Hans Vogel: Európa halála
Egy naiv megfigyelő szemével nézve a „demokrácia” Európában él és virul. Rendszeresen tartanak helyi, regionális és országos szintű választásokat, több tucat politikai párt létezik, van „baloldal” és „jobboldal”. A nemzeti és regionális parlamentekben és a városi képviselőtestületekben viták zajlanak. A brüsszeli Európai Parlamentben viták zajlanak, és ezek néha hevesnek tűnnek, a kérdések pedig fontosak és hitelesek.
De várjunk csak, talán észrevették, hogy egyes parlamentekben az elnök megtiltotta bizonyos kifejezések és szavak használatát. A holland parlamentben az „omvolking” (népességcsere) szó szigorúan tilos. A kifejezés használata a képviselő felmentéséhez vezethet. Pedig ami az 1970-es évek közepe óta folyik Európában, az pontosan ez: népességcsere. Mivel a kormányzati ellenőrzés Európában az évek során sokkal szigorúbbá vált, nyilvánvaló, hogy Európában kevés dolog történik úgy, hogy az állam ne tudna róla. Ellenkezőleg, a legtöbb dolog azért történik, mert az állam ezt akarja.
Nézzük csak meg a nagy covid show-t, nézzük meg az „éghajlatváltozást” és a hivatalos intézkedéseket, amelyekről azt mondják nekünk, hogy segítenek a probléma leküzdésében. Hallgassuk meg azokat a háborús uszítókat Németországban, Franciaországban és mindenhol máshol, akik azt kiabálják, hogy „jönnek az oroszok”. Senki sem tagadhatja azonban, hogy valójában az őslakos európaiakat afrikaiakra és ázsiaiakra cserélik le. A több mint 450 millió lakosú EU-ban több tucat millió fekete és muszlim él, akik közül csak kevesen tisztelik, sőt, csak kevesen érdeklődnek igazán a hagyományos európai kultúra iránt. Sokan közülük még annak az európai országnak a nyelvét sem tudják megfelelően beszélni, nemhogy olvasni, ahol állampolgársággal rendelkeznek.
Brüsszelben a 20 év alatti helyi lakosok háromnegyede nem európai. Bécsben az általános iskolások többsége külföldi, többségük muszlim. Milyen ironikus, hogy 1689-ben a törököket épphogy megakadályozták abban, hogy Bécset elfoglalják és muszlim várossá tegyék, miközben ma a bécsi fiatalság nagyrészt muszlim.
Valójában az Európában a közelmúltban bekövetkezett demográfiai változás aligha meglepő. Már több mint egy évszázaddal ezelőtt is nyilvánvaló volt, hogy változások zajlanak, bár kevesen láthatták, hogy milyen következményekkel jár majd ez.
Walter Pahl német szakszervezeti aktivista 1938-ban jelentette meg Das politische Antlitz der Erde. Ein Weltpolitischer Atlas (A Föld politikai arca. A világpolitika atlasza című könyvet). A 77. oldalon rövid expozét adott a korabeli európai demográfiáról. „…1900 körül csak Franciaországban, a születésszabályozás klasszikus országában, kevesebb mint három születés jutott egy házasságra. Bár Belgiumban, Angliában és Svájcban is korán alkalmazták a születésszabályozást, ezekben az országokban még mindig 3,5, 3,7 és 3,8 születés volt egy házasságra számolva. Svájc kivételével a Rajnától keletre fekvő országok Kelet-Európával együtt a magas születésszámú országok összefüggő területét alkották. Micsoda változás 1929-ben! Franciaországot nemcsak kiegyenlítették, hanem túl is szárnyalták. Portugália és Írország kivételével a születések száma mindenütt 3,9 alá süllyedt házasságonként”. A csökkenés Németországban volt a legnagyobb, de az ország kimászott a szakadékból. „1936-ban a Németország által elért mélységet Anglia és Svédország már felülmúlta. A házasságonként két gyermek alatti küszöb alá esett Norvégia, Dánia, Belgium és Ausztria is. A Kelet és Nyugat közötti éles különbség ismét láthatóvá vált. Közép-Európában egyedül Németország javított pozícióján, ami egyértelműen az aktív nemzetiszocialista népesedéspolitika eredménye volt. Németország megértette, hogy a csökkenő születésszám milyen veszélyt jelent a nemzet jövőjére nézve. Ezt egész Európának fel kellene ismernie!”
Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején a születési arányszámok Európában növekedtek, csak az 1960-as évektől kezdődően kezdenek ismét csökkenni. Ma a legtöbb európai országban a valódi, őshonos európaiak születési rátája nem elegendő a népesség stabil szinten tartásához. A nem európaiak jelentős hányada mind magasabb születési rátával rendelkeznek. Ráadásul a Maghreb-országokból származó fiatal muszlim férfiak hajlamosak arra, hogy ne vegyenek feleségül saját közösségükből származó fiatal nőket, mert ezek gyakran jobban képzettek, túlságosan „nyugatiasodtak” és idegenkedtek a „hagyományos feleségek” szerepének vállalásától. Az ilyen, gyakran jól beilleszkedett nők ezért kénytelenek hajadonok és gyermektelenek maradni. Helyettük sok fiatal muszlim férfi inkább a származási országuk vidéki vagy alacsonyabb osztályú városi háttérből származó lányokat vesz feleségül, akik szigorúan lefátyolozva végzik mindennapi teendőiket. Ezek a nők általában soha nem tanulják meg annak az országnak az anyanyelvét, ahová bevándoroltak. Ennek eredményeként a sok gyermek, akit általában szülnek, a legjobb esetben is csak egy kicsit beszél valamennyire az adott nyelven, és apjukhoz hasonlóan iskolakerülőkké válnak.
Mivel a nagy covid show óta az egész EU-ban emelkedik a halálozási arány, amit az évről évre növekvő többlethalálozás is jelez, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Európában tömegesen selejtezik le az időseket.
Ez természetesen elsősorban a magán- és állami nyugdíjalapok számára jelent előnyt. Bár a folyamat a gyakorlatlan szem számára nem látható azonnal, a jelek mindenütt jól érzékelhetők. Vegyük például a dél-európai falvak hivatalos halálozási kimutatásait, valamint az újságokban mindenütt megjelenő halálhíreket. Lassan, de biztosan elnéptelenednek azok a vidéki falvak, amelyekben már most is többségben vannak az idősek. Csak Olaszországban 6000 elhagyatott falu van, Spanyolországban majdnem 3000, és még több ezer Franciaországban, Portugáliában és más európai országokban. Úgy tűnik, hogy a következő évtizedekben a vidéki Európa nagy része elnéptelenedik.
A túlhalálozás a valódi európaiak fiatalabb generációi körében is nyilvánvaló. Nézzük csak meg, milyen gyakran halnak meg fiatal sportolók szívproblémák miatt. Nézzük meg, milyen gyakran fordul elő, hogy a fiatalabbakat hirtelen csúnya rákos megbetegedések és más halálos testi betegségek sújtják. Az összes ilyen eset hirtelen növekedése az elmúlt öt évben a kormányokban megbízó polgároknak a kormányaik által rájuk erőltetett covid oltások eredménye.
Hasonlóképpen a férfiak termékenységének Európa-szerte tapasztalható megdöbbentő csökkenése is ezeknek a covid oltásoknak az eredménye. A covid tehát több halálesetet és kevesebb születést eredményezett az európai őslakosok körében. Érdekes módon a külföldön születettek és a helyben született utódaik összességében kevésbé voltak hajlandóak a covid-oltások beadatására, és ennek eredményeként kevésbé érintettek a magas halálozási és a csökkent születési arányszámban.
Tekintettel arra, hogy a legtöbb uniós országban fordított a demográfiai piramis, logikus, hogy végül csak néhány tucat millió valódi európai marad. Addigra, ha nem is a többség, de legalább a lakosok többsége idegen származású lesz, és nem kötődik az európai kultúrához és hagyományokhoz.
Valószínűleg nem fognak franciául, németül, olaszul, görögül, spanyolul vagy más, gazdag kulturális hagyományokkal rendelkező országok nyelvén beszélni, hanem csak valami kevert hangzású halandzsát tanulnak meg, nagyon korlátozott szókinccsel. A megmaradt népesség talán még az alapvető intellektuális képességekre sem lesz képes. Alig néhány nappal ezelőtt a németországi Alsó-Szászország oktatási minisztériuma úgy döntött, hogy egyszerűsíti a számtan tanítását, és eltörli azt a követelményt, hogy a tanulóknak tudniuk kell osztani. Amint láthatjuk, az európai elit által a berlini fal leomlása után az általános, közép- és felsőoktatás folyamatos erodálásával megkezdett butítási folyamat egyre komolyabban folytatódik.
