Gyógyítás és/vagy gyógyszer biznisz?

A mai kor embere abban a meggyőződésben él, hogy az egészsége jobb kezekben van, mint bármikor azelőtt a történelem során. Valóban, a fejlett technika csodákra képes és olyan kórokat gyógyítanak az orvosok, amelyekbe pár évtizeddel korábban belehaltak a betegek. Laikusként csodájára járunk a kutatási eredményeknek és azok alkalmazásának, a kórházak felszereltségének és az orvosok felkészültségének.

Csakhogy, mindez horribilis összegekbe kerül, amelynek a forrását előteremteni nem kis feladat. Persze, ahol a pénz, ott az üzlet is, méghozzá olyan szereplőkkel, akik profitot, sőt, extraprofitot szeretnének termelni ebben az üzletágban. Így történhetett meg az, hogy voltak évek, amikor a gyógyszeripar nyeresége túlszárnyalta a fegyveripar profitját is. Ahol pedig, ekkora összegekről van szó, ott feltevődik a kérdés, hogy valóban a betegek érdekeit szolgája-e ez az iparág és, hogy valóban a gyógyulás-e a legfontosabb? (kiem –  szerk.) Ezek a gyógyszergyártó cégek, ugyanúgy, mint bármely más árut gyártó és forgalmazó cég, részben úgy igyekeznek előnybe kerülni a konkurens vállalatokkal szemben, hogy reklámozzák a termékeiket. Rengeteg példát látunk erre, hiszen évszaktól függően, hol allergia elleni készítményt, hol nátha elleni porokat reklámoznak a tévécsatornákon. Ez eddig rendben is van, habár kicsit kétséges, hogy a vény nélkül kapható, vízben oldódó, újabban a boltok polcain is felbukkanó, ilyen-olyan készítmények valóban azt a hatást érik-e el, amit a reklámokban garantálnak. Említhetnénk még a mindenféle, csoda-fájdalomcsillapító krémeket, amelyektől gyakran csak a beteg pénztárcája könnyebbül meg, de az legalább lényegesen.

Az igazán nagy üzletek azonban, az országokkal, egészségügyi biztosítókkal, kórházakkal és orvosokkal köttetnek.

Gondoljunk csak bele Ursula von der Leyen e-mail-ben történt vakcina-rendelésébe és próbáljuk magunk elé képzelni azt az összeget, amelyet a gyártó ennek köszönhetően magáénak tudhat… Persze, a magán és állami biztosítók egyaránt nyakig benne vannak ebben az üzletben. Itt is a rengeteg pénz számít igazán. Manus manum lavat (lat: kéz, kezet mos – a szerk.), tehát régen bevált gyógyszereket vonnak vissza a gyártásból, hogy helyettük az új, hatékonyabbnak kikiáltott szerek kerüljenek forgalomba, amelyeket előtte teszteltek és engedélyeztettek ugyan, de mégsem annyira ismert a hatásuk és a mellékhatásuk egy szűkebb tesztcsoport eredményeit alapul véve, mint azoknak, amelyeket évtizedek óta alkalmaztak akár betegek millióinak gyógyítása során. A gyógyszergyártók az orvosokat is megkörnyékezik, érdekeltté teszik abban, hogy ne az esküvel fogadott gyógyítás legyen az elsődleges számukra, és ne hivatásként gyakorolják az orvoslást, hanem szakmává alacsonyítva, a gyógyszereladás legyen az elsődleges. Amikor az édesanyának a rendelő várójában meg kell várnia lázas gyermekével a karján, hogy az orvoslátogató egy órán át győzködje az orvost, s csak utána kap ellátást a gyermek, nos, az mindent elárul.

Az is megdöbbentő – még a hétköznapi emberek számára is –, hogy manapság, nem a gyógyítás az orvosok fő feladata, hanem a kezelés, ami azért – valljuk be –, nem ugyanaz. (kiem. – szerk.) Erre remek példa az egyes típusú cukorbetegség, amelynek egyes változataira létezhet a kiváltságosok számára – méregdrága – gyógymód, mégis, inkább kezelik, mintsem gyógyítanák, mert a kezelése sokkal nagyobb és folyamatos profitot biztosít. A vérből megállapítják ugyan, hogy van és termel is inzulint a béta sejt, de további vizsgálatra, és a betegséget okozó autoimmunbetegség gyógyítására, Magyarországon nincs lehetőség.

Az alternatívnak kikiáltott gyógymódokat teljesen perifériára száműzik, sok esetben pedig, a gyógyszergyártók betiltatják, független bírósági úton(!) megtoroltatják, még akkor is, ha bizonyított a hatékonysága. ( Pl.; néhai Prof. dr. Horváth István esete)

Az Európai Unió, újabban az eddig is csak megtűrt, étrend kiegészítőként árulhatott gyógynövényeket és az ezekből készített termékeket is teljesen betiltatná. Magyarországon is van már erre példa, hiszen csomagolási hiba, vevő-panasz vagy egyéni téves megállapítás miatt, már tiltottak be közkedvelt és jó hatékonyságú étrend kiegészítőket, mintegy előkészítve – talán – az új, gyógynövényeket tiltó, de a gyógyszergyáraknak nagyban kedvező uniós szabályozást.

