FT: “Ukrajna védelme érdekében szembe kell szállni Orbán Viktorral” – ez a mondat a kulcsa annak, hogy megértsük, mi folyik nálunk
MIRŐL IS VAN ITT SZÓ? – Ez a mondat a kulcsa annak, hogy megértsük: mi is folyik nálunk.
A végén, ugyanis, csak kibújt a szög a zsákból:
Csak megéreztem én a jó múltkorában, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Mármint a furcsa, nehezen megjegyezhető nevű, elbocsátott volt vezérkari főnökünk ukrajnai utazásaiban. Igen, utazásaiban. Merthogy – ezen a videón ezt ő maga tárja fel – kétszer is járt ott.
Mit keresett ő ott? Ráadásul kétszer is? Kinek a felhatalmazásával, az utasítására? Miről, pontosan kivel / kikkel tárgyalt? És miért, miről tárgyalt Harkov és Ogyessza – két olyan város polgármesterével, amelyek elsőrendű célpontjai egy készülőben lévő nagy orosz offenzívának. Ha ezeket a tárgyalásokat ukrán vendéglátói szorgalmazták, akkor minek ment ebbe bele?
Olyan jó kapcsolatban vagyunk talán a brüsszeli parancsra ránk támadni bármikor kész ukrán hadsereggel? Annak az országnak a hadseregével, amely Oroszország után sorrendben minket tart legfőbb ellenségének? Mely ország polgárai ugyancsak a magyarokat tartják a második leginkább elutasított népnek. Mely ország részéről már kétszer is támadással fenyegették meg hazánkat.
Vezérkari főnökök csak olyankor látogatnak el ilyen sűrűn egy másik országba, ha a két ország hadserege között jó, szoros kapcsolatok (netán együttműködés) vannak. Esetleg jobbak, szorosabbak, mint amilyen politikai kapcsolatok a két ország között fennállnak.
Ellenben rosszul áll Brüsszel szénája Ukrajnában. Olyannyira, hogy az immár második NATO-vá átlényegült Európai Unió háborúját tervezik összehozni, Oroszország ellen. Ennek a fényében kell értékelni azt, hogy mostanra már annyira halaszthatatlan lett Ukrajna felvétele az Unióba. Kerül, amibe kerül – a pénz nem számít. (Mármint nekik). Telik a másoktól (tőlünk, illetve az oroszoktól) ellopott, elkobzott pénzekből.
Ukrajnát, tehát – ha törik, ha szakad – föl kell venni! És jaj annak, aki ennek útjában áll! Meg is fenyegetett minket minden külügyminiszterek fénylő gyöngyszeme, Annalena Baerbock: következménye lesz annak, ha Magyarország nem szavazza meg az ukrajnai háború finanszírozására fölveendő közös, uniós hitelt.
Azt, hogy ez a “következmény” a nekünk járó uniós pénzek befagyasztása lesz, immár megszoktuk (már amennyire ezt meg lehet szokni).
A Brüsszel ámokfutásával szembeszegülő országoknak szóló fenyegetések fényében értékelendő egy másik brit lap, a “The Times” egyik írásának a címe is: “IDEJE ELTÁVOLÍTANI ORBÁN VIKTORT, PUTYIN BÁBJÁT AZ EURÓPAI UNIÓBAN”.
A két mondat szorosan összefügg. Főleg, hogy kritikus időket élünk. A liberálfasizmus vesztésre áll Ukrajnában.
Eddig találgathattuk, mit is takar az “eltávolítani” szó Honnan kell eltávolítani? A hatalomból? Netán – isten bocsássa meg! – az életből?
Azoknak, akiket az ominózus újságcikk címe cselekvésre szólít fel, nem kell kétszer mondani. Putyin elnököt például párszor már megpróbálták eltenni láb alól. Például 2014 nyarán is. Legutóbb pedig, amikor a Kremlre kilőtt drónnal próbálkoztak.
Sokak értékelése szerint a Robert Fico elleni merénylet-kísérlet egyszersmind Orbán Viktornak szánt figyelmeztetés is volt. De Trump ellen is, rövid időn belül, kétszer próbáltak elkövetni merényletet. Mindkét esetben ott volt az ukrán szál.
