Ezért jó, ha van nálunk önvédelmi fegyver – tanulságos történetek, NIF kommentárral

Mottó:
„Az európai cigányok és az amerikai négerek között feltűnően sok a hasonlóság”

Kezdjük egy aránylag új történettel:

Az Oklahoma állambeli Tulsa városi kórházában dolgozó fehér nővér a múlt hét egyik éjjelén fáradtan ment haza a munkából. Nem vett észre semmi különöset, amíg kinyitotta a lakása ajtaját, de mikor be akart lépni, akkor két néger rontott rá a lépcsőházi kanyarból, kihegyezett csavarhúzút nyomtak a torkához, és belökték a lakásba. Ott először összepakoltak néhány cuccot, elvették a fiatal hölgy pénzét, majd felszólították a földön heverő áldozatukat, hogy kezdjen el vetkőzni.

Ők már letolták a gatyájukat, mikor az áldozat azt mondta, hogy van még egy kis készpénze a táskájában, inkább oda adja azt is, csak ne erőszakolják meg. Belenyúlt a táskába, és a pénz helyett kikapott belőle egy 38-as Smith & Wessont és mind a két négert lelőtte. Utána leült a konyhában és kihívta a rendőröket.

A 18 éves Darreon Carter a kórházba szállítás után meghalt, társa, a 23 éves Daniel Holman a súlyos fejsérülései ellenére sajnos életben maradt. Jobb lett volna, ha az is örökre eltávozik az élők sorából, mert akkor a négerek eltemetik, és többé nem kerül pénzbe a társadalom törvénytisztelő részének. Pech, hogy életben maradt, így most a zömmel fehér oklahomai polgárok fizethetik az adójukból ennek a néger bűnözőnek is a kórházi kezelésének díját, majd a bírósági pere és az őt védő ügyvédek kerülnek százezrekbe, végül hosszú évtizedekig etetni és itatni kell a színes tévés, konditermes, filmszínházas luxusbörtönben.

Mind a két négert félig meztelenül, bokára tolt gatyával szép nagy vértócsa közepén találták meg a rendőrök. A hírekben meg nem nevezett nő jegyzőkönyvbe mondta a történteket, és az ügyet a városi nyomozók, Holman elleni vádemelési javaslattal, az eset után három nappal lezárták.

Azt, hogy a tettesek négerek voltak, megírták a helyi lapok, de azt, hogy az áldozat fehér nő volt és volt fegyvertartási engedélye, azt nem – csak az újságok tudósításai alá írt kommentekből derült ki.

Korábban történt:

Egy középkorú férfi a parkolóból a bevásárló centrum bejárata felé tartott, mikor váratlanul hátulról valaki nagy erővel fejbe ütötte. Emberünk a támadástól megingott, de volt még annyi ereje, hogy hátraforduljon, azonban visszaütni már nem tudott, mert támadója az arcára mért újabb ütéssel a földre verte és rugdosni kezdte.

A földön fekvő férfinek sikerült a zsebébe nyúlnia, és az elővett revolverével egyetlen lövéssel véget vetett a támadásnak – és a támadója életének.

Kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc apjához hasonlóan, Daniel Culottinak is mérföldes köztörvényes priusza van. A züllött életet folytató fiatalember legutóbb azért volt börtönben, mert a saját anyját összeverte, és a házát felgyújtotta. Börtönbüntetéséből nem régen szabadult, és a lakásának környékén lakók azóta több bejelentést tettek a rendőrségen, hogy Culotti mindenkibe beleköt, gyerekeket, öregeket támad meg, és verekedéseket provokál.

Culotti egy ilyen alattomos támadást indított a shoping center parkolójában a beteg lába miatt bottal közlekedő 52 éves férfi ellen is. Ezúttal azonban rosszul számított, mert a megtámadott férfinél nem csak bot, hanem egy 357-es Ruger is volt, és szabályos fegyvertartási engedéllyel rendelkezett.

A rendőrök a helyszínen meghallgatták a megvert embert, a szemtanúk vallomását jegyzőkönyvbe vették, majd Culotti kivételével mindenki hazament.

