Gyűlöletkeltés, talárban… – a bíró-tüntetés margójára

Meglehetősen sok emberrel beszélek napi politikáról, kormányról, tisztességről, esküről… de nem sikerült még olyan emberrel beszélgetnem e témáról, aki a bírók tüntetését etikusnak tartotta volna. A vélemények különbözőek, ám egy dologban minden beszélgetőpartnerem egyetértett: – A bírói esküvel szembe megy, azaz esküszegő cselekmény, ha a bírók a demokratikusan megválasztott kormány intézkedése ellen utcai tüntetésen vesznek részt, vagy ők maguk szerveznek a kormány ellenében tüntetést. Hogyan is szól a bírói eskü?

„Én, X.Y. fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; bírói tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. Fogadom, hogy a rám bízott ügyeket tisztességes eljárásban, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően bírálom el; hivatásom gyakorlása során az igazságosság és a méltányosság vezérel. Isten engem úgy segéljen!”

 A bírói hivatás, az igazságszolgáltatás az elmúlt évtizedek során sokat vesztett abból a tiszteletből, amely kötelezően megilletné. Adódik ez abból, hogy egyre több olyan ítélet születik, amely a józan paraszti ész, a közerkölcs és a tisztesség követelményeinek a legkevésbé sem felel meg.

Számos olyan bírói magatartást és eseményt ismételgetnek városi legendaként a bíróságokat megjárt emberek, amelyek aláássák a bírói munka függetlenségének és az igazságszolgáltatásnak a hitelességét.

Persze, vannak feltételezéseken alapuló legendák, és vannak tények is, amelyek alátámasztják egyes bírók megkérdőjelezhető döntéseit, körültekintés nélküli ítéleteit, az ügyvédekkel fenntartott, megkérdőjelezhető kapcsolatot.

Mások arról beszélnek, hogy bizonyos felsőbb utasításoknak kell eleget tenniük, és bizony közhellyé vált a Tanú című film idézete: „Ez nem az… ez az ítélet…” ami azt jelenti, hogy bizonyos ügyekben vannak előre jelzett kívánalmak, amelyek nem a jog és az igazság mezsgyéjén járnak, hanem politikai utasítások, kérések.

Amikor tehát, a bírók tüntetést szerveznek, akkor nem az Alaptörvénynek tesznek eleget, és nem a magyar nemzet javára, hanem a saját javukért, saját javukra tüntetnek. Minden tüntetésben ott rejlik a kívülről jövő hatás, fizetség ördöge, amely a társadalomban élénken megfogalmazódik, látva az utóbbi évek politikai tüntetéseit. Hogyan maradhat hiteles egy bíró, ha politikailag, gazdaságilag megkérdőjelezhető színvallásban vesz részt? Hogyan lehet azután független döntést hoznia, ha tüntetésen fejezi ki politikai hovatartozását, aki az Alaptörvény és a nemzet iránti hűségre felesküdött? Milyen felületes államelnökök voltak azok, akik a tüntetésre készülő bírókat korábban kinevezték?

És ezernyi kérdés merül fel erkölcsi, politikai oldalról, megkérdőjelezve a teljes magyar bírói testület hitelességét, ha és amennyiben a bíró valóban részt vesz egy államellenes, kormányt bíráló megmozduláson? Kik szervezik tehát, a tervezett tüntetést, és miért akarják lejáratni a hivatásukhoz hű, valóban független és semmilyen befolyásolásnak nem engedő, a tisztességes többséget képviselő bírókat?

Itt nem a Bayer által emlegetett ostoba listázás, hanem az elnöki felmentés a megoldás, hiszen esküt szeg az, aki bíró létére utcára megy.

Mert aki bíróként saját érdekében, a kormány ellen tüntet, az nem méltó az Alaptörvény szerint, a magyar nemzet szolgálatára, bírói hivatásra, mert az amúgy is gyűlölködő politikai közegben, további gyűlöletet kelt.

