Háry János reinkarnálódott

Nem hiszek a reinkarnációban, de most fura érzésem van. Amikor annak idején Gyurcsányt hallgattam, már elkezdődött, mert a viselkedése nagyon ismerősnek tűnt. Gyermekkorom egyik kedvence volt Háry János. a nagy hazudozó, aki képtelenebbnél képtelenebb történeteivel, ötleteivel nevettetett meg. De akkor, amikor az „őszödi böszmét” hallgattam, nem nevetni volt kedvem. Ezért is nem tudatosult bennem, honnan ismerősek a szavak? Mostanában azonban már világossá vált.

Ahogy hallgatom Orbán Viktort, nézve fontoskodó, komolyra erőltetett arcát, beugrott! Hát persze! Hiszen újra életre kelt a nagy hazudozó. „Nem hagyunk senkit az utcán.” (Valóban, még onnan is kitiltják a hajléktalanokat) „Lesz 2010-ben egyszeri, nagyarányú adócsökkentés” (Lett, a gazdagoknak!). „A tizenharmadik havi nyugdíjat megszavaztam, személyesen is megszavaztam, A parlamenti jegyzőkönyvben ez megtalálható” (Valóság: nem is szavazott) „Októbertől búcsút mond az ország az IMF-nek” (Valóság: Épp most hajolt meg előtte) „A népszavazás a legfelsőbb fórum, egyben a kormány elkergetésének lehetősége”. (Valóság: Minden ilyen kezdeményezést likvidálnak) …

„A beruházáshoz tőke kell. Azt viszont nagyon gyakran szeretjük elfelejteni, hogy a tőke nem a fán terem. Tőkét vagy egy ország félretett megtakarításai teremtenek, vagy pedig külföldről lehet behozni. Más választás nincs. Ha tehát azt szeretnénk, hogy ha nem is egy millió, de jelentősen több munkahely teremtődjön Magyarországon az elkövetkezendő pár évben, akkor vagy nagyobb megtakarításra kell ösztönözni az országot, vagy több külföldi pénzt kell idevonzani. Az első opcióra a magyar politikai elitnek szemmel láthatóan nincsen gyomra. Ez ugyanis a fogyasztásnak, vagyis a magyar népesség napi szintű költésének a Széll Kálmán-tervben eltervezettnél drámaian nagyobb csökkenését jelentené. (Valóság: szinte naponta újabb sarcokat vetnek ki) A külföldi tőke behozatala pedig két dolgot jelenthet. Vagy külföldi vállalatokat (vagy éppen bankokat) ösztönzünk különféle módokon arra, hogy Magyarországra hozzák a pénzüket, vagy a magyar állam további külföldi eladósodásával finanszírozunk munkahelyek tízezreit létrehozó nagy állami beruházásokat.” „Mindenkinek lehessen 3 gyereke, 3 szobája és 4 kereke”. (Valóság: Minden elképzelhető módon sanyargatják az embereket) „Gyakorlatilag megfeleztük a politikusok létszámát. Azok a kompromisszumok, amelyek a korábbi létszám létét igazolták, túl nagy terhet jelentenek a gazdaságra. A jelenlegi politikai osztálynak a felével is jól elirányítható az ország. Ezért felére csökkentettük a képviselők számát a parlamentben és a városi, falusi testületekben is”. (Valóság: nem csökkent a Parlament létszáma) „A kereskedelmi partnereket tisztességes piaci viselkedésre kell rávenni”. „Nem lesz telefon és internet adó” (Még az internetet békén hagyják, de a telefonadó már valóság) És vég nélkül sorolhatnánk. Hiába nem hiszek a reinkarnációban, mára tény, hogy ha nem is személyében, de szellemében a nagy hazudozó újra közöttünk van. Kár, hogy éppen vezető politikusainkat „szállta meg”.

Már csak arra vagyok kíváncsi, meddig hajlandó országunk népe a meséket, lódításokat hallgatni, miközben zsebéből az utolsó forintokat is kiveszik. Kb. másfél hónappal ezelőtt elmentem egy nagybevásárlásra. Most újra és jóformán ugyanazt vettem meg, csakhogy másfél hónappal ezelőtt 5000 Ft-tal kevesebbért! Naponta romlik élethelyzetünk. Nem, hogy rosszabbul élünk, mint tavaly, de a tegnaphoz képest is!

Fel nem foghatom, miért teszik ezt az emberek. Ideje lenne kinőni a gyermekkorból, s felelős felnőttként kezelni dolgainkat. Csakhogy az éretlen ifjú sem akar felnőni, mert akkor neki kell magáról gondoskodni. Éppen ezért minél tovább gyermek akar maradni. Csak annak nagy ára van, mert így mások döntenek a sorsa felől. Azt pedig már láthatjuk, hogy hova vezet! A nyomorba, a pusztulásba. Még egy ilyen négy év (az előző 8-cal együtt), és végünk van!

Ébresztő. Vége a gyermekkornak. Ez már a valóság, az igazi élet. Élet? Inkább nyomor, haldoklás, agónia! Láttak már tyúkot, amikor elvágják a torkát? A háziasszony (ma ilyen már alig van, aki maga vágja a tyúkot) lábánál fogva tartja. Előbb még csapkod, vergődik, majd egyre fogy az ereje, ahogy a vére kicsorog, végül már nem mozdul. Kihunyt az élete.

Ez vár miránk is!

Békés Tódor

Nemzeti InternetFigyelő

Mementó 2006 emlékmű

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!