Az ügyet a King megyei ügyészség napokon belül lezárta. „Minősíthetjük ezt a történetet az önvédelmi fegyver céljának megfelelő klasszikus esetnek is” – jelentette ki a megyei főügyész szóvivője.

Még korábban történt:

Szilveszter előtti estén, hazafele menet, egy fehérbőrű amerikai állampolgár megállt egy autós bankablaknál, hogy némi pénzt vegyen fel a másnapi bulihoz szükséges bevásárlásokhoz.

A fehérbőrű amerikai állampolgár pénzt a zsebébe tette, és éppen tovább akart indulni, mikor egy feketebőrű amerikai állampolgár kiugrott a közeli bokorból, pisztolyt nyomott a fejéhez, és a felvett pénzt követelte.

Fehérbőrű barátunknak nem tetszett a pénzszerzésnek ez a módja, de átfutott a fején, hogy a fegyveres rablásból könnyen lehet gyilkosság, ezért a zsebébe nyúlt, hogy átadja a pénzt. A feketebőrű amerikai állampolgár kinyújtotta a kezét, hogy átvegye a zsákmányát, mikor a zsebből lóvé helyett egy golyó érkezett a feketebőrű amerikai állampolgár mellébe. A feketebőrű állampolgár meglepődött, majd a megszerzett golyóval együtt lefeküdt a bankautomata melletti járdaszigetre.

A lövés után, az évvégi szabadságát töltő fehérbőrű amerikai állampolgár, jó messze elrúgta a támadójának csőre töltött fegyverét, szájból-szájba lélegeztetést alkalmazott a feketebőrű állampolgáron, közben kihívta a mentőket, és telefonon felhívta a főnökét is. Ezután a feketebőrű amerikai állampolgár a mentőautóval a közeli kórházba utazott, ahol előbb összekoszolt egy pár hipószagú lepedőt, majd pár óra múlva a nagy lábujjára dögcédulát húzott, és elhelyezkedett az alagsori hullaház egyik kényelmes tepsijében.

A fehérbőrű amerikai állampolgár főnöke otthagyta a vacsoráját, és a helyszínre vágtatott. Jól ismerte a bankautomata környékét, tudta, hogy szépen gondozott kertes házakban bővelkedő fehérek által lakott vidék, ahova a közeli nagyváros mocsokban fürdő belső kerületeiből a négerek kijárnak fehéreket erőszakolni, gyilkolni, rabolni, lopni és betörni. Megsimogatta a fehérbőrű amerikai állampolgár beosztottjának a fejét, és megnyugtatta, hogy bátran, helyesen és a tanultaknak megfelelően cselekedett, majd másnapra sajtótájékoztatóra trombitálta össze a helyi újságok és tévéállomások bűnügyi riportereit.

A sajtótájékoztatóra érkezett újságíróknak a főnök, Mac Manning, az észak-karolinai Greenville városka sheriffje elmondta, hogy beosztottjának, a fehérbőrű amerikai állampolgár Zackary Odom sheriff-helyettesnek a történtekről szóló írásos beszámolóját három videókamera helyszíni felvételei is megerősítették. Mivel ebben az ügyben egy szolgálaton kívüli civil ruhában levő hivatásos rendőr is szerepet kapott, ezért a törvényeknek megfelelően nem az ő hivatala, hanem az állami bűnügyi nyomozó iroda folytatja le a vizsgálatot.

A nyomozók két nap múlva megerősítették, hogy Odom sheriff-helyettes fegyverhasználata Antonio Lacy feketebőrű amerikai állampolgárral szemben teljesen jogos, indokolt és az előírásoknak megfelelően szakszerű volt, ezért szabadsága után a hirtelen megugrott népszerűségű fiatal sheriff-helyettes az eredetileg is tervezett időpontban, 2010 január 4.-én ismét munkába állhat.

Manning sheriff ezekkel a szavakkal fejezte be a múlt csütörtöki sajtóértekezletét: „Mi egy békére vágyó, azt szerető és tisztelő polgári társadalomban élünk, ahol az állampolgároknak sem nappal, sem éjjel nem kell félniük az utcán (…) ebben az ügyben a felelősség teljes mértékben a bűnelkövetőt terheli, aki egy súlyos, erőszakos bűncselekmény kísérletével saját maga ellen hívta ki a sorsot.”

