Fájdalmas búcsú: Elhunyt Dr. Horváth István biológus, az antikoleszterin antitest felfedezője

Dr. Horváth István munkássága legjelentősebb eredményének az antikoleszterin antitest felfedezését tartotta, amely oltással gyógyítja az érelmeszesedést (atherosclerosis). Több mint egy évtizeden keresztül fáradozott azon, hogy Magyarország segítse a csodálatos gyógyító eszköz nemzetközi bevizsgálását – eredménytelenül. Széruma egyedül Magyarországon évente tíz-tizenötezer 45-65 éves ember életét menthette volna meg. Bár idegen országok készek lettek volna bármennyit fizetni érte, Dr. Horváth István nem adta, ragaszkodott ahhoz, hogy felfedezése Magyarországot gyarapítsa.

Nagy reményeket fűzött a nemzeti kormány hatalomra kerüléséhez, de keserűen csalódnia kellett. Kommandósok rajtaütésszerűen lefoglalták kutatásainak eredményeit, ő ellene pedig büntető per indult. Az első fokon meghozott, felfüggesztett börtön büntetést a Fővárosi Ítélőtábla ugyan pénzbírságra enyhítette, de a tudós kutató élete ráment az évekig tartó meghurcoltatásra.

A Magyarok VIII. Világkongresszusa 2012-ben határozatban állt ki Dr. Horváth István mellett, és kérte világraszóló felfedezésének állami elismerését, támogatását.

A Magyarok Világszövetsége a magyar nemzet óriási, fájdalmas és körülményeinél fogva megengedhetetlen veszteségének tekinti Dr. Horváth István tudásának, hazaszeretetének, életének ilyetén való eltékozlását.

A Magyarok Világszövetsége Dr. Horváth Istvánt saját halottjának tekinti.

Budapest, 2018. május 8.

A Magyarok Világszövetsége

Dr. Horváth István szakmai életútja

A természettudományok iránti vonzódása már gyerekkorában megmutatkozott, de elkötelezettsége az ELTE Természettudományi Kar biológiai szakán pecsételődött meg 1957-ben.

Az egyetem elvégzése után mikrobiológusként dolgozott a Származás és Örökléstani Intézetben, közben Fóton a Gyermekvárosban tanított.

Biológia tankönyvet írt az általános iskolások részére 1964-66-ban.

Genetikai kutatásai terén elért eredményeivel érdemelte ki a MTA aspiránsi ösztöndíját 1966-ban. Ekkortól kezdve a középiskolai tanári állásától megvált, és az Országos Bőr- Nemikórtani Intézet tudományos munkatársa, majd laborvezetője lett, ahol a mikrobiális genetika, majd immunológia területén tevékenykedett egészen nyugdíjazásáig 2004-ig. Feladata a patogén treponémák in vitro tenyésztése és a szifiliszes megbetegedések verifikációja, valamint a többi szifilisz diagnosztikával foglalkozó labor országos ellenőrzése volt. Neki sikerült a világon először a szifilisz kórokozóját in vitrokörülmények között tenyészteni. Ez olyan nagy jelentőségű volt, hogy 1972-ben, amikor életében először nyugat-európai immunológiai kongresszuson erről beszámolt két külföldi meghívást is kapott.

Napi laborbeli rutinmunkájával és kutatásaival elérte, hogy számos abortuszra ítélt gyermek életét meg lehetett menteni, mert a BAP jelenségnél kizárta a szifiliszes fertőzöttség lehetőségét.

Biológiai kutatásainak másik eredménye, hogy a biológiában új mikróbát fedezett fel, és az ő nevéhez kapcsolódik a szakszerűen leírt „Treponema leporis”.

1968-69-ben Moszkvában a Központi Venerológiai Intézet vendégkutatója volt, majd ahol a világon elsőnek sikerült lefényképeznie a szifilisz kórokozóját. 1974-75-ben a WHO (Világegészségügyi Szervezet) amerikai bázisintézetében az atlantai Center for Disease Control laboratóriumaiban folytatta tudományos munkáját.

Kutatásainak eredményeit közel 150 publikáció őrzi, angol, német, orosz, japán és főként magyar nyelven. Számos nemzetközi konferencia meghívott előadója volt rangos európai és külföldi szakintézmények szervezésében. Évtizedeken át oktatott Budapesten, az Orvostudományi Egyetemen és a Hajnal Imre Orvos-továbbképző Egyetemen. Több könyvfejezetet írt gyógyászati kézikönyvek, tankönyvek részére. MTA kandidátusi fokozatot érdemelt 1973-ban a „Treponematozisokkal szembeni immunitás vizsgálatai” c. disszertációja, és 1986-ban MTA biológiai tudományok doktora fokozatot kapott a „Patogén treponemák izolálása, tenyésztése és diagnosztikája” c. disszertációja. A szerológiai kutatásait 1979-80-ban a pittsburghi egyetemen a Chlamydia elleni kutatással folytatta, és Magyarországon elsőként közölte az eredményeket, a gyógyítás lehetőségét. Szakmai tevékenységének elismeréseként az Európai Immunológiai Testület tagjai közé választotta. Szerológiai kutatásainak fontos állomása az antikoleszterin antitestet (ACHA) felfedezése, leírása. Nyulakon bebizonyította az ACHA érelmeszesedés kialakulásában és megelőzésében játszott meghatározó szerepét. A több szabadalma nemzetközi szinten is elismerést kapott.

A Magyar Tudományos Akadémia Doktora, az Európai  Immunológiai Szakértő Testület tagja, a Magyar Tudományos Akadémia testületi tagja, az MTA Mikrobiológia Társaság tagja, a Magyar Immunológiai Társaság, a Magyar Dermato-Venerológiai Társaság tagja, a Magyar Feltalálók Egyesületének tagja, a New Yorki Akadémia meghívott tagja, a Nemzetközi Orvosi Tudományos Akadémia (IMSA) tiszteletbeli tagja, a Kínai Non-invazív Orvosi Társaság tagja, a Széchenyi Társaság – díj,  a Magyar Műveltség díj birtokosa volt.

MVSZ Sajtószolgálat

9596/180508