Európa bajban van, új gondolkodásra lenne szükség

A migránsok nagyobb csoportjait szervezetten, embercsempészek közreműködésével indították Európa felé, a kontinens déli határain azóta is kaotikus állapotok uralkodnak. Az Unió belpolitikai egyensúlya teljesen felborult, az egyik oldal támogatja, sőt ösztönzi a menekültek befogadását, a rossz demográfiai egyensúlyra és munkaerőhiányra hivatkozva. A másik oldal félti Európát a teljesen idegen kultúrájú, és nehezen, vagy egyáltalán nem integrálható muszlim vallású tömegektől. Az Unió politikusai nem tudnak közös nevezőre jutni, félrebeszélés, határozatlanság és a másik oldal állandó vádolása jellemzi a brüsszeli politikát, a hangulat mérgezett. 

De az európai társadalom is megmérgezve, az indulatokat nem lehet fékezni, mindenki a saját igazát ismételgeti, közös európai megoldásra nincs esély, a helyi, nemzeti kormányok intézkedéseivel pedig Brüsszel a legtöbb esetben nem ért egyet. Európát – bárkinek is lehetett ez a célja – sikeresen felforgatták. Az utóbbi pár hónap eseményei megzavarták a polgár napi életét, minden más ritmusban és más lelkiállapotban történik. A legtöbb kérdés, amit Európa átlagembere ma feltesz, akár saját magának, vagy hangosabban környezetének, hogy miért történik mindez, mi ennek az értelme, vagy kinek, kiknek az érdekeit szolgálja, mert az enyémet, mint átlag állampolgárét nem, a miénket, Európa népeinek érdekeit sem. A kérdésre nem is igyekszem választ adni, mert a válasz nem lesz soha egyértelmű. Az viszont biztos, hogy ennek a válságnak a megoldására a brüsszeli politika nem talált gyors megoldást, és főleg nem törődik, nem foglalkozik az alapvető okokkal. Szubjektíven bár, de sorolnám a problémákat, úgy érzem megközelítik az igazságot.

A ránk zúduló emigrációs hullámot csak akkor tudjuk kezelni, és leállítani, ha a következő alapproblémákat szemügyre vesszük: 
Demográfia 

A Föld túlnépesedése miatt, a legjobban sújtott afrikai, és közel-keleti területről, tömegek menekülnek a szegénység és a háborúk elől. A menekülők nagy része muzulmán. 

A javak igazságtalan elosztása

A túlnépesedés problémáját kezelni, csak hosszú távon lehet, de a földi javakat, legyen az energiaforrás, mezőgazdasági terület, ivóvíz, vagy más földi kincs, nem szabad kisajátítani, hanem mindenki számára elérhetővé kell tenni. (A statisztika szerint, 3,5 milliárd ember él kimondott szegénységben – ez Földünk lakosságának majdnem a fele – és amit ők „birtokolnak”, az egyenlő a világ 80 leggazdagabb emberének a vagyonával). A korlátlan növekedés jelszavát el kell felejteni, (GDP-növekedés), és a természeti erőforrások újraelosztása kellene hogy legyen a jövő gazdaságpolitikájának legfontosabb célja. (Írja David C. Korten amerikai globalizáció-bíráló.)

Amerika, mint jelenleg az egyetlen szuperhatalom,mérhetetlen becsvágyától nem tud szabadulni. Ezt a témát mindenki ismeri, mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok a múlt század eleje óta „világcsendőrként” mindenütt jelen volt, ahol konfliktusos szituációk adódtak, és igyekezett a helyzetet saját céljaira kihasználni. A II. világháborúból pl. gazdaságilag és politikailag rendkívül megerősödve került ki (közben Európa romokban hevert), és azóta is csak fejlődik.

Az egész amerikai politikára talán legjellemzőbb, Henry Kissinger kijelentése, amit „Diplomácia” című munkájában írt le: „A XX. században egyetlen ország sem alakította a nemzetközi kapcsolatokat olyan meghatározó s ugyanakkor olyan ambivalens (ellentmondó) módon, mint az Egyesült Államok. Nem volt még társadalom, amely keményebben kiállt volna a más államok belügyeibe való beavatkozás megengedhetetlensége mellett, s állította volna szenvedélyesen, hogy saját értékei egyetemlegesen alkalmazhatók. – Ez az ellentmondás jellemzi mostani politikájukat is. Az ugyanis ma már nem titok, hogy az ún. Iszlám Állam, az egész nyugati világ halálos ellensége olyan speciális alakulatból fejlődött, melynek első tagjai az amerikai invázió után állás nélkül maradt szunnita katonatisztek voltak. A szervezet titkosszolgálati eszközökkel, és segítséggel „nőtte ki magát”. 

