Hegyén, hátán
Hegyén-hátán hazugság, amit a nyugat-európai országok művelnek mostanság. Csak úgy áramlik a hivatalos politika megveszekedettsége, az Európai Unió kétségbeesett útkeresése, a bizonytalanság.
A britek itt hagytak csapot-papot, nekik elég volt ebből. A németek, elvesztvén hitelüket a XX. századi ámokfutásuk miatt, most a sunyi megalázkodás gyógyszeréhez nyúlnak, a feketék, a „menekültek” fenekét nyalják, persze, a mások nyelvét használva. Gazdasági fölényüket fitogtatják, persze nem alaptalanul; a franciák „nagyhatalmi”, ajándék-pozíciójuk dicstelen fényében ábrándoznak, a kicsik, a hollandusok, az osztrákok és a többi „maradék” ugatnak, fogatlanul és végképp a „ballib” uszályba sodródva. Az „eredendő bűn”, a gyarmatosítás le nem mosható vétke most visszaüt: hatalmas tömegek kérik vissza az elrabolt múltat.
A „visegrádi” hősök reménytelen harcot vívnak a túlerővel szemben. Oroszország, Amerika egymást cikizve, a pozícióharcban hol vesztésre, hol nyerésre állnak. A világ többi része, Kína és a többiek erőt gyűjtenek, illetve erőt pazarolnak.
Az iszlám államok dühödt bosszúja a kereszténység ellen fel-fellángol, de erőtlen erejük kifullad a terrorizmus esztelenségében. A veszett kutya módján egymást is marják, előbb utóbb lelövés lesz a sorsuk, Izrael lesz a puskás ember. A világ igazi válságban van, kérdés, hogy a józan ész felülkerekedik-e vagy a káosz lesz úrrá, a pusztulásba sodródó emberiség sorsa vár-e a Mindenségre? A sivatagba épített felhőkarcolók az esztelen tobzódás kézzelfogható múmiái már most.
Tényleg pusztulás lesz?
Ha ez lesz, reménytelen minden szó, minden tett. Ha nem, az új világ berendezkedése megint a győztesek kénye kedve szerint alakul? Ki lesz a győztes, lesznek-e győztesek?
Ez újabb felfordulások csíráit hordozná magában, mert a győztes igazsága maga az igazságtalanság. Két világháború példája bizonyítja ezt.
Új alapokra helyezni az emberiség sorsát csak a régi alapok porrázúzásával lehetséges, mert az érdekek a döntőek mindenkor. A régi és az új harca most már nem babra megy. Vagy, vagy. Vagy elpusztul az emberiség, vagy minden marad a régiben. Így sem jó, és amúgy sem jó.
Talán a messiások segíthetnek. Millió szám vannak, az önzetlen hétköznapi emberek, akik „csak” dolgoznak, élik a hétköznapi életüket. Ésszerűen, és hitben. Hisznek az emberben, a munkában, az értelmes élet nagyszerűségében. Ők nem a multikulturalizmusban, a gender alapú létben, az álságos „willkommenskultur”-ban hisznek, hanem az embert tisztelik magukban és másokban, akit az Isten teremtett. Ők a mai kor messiásai, az egyszerű emberek.
Akik egymás mellett élnek, és nem egymás hegyén-hátán vergődve, a kapitalizmus rémségei által megnyomorítva, őrült világot teremtve maguk körül.
Ők, az egyszerű emberek a nagyszerű jövő!
Vér és izzadság cseppek mutatják az utat, az ember küzdelmes útját. Az emberiség jövőjét.
Bodó János
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
A „messiásoknak” meg kell találni a vezetőiket, – még véletlenül sem szemitát – hogy legyen esély „a a múltat végképp eltörölni”
H.B.
„A problémánk az, hogy az emberek engedelmesek azzal szemben, hogy míg a börtönök piti tolvajokkal vannak tele, addig az igazi rablók vezetik az országokat.”
(Howard Zinn)
Szenzációs összefoglaló a világról ! Csak olyan ember tud ilyet írni,
akinek van látása Istentől ! Gratulálok Bodó Jánosnak ! Már rögtön az első részben kiugrik a szó, „eredendő bűn” , aztán a vége felé, „embert…akit az Isten teremtett !! Ezek a végső konklúziók.
A cikk írója drámaian lefesti a mai, való világot, ahogy van…
Olvassuk újra szavait, mondatról – mondatra. Hol van a kiút tehát ?
Egyetlen kiút van, benne van a cikkben, emeljük ki. A kiút Isten –
akár tetszik valakinek, akár nem. Belőle jött minden, semmi nem lenne Nélküle. Mindenható most is. Persze nem így tervezte,
mára maradt a mocskos bűn.
Mégis van kiút. Lehet, hogy idealistának mondanak, de van megoldás. Ahogy a cikk is írja. A „messiások”. Az „isten-fiak”, akiket sóvárogva vár már a világ, hogy megjelenjenek. Itt élnek
közöttünk, hogy előálljanak azzal a minden emberi értelmet meghaladó bölcsességgel, szeretettel, amelyet Isten adott nekik…
Vadász Sándor