Gyerünk a moziba be! – vagyis: Ha tényleg tudni akarod, hogyan működik a rendszer valójában!

Miközben Francisco (Gy.F. – szerk. megj.), új SZDSZ-nek szánt pártképződményének élén tömegkommunikációs offenzívával megtámogatva sikeresen rátelepedett a ténylegesen új SZDSZ-ként funkcionáló LMP thin-tank műhelye által prezentált médiahack farvízére, a nagypolitika nemzetközi felségvízeire tévedve az árfolyamkülönbségek hullámzó trendviharai közepette játszi könnyedséggel pofozgatják ide-oda kis hazánk lélekvesztőjét a bankvilág által szponzorált virtuális pénztenger-cunamik toronymagas hullámhegyein és völgyein. Átverekedve magunkat e rögtönzötten halmozott képzavaron, térjünk is rá a rendszer mivoltát alapjaiban prezentáló rövid, ám annál beszédesebb tartalmi mondanivaló lényegi részének közlésére!

Drábik János legújabb, nagy port kavart „A kiválasztottak” című könyvének 198. oldalán Churchillt idézi:

1960-ban Bernben pedig így fogalmazott Churchill: „Németország megbocsáthatatlan bűne a II. világháború előtt az volt, hogy kísérletet tett gazdaságának kiszakítására a világkereskedelmi rendszerből, és arra, hogy kialakítsa saját pénzügyi rendszerét, amelyből a pénzvilág nem tud többé profitálni. (…) Lemészároltuk a gaz disznót.”

BINGÓ!…

Gyűjjön akkor még egy érdekes adalék az azóta már megszűnt N1 Híradó „Kommentár nélkül” című rovatában Bogár László „Az új IMF-tárgyalásról és a nemzeti szocializmusról” című bejátszásában a következők hangoznak el:

„Ezért kellett Hitlert kitalálni, legyártani és működésbe hozni, nemcsak őt, hanem azt az egész valamit, hogy ezer évre, a nyugati, az európai kultúrában, hogy soha senki, akinek kedves az élete, össze ne merje kapcsolni a nemzetit is, meg a szociálist is. Mi a szívünk mélyén persze pontosan érezzük, hogy ez a világ egyetlen lehetséges kiútja, és tökmindegy, hogy lefasisztázzák mindazt, akik a nemzetit és a szociálist össze akarja kapcsolni, mert attól még így van. Tehát ezt azért szögezzük le, de ezt azért nem szabad.

Nagyon jól tudjuk, hogy az életével játszik az, aki ezt nyíltan kimerészeli mondani, és még egyszer mondom, teljesen mindegy, hogy hogy próbálják kigúnyolni, ez a dolguk. Ez a dolguk, hogy kigúnyolják és megbélyegezzenek minden olyan törekvést, de azért mi pontosan tudjuk, hogy ez a világ attól szenved, hogy nincs értelmes és emberséges összekapcsolódási lehetősége a nemzetinek és a szociálisnak.

Az egyik póluson ott van sz SZDSZ, amelyik nemzetellenes és antiszociális, a másik póluson szeretne létrejönni, csak nem tud, egyelőre, se a világban, se Magyarországon a nemzeti és a szociális összekapcsolódása. De tovább fokozódik a zavar, hogy ennek következtében a pártok jelentős része legálisan csak a kettő közötti térben foglalhat helyet, de ott két hibás konstrukció jön létre. Az egyik szociális, de nemzetellenes, a másik meg nemzeti, de antiszociális. És ebben vergődünk.

