Érdekvédelem kereszttűzben

A csodálatos rendszerváltás után, amikor mindenki azt várta, hogy a kommunizmus után jobbra fordul Magyarország sorsa, a már korábbról is ismert megszorítások fokozódása és az azokat prémiumként kiegészítő munkanélküliség kora köszöntött ránk. Ez a romlás kevésbé érintette a tanult, idegen nyelvet beszélő rétegeket, de a legképzetlenebbekre nagyon súlyos hatással volt.

A cigányok tömege maradt munka nélkül, amikor a rendszerváltó torgyáni mezőgazdasági politika fölszámolta – ahogy „ő bölcsessége” mondta – a „kolhoz típusú” szövetkezeteket. A kormányok nem törődtek velük, és ahelyett, hogy valami megoldást kerestek volna, egy ostoba segélyezési rendszert vezettek be, aminek az eredménye munkanélküliség, naplopás és nyomor lett. (Most hagyjuk figyelmen kívül a dúsgazdag cigánybűnöző arisztokráciát.) Mit tesz egy tétlenségre kárhoztatott, nyomorban élő, tanulatlan és igénytelen, műveltségét csak a tv bűnügyi filmjeiből merítő embercsoport? Nyilván megpróbál pénzre, vagy egyéb javakra szert tenni úgy, ahogy a fantáziája azt lehetségesnek mutatja: előbb-utóbb elkezd lopni, majd betörni, majd gyilkolni. A rendszerváltás követően ez a folyamat egyre erősödő dinamikával lendült be annak hatására, hogy a feledhetetlen Kuncze bevezette a megbocsátható „megélhetési bűnözés” fogalmát és a bűnesetek és bűnözők „megértő” kezelését…

A falvak egymás után váltak élhetetlenné, ami végül természetes önvédelmi reakciókhoz vezetett, mint pl. az érpataki modell, vagy a Magyar Gárda megalapítása. Annak idején a sajtó majdhogynem rokonszenvvel tudósított az utóbbi megalakulásról. Védnökük Für Lajos, a volt MDF-es honvédelmi miniszter volt. Aztán egyszer csak valakik, a hangulatkeltés nagymesterei fölfedezték, hogy ez a társaság tulajdonképpen rasszista, bűnöző, stb. A Horthy csendőrség tudta, hogy van cigánybűnözés, a Kádár rendőrség tudta, hogy van cigánybűnözés, központilag képezték a csendőröket, a rendőröket az ellene való harcra, de ezek az önjelölt kriminalisztikai szakértők és „emberjogi harcosok” – legszívesebben fehérgalléros bűnözőknek neveznénk őket, – az évszázados tudást rasszizmusnak nyilvánították és elkezdődött a Gárda üldözése. A Pintér rendőrség idiotizmusát csak a kádárihoz tudom hasonlítani, amikor fiatal koromban rendszeresen elvitték a „csőnadrágosokat”, aztán a hosszú hajúakat, aztán a fekete ingeseket, aztán a szakállasokat, mint a népi demokrácia ellenségeit. Hiába mondták szerencsétlenek, hogy Marx, Engels és Lenin is szakállas volt, ők csak az ő példájukat követik, nem számított. Mindennek egy kései reminiszcenciája volt a skinhead-ekkel való riogatás, akik a skinhead-ező politikusok távoztával maguktól megszűntek. Fogadni mernék, hogy már a szóra sem sokan emlékeznek. Azóta már a kopaszság is polgárjogot nyert. Hatalmas előrelépés a szabadságjogok érvényesülése terén! Félelmetes ez a politikai indíttatású gátlástalanság és az ostobaságok választéka. Az Orbán kormánynak azonban sikerült mindezen túltenni, amikor kitalálta az „egyenruhás bűnözés” fogalmát és betiltotta a fekete mellényt. Hátborzongató! Ez juttatta eszünkbe, hogy volt már az orbáni törvénykezéshez hasonló történelmi példa: Haynau betiltotta a szakállviselést. A kádári törvényhozás legalább nem járatta le magát azzal, hogy törvénybe foglalja a csőnadrág, szakáll, stb. tilalmát. A hosszú történet lényege az, hogy egyetlen gárdistát sem tudtak elmarasztalni. Hiába hurcolták őket tucatjával a bíróság elé, egyet sem ítéltek el, mert nem volt rá jogalap. Egyetlen törvénysértést sem tudtak rájuk bizonyítani. Pedig hogy élvezték volna. Ezért új törvényt kellett alkotni ellenük. Nem baj. Legalább a jövő Ráth-Végh Istvánja nem maradt anyag nélkül a „21. századi butaság történetének” a megírásához.