Szépen szólt a sheriff, biztos, hogy újraválasztják. Azért az nagy kár, hogy az általa említett, „békére vágyó, azt szerető és tisztelő társadalom” Amerikában már régóta nem létezik.

Még korábban történt:

Joe Horn texasi nyugdíjas, egy szokásosan unalmasnak induló nap reggelén, arra lett figyelmes, hogy két ismeretlen néger kulcs helyett feszítővasakkal nyitja ki a szomszéd ház bejárati ajtaját és a mellette levő ablakot.

Horn úr visszalépett a házába, kivett a fegyverszekrényéből egy régimódi hosszúcsövű puskát és mire a tornácára ért, addigra a két betörő már meg is pakolta a zsákját a szomszéd cuccaiva, és távozni készült az udvaron keresztül.

Horn Jóska egyik kezében a telefonnal, a másik kezében a tekintélyt parancsoló fegyverrel arra kérte a néger betörőket, hogy ne menjenek sehova, mert ő már hívta a rendőröket, mindjárt ideérnek, és beszéljék meg együtt a látogatásuk célját. A segélyhívó ügyeletese valóban a vonalban volt, így az ügyeletes tisztán hallotta – és vette automatikusan magnóra – Horn úr minden szavát. Azt is, mikor kétszer mondta nekik, hogy lőni fog, ha nem engedelmeskednek, mert neki erre joga van, bizony, mert ez Pasadena és nem Kesznyéten.

Erre az egyik nagyon okos betörő ledobta a zsákot, átrohant Horn udvarába, és meg akarta ütni Horn Jóskát. Mikor a munkájában megzavart néger a tornác alsó lépcsőjére ért, Horn így szólt: „Még egy lépés és meghalsz.” A néger nem hitt neki, és meghalt.

Horn a füstölgő fegyverrel a másik hullajelölt felé fordult, és arra kérte, hogy most már ne ugráljon, hanem fogadjon szót, és várja be a rendőröket. Ez a néger sem hitt neki, így aztán ő meg a szomszéd füvén hunyt el. A felszólításokat és a beszélgetést a telefonban fülelő ügyeletes is hallotta a két nagy pukkanást, a szirénázva kiérkező rendőrök pedig pár perc múlva letakarták az agyonlőtt betörőket.

A kettőből kettőt, azaz kiváló céllövészeti eredményt felmutató Horn úr visszament a nappaliba, töltött magának egy korai whiskyt, és tollba mondta a nyomozóknak, hogy mi történt. A rendőrök bólogattak, sajnálkoztak, hogy a magyar kollégáikkal ellentétben ők munkaidőben nem ihatnak, kezet ráztak majd elmentek azzal, hogy a nyomozás végeztével értesítik az eredményről. Horn Jóskát nem tartóztatták le, még ideiglenes őrizetbe vétel sem történt. Nem bizony, mert Pasadena nem Kesznyéten.

Horn úr tudta, hogy a texasi CD törvény (Castle Doctrine, Castle Law vagy más néven Defense of Habitation) értelmében törvényszerűen járt el, ellene a történtek miatt semmilyen jogcímen vádat emelni nem lehet. A CD törvény nem csak a ház tulajdonosát jogosítja fel a saját tulajdona fegyveres védelmére, hanem a szomszédét is ugyanazzal a törvényi erővel védi: ennek értelmében Hornnak joga volt a szomszédjánál betörési céllal látogatást tett idegeneket akár a saját, akár a szomszéd területén lelőni.

