„Gyermekeket a férfiaknak” – tananyag az elfogadás

Amíg néhány évvel ezelőtt a pedofília tabu-témának számított és igyekezett mindenki ignorálni, mintha nem is létezne, manapság a csapból is ez folyik, háttérbe szorítva a rendszerszintű problémát. Az úgynevezett „másság” elfogadtatása közben remekül zajlik, elérve a célközönséget, a legifjabb generációt, és elfogadtatva velük azt, amit mi csupán egy évtizeddel ezelőtt még elképzelni sem tudtunk volna.

Egyre-másra pattannak ki a különböző ismert vagy éppen ismeretlen személyekről hallható bűncselekmények, alaposan megbotránkoztatva kis hazánk társadalmát, ám, ezek nem egyedi esetek. A probléma, amint azt már fentebb említettem, rendszerszintű és a hálózat nemzetközi. Magyarországról kilépve, vizsgáljuk meg kissé távolabbi perspektívából ezt a problémát: mi is történik a világban?

Évekkel ezelőtt olvastam egy tanulmányt, amely az Alinsky-módszeren alapult, és lépésről-lépésre leírták ebben, hogyan fogják elfogadtatni a társadalommal a pedofíliát. Nos, röviden ez a tanulmány a különböző lépéseket taglalta, amelyek segítségével a pedofília legalizálható. Az első lépés a társadalom részéről a tagadás és a teljes elutasítás. Ezen a lépcsőfokon, ha jól belegondolunk, már itthon is túl vagyunk… A következő lépésben a médiának kulcsszerepe van. Az ő feladatuk lesz a minél nagyobb hírverés, a csapból is ennek kell folynia, addig amíg a társadalom már rezignáltan veszi tudomásul az újabb és újabb esetekről szóló híreket. Ekkor, az elkövetők iránt bármilyen eszközzel szánalmat kell kelteni, betegként és így, nem büntethetőként kell bemutatni az elkövetőt. Végső lépésként törvényessé, el nem ítélendővé kell tenni. Nagyjából ez állt abban a bizonyos tanulmányban, ám ezzel egyetemben fel kell készíteni a következő generációt is az elfogadásra. Az Olvasó úgy képzeli, hogy mindenhol ugyanilyen elítélendő a pedofília, ám, téved. Más országokban, már évek óta, jogilag részben elfogadott volt az efféle deviancia. Világszerte rendeznek ugyanis, úgynevezett gyermekbörzéket. Ennek a vásárnak helyt adott többek közt Párizs, Taipei, Tel Aviv és Brüsszel is. Megtalálható itt minden, többek közt olyan részleg is, amely a „Gyermekeket a férfiaknak” megnevezést viseli. Azt, hogy mit takar ez az elnevezés, mindenkinek a képzeletére bízom. A börze exkluzív, az áru személyre szabott, minden rendelhető, ami szem-szájnak ingere. A standard szolgáltatás értéke 90.000 $. Ennyire egyszerű és ez nem most kezdődött. Erről persze, mindenki mélyen hallgat, az Unesco, az ENSZ, a politikusok, a média, de még a Vatikán is, pedig mi, egyszerű emberek, elvárnánk a felháborodott tiltakozást.

Ez az ügy azonban még bonyolultabb, mint ahogyan az az eddig leírtakból látszik. Egy egész nemzetközi hálózat tűnik fel azoknak, akik egy kicsit is vizsgálódnak ebben a fertőben. A piac hatalmas, ahogyan a benne lévő pénz összege is. Kelet-Európa és a világ országainak nagy hányada biztosíthatja az „alapanyagot”, de még így is rizikós vállalkozás, ezért sokkal, de sokkal egyszerűbb volna, ha törvényessé válna. Ehhez azonban, fel kell nőnie egy következő nemzedéknek, amely már nem kérdőjelezi meg a ma még nyomokban fellelhető erkölcsösség okán ezt a fajta aberrációt. Ez úgy érhető el legegyszerűbben, ha zsenge kortól beléjük plántálják az elfogadást – bárminek az elfogadását – akár a pedofíliáét is. Mi sem könnyebb! Elég, ha az iskolában, a tankönyvekben ezzel találkoznak, ezt tanulják. Ezen a ponton kissé besegít a jelenlegi, vatikáni politika is, hiszen mi keresztények mindenkit szeretünk, mindent megbocsájtunk, mindenkit el-, és befogadunk.

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk ilyenkor legyinteni, amolyan Pató Pál módjára – messze van az még, valahol Nyugaton – pedig, mi is nyakig ülünk abban a langyos anyagban, amit úgy hívunk, hogy Unió és éppen a szomszéd példa, „bezzegRománia” mutatja, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk.

Bizony, éppen a szomszédos állam általános iskoláiban zajlik a gyerekek átnevelése az efféle „értékekre”. Az általános iskolások tankönyvében található az a „lecke”, ahol felteszik a kérdést: „Mi a család?”, majd rafináltan folytatják: „Valószínűleg, te is ismersz olyan családot, amely a mellékelt képen szerepel, de a család ilyen is lehet…”.

Ezek után, a tankönyvíró felsorolja az összes variációt. Mindezt egy, a kisiskolásoknak kiadott tankönyvben, az állam tudtával és beleegyezésével, ártalmatlannak és aranyosnak tűnő, gyermekeknek készült illusztrációk kíséretében. Mindezt csupán néhány ortodox hívő felháborodását kiváltva, akik megjelentették a két említett könyvoldalt az internetes oldalukon.

Eközben, olyan fizetett, botcsinálta politikusok, akik igyekeznek elhitetni, hogy idehaza a nép az afrikai államok népességének színvonalán él, kijelentik, hogy készek vagyunk kicsit többet feláldozni a szuverenitásunkból – pénzért. Ha ez valóban megtörténik, megérdemeljük, de a gyermekeink nem. Mert nem tehetjük fel tétként a gyermekeket egy lapra, hogy aztán elveszítsük őket.

Egyszerre vagyunk kénytelenek küzdeni a határunkon kívüli és a velünk élő szörnyekkel, ezért javasolt, hogy nagyon gyorsan, amíg nem késő, határozottan és kíméletlenül takarítsuk ki saját házunk táját és kezdjünk végre komolyan küzdeni azokkal, akik körbevesznek, és mindenhonnan támadnak ránk! Miniszterelnökünk megtette az EP-ben az első lépést, a többi rajtunk múlik. Beállunk mögé és újabb lépésekre biztatjuk, határozottan hallatva hangunkat és kivetve magunk közül a pelyvát, vagy átsunnyogunk ahhoz, aki több pénzt és az irigyeknek káoszt ígér? Minden a mi erkölcsi tartásunkon, hitünkön és határozottságunkon múlik.

Czeglédi Andrea

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: román iskolai tankönyv