A vidéki közbiztonság romlásának a városokban megjelent párja a vállalkozási biztonság hasonló változása volt. Egy hajdani, Kádár kori Népszabadság cikkben egy magyar vállalatvezetőt állítottak szégyenpadra, mert „nem kötött meg egy rendkívül előnyös külkereskedelmi szerződést, mivel a partnerének nem volt pecsétje”. „Micsoda ostoba alak ez a vadkeleti tanyasi” – hördült föl a Népszabadság szocialista újságírója -, „aki még az sem tudta, hogy egy nyugati kézfogás többet ér, mint száz lepecsételt szocialista szerződés”. Hát ez, a szocialista sajtó által szuggerált várakozásunk ugyanolyan hamisnak bizonyult, mint majdnem minden, a rendszerváltozással kapcsolatos reményünk. Tapasztalatból tudtuk meg, hogy a nyugati üzletemberek nagy része gátlástalan szélhámos, hogy az egész kapitalista rendszer önzésre, gátlástalanságra és erkölcstelenségre épül. Tömegjelenséggé vált, hogy a megrendelők, miután átvették az árút, vagy elkészült a munka, egyszerűen nem fizették ki az ellenértéket. A vállalkozók képébe röhögtek mondván, hogy menjenek pereskedni. Mire a per megkezdődött, a minimális alaptőkével rendelkező vállalat megszűnt és a becsapott vállalkozónak még perelni sem volt kit. Ez már-már tömegsporttá nőtte ki magát a magyar jogállamiság keretei között. Ami pedig még szomorúbb, hogy a „tanulékony és fejlődőképes” magyar megrendelők is elkezdték követni a példát. Ekkortájt történt, hogy egy lakótelep, bocsánat, lakópark felépítése után az építtető ugyanezt a bevált módszert akarta alkalmazni. A tetőszigetelést végző vállalatnak nem fizetett, de közben már árulta a lakásokat és a lakók is kezdtek beköltözni. Tehát szó sem volt arról, hogy  vállalatnak nem volt pénze. A vállalkozó és alkalmazottai elhatározták, hogy nem hagyják magukat. Táblákat akasztottak magukra, amelyen figyelmeztették a leendő lakókat, hogy ne költözzenek be, mert holnap lebontják a tetőt és az esetleges beázások miatt nem vállalják a felelősséget, majd másnap nekiálltak bontani. A pánik kitört a vevők között, a cég pedig azonnal fizetett. A napnál fényesebben bebizonyosodott, hogy szándékos gazemberségről volt szó. Ezzel a történettel kezdődött a Vállalkozók Érdekvédelmi Szervezetének, a VÉSZ-nek a megalapítása. Nem célunk most áttekinteni a történelmét, amelyet részletesen nem is ismerünk, de abban biztosak vagyunk, hogy ellenük is megmozgattak minden követ, mint annak idején a Gárda ellen, csak itt nehezebb helyzetben voltak az ellenségeik, mert a dolognak semmiféle politikai tartalma sem volt. A polkorrektek az esetükben nem tudták előrántani a „cigánykártyát”, sem azt a súlyos vádat, hogy „Jobbik szimpatizánsok”, mert a meglopott vállalkozó, akármilyen politikai nézeteket vallott is, elsősorban károsult volt, és más segítség híján fordult a szövetséghez. Egy biztos, a mozgalom minden ellensége éberen leste, hogy mikor követnek el valamilyen hibát, amibe törvényesen, vagy egy kis rásegítéssel, pl. így kis kiegészítő hamis tanúzással, bele lehetne kötni. A tiltakozó rendezvényeik során őket is begyűjtötték a rendőrök, majd kénytelenek voltak szabadon engedni. A nevetségesség csúcsa volt, amikor a ki nem fizetett, tehát jogilag még a vállalkozók tulajdonát képező berendezéseket leszerelték és a rendőrséghez vitték, úgymond „letétbe”, nehogy lopással vádolhassák őket a hazudozás nagymesterei. A legocsmányabb ilyen természetű kísérletek az antiszemitizmus vádjának a lehetőségét próbálták valahogy megteremteni. Ezt nem részletezem, hanem átadom a szót a VÉSZ elnökének, Éliás Ádámnak:

„Az utóbbi hónapokban a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségéhez (VÉSZ) kötődő email-postacímeket elárasztották a többnyire ismeretlen eredetű antiszemita tartalmú levelek és más irományok. Érzékelhető, hogy az „ordaseszmék” hirdetői elérkezettnek látják az időt, hogy offenzívába lendüljenek.

