Haszontalan hős – mi lesz a rokkantnyugdíjasokkal?

Rokkantnyugdíjasok tízezrei veszítik el a napokban eddigi „védettségüket” – kerülnek egyetlen tollvonással a munkaerőpiacra. A kormány szerint sok volt a visszaélés, jó részükre igenis szükség van a munkaerőpiacon, ezt viszont csak az érintettek nem érzik. Sípos Klári csontimplantátummal a gerincében 56 évesen indul a jövő héten a munkaügyi központba. Ő meséli el a történetét.

„A felülvizsgálatra szóló »behívót« a vizsgálat előtt 4 nappal kaptam meg. Nem is lett volna módom beszerezni új leleteket, de mint kiderült, teljesen felesleges is lett volna. A komplex vizsgálat arról szólt, hogy beszedték a papírokat és behívtak. Egy orvos és az asszisztense volt ott, a vizsgálat 10 percig tartott, a férjem mérte kinn az időt. Súly, magasság, adatok bediktálása, fogaim állapota, műtéti hegeim hossza, reflexvizsgálat, hátam meghallgatása, kezeim szorító erejének vizsgálata. Kis idő elteltével visszaadták a papírjaimat, a doktornő kijött, s azt mondta, el lehet menni, majd értesítjük. Ennyi idő jutott rám 22 évvel azután, hogy diagnosztizálták a rosszindulatú csontdaganatot…

A nyaki csigolyában volt a tumor, bénulás, 8 és fél órás műtét, majd utókezelések újabb
műtét, és 10 év szigorú orvosi felügyelet következett. Itthon három kiskorú gyermek, egy csodálatos, segítő férj. A harcot, úgy tűnik, sikerült megvívni, nevelhettem a fiúkat, akik egyetemi diplomát szereztek. A legkisebbnek még fél éve van ahhoz, hogy célba érjen, s megvalósítsa az ígéretét, amit 7 évesen tett: »ne szomorkodjatok, ha nagy leszek, feltalálom azt a gyógyszert, amitől,  meggyógyulsz és örökké fogsz élni«. Most egy gyógyszercégnél van gyakorlaton. 1991-től lettem rokkantnyugdíjas. Nagyon nehezen fogadtam el. A rokkantságom 67 százalékot meghaladó, utoljára januárban voltam kontrollvizsgálaton, ahol Czirják professzor azt mondta: »nem tudjuk magát jobban összerakni«. Most elmentem a felülvizsgáló bizottság elé, ahol nem találkoztam a szociális szakértővel, pedig a neve szerepel a papíron, amit adtak. Nem találkoztam a foglalkoztatási szakértőkkel, pedig két nevet is tartalmaz a dokumentum, de nem láttam a bizottság elnökét sem aki, az iratok szerint szintén részt vett a felülvizsgálatomon.

A vizsgálat után két héttel megjött az értesítés. A határozat szerint, egy nap alatt behoztam az összes eddigi lemaradásomat, egészségi állapotom állítólag már alig károsodott. Felülvizsgálatra nincs szükség. Júliustól mindent megvontak tőlem, rehabilitáció nélkül foglalkoztatható vagyok. Bárhol, hacsak útépítésnél találok munkát, akár ott is. Nincs egészségügyi biztosításom, érhet bármi, mindentől elestem. 56 éves vagyok, huszonkét évet töröltek ki az életemből, mivel a rokkantnyugdíjban töltött évek nem számítanak be a szolgálati időbe. Végül is azt gondoltam magamban, igazán helyes dolog a kórházakat bezárni, az orvosokat leépíteni, hiszen ez az egy előadó szakértő egyetlen nap alatt csodát tett velem. Én ugyan nem érzem, de a statisztika az jó lett és a papírjaimon jól is mutat. Amikor annak idején dr. Pásztor Emil 8 és fél órán keresztül operált és megmentette az életemet, a gyermekeimért is, akkor ő mindig azt mondta: »maga egy hős«. Ám amikor a bizottság előtt álltam egy szál bugyiban, és megmérték a hegek hosszát, megnézték a fogaim épségét, közben rám ripakodtak, ha kérdezni merészeltem, ott igazán megsemmisítettek. Most itt állok, tegnap már az összes könnyemet kisírtam. Nem kerestem meg azokat, akik pénzért még mindig meg tudják venni a jogosultságot. Mert most én is, és még sokan a csalók, az ügyeskedők miatt veszítik el eddigi jogosultságukat. Lehet, hiba volt, de én ezt az egész elmúlt időszakot nagyon megszenvedtem. Végül is egyszerűbb lenne túladni rajtunk, hiszen igazán nem voltunk hasznos tagjai eddig a társadalomnak, nem is kellett volna most sem behívni, csak papíron közölni. Betegszervezetet vezetek, így naponta kapok egy-egy értesítést, arról, hogy megszüntették a jogosultságot rákbetegektől, legyen az fél, teljesen használhatatlan karral élő mellrákos, negyed vesével vegetáló vesedaganatos, bénult agydaganatos, vagy zacskóval élő sztomás beteg. Tulajdonképpen mit akarok még? Hiszen én megmenekültem, a gyerekeink felnőttek, igaz, nekik velem együtt kerek a világ, az hogy egy értéktelen senkinek érzem magam az más kérdés, de még van dolgom itt: él a 89 éves édesanyám, testvéremet és az apukámat már eltemettem, őt nem szeretném a gyerekeimre hagyni, így hát fellebbezni fogok és megyek tovább, ha kell, a bíróságra, ha kell, még tovább.”