A néger szervezetek rasszizmust kiáltottak, majd nagyon hamar elhallgattak, mikor kiderült, hogy a megvédett szomszéd család a Vietnámban rendületlen erővel épülő szocialista paradicsom áldásai elől futott Pasadenáig. Utána összetrombitálták a környék négereit egy antifasiszta, antirasszista, antináci, antisatöbbi tüntetésre, de ebből sem lett semmi, mert néhány száz morc külsejű, bakancsos, bőrmellényes Harley-Davidson motoros lekempingezett Joe Horn és a vietnámi házának környékén, akik degeszre ették és itták magukat a helyi lakók által számukra összehordott ingyen kajával és piával. A baseball ütőiket és a motorkerékpár láncaikat szórakozottan lóbáló, dudurodó zsebeiket néha megvakaró fehér fiatalemberek láttán az antifasiszta, antirasszista, antináci és az antisatöbbi néger fiatalemberek tisztes távolságból anyázva-kiabálva lassan felszívódtak.

A nyomozás egyébként teljes sikerrel járt: kiderítette, hogy Miguel Antonio Dejesus és Diego Ortiz, a két lelőtt kolumbiai néger betörő illegális módon szökött be, és tartózkodott évek óta az USA-ban, mind a kettőjüknek az Egyenlítő hosszúságával megegyező priusza volt, akiket nem csak a hazájukban, de az USA több államában is régóta köröztek, és munkából származó jövedelem helyett már hosszú ideje lopásokból, betörésekből és kábítószer-kereskedelemből töltötték fel a bukszájukat. A két hirtelen elhunyt néger tagja volt annak a Houston-i betörő és kábítós bandának, akik centekért adták tovább az orgazdáknak a rabolt ékszereket, műtárgyakat és egyéb értékeket.

Az illetékes megyei főügyész a nyomozást azzal zárta le, hogy Mr. Horn ügyében törvénysértés nem történt. Az egész végül is azzal a kellemetlen hatással járt a 62 éves nagypapa részére, hogy az eset óta fokozott ütemben hízik: ugyanis ismeretlen okból kifolyólag a környék vendéglősei nem tartják jónak Horn pénzét, így bármelyik vendéglátóipari egységbe tér be, fizetéskor nem talál olyan pincért aki tudná, hogy mit fogyasztott, vagy elfogadná tőle a számla ellenértékét.

Az Egyesült Államokban már 300 millió fegyver van magántulajdonban. Csak az utóbbi két évben több mint 26 millió új fegyvert vásároltak.Az FBI felügyelete alá tartozó National Instant Criminal Background Check System (a fegyvervásárlók büntetlen előéletét ellenőrző számítógépes adatbázis) adatai szerint 2009-ben az ország 50 államában 14,033,824 ember igényelte a fegyvervásárláshoz előírt személyi háttérvizsgálatot.

Ez a szám 2008-ban „csak” 12,709,023 volt. A két év alatt elutasított kérelmek aránya mindössze 0,05 százalékot tett ki. Mivel az újonnan kapott engedéllyel rendelkezők 99,99 százaléka meg is veszi a fegyverét, így valószínűsíthető, hogy az amerikaiak két év alatt 26,742,847 új fegyvert vásároltak. A bűnözők azonban nem játszanak engedélyesdit, hanem a kimeríthetetlen hazai és nemzetközi fekete piacról szerzik be a fegyvereiket, ezért a náluk levő fegyverek száma ismeretlen.

Az utóbbi két év magas fegyvereladási statisztikájához jelentősen hozzájárult a Fehér Házba alkotmányellenesen beköltözött hazug félnéger nemzetromboló tevékenysége is. Azóta a négereknek a fehérek kárára folytatott még erőteljesebb szégyenteljes diszkriminációjának (affirmative action) melléktermékeként ugrásszerűen megnőtt a négerek által a fehérek ellen rasszista alapon, fehérellenes gyűlöletből elkövetett erőszakos bűncselekményeinek a száma is – és ezzel párhuzamosan nőtt a fehérek fegyvervásárlási kedve.

Sajnos, hasonló tendencia figyelhető meg hazánkban is: mióta a világon egyedüliként a hivatalos kormánypolitika a cigánybűnözést minden törvényes és törvényen kívüli eszközzel támogatja, azóta a cigányoknak a magyarok ellen elkövetett bűncselekményei nem csak hogy megszaporodtak, de egyre kegyetlenebbé is váltak.