A Világgazdasági Fórum és az irányításuk alatt álló összes EU-kormány mézédes álma, hogy Európa lakosságának maradékát „tizenöt perces városok” néven ismert hatalmas koncentrációs táborokba zárják, hamarabb valósággá válhat, mint azt most gondolnánk.
A vidéki területeken élő európaiak számára további ösztönzést jelent a „Rewilding Europe” nevű baljós projekt, hogy Európa egy vadregényesebb hely legyen. Ugyanakkor az összes uniós rezsim, valamint az angliai Starmer-rendszer a mezőgazdaság és a szarvasmarhatartás tönkretételére irányuló politikát kezdeményezett. Úgy döntöttek, hogy az európai gazdáknak el kell tűnniük, és a nagy befektetők (mind magánszemélyek, mint például Bill Gates, mind nagy cégek, mint például a BlackRock) átveszik a földjeiket. A brüsszeli és a különböző uniós fővárosokban működő tervezői csoportok őrületükben úgy döntöttek, hogy a jövő mezőgazdasága teljesen gépesített és automatizált lesz.
Amennyiben tehát a bűnöző eurokraták, a WEF-bűnözők és az EU-tagállamok gonosz elitjei sikerrel valósítják meg terveiket, milyen lesz vajon Európa öt vagy tíz év múlva?
Amióta Lenin és Sztálin az 1920-as és 1930-as években elpusztította Oroszországot, a világon egyetlen más helyen sem folyt olyan felháborítóan ambiciózus és idióta, kegyetlen, embertelen politika, mint amit ez a dinamikus duó gyakorolt. Egészen addig, amíg a brüsszeli eurokraták meg nem jelentek a színpadon, és meg nem ragadták a lehetőséget. Ma ezek az eurokratikus fanatikusok, akiknek teljesen hiányzik minden kapcsolatuk a hatalom folyosóin kívüli valós élettel, sokkal nagyobb kárt okoznak, mint a hajdani szovjetek.
A jelenlegi uniós és nemzeti politika olyannyira népszerűtlen a fiatalabb generációk körében, hogy sokan közülük szívesen elhagynák Európát, és máshol kezdenének új életet. A 25-45 éves korosztályból több mint minden negyedik francia szeretné elhagyni az országot. Ezek között vannak vállalkozók, menedzserek, orvosok, ügyvédek és más magasan képzett emberek. Az okok, amiért el akarnak menni, a magas adók, a lakáshiány és a kormányba vetett bizalom hiánya. A magasan képzett és vállalkozó szellemű németek évente százezrével hagyják el az országot. Ugyanez a helyzet számos más uniós országban, de Angliában is. Bármely kormánynak, amely ilyen reakcióval szembesül polgárai részéről, meg kellene állítania ezt a folyamatot, és el kellene gondolkodnia azon, hogy mit kellene tennie és valójában mit is tett eddig. Európában azonban ez nem így van. Minél több ember távozik, annál jobb az elitnek, mert ez az ellenzék meggyengülésével is jár.
Európa őshonos lakossága az egyre csökkenő születési arányszámok miatt egyre csökken. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Oroszország és az USA ukrajnai összecsapása eddig legalább kétmillió halottat követelt, ami nyilvánvalóan szörnyű veszteség. Ne feledjük azonban, hogy ezek valamennyien valódi európaiak.
2022 óta az európai gazdaságot a brüsszeli eurokraták által erőltetett öngyilkos politika olyan súlyosan megviselte, hogy Németország, Franciaország és Olaszország vezető gazdaságai tömeges munkanélküliséggel, az ipar összeomlásával és mindenféle kísérő problémával, például a növekvő szegénységgel és bűnözéssel szembesülnek. A közterületek többé már nem lesznek biztonságosak, és a mindennapi élet is valóságos kihívássá válik.
Európa gyorsan a harmadik világ részévé alakul, aminek eredményeként a harmadik világ poklából érkező „menedékkérők” és „menekültek” az öreg kontinensen természetesen otthon fogják érezni magukat.
De nyugodt lehetsz, ha az EU valahogy túléli az eljövendő elkerülhetetlen fejlemények eljövetelét, az eurokraták szigorúan ellenőrizni fogják a közvéleményt, és keményen megbüntetik majd azokat, akik gyűlöletbeszédet, dezinformációt és álhíreket terjesztenek a közösségi médiában. Mondanom sem kell, hogy az eurokraták továbbra is „demokráciának” fogják nevezni az EU-t, amely a „nyugati értékeket” képviseli.
Eredeti cikk: The Death of Europe
Fordította a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