Ebben vergődünk, hogy a legális politikai tér, mer’ ugye az SZDSZ valójában úgy tűnteti fel, hogy ő lényegében nincs is, most meg aztán formálisan sincs, de nagyon is van, természetesen, ezt pontosan tudjuk, tehát ugye az a fontos, hogy ők uralják a világot. A nemzeti és szociális nem tud megnyilvánulni, mert olyan mértékben bélyegzik meg, rekesztik ki, hogy nem tud belépni ebbe a térbe. Ennek következtében valamennyi politikai pártnak nincs más lehetősége, csak hogy a kettő között válasszon és abban vergődik. Tehát a szociális, de nemzetellenes, ez az a része… tulajdonképpen, végülis Tamás Gáspár Miklós is ilyesféle… (…) Én elfogadom, hogy becsületesen szociális irányba fordul, de harsányan és durván nemzetellenes, tehát számára – és most nem a személye az érdekes, de ezeknél, Szalai Erzsébetnél is így van –, hogy minden, ami nemzet, azonnal görcsös, azonnal görcsbe rándulnak, hogy az gyanús, az sötét, az fasiszta ésatöbbi. Tehát a politikai színkép egyik része azért van lehetetlen helyzetben, mert elfogadom, tehát hihető módon, hitelesen elfogadom, hogy sokan vannak, akik szociálisak, de antinemzetiek. És a másik oldalon, ez meg sajnos a jobboldal jelentős része , mondjuk a jobboldalon lévő nemzeti vállalkozók is, akik nemzetiek, de valójában a hétköznapi gondolkodásuk antiszociális ebben az értelemben. Ezt egyébként ennek a kormánynak a tevékenységén is bőven érzékelhetjük. Tehát abban a csapdában vergődik ma a világ, hogy még egyszer mondom, a nemzetellenes és antiszociális az dorbézol, az mindent ural, a szociális és nemzeti, vagy nemzeti szociális, az meg nem tud megjelenni, mert lényegében be van tiltva ezer évre, és ezt az egész szörnyűséget a XX. században azért találták ki, hogy ezzel nagyobb nyomatákot adjon, és az összes politikai párt ebben a hamis körben vergődik, miközben valójában, hogy befejezzem a történetet, az SZDSZ, tehát a nemzetellenes és antiszociális, minden ilyen közbülső pártba, amely szociális, de nem nemzeti, illetve nemzeti, de antiszociális, be van építve. És az igazi katyvasz meg ebből van, hogy valamennyi politikai pártban az SZDSZ uralkodik. És nem elég, hogy maga a politikai párt a zavaros helyzetben van, mert vagy nemzeti, de akkor meg többnyire antiszociális, vagy szociális, de akkor meg nemzetellenes, és plusz még beléje van építve az egyszerűen nemzetellenes és szociábilitás ellenes SZDSZ.”

Pusztán a nyomaték kedvéért még egyszer jegyezzük le ide, hogy aszongya: BINGÓ!

No, mármost nem is szaporítom tovább a szót, mert az a fentiekből is kitűnik, hogy ami itten zajlik az bizonnyal nem új keletű, s akik eleddig az ún. összeesküvés-elméletek kategóriájába soroltak be minden olyan közlést, vagy tényt, amely nemkívánatos, vagy sérti az urlalkodó, illetve a fősodratú érdekviszonyok érdekeit, azok mostanra minden kétséget kizáróan képbe kerülhettek a tekintetben, hogy ezek nem nélkülöznek minden alapot. Mindenki számára ismertek ezek a dolgok, semmi újdonság nincs bennük, csak így, egymás mellé téve időben jelentős különbséget mutató, mégis kétség nem férhet hozzá, hogy tökéletesen összapasszoló kirakósdarabkákat, döbbenetes AHA-élményhez juttatják a gyanútlanul naív, kétségbeesetten ma is kizárólag a fősodratú média Mátrixot is meghazudtoló köldökzsínórjába kapaszkodó, hithű pártszavazókat is.

A helyzet súlyosságának érzékeltetését mi sem bizonyítja jobban, minthogy az emberi találékonyság mindig megtalálja a kiskaput és áttöri a nyilvánosság útjába felállított akadályokat. Az igazság a pénz cenzúrájának világában is megtalálja a felszínre vezető utat, közvetett módon, olykor a sorok közötti olvasás képességét is igénybe véve, de megtalálja az emberekhez vezető utat. Bizonyos esetekben még erre sincs szükség, hanem egy az egyben, direkt módszerrel tárja elénk az embertelen valóságot. Aki szeretné megismerni a rendszer valódi működését, az álljon fel a tévénéző fotöjéből, fáradjon el a legközelebbi multiplexbe, mer’ mozi mostanra szinte már alig-alig akad kis hazánkban, váltson jegyet és üljön be Andrew Niccol „In Time” című filmjére (magyar címe: Lopott idő) . (Csak azért nem buzdítok senkit sem a film letöltésére, mert jó magam jogkövető magatartást tanúsító állampolgár vagyok:-) A 101 perc után, a mozit elhagyva rá fogsz jönni, hogy nekünk még nem is annyira rossz, mi még tulajdonképpen csak a folyamat elején tartunk. Kis kedvcsináló:

„A nem túl távoli jövőben az idő lesz az új pénznem. Az emberek 25 éves koruk után nem öregszenek tovább, így a gazdagok akár örökké élhetnek, míg a szegények minden percért harcolnak.

Az egymástól jól elválasztott világok egyikében a huszonötnek kinéző, mindenre ráérő gazdagok múlatják végtelen fiatalságuk napjait, a másik oldalon, a gettóban pedig kétségbeesett, kapkodó harc folyik minden percért. Itt nincsenek szabályok, és idejét múltak az erkölcsök: csak a következő pillanat számít.

