Gaudi elleni koncepciós per: május 8-án várható ítélet
Ezúton tájékoztatom a hazafias közvéleményt, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (1055 Budapest, Markó u. 25. fszt. 7.) 2015. május 8-án pénteken 13 órától folytatódik az ellenem a tavalyi földvédő tüntetés kapcsán indított koncepciós büntetőeljárás, amely során perbeszédek és ítélethozatal várható.
Aki szolidáris velem és megteheti, kérem jöjjön el a tárgyalásra és személyesen erősítse a nyilvánosság garanciális erejét. Köszönet a tegnap megjelent nagyszámú támogatómnak ! Az Almási Lajos által készített videón a per eddigi eseményeit foglalom össze és meghívásomat az ítélethozatali tárgyalásra.
A május 6-i tárgyaláson egy újabb rendőr cáfolta a vádirat valótlan állításait: nem észlelt sem közvádas bűncselekményt, sem lincshangulatot és nem látott okot közbeavatkozásra.
A tegnapi tárgyaláson csatoltam Gyurcsány 2013-as leköpése miatt indult eljárás iratait, amely csupán – sértetti feljelentés alapján, jelen ügyben ilyen nincs – tettleges becsületsértés miatt indult és csak emiatt marasztalták el jelképes következménnyel (próbára bocsátás) a 2006 őszi rendőrterror miatti büntetőper első tárgyalására csupán hallgatóságként érkező Gyurcsányt szidalmazó, leköpő hazafiakat. Közvádas bűncselekmény és magánindítvány hiányában itt viszont eljárás sem indulhatott volna. Nyilvánvaló az is, hogy Pásztorral kapcsolatos közleményem pedig nem minősül felbujtásnak, nem bűncselekmény. Biztató előjel, hogy az első tárgyaláson már megroggyant képtelen vádat az eddig meghallgatott rendőr és civil tanúk, illetve megtekintett felvételek teljesen cáfolták.
A tárgyalási meghívó további részletei itt olvashatóak:
A kreált vádat vissza fogom verni nemzeti jogvédő kollégáim szakmai segítségével, nemzeti jogvédő szolgálatomat pedig rendületlenül folytatom.
Budapest, 2015. május 7.
Dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő
www.gaudinagytamas.hu
NIF
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
Nahát Rigó Pista most kifejtheted a komoly okos véleményed -a baumag haveroddal együtt — csak azt kell megmondanod ,hogy a rigó sárga-e vagy fekete–a nagy pannon tápos magyar baumag –mindenki azt kapja amit megérdemel előbb .,vagy utóbb
Gaudi-Nagy Tamás az igazság bajnoka. Az igazság pedig mindig győz.
TALMUD: A FENEVAD BIBLIÁJA!!!
A VILÁG LEGGYŰLÖLTEBB FAJÁNAK TANAI:
„aki pedig egy gójt szeret, az gyűlöli Istent”.
Van egy szerencsétlen, ártatlan, együgyű zsidó ismerősöm. Nappal könyvelő, este pedig imádkozik szegény, s a Talmud egyes részeibe éli bele magát. Egész a mániáig szereti faját, s még társaságba sem jár, mert a gój fáj a szemének. Az egész világot a Talmudon keresztül appercipiálja. Minden szombaton hűségesen felveszi szürke redingotját s szomorúan néz abba a levegőbe, melyből a gójok is életet lehelnek. Szerencsére a főnöke a keresztény magyar széles megértésével eltűri, hogy szombaton tollat ne fogjon kezébe.
Nekem szegény mostanáig megbocsátotta, hogy a világon vagyok. Én ugyanis rendkívül kíváncsi voltam erre a lélekre, mely mintegy tipikus kivirágzása egy több ezer éves fajnak. Szívesen beszélgettem vele és kerültem mindazt, ami világnézetét zavarta volna. Érdekes volt látnom ebben a nagy, színes világban ezt a kis szürke sündisznót, mely a maga parányi életét egy nagy szeretetbe s egy nagy gyűlöletbe élte bele. Nincs talán kultúremberre nagyobb gyönyörűség, mint új meg új lélekbe mélyedni bele, s így száz, meg száz lelki folyamatban élni magát minél teljesebb emberré.
A napokban azonban szomorúan jött hozzám. Szemeiben haragos megvetés harapdosott kifelé. Hogy mertem a zsidókról ezt írni: faj, melynek minden morálja minden fegyvert megenged a küzdelemben.
Érzem, hogy ennek az együgyű, de erős lelki életet élő embernek felelnem kell. Annál is inkább, mert magyar szempontból is rendkívül fontos e kérdés tisztázása. Beszéltek ugyan már sokat róla, de nem eleget.
Mindenki tudja, hogy milyen új fejlődést nyitott meg a kereszténység a morál terén. Azelőtt volt görög ember, római ember, zsidó ember, de ember nem volt. Ezt a legmagasabb földi fogalmat a kereszténység teremtette meg, hogy irgalmunkon át rokonnak lássuk mindazokat, kik lelkileg szeretni és szenvedni tudnak.