Nem értjük, miből gondolják ezek a nyilas lelkületű emberek, hogy mi kíváncsiak vagyunk megnyilatkozásaikra, s büntetlenül küldözgethetik nekünk ostoba leveleiket. Miből hiszik azt, hogy mi fogadókészek vagyunk ezekre az őrültségekre?

Talán abból, hogy harcunk során nem egy szélhámos, szipolyozó izráeli „befektetővel” kerültünk konfliktusba, akik könnyű, potom áron lerabolható országnak tekintették hazánkat? – Dehát ugyanúgy konfliktusba kerültünk ír, holland, osztrák, német, amerikai, stb. „befektetőkkel” is a magyar cégek és emberek érdekvédelmében, s ezek jottányit sem viselkedtek máshogy, mint az izraeli spekulánsok!

Vagy abból, hogy harcos fellépésünk nyomán ezek az izraeli spekulánsok, szemétdombot hagyva ugyan maguk után, de kitakarodtak az országból? – Dehát ugyanúgy kitakarodtak fellépésünk nyomán más nációkhoz tartozó bűnöző spekulánsok is!”

Szóval, az antiszemita kártya sem jött be. Én csak annyit tennék hozzá Éliás szavaihoz, hogy szerintem nem az „ordas eszmék hirdetői”, hanem provokátorok írták ezeket a leveleket. Hátha meggondolatlanul mondanak vagy írnak valamit, amit kiragadva és megfelelő szövegkörnyezetbe helyezve, fel lehetne használni ellenük. Ezt a módszert az egész világon alkalmazzák. Israel Shamir egyik írta egyik esszéjében, hogy ő is kapott olyan levelet, amelyben gratuláltak neki ahhoz, hogy olyan bátran harcol „a horgasorrú zsidók ellen”. Amint írta, rögtön tudta, hogy provokátorral áll szemben, akit sikerült is azonosítania egy kevésbé ismert cionista személyében.

A média nem sokat tudósított a VÉSZ-ről, de ha tette, nem igazán volt ellenséges, sőt az ellenzékinek és nemzetinek mondott média határozott rokonszenvet mutatott irántuk. Ez utóbbi azonban csak addig tartott, míg ki nem derült, hogy ott is működik „mi kutyánk kölyke” szindróma. Hogy, hogy nem, egyszer csak kiderült, hogy a nemzeti oldal egyes képviselői sem makulátlanok. A Jobbik egyes képviselőinek esküszegését látva mindenki előtt bizonyossá vált, hogy közöttük is vannak, akik előnyben részesítik a Mammont az elveikkel szemben, mégis, amikor egy „jobboldali” személyiség ellen szerveztek megmozdulást, a barátságos mosoly azonnal rideg elutasítássá merevült. A VÉSZ-től ezt nem viselték el! Sajnos nem azt, hogy a nyugati rablókapitalista felfogást képviselő emberek a soraikba is beférkőztek, hanem azt, hogy a VÉSZ szóvá merte tenni. Bármily szomorú, ez történt. Ennek a jelenségnek a megnyilvánulása az is, hogy a Barikád és a Kurucinfo egy, a VÉSZ-től eltulajdonított honlapon megjelent gyalázkodó írást kritika nélkül, az ellenérdekelt fél megkérdezése nélkül átvett és szenzációs leleplezésként közzétett. Úgy érezzük, kötelességünk, hogy ezután megkíséreljük jóvátenni egyébként nagyra becsült nemzeti honlaptársaink mulasztását, ezért alább közöljük a VÉSZ válaszát a tudósításra, hogy azok is megismerhessék, akik nem olvassák a VÉSZ híreit és csak a fent nevezett honlapokból tájékozódtak. Nem döntőbíróként kívánunk fellépni, csak úgy érezzük, hogy méltatlan volna a hagyományainkhoz, ha nem engednénk szóhoz jutni a másik felet, amely mindeddig, az eredményeivel bizonyítottan, sikeresen látott el egy nagyon fontos érdekvédelmi feladatot.

