jel:

• Az ÁFÁ-t a szegények adójának nevezik, mert hogy fogyasztani mindenkinek kell ahhoz, hogy életben maradjon. Orbán első dolga, hogy az ÁFÁ-t Európában, de talán a világon is egyedülállóan magasra emeli.
• A jövedelemben viszont óriási különbségek vannak, ennek ellenére egyenlő arányban kell adóznia a havi 1 milliót kereső politikusnak azzal, aki a betevő falatra keresi a kenyerét. Az egykulcsos adó a felső 10%-nak ajándék, amit az alsó 40%-kal fizettet meg.
• Gyermekek utáni kedvezmény az adóból vonható le, abból viszont szinte korlátlanul. Aki kevés adót fizet, ne kapjon kedvezményt, ne szaporodjon. Gyarapodjanak az erősek.
• Flancos kórházakat építünk (angol nyelvű feliratokkal), de az egészségügyi rendszer működtetésére talán még a Gyurcsány kormánynál is kevesebbet szánnak. Az egészségügy túlterhelt, a gyógyítás sokszor gyalázatos körülmények között folyik, hulljon a gyengéje.

Óhatatlanul eszembe jut egy 90-es években Angliában megjelent tanulmány, amely 6 millióban jelölte meg Magyarország optimális lélekszámát. Érzésem szerint Orbán ezt a programot hajtja végre azzal a céllal, hogy a maradó, kisebb létszámú nemzet erősebb, életképesebb legyen.

Összegzés:

Nézzük az elmúlt 24 esztendő mérlegét: Az államadósság 1989-ben 20 milliárd dollár. Éves kimutatást nem könnyen találok (nyilván nem véletlenül) de pl. 2010-ben 11,6 milliárd dollár adósságszolgálatot teljesítettünk, és így a jelenlegi az államadósságunk már csak kb. 100 milliárd dollár. – Jó, nem? Ezen gondolkozz el, kedves Szavazótársam, mielőtt behúzod valahová az x-et, mert ez a lényeg. A többi az porhintés, mese. És azt ne hidd, hogy a mi rongyos pár milliárd dollárunk kell nekik. Szó sincs róla. Abból ők annyit nyomnak, amennyit akarnak. Az adósságszolgálat valójában arra való, hogy megakadályozzák vele az ország egészséges fejlődését. Ez itt a lényeg. Felvásárolták már mindenünket, de a földünk még a miénk. Erről van szó barátom. Az erős nemzettől nehéz megszerezni azt, amire szükségük van, egy gyengétől sokkal könnyebb. Ez ilyen egyszerű. Hamarosan felszabadul a külföldiek termőföld vásárlási moratóriuma. A kormány esküszik, hogy – szemben a többi javakkal –, ez magyar kézen marad. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy készen állnak már azok a jól megszerkesztett joghézagok, amelyeken keresztül az idegen tőke itt is eléri, amit akar.

Ennek a nagy sötét erőnek most nem lehet ellenállni. Ha nem érik el így, furmánnyal, színjátékkal, akkor elérik nyílt erőszakkal. Lázadást szítanak és bejönnek rendet tenni. Ebből a szempontból mindegy, kire szavazunk, de a saját lelkünk szempontjából mégsem mindegy. A „keresztény” nemzeti kormány működése alatt is évente kb. 50 000 államilag lebonyolított, törvény által támogatott magzatgyilkosság történik. Ha az „örök anyagnak” köszönhetjük létünket és életünket, akkor minden rendben: a buta atom nem fogja számon kérni rajtunk néhány millió teremtménye meggyilkolását. Ha viszont mégis igaz lenne, hogy van Isten, …

Az országot megvédeni talán most nem tudjuk, de a saját lelkünket igen: csak olyan pártra szavazzunk, amelyik betiltaná a szociális okok miatti abortuszt. Ha ilyent nem találunk, vagy ha van is, de nem szimpatikus, akkor inkább ne szavazzunk senkire. Ne legyünk részesei ennek a civilizált mészárlásnak. Ne feledjük, nekünk nem az országról, hanem a saját lelkünkről kell majd számot adni, legkésőbb néhány évtizeden belül. Ez olyan biztos, mint a halál.

Gyirán István

www.orokelet.van.hu