Győzelemre áll a bevándorlásellenes párt Hollandiában, mégis az ellenfelei kerülhetnek kormányra helyette
Hollandiában szerdán ismét az urnákhoz hívják a választókat, és a közvélemény-kutatások ugyanazt üzenik, mint két évvel ezelőtt: Geert Wilders bevándorlásellenes Szabadságpártja (PVV) áll az élen, így tehát minden esély megvan arra, hogy a PVV megint első helyen érkezzen a rajtvonal fölé. Paradox módon azonban a jelek szerint nem a győztes, hanem a győztes ellenfelei készülnek kormányra lépni.
A konfliktus gyökere ugyanaz, ami két éve is volt: a migrációs szigorítás kérdése.
Hollandiában ugyanis az előző választás után alakult, PVV-vezette négypárti koalíció már idén nyáron összeomlott, miután a koalíciós partnerek nem voltak hajlandóak támogatni Wilders kemény bevándorláspolitikai csomagját.
A törékeny kompromisszum megbomlott, Dick Schoof miniszterelnök távozott, és új választást kellett kiírni.
A káoszra reagálva most két hagyományos politikai erő lépne vissza a színpadra. A baloldalon Frans Timmermans, az egykori uniós biztos vezeti az összeolvadt Zöld–Munkáspártot (PvdA-GL), a kereszténydemokratákat (CDA) pedig Henri Bontenbal, egy fegyelmezett és konfliktuskerülő stílusú fiatal pártelnök irányítja. A holland politika évek óta nem látott jelensége, hogy a középrétegekben — a Financial Times elemzése szerint — kifejezett vágy mutatkozik stabilitásra, „normális”, váratlan fordulatoktól mentes kormányzásra. Ennek a visszarendeződésnek az ára azonban az, hogy a választást várhatóan megnyerő pártot egyszerűen kizárják a hatalomból.
A széttöredezett holland pártrendszerben, ahol egyetlen párt sem tud egyedül kormányozni, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bevándorlásellenes párt csak nézni fogja, ahogy mások összerakják a kabinetet — akár harmadik vagy negyedik helyről is.
Timmermans és Bontenbal már egyaránt be is jelentették: akkor sem kötnek Geert Wilders pártjával koalíciót, ha a PVV kerül az első helyre.
Mindeközben a politikai széljárás mégis Wilders irányába tolta át a teljes napirendet. Azok a pártok is, amelyek deklaráltan elutasítják a PVV-t, maguk is szigorítást ígérnek a migráció terén, sőt Timmermans sem zárkózik el a belépők számának korlátozásától és a visszaküldések szigorításától. Vagyis a győztes politikai irány — a témaválasztást és a hangulatot tekintve — a migrációkritikus táboré, még akkor is, ha a kormányt mások fogják megragadni.
A Financial Timesnak brüsszeli bennfentesek megjegyezték, hogy Timmermans esetleges győzelme azért is hordozna különös iróniát magában, mert baloldali miniszterelnökként kéne kormányoznia azon az európai íven, amely időközben jobbra tolódott, és amelyben a baloldal alig néhány tagállamban maradt már csak kormányon.
A szakértők szerint a választás tétje így már nem egyszerűen a holland kormány összetétele, hanem egy próbatétel is, amely megmutatja, hogy egy újabb európai tagállamban is megbukik-e a „győztesé a kormányzás” elve, amikor a vesztes pártok háttéralkui felülírják-e a választói akaratot.
A most várható helyzethez hasonló már korábban is adódott egy uniós tagállamban, Ausztriában, ahol az Osztrák Szabadságpártot (FPÖ) hagyták ki a kormányzásból, annak ellenére, hogy a választást ők nyerték meg. A lépés végül az FPÖ népszerűségének történelmi rekordszintre való emelkedéséhez vezetett.
Ha a holland Szabadságpárt (PVV) nem ér el sokkal jobb eredményt, az sem vehető biztosra, hogy kormányalakítási megbízatást kap. A PVV támogatottságát jelenleg 20 százalékra mérik a közvélemény-kutatások, míg a Zöld-Munkáspárt és a kereszténydemokraták támogatottságát 16 százalékra mérik. A szerdai választást megelőző utolsó adatsorok szerint meglepően jól szerepelhetek még a liberális 66-os Demokraták (D66) pártja és a konzervatív Helyes Válasz 2021 (JA21) párt.
hirado.hu
Kiemelt kép: Geert Wilders, a radikális jobboldali Szabadságpárt (PVV) vezetője (k) köszönti a támogatóit (Fotó: MTI/EPA/ANP/Olaf Kraak)
Mementó 2006 emlékmű