A kereszténység előtt a faji morál volt az emberi lélek törvényadója. Ez a morál, melyet együtt élő közösségek életösztöne teremtett meg, aszerint értékeli a tettet, hogy milyen hasznot hajt a fajnak. Ez a morál volt aztán az a nagy erő, mely egy ökölbe tudta szorítani a faj minden izomerejét. A faji morál legélesebb, legtipikusabb, legváltozatlanabb formáját a zsidóknál láthatjuk. Az a jeruzsálemi zsidó katona, ki szembeköpi Titus katonáját, s az a zsidó szocialista agitátor, ki szembeköpi a gój Magyarországot, ugyanazon erőnek a megnyilatkozásai: az intranzigens zsidó gyűlöletnek az idegen iránt.
A zsidó faj lelki gyökerei a Talmudban ágaznak szét. Ezt a talajt századokon át táplálta túltengő önérzetével, gyűlöletével. Ez a szentté lett könyv őrizte meg azután a zsidó lelkiformáját. Ezt a formát egyik generáció ráégette a másik lelkére, s ez a faj most is a Talmudot éli életté. Mik a fővonásai ennek a rengeteg nagy gyűjteménynek?
1. Kizárólagos, elvakult fajszeretet: csak a zsidó ember. Micsoda őrült önérzet van belegyömöszölve a Talmud következő mondatába: „Aki egy zsidót arcon üt, oly súlyos bűnt követ el, mintha az isteni felséget ütötte volna arcul.”
2. Gyűlölet, megvetés minden más ember ellen: „Ti zsidók emberek vagytok, de a gójok nem emberek.”
3. Mivel csakis a zsidók emberek, erős morális szabályokat ad a zsidók egymáshoz való viszonyára, de minden más emberrel szemben minden eszközt megenged, sőt a zsidó faj érdekében kötelez minden immoralitásra.
Sok példában tárgyalták már ezt, azért csak egy pár jellemző mondást tépek ki a Talmudból:
1) A gójok (nem zsidók) teste szamártest és magvuk lómag.
2) Az a zsidó, aki egy gój javára bizonyítékot tudván, elmegy és tanúskodik mellette a gójok törvényszéke előtt egy zsidó ellen, azt a nagy kiközösítéssel sújtjuk.
3) Aki egy gójnak visszaadja elvesztett jószágát, annak az Isten nem fog megbocsátani.
4) Ha a zsidó törvénykedik nem zsidóval, testvéred részére döntöd el az ügyet, és azt mondod az idegennek: úgy kívánja a mi törvényünk; ha a népek törvényei kedveznek a zsidónak, akkor is testvéred javára döntöd el az ügyet, és az idegennek azt mondod: saját törvénytek kívánja így; ha ezen esetek egyike sem állana, úgy az idegent fortélyokkal addig kell zaklatni, míg végre a zsidó marad nyertes.
Majmonidesz szerint csak a zsidóktól nem szabad lopni, s a nem zsidó nővel való paráználkodás nem bűn. Az eskü nem zsidóval, tehát nem emberrel szemben nem kötelez.
Ez a pár mondat mintegy ábrázoló gerince ennek a sötét gyűlölettel, elszánt cinizmussal telt könyvnek, melynek utolsó lapjára oda lehetne írni: folytatása következik. S ez a soha be nem végződő folytatás maga a faj. Ez a könyv nevelt beléjük évszázadokon át olyan fegyvereket, hogy egypár évtized alatt meghódíthatták az országot. Mert mi rég elhagytuk a faji morál stádiumát, s emberré keresztényesedtünk. Úgy teszünk minden tettünkkel, mint a vigyázó gazda a pénzzel: meghallgatjuk, milyen lelkiismeret cseng ki belőle. Száz meg száz morális lánc köti le kezünket. Ez az oka és ezt statisztikával bizonyítom, hogy a pornografikus írók, revolverező zsurnaliszták, lánykereskedők, prostituáltak, uzsorások, szédelgő bankárok, lebuj kávésok, milliomosok, 70-80 s még több százaléka is nem a gójok közül kerül ki.
A Talmudban Aschi rabbi elmondja, hogy látott egy szőlőfürtöt s azt mondta: „ha gójé, hozd el nekem, ha zsidóé, ne bántsd.” Husz Ábrahám, mikor legelőször akarta kirabolni a postakocsit s megtudta, hogy a kocsis zsidó, megfékezte bírásvágyát: „Minek bántsuk szegény zsidót.” A nevek változnak, a lélek marad. Elfogult, fanatikus lélek, melyet a kultúra még nem tudott emberré gyomlálni. S ez a lélek száz meg százezer emberből karmol bele a gój Magyarország testébe, s a magyar munkával, magyar vérrel, magyar tisztességgel kiérdemelt földön úrrá teszi a Talmud szavát: „Ha a zsidó ökre megdöfi az idegen ökrét, a zsidó ártatlan; de ha az idegen ökre megdöfi a zsidó ökrét, az idegennek meg. kell téríteni az egész kárt.”
Fejérmegyei Napló, 1908. március 5.
Végül is a valóság mindig a felszínre kerül,,, csakhogy az elismerés a nehezebb — ahhoz szükség van egy bizonyos fokú felkészültségre —
Ők kiválasztottnak gondolják magukat –tehát hiányosak– és főleg gond van a padláson náluk is —