A kérdés ma jogos; érdeke-e egyáltalán az amerikaiaknak az Iszlám Állam elpusztítása, hiszen az IS legnagyobb ellensége a Bassár el Assad vezette szíriai kormány, aki ellen az USA által támogatott felkelés 2011-ben polgárháborúvá alakult. Tehát, ha az IS eltűnik, győz az Assad-rezsim, de felemelkedik az Irán vezette síita blokk is, és ez nem kedvezne Amerika közel-keleti barátainak, Szaud Arábiának, vagy Izraelnek. Ne csodálkozzunk tehát, hogy az Iszlám Állam terrorja elől menekülők mindenáron Európába akarnak jutni, és ki tudná most pontosan meghatározni, mennyire igazi és őszinte szövetségesünk még az USA, és melyek távolabbi céljai. Novemberben változhat-e valami? A radikális, sokak által „dilisnek” tartott republikánus elnökjelölt sok érdekes dolgot mond. Ó állítólag gyorsan végezne az Iszlám Állammal, mert szerinte Ők a probléma, és nem Szíria elnöke! A NATO és az ENSZ finanszírozását is felesleges kiadásnak tartja, hiszen Amerika egy eladósodott, szegény nemzet, másra kellene a pénz. Nos, a fentieken el lehet gondolkozni. 

Fegyverek árnyékában élünk

Utolsó pontként a világ talán legnagyobb problémája, a fegyvergyártás!, mert amíg ez létezik, nincs béke, nyugalom a Földön. Szíriában évek óta ölik egymást a szomszédok, az Iszlám Állam terrorizálja a fél világot, de fegyver nélkül minden leállna, botokkal, és ököllel lehet verekedni, de nem háborúzni. A világ legnagyobb fegyverexportőre továbbra is Amerika, de ott van a sorban Oroszország, Kína, Franciaország, Németország és a többiek. A legnagyobb felvásárló Szaúd-Arábia, amely a múlt évben legalább 10 milliárd értékben vett fegyvereket. A következő években a fegyvergyártó világcégek legalább 110 milliárd dollár értékben várnak megrendelést a Közel-Kelet térségéből. Békére tehát ott mi hiába várunk, és nem csoda, ha a jó lelkű, szelíd hangú, lábat mosó Ferenc pápa átkokat szórt a fegyvergyártókra, akik anyagi hasznuk érdekében állandó háborúkat szítanak. 

Naponta ötmilliárd dollárt költ az emberiség gyilkoló fegyverekre, a haderők fenntartására, újabb háborúk előkészítésére. Jehova tanúi mondják erre, ez a Világ megérett a pusztulásra. Az igazi problémákról nincs vita, a migrációs kérdést, a közel-keleti háborúkat, szóval a válságot, ami ma körül vesz minket, egészen más oldalról igyekeznek „megmagyarázni”. Teológusok nap mint nap vitatkoznak az iszlámveszélyről, féltik a kereszténységet, féltik Európát a multikulturalizmus veszélyétől, a keveredés következményeitől. Igaz, ez a veszély létezik, nagyon is! Mert ha Európában, a közeli jövőben, évente több mint egymillió muzulmán vallású bevándorló gyökeret ver, pár évtizeden belül a kereszténység, mint vezető vallás eltűnik a kontinensről. 

Ez tény, amit egyszerű matematika támaszt alá. De számunkra nem az iszlám jelenti legnagyobb veszélyt, bár S. P. Huntington ezt így jósolta, nem is olyan régen: A civilizációk összecsapása küszöbön áll, illetve állhat, minden attól függ, milyen ellenlépésekre vagyunk képesek. Inkább azok az erők veszélyesek, amelyek a világot továbbra is a markukban akarják tartani, és terveiket csak akkor tudják keresztül vinni, ha minél nagyobb zűrzavart okoznak. Az igazhitű muszlim nem akar háborúzást a keresztényekkel, mert azzal saját magának is ártana. Az viszont biztos, hogy hatalmi törekvések eszközéül mindig is jól bevált módszer vallási ellentétekből kialakult konfliktusok felszínre hozása. Ez történik ma az arab világban, ahol az ún. „arab tavasz” felszította a – számunkra – nevetséges síiták és szunniták között feszülő ellentétet, e miatt gyűlöletet gerjesztenek, és emberek tízezrei ölik egymást. Az eredmény, hogy Irán és a Hezbollah terrorszervezet az Aszad elnök vezette szíriai kormányt támogatja, a szunnita felkelők pedig Szaud-Arábiától, Katartól és persze az amerikaiaktól kapnak segítséget. Az oroszok Aszad oldalán állnak, tehát kész a zűrzavar. (Ez nálunk már lezajlott a 30 éves háború idején, kik a protestánsokat, mások a katolikusokat támogatták, de senki nem imádkozott, hanem a zsoldosok gyilkolták a civileket.) De most a XXI. században vagyunk, és hangosan kérdezhetjük: politikusaink teljesen megőrültek? 

