"Fellélegezhet" több ezer hazai dohánytermelő?

Továbbra is több millió ember megélhetését fenyegeti a WHO javaslata

Magyarország a mértékletes dohány-adalékanyag szabályozás mellett voksolt, hozzájárulva több ezer hazai dohánytermelő megélhetésének biztosításához. Ezzel azonban nem oldódott több millió dohánytermelő problémája: a WHO továbbra is a Burley ellehetetlenítését pártolja” – jelentette ki az ITGA vezérigazgatója egy Hajdúszoboszlón megrendezett nemzetközi konferencián…

Június 22-24 között Hajdúszoboszlón tartotta konferenciáját az Európai Dohánykutatási és Fejlesztési Szakmai Szervezet (AERET), melynek kapcsán először látogatott Magyarországra a Nemzetközi Dohánytermelők Világszövetségének (ITGA) vezérigazgatója, António Abrunhosa. A világszervezet vezetője a jelenlegi piaci helyzet értékelése mellett kitért a jövőben várható folyamatokra, fejlesztésekre és fogyasztási trendekre is.

Az igazgató rámutatott: a WHO előrejelzése szerint 2025-re, részben a népességnövekedésnek köszönhetően a dohányzók száma 1,3 milliárd főről várhatóan 1,7 milliárd főre emelkedik majd, a dohányosok és nem dohányzók arányának változatlanságát feltételezve…..

…Annak érdekében, hogy ezt a folyamatot mérsékeljék, a WHO ernyője alatt 2005-ben 168 ország ratifikálta a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményt (FCTC). Ezen belül a 9-10. cikkely a dohánytermékekben felhasznált összetevők kérdését taglalja. A legutóbb nyilvánosságra került szövegtervezettel szemben az ITGA felháborodásának adott hangot, ugyanis a kanadai mintát követő radikális szabályozások tiltólistára tennék a dohánytermékekben felhasznált összes adalékanyagot, ami a közvetetten több millió munkalehetőség és a jelenlegi cigarettamárkák mintegy 75%-kának a megszűnéséhez vezethet. „Ez semmivel nem tenné egészségesebbé a dohánytermékeket, csak a piac átrendeződését érnék el és számtalan, szegény ember megélhetését tennék tönkre” – hangsúlyozta António Abrunhosa…..

…

Magyar álláspont több ezer ember munkahelyének a megmentéséért

Bényei Illés, a Magyar Dohánytermelők Szövetségének (MADOSZ) elnöke a konferencián jelentette be az örömteli hírt, miszerint a Vidékfejlesztési Minisztérium a tegnapi nap folyamán hivatalosan tájékoztatta a MADOSZt arról, hogy Magyarország több ezer ember munkahelyének a megmentéséért a mértékletes, kiegyensúlyozott, tudományosan megalapozott szabályozás mellett foglalt állást. A Vidékfejlesztési Minisztérium válasza a következő volt:

„Nem tartjuk kellően megalapozottnak és nem támogatjuk a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény (FCTC) 9.-10. cikkelyben megfogalmazott megoldásokat, különösen tekintettel a dohánytermékek előállítása során az adalékanyagok hozzáadásának teljes tiltását kimondó ajánlásait….”  (részletek a Young & Partners által kiadott sajtóközleményből)

Ezekről a problémákról, gondokról esett szó a 24-én megtartott sajtótájékoztatón, amelyet a

hajdúszoboszlói Hotel Silver konferencia termében folytattak az érintettek, bevonva a megjelent sajtósokat is a beszélgetésbe. A gazdagon terített VIP asztalról tán csak a „néni” hiányzott, akiről szushit lehet falatozni, valóban profi módon, internetes kapcsolattal is lehetővé téve zajlott le az eszmecsere.

Érthetőbb és köznapi nyelven megfogalmazva: ismét egy olyan kísérlet, amely feltehetően a világ gazdaságát ténylegesen szabályozó körök újabb húzása, igen széles népréteg „helyretételére”. Igen széles réteget írtam, hiszen egyrészt az egyébként vitatott „létjogosultságú” dohányosokat, de másrészt az ebből élő, a termesztéssel foglalkozókat is sújtani szándékozik. Ellehetetlenítve ezzel a kenyerüket megkeresni szándékozókat ugyanúgy, mint ezzel az élvezeti cikkel még élőket is.

Hálátlan dolog lenne belemenni a dohányzással kapcsolatos pro- és kontra eszmefuttatásokba, hiszen az „egészségmegőrzéssel” és egyéb lufikkal a széles népréteg figyelme sikeresen el van terelve a valós gondokról. Mindenkinek szíve-joga, hogy ezzel a károsnak (de azért – cinikus módon – a jelentős gazdasági rétegnek nem mindennapi nyereséggel járó) és mérgezőnek minősített szenvedéllyel hogy és miként él. Ennek a lassú öngyiloknak az elősegítéséből azért nem kevesen vesznek új abroncsot az autójukhoz, kiegészítő kacsalábat a kastélyukhoz. És mint általában lenni szokott, ha sokszor az éhbér szintjén ugyan, de nem kevesen a termesztés munkafolyamatából vegetálnak.

