Hegyén, hátán

Hegyén-hátán hazugság, amit a nyugat-európai országok művelnek mostanság. Csak úgy áramlik a hivatalos politika megveszekedettsége, az Európai Unió kétségbeesett útkeresése, a bizonytalanság.

A britek itt hagytak csapot-papot, nekik elég volt ebből. A németek, elvesztvén hitelüket a XX. századi ámokfutásuk miatt, most a sunyi megalázkodás gyógyszeréhez nyúlnak, a feketék, a „menekültek” fenekét nyalják, persze, a mások nyelvét használva. Gazdasági fölényüket fitogtatják, persze nem alaptalanul; a franciák „nagyhatalmi”, ajándék-pozíciójuk dicstelen fényében ábrándoznak, a kicsik, a hollandusok, az osztrákok és a többi „maradék” ugatnak, fogatlanul és végképp a „ballib” uszályba sodródva. Az „eredendő bűn”, a gyarmatosítás le nem mosható vétke most visszaüt: hatalmas tömegek kérik vissza az elrabolt múltat.

A „visegrádi” hősök reménytelen harcot vívnak a túlerővel szemben. Oroszország, Amerika egymást cikizve, a pozícióharcban hol vesztésre, hol nyerésre állnak. A világ többi része, Kína és a többiek erőt gyűjtenek, illetve erőt pazarolnak.

Az iszlám államok dühödt bosszúja a kereszténység ellen fel-fellángol, de erőtlen erejük kifullad a terrorizmus esztelenségében. A veszett kutya módján egymást is marják, előbb utóbb lelövés lesz a sorsuk, Izrael lesz a puskás ember. A világ igazi válságban van, kérdés, hogy a józan ész felülkerekedik-e vagy a káosz lesz úrrá, a pusztulásba sodródó emberiség sorsa vár-e a Mindenségre? A sivatagba épített felhőkarcolók az esztelen tobzódás kézzelfogható múmiái már most.

Tényleg pusztulás lesz?

Ha ez lesz, reménytelen minden szó, minden tett. Ha nem, az új világ berendezkedése megint a győztesek kénye kedve szerint alakul? Ki lesz a győztes, lesznek-e győztesek?

Ez újabb felfordulások csíráit hordozná magában, mert a győztes igazsága maga az igazságtalanság. Két világháború példája bizonyítja ezt.

Új alapokra helyezni az emberiség sorsát csak a régi alapok porrázúzásával lehetséges, mert az érdekek a döntőek mindenkor. A régi és az új harca most már nem babra megy. Vagy, vagy. Vagy elpusztul az emberiség, vagy minden marad a régiben. Így sem jó, és amúgy sem jó.

Talán a messiások segíthetnek. Millió szám vannak, az önzetlen hétköznapi emberek, akik „csak” dolgoznak, élik a hétköznapi életüket. Ésszerűen, és hitben. Hisznek az emberben, a munkában, az értelmes élet nagyszerűségében. Ők nem a multikulturalizmusban, a gender alapú létben, az álságos „willkommenskultur”-ban hisznek, hanem az embert tisztelik magukban és másokban, akit az Isten teremtett. Ők a mai kor messiásai, az egyszerű emberek.

Akik egymás mellett élnek, és nem egymás hegyén-hátán vergődve, a kapitalizmus rémségei által megnyomorítva, őrült világot teremtve maguk körül.

Ők, az egyszerű emberek a nagyszerű jövő!
Vér és izzadság cseppek mutatják az utat, az ember küzdelmes útját. Az emberiség jövőjét.

Bodó JánosNemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!