PANCSER-PROVOKÁCIÓ A VÉSZ ELLEN – KIEGÉSZÍTVE

Írta: Éliás Ádám elnök  

2013. január 30. szerda, 16:08

Zajlik az élet. Sokan nem tudnak belenyugodni sikereinkbe, abba, hogy minden nehézség ellenére stabilan működünk, s nem sajnálják a fáradságot, hogy szórakoztató provokációkat rendezzenek.

Január elején jelentkezett egy személy, aki B. Kálmánnak mondta magát, s közölte: be akar lépni a Szövetségbe. Elmondtam a feltételeket, amelyeket elfogadott.

Előadta, hogy bizonyos R. Gyula által vezetett cég tartozik neki, illetve a B. Kft.-nek, amelyben ő csak csendes társként van jelen, s testvére vezeti. Kérte a VÉSZ segítségét. Megadta R. Gyula telefonszámát.

Rögtön felhívtam R.-t, s megbeszéltük, hogy hármasban találkozunk az ügy megoldása érdekében.

Pár napon belül találkoztam a magát R. Gyulaként bemutató személlyel. B. Kálmán a találkozó előtt közölte, hogy lerobbant az autója, ezért nem tud jönni.

R. „saját személyes támogatásom”-ként át akart adni 300.000,- forintot, annak fejében, hogy őt semmilyen formában ne támadja meg a Szövetség. Ezt visszautasítottam, mondván, hogy R. belépésének, és a VÉSZ részéről történő támogatásának az a feltétele, hogy korrekt módon rendezze le a B. Kft. ügyét. Ezt követően is a támogatás elfogadása csak számla ellenében lehetséges. Személyes „támogatásomról” pedig szó sem lehet.

R. elmondta, hogy nagy cégeket akar hozni a Szövetségbe, akiknek „milliárdos ügyeik” vannak. Közöltem, hogy mindenféle együttműködés csak azután lehetséges, ha a B. Kft. jogos követelését kifizették.

R. azt mondta, hogy ő már nincs benne az adós cégben, ott már mások döntenek. Kértem, adja meg azok nevét, elérhetőségét. Azt válaszolta, hogy utánanéz, s újra jelentkezik.

Az újabb találkozó előtt B. felhívott. Közölte, hogy családi veszekedés történt, mert az adós cégtől felhívták a testvérét, s megfenyegették, mert a VÉSZ-hez mertek fordulni.

Kérte B., hogy semmit ne tegyen a VÉSZ, visszavonja érdekvédelmi meghatalmazását, mert nem akar családi viszályt. Tudomásul vettem, hiszen a VÉSZ tagja ura marad saját ügyének, a Szövetség az általa kért módon támogatja az ügyét.

A R.-rel történt újabb találkozó során R. megismételte az együttműködésre irányuló kéréseit. Támogatni akar engem, nem a VÉSZ-t, s nem kér számlát. Megismételtem, hogy itt csak a VÉSZ támogatásáról lehet szó, s hogy számla nélkül semmilyen pénzmozgás nem lehetséges a Szövetségben.

B. bejelentéséről addig nem akartam R.-t, mint ellenérdekű felet tájékoztatni, amíg B. írásban nem közli. Ezért több alkalommal kértem B.-t, hogy a VÉSZ leállítására vonatkozó döntését írásban közölje. Ezt azonban nem tette meg.

A R.-rel történt második találkozót követő VÉSZ elnökségi ülésen, amikor tehát már B. kérte a VÉSZ visszalépését, részletesen tájékoztattam a VÉSZ Elnökségét az esetről és állásfoglalást kértem arra vonatkozóan, hogy ebben a helyzetben, amikor az eredeti tag visszalép, az ellenérdekű fél pedig együtt akar működni a VÉSZ-szel, mi legyen a válaszunk.

Az Elnökség egyhangú határozatban úgy döntött, hogy mivel a tag visszalépett, R. Gyulának pedig már nincs pozíciója az adós cégben, ezért lehetséges az együttműködés, és – szabályos feltételek mellett – elfogadhatjuk a támogatást.

Egyidejűleg szóban és levélben is megkértem Dohán Gergely elnökhelyettest, hogy jöjjön el velem a R.-rel történő tárgyalásra, amikor a támogatás összegét R. befizeti, nehogy bármilyen szabálytalanság gyanúja fölvetődjön.

A találkozóra megbeszélt napon R. Gyula mobiljáról a következő SMS üzenet érkezett a mobilszámomra: „Váratlan családi problémák miatt éjjel haza kellett utaznom. Hétfőn keresem.” Éppen Dohán Gergely elnökhelyettessel tárgyaltunk, amikor ez az SMS megérkezett.