Ám a célpontok között ott van maga Trump is. A liberálfasizmus – az Európai Unió személyében – már őellene is szervezkedik.
Paweł Kowal, a lengyel parlament külügyi bizottságának vezetője például figyelmeztette az amerikai elnököt: „minden olyan békemegállapodás, amely a volt ukrán területeket új orosz területekként ismeri el, katasztrófa lenne az európai NATO-tagok számára. Ez ösztönözné az „orosz terjeszkedést”.
Trump a Kreml ügynöke – hangzik tehát a vád mind Brüsszelből, mind Kijevből. 2016-ban ezzel egyszer már meg tudták akadályozni, hogy ő legyen az Egyesült Államok elnöke. Most azonban ez már nem sikerült. Másképpen kell ezt megpróbálni. Főleg hogy kétszeri kísérletre sem sikerült végleg megszabadulni tőle.
Meg lehet újra próbálni előhozakodni azzal, hogy Trump “a Kreml kelet-európai fiókdiktátoraival” haverkodik. Ehhez viszont be kell “bizonyítani”, hogy az illető kelet-európai politikusok, állami vezetők “Putyin emberei”. Akiket, így, vagy úgy, de el kell távolítani. Ha másért nem, hát azért, hogy Trumpot (és persze Putyint) megfosszák minél több (de lehetőleg az összes) kelet-európai “szövetségesüktől”.
A dolog immár éppen olyan halaszthatatlanná vált számukra, mint annak idején Viktor Janukovics törvényes ukrán államfő kibuktatása a hatalomból. Aki – utólag felismerve, hogy az tönkrevágja azt is, ami addigra még az ukrán gazdaságból megmaradt – az utolsó pillanatban elzárkózott az uniós társulási szerződés aláírásától.
Három hónapig tartó erőszakos zavargások után, egy nyolcvan halálos áldozattal járó véres provokáció nyomán az elnököt elűzték Kijevből, és törvénytelenül megfosztották posztjától. Meg sem várva a következő évben esedékes választásokat – amikor pedig a végtelen korrupciója miatt népszerűtlenné vált elnököt a választópolgárok, annak rendje és módja szerint amúgy is kiszavazták volna a hatalomból. (Ennek, a 2015-ben esedékes választásnak a befolyásolására tartalékolta az amerikai kormány azt az 5 milliárd dollárt, amit így a Majdan finanszírozására fordított.
(Janukovicsot azután a puccsista rezsim orgyilkosai üldözték a fél országon keresztül. Életét a Putyin által küldött különleges egység mentette meg az államfőre a Krímben leső terrorista különítménytől.)
Most, tehát, hogy Brüsszel háborúra készül Oroszországgal, a dolog csakugyan égetően fontos lett.
Nem mintha ennek az előkészületeit nem figyelhettük volna meg az idők folyamán. Orbán Viktor kezdettől fogva “az orosz titkosszolgálatok szuronyaira támaszkodó, korrupt diktátor” volt – akinek, úgymond, “a fedezete mellett dolgozik össze az orosz és magyar titkosszolgálat, a NATO, az EU, a nyugati demokráciák ellen”. Szijjártó Péter az a külügyminiszter, aki besegítette az orosz titkosszolgálatokat a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe – elárulva ilymódon NATO-szövetségeseinket.
És amire a NATO még hivatalban lévő előző főtitkára tüstént Budapesten termett, hogy felajánlja a NATO katonai segítségnyújtását súlyos kibertámadást elszenvedett hazánknak.
Közbevetőleg: miniszterelnökünk és külügyminiszterünk rajta van az ország titkosszolgálata által “Ukrajna ellenségeiről” vezetett feketelistákon. Brit lap korábban arról tudósított, hogy Ukrajnában különleges osztagokat hoztak létre Ukrajnának az ország határain kívül élő ellenségeinek a likvidálására.
Ennek fényében értékelendő, hogy az egyik legutóbbi tüntetés alkalmával, a Szabadság-hídon ordítva követelték Orbán felakasztását. A”pedagógus tüntetés” egyik résztvevője pedig – talán véletlenül, de, meglehet, szándékosan – kifelé fordítva felejtette transzparensét, amelynek a hátára ez volt írva: “A diktátort megölni nem kell félnetek”.
