„Ha csak egy „jó zsidó” lenne a világon …” 2. rész

Az első részhez érkezett egyik hozzászólásban olvastam a következő mondatot: “Ezek az információk a hivatalos mármint a “korrekt” tájékoztatásban nem jelennek meg!” Megvallom, megörültem neki, mert az ember számára mindig öröm, ha bárkinek újat tud mondani.

Ami a „korrekt” tájékoztatást illeti, eszembe jutott két régi vicc még az átkosból. Az egyik szerint egy moszkvai ház egyik lakásában Alekszej Ivanovics odaszól a fiának: „Te, Aljosa, szaladj le az újságoshoz, hozz nekem egy Pravdát (=igazság), az anyádnak egy Zsenszkaja (=női) Pravdát, a nővérednek egy Komszomolszkaja (=kommunista ifjúsági) Pravdát, magadnak meg egy Pionyerszkaja (=úttörő) Pravdát. Mire fölcsattan az asszony: minek költöd a pénzt arra a sok újságra, mikor mindegyik ugyanazt írja? Különben is, mindent bemond a rádió, ami bennük van. (Ez kissé életszerűtlen része volt a viccnek, mert Moszkvában valóban fillérekbe kerültek „a Párt” hivatalos szócsövei.) Mire Alekszej Ivanovics: Jól van fiam. Akkor hozz nekem egy Pravdát, a nővérednek egy Komszomolszkaja Pravdát, magadnak egy Pionyerszkaja Pravdát, anyádnak meg mondd meg, hogy – elnézést – törölje a s…-ét a rádióval.” A másik vicc nagyon-nagyon régi, nem is emlékszem az egészre csak a csattanójára. Valami olyasmi volt, hogy Napóleon, Hitler és Sztálin beszélgetnek a túlvilágon. Akkoriban sok efféle vicc volt. A végén Napoleon kijelentette, hogyha neki olyan újságja lett volna, mint a Pravda, akkor az emberiség még ma sem tudná, hogy elvesztette a waterlooi csatát…

Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a vicceket az időszerűségük miatt idéztem. A hivatalos sajtó ma is olyan, hogy abból legfeljebb kihámozni, esetleg megsejteni lehet a valóságot, egyébként rendeltetésszerűen leginkább arra használható, mint a viccbeli Pravda. A képes lapok már arra sem jók. Az un. „fejlett világban”, vagy másképp a „nemzetközi közösségben”, természetesen mindenütt szólásszabadság van (kivéve holokauszt tagadás), meg lelkiismereti szabadság (kivéve holokauszt tagadás), meg tudományos kutatási szabadság (kivéve holokauszt kutatás), és persze sajtószabadság is van (kivéve természetesen a holokauszt tagadást), azt hangoskodva, tele pofával védelmezik, mint a magyar médiatörvény európai parlamenti vitája is mutatta, de szabad sajtó már nincs. Érdekes, hogy azt senki sem hiányolja. Pontosabban csak az interneten létezik, ahol természetesen a nem „polkorrekt” tartalmak betiltását tervezik, esetleg egy-egy kis példányszámú, többnyire a kimúlás mezsgyéjén tengődő lapocska formájában. Ezt a helyzetet az okaival és kialakulásával együtt nagyon mélyen elemezte két amerikai szerző, Edward Herman és Noam Chomsky a „Manufacturing Consent” (Egyetértés gyártás http://www.mediafire.com/?e52njzjiyyh ) c. könyvükben. Chomsky zsidó származású. Nem merem azt mondani, hogy zsidó, mert magáról csak annyit írt egyik könyvében (Understanding Power), hogy „munkás zsidó környezetből származik”. Nézzük mit ír róla a Shit List (az a bizonyos rossz zsidó <profánabban: szar zsidó> lista: „http://www.masada2000.org/shit-list.html„ – szerk. megj.) :

„Az M.I.T. (az egyik leghíresebb amerikai egyetem – a szerző) nyelvész professzora, akinek szánalmas életét a szakadárság, az anarchizmus, a marxizmus, az Amerika ellenesség és az Izrael földje iránt érzett zsigeri gyűlölet tölti ki. Hosszan és változatos módokon működött együtt a neonáci mozgalommal. Egy ízben a következőt írta: „Semmiféle antiszemita tartalmat nem érzek a gázkamrák létezésének, vagy akár a holokausztnak a tagadásában”. Más szavakkal, Chomsky egy végsőkig aljas emberi lény, amint azt mások is megállapították:  „Amerika legkörmönfontabb, legbecstelenebb – és a népének ebben a halálos válságában – legárulóbb amerikai elméje Noam Chomsky, az M.I.T. professzora.”