Ezt követően sem B., sem R. nem jelentkezett.

Mindezek után egy zug-honlapon közölt „tudósítás”-ból kiderült, hogy az egész megrendezett provokáció volt, személyes lejáratásom érdekében.

Köszönet a pancser-provokáció szervezőinek, mert önszántukból, fáradságos munkával, s jelentős költséggel bebizonyították, hogy

– engem nem lehet megvesztegetni,

– nem lehet rávenni, hogy számla nélkül, feketén fizessenek be a VÉSZ-be,

– nem lehet rávenni, hogy élő ügyben egy tag ellenérdekű partnere külön együttműködést alakítson ki a VÉSZ-szel,

– a VÉSZ kollektív vezetését komolyan veszem, hiszen az eseményekkel egyidejűleg elnökségi állásfoglalást kértem az Elnökség tagjaitól erre az igen ritka esetre, amikor a tag visszamondja a VÉSZ fellépését, az ellenérdekű fél pedig együtt akar működni a Szövetséggel,

– végül a szabályszerűségért, és annak látszatáért is megszerveztem, hogy Dohán Gergely elnökhelyettessel együtt menjünk a R. Gyulával történő megbeszélésre, amit R. az idézett SMS-ben lemondott.

A becsülettel szemben a legrafináltabb, leggonoszabb provokáció is összeomlik.

Mindenesetre nagyon hízelgő, hogy a VÉSZ-től annyira tartanak ellenségei, hogy nem sajnálják a rengeteg időt, erőt, fáradságot a provokálására.

Időközben kiderült, hogy a magát B. Kálmán-nak kiadó személy csalást követett el, mert B. Kálmán valóságos személy, a B. Kft. valóságos cég, de az a személy, aki provokátorként B. Kálmánnak adta ki magát, nem azonos B. Kálmánnal, és semmi köze a B. Kft—hez, amelynek – a valóságos ügyvezető közlése szerint – semmilyen kintlévősége nincs. Ezért a B. család – több bűncselekmény elkövetése miatt – feljelentést fog tenni a nevük alatt, s a képviseletükben csalással, hamisan fellépő személy ellen. Magam a személyleírásokat meg tudom adni, de e személyek nem egészen ismeretlenek, mert a provokációt szervező személy neve, címe, elérhetőségei ismertek, s neki – tanúként – a rendőrségnek, majd a bíróságnak közölnie kell a két csaló provokátor személyi adatait.

A VÉSZ módszere a nyilvánosság. Eddig is felajánlottuk, s most megismételjük: minden igazságra kíváncsi érdeklődőt, a sajtót és bárki mást teljes részletességgel tájékoztatjuk azokról az ügyekről, amelyekkel kapcsolatban „valamit hallottak” a VÉSZ-ről, vagy konkrét rágalmakat terjesztenek rólunk. Kérjük, jelentkezzenek, akiket érdekel az igazság ezekben az ügyekben.

Tudom, hogy a társadalomnak elege van abból a mocskos, provokatív stílusból, ami bőven ömlik a közéletben, csupán szemelvényként írtam le ezt a kis epizódot, hogy minden kedves érdeklődő láthassa: Szövetségünket sem kerülik el az ilyesfajta provokációk.

Hamarosan közzé tesszük a beszámolót 2012. évi tevékenységünkről, amely során – a VÉSZ történetében először – enyhe túlsúlyba kerültek a sikeres fellépések, mind általános, mind konkrét érdekvédelmi tevékenységünkben. Ezt érezzük fontosnak, s ennek érdekében rezzenéstelenül folytatjuk küzdelmünket.

KIEGÉSZÍTÉS

Tudomásomra jutott, hogy az üggyel kapcsolatos megbeszélésekről, telefonbeszélgetésekről illegális felvételeket készítettek, s azokat illegálisan nyilvánosságra hozták.

A felvételek érzékelhetően manipuláltak, megvágottak, s még így is azt bizonyítják, hogy a személyes céljaimra felajánlott pénzt visszautasítottam, a fekete befizetést elutasítottam, s addig semmilyen együttműködést nem engedtem az ellenérdekű féllel, amíg a tagszervezettel szembeni adósságát nem rendezte.