A múló időt a karba épített óra jelzi, egy különleges, a két csuklót összeérintő kézrázással viszont aki akarja, átadhatja másnak a saját perceit. Akinek eltelik az utolsó pillanata, és nem szerez még időt, annak megáll a szíve.

Egy gettóbeli srác (Justin Timberlake) váratlanul rengeteg időt kap egy ismeretlen időmilliomostól, ezért gyilkossággal gyanúsítják, és ő kénytelen menekülni. Túszul ejt egy fiatal, jómódú lányt (Amanda Seyfried), és magával cipeli. Az egyik percről a másikra élnek, de egymásba szeretnek: és ez felforgathatja a rendszer működését.”

Forrás: PORT.hu

A film nemcsak jelenlegi pénzrendszerünk működését mutatja be kínos alapossággal, de azt is felvázolja számunkra, hogyan nem szabad, és hogyan kell ellene fel venni a harcot. Nem elegendő egyik helyről – értsd: a gazdagoktól a szegények felé – átcsoportosítani a vagyont, mert akkor akár pillanatról pillanatra emelve az árakat, ugyanolyan hamar elinflálhatják az új szerzés értékét, azaz visszaállíthatják az eredeti állapotokat, hanem alapjaiban kell megváltoztatnunk, megkockáztatom, átalakítanunk, lerombolnunk ezt a rendszert. Mindaddig, amíg a ma kívánatos ún. demokrácia csak hangzatos szólamokban, hivatalosan deklarált, ám szelektíven, csak a szolganépektől számonkért formában létezik, s mindaddig, amíg a jogok kizárólag az egyenlők között az egyenlőbbeknek járnak és jutnak, miközben a kötelességek pont rájuk nem vonatkoznak, és mindaddig, míg ezt az állapotot tudatosan fenntartó rendszert üzemeltetnek és erőltetnek rá a világra, az emberiség számára a létezés a gyakorló életveszély maga.

Aki megnézi a Lopott idő című filmet, egy embertelenül kíméletlen világban találja magát. Ott ugyanis életed minden pillanatában szembesítenek azzal, mennyi időd van még hátra. Sarkítva ugyan, de bemutatják azt, ami ma is zajlik a világban, létezésed egyetlen célt szolgál csupán, hogy életben tartsd a biológiai lényedet, s ezáltal profitot termelj a senki által meg nem választott, csak valakik által önkényesen kiválasztott ún. elitnek, vagyis a gazdagoknak. Ma is ez zajlik, csak még nem ennyire brutális formában. A moziból kijőve döbbenünk rá arra, hogy a mai mókuskerék sokkal szolidabb változat, hiszen ha nem vagy eladósodva, úgy ahogy, de még felszínen maradhatsz, és egyelőre még nem veszik el az életedet. Egyelőre! Ha majd kijössz a moziból, s a film után nem tudsz könnyedén legyinteni, mondván, á, ez csak egy film, megnyugtatlak, nem vagy egyedül.

A rendszer tehát így működik valójában. Már nem is a Carpe Diem (Élj a mának!), hanem élj a percnek, élj a pillanatnak a számodra elérendő cél! Legalábbis azt akarják, hogy az legyen, vagyis tudatosan eladósítanak mindenkit! Azt is, akit eddig nem sikerült! Mindenki a rendszer tagja kell, hogy legyen! Senki nem lehet kivétel alóla! A totális uralom a cél! Nekik!

Ne gondolkodj távlatokban! Mit távlatokban, egyáltalán ne gondolkodj!

Még csak a szemöldöködet se vond fel azon, hogy az egyszer már megbukott, a nemzet képébe hazudó volt kormányfő osztja az észt és az igazságot arról, mi helyes és mi helytelen! De legalábbis arról, ő mit tart helyesnek és helytelennek!  Még csak fenn se akadj azon, hogy az egykori pártállami cenzor kel az ún. demokrácia védelmére, s ennek kapcsán teljesen felesleges a hitelesség szó értelmén és valódi jelentéstartalmán morfondíroznod. A hitelesség szó manapság a szó legszorosabb értelmében is több tekintetben nagy jelentőséggel bír!

100 szónak is 1 a vége! Ha tényleg tudni akarod, hogyan működik a rendszer valójában, gyerünk a moziba be! Nézd meg a Lopott idő című filmet! Nem fog tetszeni, amit ott látsz, és valószínűleg nem fogsz jól szórakozni sem, de amivel ott fogsz szembesülni, el kell, hogy gondolkoztasson azon, mit kell tennünk, hogyan, és legfőképpen, hogy mennyi időnk van még, hogy ezt megtegyük! S ahogyan a filmben is láthatjuk, mammon felett csak és kizárólag a szeretet (a szerelem) győzedelmeskedhet.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

(Nemzeti InternetFigyelő)