Terrorizmus, és a mi bűneink

A terrorizmus rossz, kegyetlen, de arra jó, hogy mindenki ezzel foglalkozzon, és a lényegről elfeledkezzünk. Noam Chomsky a világhírű amerikai tudós fogalmazta röviden és velősen: Nem vethetünk véget a terrorizmusnak, amit a gyengék a hatalmasok ellen alkalmaznak, ha nem nézünk szembe a »kimondatlan«, de sokkal szélsőségesebb terrorizmussal, amit a hatalmasok a gyengékkel szemben folytatnak. Igen, így igaz, mert most ugrálunk, szervezkedünk, napról napra fokozzuk a biztonsági intézkedéseket, mert Európa népei félnek az alattomos, kegyetlen és láthatatlan terrortól, de arról évek óta nem esik szó, hogy a világ különböző helyein az amerikai bombák, és legújabban a drónok (pilóta nélküli repülő) a terrorizmus elleni harcban hány tízezer civil életet oltották ki. Mikor békepártiak, publicisták, vagy nagy ritkán politikusok megszólalnak az amerikaiak erőszakosságai ellen, akkor Brüsszel vezetői, no és főleg a baloldali média, felhorkannak, és idegesen tiltakoznak, mondván, hogy nekünk, Európának szükségünk van az amerikai segítségre, nélkülük nincs biztonság. Hát erre nem találok okos választ, mert az egész egy nagy félrevezetés, lobbicsoportok politizálása, olyan érdekkörök kiabálása, akik az amerikai pénzkartell, és az erőszakos globalizáció nélkül nem tudják az életet elképzelni.

Elég az Amnesty International honlapját tanulmányozni, a jelentéseket elolvasni, hogy az ember szörnyülködjön és dühöngjön. A kubai Guantánamo-öbölben 2011-ben létesült fogolytábor a jelképe egy kétszínű, perverz, emberi jogokat földbe tipró politikának. Nem az Egyesült Államok területén, hanem egy évtizedek óta halálos ellenségnek tartott állam területén felállított táborban, ahol az amerikai törvények nem érvényesek, olyan dolgok történtek, melyeket teljes valóságukban soha nem fogunk megtudni. A kiszivárgott és azóta már bizonyított történések viszont elegendők, hogy az ember megundorodjon egy olyan „szuperhatalmi” politikától, mely a „hatalmi megszállottság”, a buta, fanatikus „elhivatottság” máza alatt egyszerűen terrorizálja a világot. És a kubai tábor csak egy kicsiny fejezete az amerikai „mi mindenkinek segítünk” szemfényvesztésnek. A drónok használata már napi-renden történik, és hiába tiltakoznak emberjogi csoportok és szakértők, a drónok repülnek, felderítenek, de ölnek is. 

Az amerikai kongresszusban kihallgatott védelmi minisztérium tisztviselője röviden így nyilatkozott: A végrehajtó hatalom azt állítja, hogy jogukban áll megölni bárkit, bármikor, titkos okból, titkos bizonyítékok alapján egy ismeretlen tisztviselők irányította titkos folyamat részeként. Ez rendkívül rémisztő. A becslések szerint egyedül Pakisztánban az Egyesült Államok 2014 végéig 400 dróntámadást hajtott végre, kb. 4500 áldozattal. Ebből 300 támadás a Nobel-békedíjas Obama elnök idejére esik. Jimmy Carter korábbi elnök szerint a dróntámadások nem elriasztók, sőt ösztönzik a szélsőséges elemeket arra, hogy terroristának álljanak, és Amerika ellen harcoljanak. (Carter talán olvasta Chomskyt?)