Nomármost, ha az önjelölt „öngyilkoló” már erre adja a fejét, és pl. a más célra talán indokoltabban elkölthető pénzét szó szerint elfüstöli a levegőbe, akkor hadd tegye már az „élvezet” illúziójával…

Megítélésem szerint annyival nem romlik jobban a szív- és érrendszer minősége, ha ennek a

gyilkolászásnak van valami ÍZE is… És ebben szakemberek is ugyanolyan véleményen vannak…

A sajtótájékoztató után kötetlenebb beszélgetés keretén belül együtt „nosztalgiáztunk” a magyar fél képviselőjével arról (korban benne vagyunk mindketten), hogy a 70-es években háborítatlanul fuldoklott a jónép a távolsági buszokon, vonatokon, sőt(!) még rendelőintézetek folyósóin is a füstben…

Ha már a „bunkó dohányos” egy nyilvános helyen a környezetét is irritálja, azért ugye enyhíti kicsit a dolgot az, ha már érezni kell a füstöt, hogy annak legalább vanília vagy más hasonló illata is van. Némelyik dohányosnak is könnyebb beledögleni majdan eme műveletbe, ha pl. ezt némi menthollal teszi elviselhetőbbé. Na, ezeknek a most megtudottak szerint , amit beharangoztak, „egészségvédelmi” érdekekre hivatkozva mind-mind…. vége.

Az idézett sajtóanyag szövege szerint a magyar kormány véleményében is van „amivel nem ért egyet….” Szokásos módon nem az egész újabb kitaláció ELLENZÉSÉRŐL van itt megint szó…

Csak afféle Kabos Gyulás módon: „egykicsikét ebből, egykicsikét abból…” Tagadni, hárítani az egész újabb baromságot: véletlen se… Mert „jaj szűzanyám, mit szólna a WHO, mit szólna az IMF?

” Isten őrizz! Karakán, gerinces embereknek nem szívesen jár kölcsön ugyebár…

Jött ugye Amerika-majmolás ezen szelete: most már egyre kevesebb, akár több órás közlekedést szolgáló helyen is be van tiltva eme művelet… A konferencia kapcsán újabb „amerikanizmus” sejlik fel.. A Magyar Nemzet egyik régebbi cikke szerint:

„Júliustól mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk a cigarettázóknak a szorult pénzügyi helyzetben levő államban: a törvényhozás Albanyban minden doboz cigarettára 1,6 dolláros extra adót rótt ki….” (Gazdaság rovat, június 23)

Miért nem csodálkozom akkor az itt felvetetteken sem?

Illetve a problémán, ami létrehozta ezt a találkozót. Az én olvasatomban: Káros ugyan a

dohányzás, egészségromboló hatása nem is kétséges. Ennek a legalizált szenvedélybetegségnek elég jó haszna van bizonyos körök számára ugye, mint már írtam. Ha meg a „haszon” szó felsejlik egy szövegkörnyezetben, akkor nálam óhatatlanul a „belső GPS” monitorán beugrik a Közel-Kelet egyes területe is. Haszon, üzlet, profit, nyereség… És akkor vegyük azt hozzá, hogy eme gazdasági szakkifejezésekhez hozzáadódik a „hatékonyság” szó is. Mennyivel kifizetődőbb lehet, ha a dohányipar költségeit is radikálisan csökkentjük, adalékanyagok, ízfokozók majd nem kerülnek pénzbe, sőt, egyes fajták betiltása folytán a munkások bérét is meg lehet spórolni (az másodlagos, hogy ezek meg tanulhatnak a földön futni majd) ergo: kevesebb befektetés után majd még jól meg is lehet adóztatni, árakat feljebb srófolni: ez a tiszta és jó haszon kulcsa, kérném szépen…

Mindezt „természetesen” WHO-s egészségügyi indokolásokkal, sőt: EU-normák

újraszabályozásával jól megindokolva… Ki is merné ellenezni az „egészségünk érdekében”

tett megszorításokat? Igaz, hogy magától a szűzdohánytól is állítólag olyan fekete egy

dohányos tüdeje mint a kátrány, de ha teljesen betiltanánk, akkor ugye hová lenne a biznisz?

Aki rabja ennek a szenvedélynek, majd hozzászokik, hogy szívhatja az íztelent és silányabbat, mert nem kap mást, az eddig ebből nyomorgó kétkeziek vagy keresnek más munkát, vagy nem kapnak…

Aztán amikor a dolgok „összeérnek”, és a dohányosok nagyobbik, jelentősebb rétege már nem fogja tudni kifizetni a méregdrága „engedélyezett” terméket, az állástalanná vált nyomorgókkal együtt: szedheti a csikket az utcán, mert a szenvedély bizony nagy úr… Volt már ilyen, hogy hegyes végű bottal szedegette a szégyenlősebbje az utcán a szívni való alapanyagát.

Hajlok arra, hogy eljön, amikor lesz is újra ilyenre „lehetőség”…

Azokat, akik majd akkor is kifizetik, ha aranyáron lesz az aranysárga levél végterméke, illetve akik forgalmazásából éldegélnek, persze hogy nem rázza majd meg. A jakuzzi mormogásától, a plazmatévék bömbölésétől nem hallatszik be úgysem az utca zaja.

Mi meg, „porbafingó” kisemberek? Majd kényszerből tudomásul vesszük, hogy ismét egy

újabb „magatartási szabály” árnyékában vegetálhatunk.

Oskar

*Megjegyzés, kiegészítés gyanánt, egy kis „retro”: A hatvanas években szokás volt (az akkori

nehéz megélhetéses időszak idején) hogy a trafikosok kis zacskóba téve, akár 2-3 szál cigarettát is árulgattak. Mivel nem mindenkinek volt pénze egy dobozra… Egy-két ismerős helyről tudok ma is, ahol ezt a szokást felelevenítették. Talán valóban „szociális” megfontolásból. Mint a trafikos hölgytől tudom, persze csak és kizárólag a törzsközönség, az oda betérő mindennapi vendégek számára… Ugyanis, mivel zárjegyes a termék, ezzel a kétség kívül szociális gesztussal pénzügyi szabályozást sértenek…

Ez van….

Nemzeti InternetFigyelő