Nehogy azt higgyük, hogy Chomsky a legrosszabb zsidó. A koronát talán Israel Shamir viszi el. A Shit List úgy látszik nem talált elég erőteljes szavakat a jellemzésére, mert mindössze annyit ír róla, hogy: „Régi Izrael ellenes, radikális palesztinpárti aktivista, a Haaretz (izraeli lap – a szerző) (másképp Ha-Hamas) munkatársa.” Ezután megadja a Wikipédia vele foglalkozó címét.

Shamirt illő volna ismerni Magyarországon, mert vagy öt-hat éve megjelent itt egy testes könyve Izraelről „Rasszista Állam?” címmel. (Itt olvasható: http://www.angelfire.com/zine2/judeolog/konyv2/raszallaa.htm ) Az interneten is megjelent több írása magyarul és a honlapján is tucatnyi magyar nyelvű cikk található (http://www.israelshamir.net/Hungarian/Hungarian.htm ). (Az ott található angol címek ne riasszanak vissza senkit: ha behívják, magyar nyelvű cikkeket találnak alattuk.)

Shamir Novoszibirszkben született, majd amikor a „másképp gondolkodó” zsidókat már nem a Gulágra vitték, hanem kiengedték Izraelbe, elhagyta a Szovjetuniót. Nem kívánom az életútját ismertetni, sem a munkásságát, hisz annak nagy része magyarul elérhető az interneten, csupán néhány gondolatát idézem. „A zsidók Krisztus ellen” c. dolgozatában írja: „Az ezeréves ideológiai hadviselés Krisztus ellen a zsidóság legfontosabb alkotó elemévé vált, és még ma is bennünk van. „Jobb Hitlert szolgálni, mint Krisztust” – ilyen értelemben beszélt egy jól ismert izraeli rabbi. Krisztus elfogadása a lehető legnagyobb bűn egy zsidó számára, és a közösség legnagyobb része ezt így is érzi. A zsidók nem csak „nem keresztények”, ahogy mi nem vagyunk buddhisták, hanem „ellenkeresztények”. Még ma is, amikor a zsidók többsége abbahagyta a hit szabályainak a betartását, ez a keresztényellenes színezet nem szűnt meg. Például egy megkeresztelkedett zsidó a Visszatérési Törvény értelmében nem kaphatja meg az izraeli állampolgárságot. Nemrég néhány jó zsidó levelet írt Izrael államnak és lemondott az izraeli állampolgárságra való jogáról. Erre csak egyetlen mód van: fogadd el Krisztust, és elveszíted ezt a „jogodat”.

Egészen biztos, hogy sok zsidó van, aki nem így érez. Nincs olyan egynemű csoport, amely lehetetlenné teszi a másként gondolkodást. Még a német náci párt vezetőségében is voltak emberek, akik összeesküvést szőttek Hitler ellen. Az orosz kommunisták milliói között az ember minden lehetséges véleményt valló emberekt talált, de a pártnak megvolt a maga szerkezete és ideológiája. Emiatt nem szabad egy embert azért gyűlölni, mert zsidó, vagy mert a náci párt tagja, stb., de az embernek el kell utasítania az elveiket.

Hosszú éveken keresztül, felvilágosodott szülők gyermekeként, nem voltam képes rávenni magam, hogy belépjek egy templomba. Nem köptem, amikor egy templomot megláttam, ahogy a dédapám tette, de arra tanítottak, hogy lenézzem a kereszténységet, mint egy „ostoba előítéletet”. A zsidó hitet a köreinkben sosem tekintették előítéletnek. Ezért egy fiatal zsidó szórakozhatott a buddhizmussal, imádkozhatott az ashramban, vagy táncolhatott a szufikkal, de a kereszténység túl volt a határon, egy tökéletesen tilos dolog. Ez az oka, hogy J. Salinger napjainak a zsidai a lelkiséget az idegen buddhizmusban keresték: a valóság az, hogy nem merték elfogadni Krisztust. Az ember ehet disznóhúst, még egy shikszát (Héber eredetű jiddis szó a nem zsidó lányok jelölésére. Eredeti jelentése: visszataszító, undorító dolog, gyűlölet tárgya – a szerző) is feleségül vehet, ami egy kicsit kisebb bűn, de mi az anyatejjel szívtuk magunkba a kereszténység ellenséges elutasítását.”

„A számtalan középkori (zsidó) történet, olyan zsidókról, akik megölték a gyerekeiket, mert betértek egy templomba, vagy a kikeresztelkedést fontolgatták, nem okoz meglepetést. Szülők és rokonok teljes gyászt viseltek az áttértek miatt. A jólelkű Tevye, a tejesember, Sholem Aleichem darabjának, a „Hegedűs a Háztetőn”-nek ideális hőse, a 20. században is meggyászolja megkeresztelt lányát.”