Hát igen! Ettől lesz jobb a siralmas helyzetben lévőnek mondott magyar oktatás. De ha mégsem, akkor is tettünk egy újabb lépést a “pesti Majdan” felé. Ugyanúgy, mint Kijevben: egy évvel a választások előtt. Ahol ODHSZ (ordítozó demagóg hordószónok) esélyei egy szabályos, igazán demokratikus választási győzelemre vajmi csekélyek. Várni 2026-ig pedig már csak azért sem lehet, mert az Oroszország elleni háborút MOST KELL MEGINDÍTANI. Különben késő lesz, az oroszok – óh, irgalom anyja, ne hagyj el! – netán addig győzni találnak. És akkor kiborul a bili. Kiderülnek a disznóságok, a 2014 februári kijevi puccs óta eltelt idő alatt elkövetett égbekiáltó gaztettek.
Ki kell tehát addig robbantani a “pesti Majdant”. Ki kell robbantani ilyen-olyan “ügyekkel”, elégedetlenség, tömeghisztéria szításával, felkorbácsolásával, útszéli, parttalan demagóg ordítozással itthon, illetve az “európai” fórumokon. Provokációkkal, terrorcselekmények elkövetésével való fenyegetőzéssel. A sokak által kedvelt és sokak körében népszerű miniszterelnök meggyilkolására való uszítással, híveinek szélsőséges provokálásával. Állandó feszültség keltésével, a társadalom végletes megosztásával, olyan erőszakos szembenállás megteremtésével, ami akár egy polgárháború kirobbanásához is elvezethet. Ami “nagyszerű” lehetőséget kínálna egy olyan fegyveres beavatkozáshoz – természetesen a “magyarországi demokrácia védelmében” – aminek révén el lehetne mozdítani a makacskodó magyar kormányt és annak vezetőjét. És egy bábkormányt, egy bábrezsimet ültetni a helyébe – ahogy az Ukrajnában is történt 2014 februárjában.
Békétlen északkeleti szomszédunk pedig alig várja a brüsszeli parancsot. Aminek teljesítésével kiérdemelni reméli az azonnali NATO-tagságot.
És ne gondoljuk, hogy a NATO a segítségünkre sietne. Amikor Dmitro Jaros, az ukrajnai fasiszta ernyőszervezet, a Jobb Szektor egyik korábbi parancsnoka megígérte, hogy tankjaival (ahogy mondta, mint 1956-ban is) huszonnégy óra alatt eljut a határtól a Balatonig – ehhez Brüsszel/NATO-nak éppen úgy nem volt egy szava sem, ahogy Brüsszel/EU-nak sem volt semmi mondanivalója akkor, amikor Ukrajna felfüggesztette a Gazprom által exportált kőolaj tranzitját a Barátság kőolajvezetéken. Noha ez hazánkon és Szlovákián kívül az Unió más országait is sújtja.
Ezzel összefüggésben valaki azért megkérdezhetné Ruszin-Szendi Romuluszt: mire gondolt akkor, amikor azt mondta, hogy szerencsére megvannak neki A SZÜKSÉGES TELEFONSZÁMOK. A Brüsszelben, ádáz ellenségünk, a náci ivadék Max Weber által magyarországi fiók diktátor-jelöltté felkent Magyar(ellenes) Péter oldalára átállt (emiatt, igaz, leváltott) vezérkari főnöknek az ukránok vezérkari főnökségétől kinek a
telefonszámai és mi célból kellenek? Ruszin-Szendi Romulusz maga ironizált ekképpen: nem ápolhat aktív kapcsolatokat velük, mert különben árulónak fogják őt tartani.
H-áá-át … ő mondta…
És már megint a vezérkari főnök… Mint 1941-ben is…
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Kiemelt kép: Az ukrán hadsereg 2022. július 8-án közzétett fényképén Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka, és Valerij Zsaluzsniyij, az ukrán hadsereg főparancsnoka ukrajnai terepszemlén.
Mementó 2006 emlékmű