Persze, nem ők az egyedüli bűnösök. Az arab világ is meghasonlott, tele gazemberekkel és fanatikus őrültekkel. Szaúd-Arábiában embereket korbácsolnak és vallási vezetőket gyilkolnak meg csak azért, mert az iszlám síita szektájához tartoznak. 2015-ben több mint 150 embertvégeztek ki. (Képzeljük el, hogy a katolikus Spanyolországban evangélikus püspököt végeznek ki, mert Lutherről prédikált). A felvilágosult, „humanista” Európában ilyesmi persze nem fordulhat elő, itt szólásszabadság, vallásszabadság, demokrácia van. Mi jók vagyunk, de már mind többen leszünk hitetlenek, és kigúnyoljuk Jézust, de nem kíméljük Mohamedet sem. Ez viszont nem tetszik a másik oldalnak, és jönnek, és robbantanak. Megölték Charlie-t és társait is, mi könnyeztünk és bosszút esküdtünk. Ezt még értem, de akkor miért fegyverezzük fel őket? „A szaúdi királyság folyamatos felfegyverzésével Németország, más európai exportőrökhöz hasonlóan, megszegi a fegyverzetcsökkentésre vonatkozó uniós szabályozást, amely megtiltja a fegyvereladást olyan országok számára, amelyek esetében okkal feltételezhető, hogy ezt elnyomó célra használják” – írta ez év elején egy magyarországi szakértő, de ki hallgat rá?! A német ellenzék is tiltakozik, de – „a kancellár csak a profitra koncentrál, és nem veszi figyelembe, hogy a német polgárok már számos alkalommal tiltakoztak a fegyverkereskedelem ellen”. Volt egyszer egy Helmuth Schmidt, aki még szilárdan ellenállt a milliárdokkal kecsegtető üzletnek. Azt az elvet vallotta, hogy Európán és a NATO tagjain kívül nem ad fegyvert más államoknak. 

Következtetés

A fenti, elég rendszertelen észrevételeim talán azért számíthatnak figyelemre, mert megmutatják, hogy mennyire zavaros és ellentmondó a mi nyugati politikánk, hiszen minden döntés a józan ész ellenére történik, az európai gondolkodás, legalábbis vezetőinknél, teljesen szkizofrén, enyhébben nem tudok fogalmazni. Azoktól vásárolunk fűtőanyagot és gazdagítjuk őket, akiket nem szeretünk, de ők is gyűlölnek minket, hiszen jönnek és robbantanak, és ha lehetne, elvágnák a torkunkat is. De nem baj, ezenfelül milliárdos értékben küldünk nekik fegyvert, hogy ölhessék másképpen gondolkodó társaikat, aztán majd minket is, „hitetleneket”. Munkaerőnek viszont kellenek, majd integrálódnak – mondjuk –, leszoknak a Korán olvasásáról, és inkább a bibliát tanulmányozzák, jó nyugati polgárok lesznek. Nem tudom, hogy ez, ami a brüsszeli politikát jellemzi, ez naivitás és butaság, talán nemtörődömség, vagy egyszerűen az idegen érdekek kiszolgálása.

Összegezve: Európának nincs szüksége a muszlim, általában délről jövő bevándorlókra, mert eltekintve a társadalmi konfliktusoktól, egy menekült sokkal többe kerül, mint egy uniós munkanélküli. Nem az iszlámot mint vallást, vagy kultúrát kell szapulni, bántani – mi keresztények sem vagyunk különbek –, hanem azoktól kell óvakodni, akik a hitet gonoszságra használják, tehát az ördög hívei. Az Iszlám Államot nekünk, európaiaknak kell likvidálni, mert erre Amerika nem hajlandó. Torzszülött gyermekét sajnálja megölni. És, ami a legfontosabb: a fegyvergyártást le kell építeni, bár ez nem lesz könnyű. Ha ez nem sikerül, talán már gyermekeink, unokáink elpusztulhatnak. Együtt a Világgal!

Larry Chin kínai politológus – de az Egyesült Államokban él – így vélekedik: 
„Ez az apokaliptikus válság nem egy háború a terrorizmus ellen. Harc a terrorizmussal, amelyet terroristák folytatnak, de akiket szintén terroristák irányítanak, bűnözők, pszichopata gyilkosok, akik felülhelyezkednek minden törvényen. Dehogyis akarja a Nyugat ezeket felszámolni! 
Valójában ennek az ellentéte folyik: a NATO kezében a terrorizmus egy mindent vivő ász, felhasználja arra, hogy benyomuljon, destabilizáljon, megdöntsön rezsimeket, amelyeket az atlanti szervezet elpusztításra, meghódításra kijelöl. Az Iszlám Állam ellen vívott küzdelem gyakorlatilag nem is érinti ezt a csoportot, de még azokat a kegyetlenségeket sem, amelyeket az ő fegyveresei követnek el, ez kiválóan jön a Nyugatnak. Ez a háború mindig is a nagy-hatalmak közti világháború volt, amelyben a Nyugat Oroszországgal és Kínával áll szemben. Ezek a lépések mind a nagyvállalatok érdekeit szolgálják, legyenek azok geostratégiai vagy egyszerűen csak az anyagi erőforrást biztosító célok.” 

Isten adja, ne legyen igaza! 

HOLLAI HEHS OTTÓ

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Németország
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)