A Pardes c. könyvében pedig ezt olvashatjuk a zsidóból lett evangélikus osztrák filozófushoz, Otto Weiningerhez csatlakozva: „A judaizmus legyőzéséhez az kell, hogy először is a zsidó értse meg magát, és harcoljon saját maga ellen. Ezt minden zsidónak a maga személyében kell megoldania azáltal, hogy fölfedezi az Isten jelenlétét a világban, azaz Krisztust.”

A globalizációról szóló „X civilizáció” c. előadásában mondja: „az X Civilizáció, amely ma harcban áll a világ többi részével, ugyanaz a jól ismert, megvetésre méltó alak, a középkori ukrán zsidó, az uzsorás, adószedő és alkoholterjesztő, csak milliószoros nagyításban. A mérete megnehezíti a felismerését, mert nem könnyű egy elefánt méretű tetűt felismerni. … Az X civilizáció heroint terjeszt vodka helyett, milliárdos kölcsönöket ad két rubel helyett, népek gazdagságát szívja el a paraszt sovány megélhetése helyett és az atomfegyvertől fél, nem a muzsik fejszéjétől, egyébként a felfogásnak és módszereknek a rendszere ugyanaz. Röviden, az X Civilizáció az angol-amerikai alanyba oltott zsidó szellemiségnek egy veszélyes és agresszív mutációja. Huntingtonnak igaza volt – egy adott szintig. A civilizációk összeütközése elkerülhetetlen, de az nem a kereszténységnek és az iszlámnak az ütközése lesz, hanem a keresztények és muszlimok ütközése az újzsidókkal.”

Nem elég, hogy Palesztin párti, nem elég, hogy a fentihez hasonló véleményeket fogalmaz meg, mindezek betetőzésére felvette  keresztséget és megtért Palesztina görög, ortodox egyházába, amelyhez a keresztény palesztinok többsége is tartozik.

Ha valaki végigolvassa a magyar nyelven elérhető esszéit, megismerhet belőlük több „rossz zsidót” is, akik közül kettőt a következő részben fogok bemutatni.

Záró gondolatként még egyszer idézném az egyik mondatát: „Nincs olyan egynemű csoport, amely lehetetlenné teszi a másként gondolkodást.” Közöttünk, akik nemzeti elkötelezettséget érzünk a magyarság iránt, nem kevés olyan (beépült?) személy is található, akik – nem mondom, hogy ellenünk, hanem, ami rosszabb – a magyarság ellen dolgoznak. A zsidók között is – noha a túlnyomó többségük vakon odaadó híve az un. „zsidó programnak” , ahogy azt Shamir a Pardes c. könyvében megfogalmazta – akadnak nagyszerű és bátor, másképp gondolkodók is, mint ahogy Jézus idejében is voltak Júdások, Kajafások, Annások, de Péterek, Jakabok, Jánosok és Andrások is. Az utóbbiakat már akkor is üldözték, és ha tehették, megölték őket. Az utóbbi négy közül három jutott erre a sorsra. Hogy kik tették? Történelemből azt tanuljuk, hogy a rómaiak üldözték a keresztényeket. A korabeli egyházatyák szerint azonban a nagy befolyással és hatalommal rendelkező zsidó bankárok nyomására tették ezt a rómaiak. A császárkori Róma gazdasága már ugyanúgy nem termelő-, hanem pénzgazdaság, bankáruralom volt, mint a mai „fejlett világé”. A bankárok zsidók voltak. El is bukott Róma, mint ahogy az USA is el fog bukni hamarosan. A kortársaknak ezt a „hazugságát” modern zsidó tudósok természetesen „kétségbevonhatatlanul” megcáfolták. Cicero is csak elfogultságból, zsigeri gyűlöletből s antiszemitizmusból mondta, hogy „A zsidók egy sötét és visszataszító erő részei. Tudjuk, hogy klikkjük számos tagból áll, hogy mennyire összetartanak és szövetségeik milyen hatalommal bírnak. Csirkefogók és gazemberek népe.” Meg az is „nyilvánvaló”, hogy egy mai zsidó tudós sokkal többet tud arról a korról, mint az akkor élő tudós és szentéletű keresztények. Amit ők mondnak, az eleve nem igaz, mint ahogy egyes „antiszemitáknak” az az állítása sem – legyenek bár tudós „rossz” zsidók vagy nem zsidók -, hogy az USA külpolitikáját zsidók irányítják. Sajnos elfelejtetem már, hogy ki volt az a szerző, aki az USA kongresszusát, szenátusát és a Fehér Házat „Izrael által megszállt területnek” nevezte. Becsüljük meg tehát Izrael mai prófétáit, mert sokat tanulhatunk tőlük, mert sok mindent csak ők tudnak hitelesen feltárni, ez azonban nem menti fel azokat, akik a Mammon oldalán viselik a háborút az egész világ ellen, sem azokat, legyenek zsidók, vagy nem zsidók, akik akár ostobaságból, akár haszonlesésből, támogatják őket.

Folytatjuk

(Nemzeti InternetFigyelő)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!