„Ezektől semmit, drágám!” – Néhány szó Fábry Sándor ügyben Bayer Zsolthoz
Olvastam, amit Fábry Sándorról papírra vetettél, és igazolva látom az általa mondottakat. Hiszen, az újságírói etikátlanság, a trágárság, mások „aljas szaremberezése” olyan ordenáré stílustalanság, amilyet csak a külvárosi olajpadlós kocsmák ivóiban lehet hallani, de ott is legalább két sallert érnek.
Ti megengedhetitek magatoknak, hiszen azt írod, hogy Ti kormányoztok. Ha pedig ez így van, akkor Fábrynak igaza van abban, hogy „ezektől semmit!” Hiszen, Fábry mind műveltségét, mind szakmai tudását és emberi magatartását illetően összehasonlíthatatlanul magasabb szinten áll, von aus haus. A másik észrevételem az, hogy eddig úgy tudtam, dr. Orbán Viktor kormányoz, nem ti – hála Istennek, bár a Kossuth- díj odaítélésének kritériumait igazán nem értem és kissé furcsának is tartom az utóbbi idők Kossuth-díjasainak névsorát szemezgetve. (Ha átvettétek a kormányzást a Miniszterelnök úrtól, azt illett volna a sajtóban megemlíteni…) Fábry Sándor nem a kormányt „méltatta” azzal, hogy „ezektől semmit!”, hanem azt a körülményt, azt a néhány évet, amelyről e két szó előtt beszélt. Tehát, Kedves Bayer kolléga, ti egyszerűen, ócska magyarpéteres és gyurcsányos stílustalansággal nekiugrottatok Fábrynak, karaktergyilkosként, és kórusban ugatjátok a kiragadott két szót, lejáratva egy remek szakembert, egy köztiszteletnek örvendő showmant, akinek stílusa, egyénisége egyedi, ezért eltér a mai médiadiktátorokétól, azaz, a tiétektől, de ez azért lehetséges, mert letett annyi értéket az asztalra, ami által megengedheti magának, hogy ő Fábry Sándor legyen. Nem megvett, átalakult, szellemiségét kaméleonként váltogató, fizetett untermann.
Fábry nem volt ilyen-olyan politikai körök kedvence, ő az ország kedvence, mert nem politikából akart élni, nem volt eltartottja a rendszernek, hanem abból a tudásból él, amelyet a legnagyobbaktól kapott, mint az a podcastból is kiderült. Fábry nem asszisztált az erdélyi magyar sajtó kivégzéséhez, nem váltogatta politikai hovatartozását a dotáció mentén, és nem mutogatott soha pártkönyvecskét, amely élete végéig jó megélhetést biztosítana a számára. És ha már a pénz szeretetéről is voltál kedves oly bájos sorokat papírra hányni, Fábry nemzeti média-guillotine általi kivégzésekor, kérlek, nézz magadba és nézz a mai nemzeti média szereplőinek a zsebébe. Fábry hozzátok képest szegény ember. Hiszen ti, egymásnak osztogatjátok a díjakat – ha már ti kormányoztok –, és az a nyerő, aki fényesebbre nyal bizonyos seggeket. Mint mindig… Ezt tették egykor az antifasiszták is. Egymást igazolták és egymást tüntették ki.
Jobban tetted volna, ha tanulsz a jelzett podcastból, és – ha már ti kormányoztok –, egy elnézést kérő cikkben legalább ígéretet tettél volna a Kossuth-díjra. Mert én is tudnék néhány nevet mondani az elmúlt évek díjazottjai közül, akiknek a kitüntetésekor nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Ám, ahol Győzike a nemzeti oldal új erőssége, Kisgrófó a zenei műveltség és a Megafon a következő kétharmad letéteményese, ott megértem Fábry „ezektől semmit” kijelentését, még ha nem is a kormányra értette, ahogyan, mélyen tükörbe nézve, ti értettétek (el). Talán az efféle magatartásra mondhatták jó magyar eleink, minden sértést úrimód és méltósággal kerülve: „Si tacuisses, philosophus mansisses!”
Ha ugyan volt kellő bölcsesség ennek előtte… Igaz, Fábry akkor is jobboldali lelkületű volt, amikor te a Horthy újratemetés és az Antall-kormány ellen írtál a Népszabiban. https://mandiner.hu/velemeny/2010/03/kenderestol-rozsadombig Nem helyénvaló tőled tehát, az „aljas szaremberezés”…
Kossuth-díjat? Mire?
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)