A kormány hivatalos kommunikációja szerint eddig több mint húszezren buktak el a rokkantnyugdíjak rendkívüli felülvizsgálatán, amelyet a költségvetés kiadásainak mérséklésére hajtottak végre. Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága rehabilitációs albizottságának ülésén a héten Pósfai Gábor, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgatója beszélt a tapasztalatokról. Eszerint mindössze háromezren nem jelentkeztek a kötelező felülvizsgálatra az érintett 200 ezer rokkant közül, így ők már biztosan elvesztették a rokkantsági ellátásukat. A kormány szándéka az volt, hogy rátaláljanak az indokolatlanul leszázalékoltakra a legkevésbé súlyos károsodással élő és 57 évnél fiatalabb rokkantak között. Az érintettek januárban kaptak levelet arról, hogy március végéig jelentkezzenek a vizsgálatra, ám a határidő letelte után még 10 ezer ember hiányzott. Azoktól, akik utóbb igazolni tudták, hogy önhibájukon kívül nem jelentkeztek a felülvizsgálatra, elfogadták a „csúszást”. A kormányhivatalnok szerint nem igaz, hogy a felülvizsgálatokkal kapcsolatban politikai elvárások lettek volna. Az elutasítások és az állapotjavulások idei aránya csupán 1-2 százalékkal tér el a sokéves átlagtól. A kormány a Széll Kálmán-terv révén idén 88 milliárd forintot, jövőre pedig 117 milliárdot szeretne megtakarítani a rokkantrendszeren. Pénteki bejelentés szerint a kormány 11,7 milliárd forintos
rehabilitációs segítséget nyújt a fogyatékossággal élők és megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához.

 Dominóként dőlnek 

– Kicsit érdekes lesz ennek az évnek a második fele! Egy június 28-i kormányrendelet nyomán valószínűleg dominóként fogunk kidőlni mind a 37 ezren, súlyos fogyatékossággal élők, akiket jelenleg még állami támogatással foglalkoztatnak kisebb cégek és civil szervezetek. Azzal, hogy erre az öt hónapra már megvonja a pénzt, a kormány feltehetően azoknak akar „helyet csinálni”, akiket a rokkantsági felülvizsgálati tisztogatással szórnak most vissza a nyílt munkaerőpiacra. Az új rendszer nem ösztönzi a munkáltatókat a tartós foglakoztatásra, a támogatás csak három évig jár majd, így egyszerre lehet munkahelyet „teremteni”, s éhhalálra ítélni… – Csiszár Attila 37 éves informatikus fogalmazott így, aki az előző vasárnaptól öt napon át, nonstop tartott budapesti, Hősök terei rokkantdemonstráción sorstársai iránti szolidaritásból és magáért, családjáért tüntetett. Attila százszázalékos rokkant gyermekkori vonatbalesete nyomán: mindkét lába és az egyik keze hiányzik. Magyartanár felesége félállásban van a két kicsi, a hatéves Benedek s a két és fél éves Csenge miatt, 180 ezer forintos összjövedelemből élnek. Van egy 15 éves automata Opeljük, a családfő azzal jár be Szobról hetente többször dolgozni, bár munkáját részben otthon végezheti. Mivel fiatal, aktív és családos, egyedi elbírálással jut hozzá a végtagprotézisekhez: ez azt jelenti, hogy egy-egy hárommillió forintos bioelektronikus végtag után „csak” félmilliót kell fizetnie. Mivel vagy végtag, vagy jó minőségű aktív kerekes szék jár támogatásra, így a szükséges közlekedési eszközt interneten át külföldről szerezte be használtan, kétszáz euróért. Még jó, hogy elboldogul az angol és a német nyelvvel… Szántó Gábor fellebbezését dr. Hegedűs Lajos ügyvéd, a Mozgáskorlátozottak Országos Egyesületeinek Szövetsége (MEOSZ) elnöke intézi. A 28 éves kaposvári fiatalember ellátása eddig havi 30 600 forint volt – ezt vonták most meg tőle, aki négyvégtagi görcsös bénulással él. A komplex felülvizsgálaton két ponttal kevesebbet kapott, így az eddig 80 százalékos rokkantsága már csupán 78 százalékos – a pénz pedig 79 százaléktól jár. S hogy mivel bukta el a nagyvonalúnak éppen nem nevezhető járadékot? Azzal, hogy embertelen erőlködéssel egy percre fel tudott emelkedni a kerekes székből. Igaz, egyetlen lépést sem tud megtenni.

Gündisch Mónika 

Forrás: Vasárnapi Hírek

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!