Fel kell tehát menteni! Hiszen feladta a függetlenségét, saját érdeket szolgál, és annak a hatalmi struktúrának válik az ellenségévé, amelynek ő maga is tagja. Tehát, bizonyos szinten az esküszegés mellett árulást is elkövet. Ezt a hajósoknál lázadásnak, a katonaságnál zendülésnek nevezik és szigorúan büntetik is. A tüntetés egyébként sem az intelligens, kulturált emberek megnyilvánulási formája. Csak meg kell nézni az elmúlt évek IQ-mentes tüntetőit… Egy hatalmi ág a nemtetszését, a hivatalos út betartásával fejezheti ki, és a bíróságoknak, az igazságszolgáltatásnak megvannak a jól körülírható módszerei arra, hogy a jog és a törvényesség alapján, egyeztetések útján elérje azt, amit akar, amiért ez esetben tüntetne.

Ha már nyilvánosságot akar magának a bírói testület, akkor volna néhány olyan dolog, amiért érdemes volna kiállni a közvélemény elé. Minthogy a bíróság, az igazságszolgáltatás jogfolytonos,

így ideje volna például az ötvenes évek koholt vádas pereiért, a kötélért, a kényszermunkáért bocsánatot kérni. Ideje volna azokért a törvénytelenségekért megkövetni a magyar nemzetet, amelyeket a mai napig megtapasztalhat néhány bíróságot megjárt ember, néhány bírót illetően…

A bíró, emberek életével rendelkezhet, embereket tehet tönkre elfogultságból, tévedésből, felületességből. Mert különleges jogokkal ruházza fel ez a tisztség, és sajnos nincs, aki ellenőrizze, aki adott esetben visszahívja… Nincsenek határok, nem lehetnek elvárások. Istenek ők, talárban. Mert a bíró bírálhatatlan… és

ez önmagában is rossz, helytelen szemlélet, a nyilas és a kommunista ítélkezések, valamint a mindenkori hatalmi, a függetlenséget befolyásoló politikai utasítások tényének tükrében.

A bírói testületnek vissza kell szereznie azt a megbecsülést, a hitelességet és a tiszteletet, amely bár verbálisan, folyton hangoztatva állandó és töretlen, de ilyen már régen nem létezik! Mert a történelem, az elmúlt száz év tükrében – napjainkig –, ezernyi tisztázatlan kérdést vet fel a magyar igazságszolgáltatást illetően. És ezeket a kérdéseket, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását nem az utcán kell rendezni, nem öncélúan és nem a fennálló hatalom elleni lázítással, nem a magyar polgárok egymás ellen uszításával. Mert az rombol és mélyíti a szakadékot a magyar nemzet és a bírói testület között, de még inkább felemészti a hitelességet, és ezzel a kötelező tiszteletet is.

Egy nyilvános bocsánatkérés sokkal többet érne, rengeteg lelki sérülést, nyomort, csalódást feloldana.

Aki tehát tüntet, azt a köztársaság elnökének fel kellene mentenie, mert a bírónak a pulpituson a helye, és mint egy hatalmi ág tagjának, esküjéhez hűen kell végeznie a rábízott feladatokat. És, mert mindenkit megillet a véleménynyilvánítás joga, az OBH tárgyaljon a kormány illetékeseivel, és a tárgyaláson mondja el a véleményét. Ne lázítsa tovább a magyar nemzetet, és ne legyen olaj arra a liberális tűzre, amely fölperzselheti a nemzetet, az igazságszolgáltatással és a bírókkal egyetemben.

A bíró ebben a válságos bel-, és külpolitikai helyzetben őrizze meg a maga méltóságát és ezzel állítsa vissza az igazságszolgáltatás elveszett hitelességét. Vagy álljon fel. Mert a legjobb tüntetés, ha nem végezzük tovább azt a munkát, amellyel nem értünk egyet…

Stoffán György

 

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)