Ki kell térnem ennek az Orosz Ferenc volt érdekvédelmi titkár szervezésében, az általa illegálisan birtokolt honlapon szervezett rágalomhadjáratnak az előzményeire. Ezt a honlapot, Szövetségünk rövidített nevével, a VÉSZ megbízásából indította Orosz Ferenc 2011 nyarán, akkor még érdekvédelmi titkárként, s most ezzel él vissza. Megkezdtük a jogi eljárást saját honlapunk visszaszerzéséért.

Éppen kb. egy éve Orosz Ferenc egy kis csoport élén „puccsot” szervezett annak érdekében, hogy ez a csoport megszerezze a VÉSZ vezetését. Felajánlottak nekem havi 1 millió forintot „zsebbe”, egy új autót és „örökös elnökséget”, ha hozzásegítem őket a VÉSZ átvételéhez. Tudták, hogy az esedékes tisztújítás során a VÉSZ tagsága el fogja fogadni javaslataimat. Közölték azt is, hogy ha viszont nem teljesítem ezeket a követeléseiket, akkor feljelentenek különböző hatóságoknál, és sajtókampányt indítanak ellenem és a VÉSZ ellen. (Már ebből a megvesztegetési kísérletből is látniuk kellett volna, hogy az ilyesfajta provokációk velem szemben kudarcra vannak ítélve.)

A válaszom az volt, hogy Orosz Ferenc és társai tagsági jogait felfüggesztettem és fegyelmi eljárást indítottam ellenük. A tisztújítás során semmilyen pozícióhoz nem juthattak.

A „puccs” kudarca után följelentették a VÉSZ-t az ügyészségen. A vizsgálat eredménye az volt, hogy az eljáró fővárosi főügyészségi ügyész közölte: semmilyen intézkedésre nincs ok Szövetségünk ellen, mert az időközben megtartott Alapszabály-módosító és tisztújító közgyűlés a lejárt mandátumok ügyét rendezte és a szükséges Alapszabály-módosításokat végrehajtotta.

Most tehát zajlik a „sajtókampány”, amelynek egyik eleme a Szövetségünk nevében és nevével indított honlap illegális felhasználása és a lezajlott provokáció a „leleplezésem” céljából, amely az általuk remélttel ellentétes eredményt hozott.

A személyem elleni számtalan támadás során, amelyekben az elmúlt öt évben bőven volt részem, soha nem tettem feljelentést. Most már azonban feljelentést kell tennem Orosz Ferenc és számomra ismeretlen, de Orosz Ferenc által jól ismert társai ellen. Bizonyítékok: a saját írásos megnyilatkozásaik és a felvételek. A „bizonyíték megsemmisítése” bűncselekményt, éppen azzal, hogy e bizonyítékokat nyilvánosságra hozták, már nem követhetik el. (Hogy is szól a népi bölcsesség: „Aki másnak vermet ás,…”.)

Az elkövetett bűncselekmények, amelyeket nem csak ellenem és a VÉSZ ellen, hanem részben azok ellen is elkövették, akik nevét felhasználták, s akik cégei nevében léptek fel jogosulatlanul, a következők: megvesztegetési kísérlet, okirat hamisítás, csalás, illegális felvétel készítése, nyilvánosságra hozása, magántitok megsértése, nagy nyilvánosság előtti rágalmazás, becsületsértés, személyes adatokkal visszaélés.

Az eljárás során fény derül majd a provokátorok személyére is. A VÉSZ tagsága és szimpatizánsai is megismerhetik őket. Magam „látásból” már ismerem mindkettőt.

Aztán majd a bűnüldöző hatóságok eldöntik, elegendő védekezés-e, hogy ezeket a bűncselekményeket csupán egy provokatív játék céljából követték el.

Van még egy a provokátoroknak, az ő lelkületüknek szóló cinikus megjegyzésem, bocsássák meg nekem ezt a kedves érdeklődők, de ennyi cinizmust, hazugságot, gátlástalanságot tapasztalva nem állom meg, hogy le ne írjam:

A B. Kálmán néven tagnak jelentkező pancser-provokátor szabályosan befizette a tagdíjat és a belépési díjat (nem tudom, ki finanszírozta!). Nagyban hozzájárulna Szövetségünk anyagi stabilitásához, ha minél több ilyen provokációt szerveznének ellenünk. Kérjük tehát a provokáció szervezőit, küldjenek sok, tagnak jelentkező provokátort. Szívesen vennénk naponta ötöt.

(Még egyszer elnézést kérek e megjegyzésért az ügyünket támogató számtalan szimpatizánsunktól.)

Budapest, 2013. február 3.

Nemzeti InternetFigyelő