Voltak ugyan olyan periódusok a történelem során, amikor a gyógynövényekkel gyógyítókat üldözték, meggyilkolták, máglyán égették Európában, de az átlagember eddig úgy gondolta, hogy ezek az idők sohasem térhetnek már vissza. Ma, amikor ennyire fejlett az orvostudomány, mennyire egyszerű volna ezeket a természetes és sok esetben kevésbé költséges gyógymódokat kutatási eredményekkel igazolni, hiszen alkalmazhatóak volnának a meglévő, engedélyezett gyógyszerek kiegészítőiként! Ám, mint sok más esetben, ebben sem a hétköznapi logika működik, sokkal inkább az üzlet határozza meg, hogy a beteg mitől gyógyulhat – vagy esetleg –, nem gyógyulhat.

Odáig fajult a helyzet, hogy amíg a múlt században Alexander Fleming orvostudományi Nobel díjat kapott az antibiotikum felfedezéséért, ma az antibiotikum egy újkori boszorkányüldözés középpontjává vált. Az antibiotikum rengeteg ember életét mentette meg, hiszen addig gyógyíthatatlannak tartott betegségeket kezeltek sikeresen a segítségével.

Ma folyton abba a magyarázatba ütközünk, amikor felvetődik a kérdés, hogy miért nem alkalmaznak antibiotikumot, vagy miért csak utolsó lehetőségként, miszerint, az antibiotikumok túlzott és indokolatlan használata egyrészt gyógyszer rezisztenciát okoz a szervezetünkben, másrészt, olyan baktériumtörzsek kialakulásához vezet, amelyek rezisztensekké válnak az összes antibiotikumra. Ez természetesen, logikus magyarázat is lehetne, amit mindenki elfogad.

Jobban belegondolva azonban, feltevődik a kérdés, hogy ennek ismeretében hogyan lehetséges az, hogy az állatgyógyászatban korlátlanul használható? Itt nem a házi kedvencek kezelésére gondolunk, hanem a haszonállatok esetében használt készítményekre. Egy átlagos csirkefarmon az állatok szűk helyen, természetes fény nélkül élnek és a speciális tápoknak köszönhetően pár hét alatt elérik azt a súlyt, amelyet természetes körülmények között nevelkedett állatok fél év alatt sem képesek elérni. Ilyen körülmények között, ezek az állatok folyamatosan fertőzéseknek vannak kitéve, ami a szűk hely okozta sérülések és az abnormális növekedés miatti csonttörések következménye. A tömeges elhullást megelőzendő, ezek a csirkék első perctől kezdve, masszív adagokban kapják az antibiotikumot, ami aztán a csirkehúst fogyasztva a mi szervezetünkbe is bekerül. Tehát, egészséges emberek, gyermekek szervezetébe kerül napi szinten az antibiotikum. Ezen a ponton már kicsit sántít a fentebb említett magyarázat, hiszen mégis fogyasztunk antibiotikumot, csak nem tudunk róla, fogalmunk sincs, mekkora dózisban és arról sem, hogy mi lesz ennek a hosszú távú következménye. (kiem. – szerk.)

Ezzel szemben, ha például egy egyszerű antibiotikumot tartalmazó kenőcsre van szükségünk, nem kaphatjuk meg vény nélkül a gyógyszertárban. Tüdőgyulladás esetén egy hétig vacillál a háziorvos, sőt, történt olyan eset, hogy kétéves gyermek azért került kórházba súlyos állapotban, mert a gyermekorvos kijelentette, hogy ő nem hisz az antibiotikumban. Az utóbbi időben több esetről hallani, amikor súlyos fertőzésben szenvedett a beteg és későn kezdték el antibiotikummal kezelni, ezért meghalt, pedig, az idejében elkezdett kezelés megmenthette volna az életét.

A koronavírus járvány idején is történtek nagy visszhangot kiváltó esetek. Talán a legfelkavaróbb annak a nagyváradi tüdőgyógyásznak az esete volt, akit meghurcoltak és eltiltottak a praktizálástól, mert eltért a kezelést drákói szigorral maghatározó állami protokolltól.

A doktornő ugyanis, több évtizedes tapasztalatára hagyatkozva, arra a következtetésre jutott, hogy a vírus nem annyira veszélyes, mint az általa okozott bakteriális felülfertőzés, ezért betegeit antibiotikummal és oxigénterápiával kezelte, sikeresen. Szembement a szabályzattal, ezért pellengérre állították. Senkit sem érdekeltek sem az érvei, sem az eredményei, az pedig még kevésbé, hogy hány ember életét mentette meg. Akkoriban nem a gyógymódon volt a hangsúly, hanem a vakcina biztosította hatalmas üzleti hasznon és a WHO parancsvégrehajtásán. (kiem. – szerk.) Igaz, vannak bátrabb orvosok is, akik – ha suttogva is de – elárulják a gyógymódot, az alkalmazandó kezelést, de gyakorolni már nem merik, saját kórházukban. Ilyenkor a beteg és családja, saját csatornákon, ismerősökön keresztül próbál hozzájutni a letagadott antibiotikumhoz, amelyet feketén, emberségből ad be egy-egy szakképzett egészségügyi dolgozó… (mint a többi példa, ez is megtörtént eset, amelyben a beteg panaszmentesen meggyógyult!)

Ezek a súlyos példák csupán a laikus gondolatait tükrözik, nem mérvadók. Ám, annál inkább elgondolkodtatók. Ha ennyire a profit határozza meg, hogy az orvosnak mit szabad tennie és mit nem, akkor lehetnek felszerelt kórházak, orvosok, professzorok, ápolók, csúcstechnológia, az életünk abban a pillanatban az ember, az orvos kezében van, és mi csupán reménykedhetünk abban, hogy helyesen, hippokratészi esküjéhez hűen dönt…

E. I. – B.G.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!