Zsebtolvajlásokból darabolós gyilkosságok lettek, és a cigánybűnözés mára elviselhetetlen cigányterrorrá változott.

Az új Orbán-kormány elkerülhetetlen feladatai közé tartozik nem csak a magyarországi zsidó honfoglalás gyors és határozott visszaszorítása, a fehérgalléros politikai/gazdasági bűnözők elszámoltatása és felelősségre vonása, hanem a kialakult fojtogató cigányterror keménykezű letörése is. Sajnálatos, hogy az elmúlt két hónapban ennek eddig még a leghalványabb jelét sem tapasztaltuk.

Az Egyesült Államokban a magánkézben levő fegyverek száma megállapíthatatlan. Egy személy vagy család birtokában több fegyver lehet, mert a fegyvertartási engedély birtokában nem minden államban kötelező bejelenteni az új vásárlást, vagy a vevő szándékosan ill. feledékenységből nem teszi meg.

A pontos adatok iránt vonzódóknak halvány kapaszkodót jelenthet, hogy egy 15 évvel ezelőtti Bureau of Alcohol, Tobacco and Firearms (BTF, az alkohol- a dohányáru- és a fegyverforgalmazással és a fegyvereladások ellenőrzésével foglalkozó szövetségi hivatal) jelentés szerint 1995-ben az amerikai háztartások több mint felében kb. 223 millió fegyver volt. A pontos számot akkor sem tudták, ma sem tudják. Különböző források napjainkban 300-325 millió közé teszik az amerikai házakban, lakásokban és üzletekben jogszerűen, és az amerikai alkotmányban mindenkinek biztosított jog alapján tartott önvédelmi fegyverek számát.

Az U.S. Census Bureau (az amerikai statisztikai hivatal) által évente kiadott előző évi statisztikájában minden alkalommal megerősítést nyer az a tény, hogy a fegyvereladások növekedésével egyenes arányban csökken az adott városban, ill. megyében az elkövetett bűncselekmények száma.

Jack Corn

(forrás: Jack’s Corner)

NIF kommentár:

Ellene vagyok minden erőszaknak! Az lenne az ideális, ha mindent értelmesen meg tudnánk beszélni egymással. Sajnos, ez csak utópia marad.

Isten ránk bízta a Földet, a javakat, s első sorban a családunkat. Mindenünk, amink van, neki köszönhető. Egészségünk, erőnk, értelmünk, amikkel javakat termelhetünk, s tőle vannak családtagjaink, barátaink is, akik iránt felelősséggel tartozunk.

A Tízparancsolat 8. parancsolata azt mondja: Ne lopj! Aki lop, betör, rabol, maga vállalja a vele járó kockázatot. Döntött, senki nem kényszerítette rá. Tudta, hogy amit tesz, bűn, s azt is, hogy ezért felelnie kell, ha elfogják. A 6. parancsolat azt mondja: Ne ölj! Mi akkor a helyes döntés, ha valakit megtámadnak, életveszélyesen megfenyegetnek, meg akarnak erőszakolni, netán meg is ölni,…?

Nehéz kérdés, hiszen azt is írja a Szentírás, hogy: „Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg.” (Lk 6:29)

Mi akkor a helyes cselekedet?

Úgy gondolom, semmi esetre sem a bűn pártolása, azaz védenünk kell, amit ránk bíztak. Nem mondom, hogy ölnünk kellene, de az biztos, hogy az a rendszer, ami nálunk van, rossz!

Ma ugyanis Magyarországon azt büntetik, aki megvédi önmagát, javait! Ma Magyarországon a törvény a bűnözőt védi.

Én azt mondom, ha valaki a Szentírás ellen vét, Istennel kell rendeznie tettét, de a törvénynek mindenképpen az egyént kell védenie a támadó bűnözővel szemben! Ez nem önbíráskodás, hanem önvédelem! Amint láthatóan működik másutt, és működött régebben nálunk is, úgy ezután is ez a helyes és tisztességes út! A lelkiismereti dolgok pedig csak és kizárólag az egyénre és Istenre tartoznak!

Nemzeti InternetFigyelő