Emlékezzünk Wass Albertre

Kedves Barátom!

Nincs, kétségem a felől, hogy holnaptól, Wass Albert nevétől lesz hangos a nemzeti média. Születésének 104. évfordulójára (január 8.) mindenki a költőfejedelemről fog megemlékezni. Én is ezt teszem most, de kicsit másképpen! Talán úgy, ahogyan még nem hallhattad.

Emlékezzünk Wass Albertről a Magyar Királyi Honvédség hadnagyáról…

WASS ALBERT- A KATONA

„… a történelem kontárjai nemzetemet belevitték az utolsó kalandba…

Mi örökre elveszünk!” /Wass Albert tábori postájából 1944. augusztus 29-én. Részlet./

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert 1908-ban született Erdélyországban, a kies Válaszút helységében. Boldog gyermekkor és korán ébredő nemzeti öntudat. Majd, a döbbenet…

1920. A Trianoni gyalázat.

A 12 esztendős fiúcska lelkében az első fájdalom. A „békeszerződés” elszakította hazánk testéből Erdélyt, a Kárpátok egész kincses hegyvidékét, az Alföld déli részét és a magyarsággal együtt feloszlatta a nemzetiségek között. És, ami a legjobban fájt: oláh bocskor taposta szeretett Erdélye havasait…

1932-ben az ifjú kertész és erdőmérnök Wass Albert behívót kap – kötelező katonai szolgálatra – az egyik román lovasezredhez, ahol fájó szívvel, de egy évet leszolgált.

Mikor a nemzet könnyei felszáradtak, Horthy Miklós kormányzó urunk fehér lovára szállt. Szilárd volt döntése: ha kell, akkor karddal, fegyverrel szerez érvényt a magyarok igazságának. Majd megcselekedte azt, Felvidékünk 1938-ban, Észak-Erdély 1940-ben ismét hazatért. Büszke Wass grófunk 1942 májusában, Kolozsvárott karpaszományos honvédként vonult be a Magyar Királyság Honvédség helyőrségébe, ahol 1943. január 1-én tartalékos híradós zászlósi rangot szerzett.

1943. február 10-én ismét „angyalbőrben” találjuk Wasst, Veress Lajos altábornagy- a kolozsvári IX. hadtest parancsnokának segédtisztjeként. 1943. július 10-én csapatával a Keleti-frontra tart, mint csapattiszt. A Pripjathy- mocsarak mellett egy orosz partizáncsoport semlegesítéséért – ezzel egy német uszályhajót mentett meg – kapta meg a Vaskereszt II. osztályát,(1943. december 29-én) majd egy közel százötven fővel bíró német – magyar kontingenst ment meg az élete kockáztatásával. Derekán kötéllel a mocsaras területről vezeti ki társait – mindent egy lapra téve – a veszélyből, ezért felterjesztés után a Vaskereszt I. osztálya is az övé. (1944. január 20.).

/A német vaskereszt hadikitüntetés-1813-ban alapította Frigyes Vilmos porosz király- a németek és szövetséges katonáik kaphatták hősies katonai magatartásukért./

A partizán tevékenységek egyre inkább felerősödtek, erről így ír Wass Albert a naplójában:

„ …ember, aki harcolni akar, mert azért van itt, mert a harcot a vérében örökölte. De aki becsületesebb formáját szeretné a harcnak, nem ezt a bújkálósdit, amit itt láthatatlan emberek vele művelnek.”

1943. szeptember 7-én megkapta a hosszú frontszolgálatért kiérdemelt I. fokozatú Tűzkeresztet.

/A Tűzkereszt a Sebesültek Érmét is hívatott volt helyettesíteni, mivel a sebesülések számát a kitüntetés szalagjára illesztett pántokkal rendelték jelezni./

Wass Albert kitüntetésére több „sebesülési pánt” is rákerült. Volt úgy, hogy autójaja aknára futott, máskor haslövést kapott és homlokát súrolta egy lövedék.

Öt havi frontszolgálat után- jutalmul- a karácsonyi ünnepekre szabadságot kap, amelyet otthon-családja körében tölthetett el.

A keleti fronton terjesztették még fel a bronz Signum Laudis nevű hadikitüntetésre, melyet 1944 szeptemberében tűzhetett a zubbonyára  /„A Dicséret Jele” – 1939 májusában újraélesztette a Signum Laudis-t. A hadikitüntetésként való adományozást, a hadiszalagon illetve a kardokkal történő adományozás lehetőségét teremtették meg újra/  1944. január 21-én újra mundérban, a Német-Olasz Tiszti Bizottság egyik összekötő tisztjeként.

Ez egy nagyon érzékeny része Wass Albert katonai pályafutásának… feladata a magyar-román békés együttélés betartatásának eszközlése és ellenőrzései. Felállítási helye Sepsiszentgyörgyön volt, elöljárójának Szent-Miklósy István vk. őrnagyot nevezték ki.

1944. március. 19-én a németek megszállják Magyarországot. Wass Kolozsváron kap új feladatot, egy magyar műszaki alakulat vezetőjeként-német alárendeltetésben. Lehallgató készülékeket szereltet és telefonvonalakat épít a Gestapo kényszerítésére.

A május Wass – nak mindig szerencsét hozott. Veress Lajos altábornagy, a IX. (kolozsvári) hadtest parancsnoka, a kiváló képességekkel bíró tisztet visszaveszi segédtisztjének.

Az 1944. augusztus 23-án bekövetkező román kiugrás és átállás váratlanul érte a magyar hadvezetést, az elvetemült oláh árulásra senki sem számított. A IX. hadtestből 1944.  augusztus 28-án megalakul a 2. hadsereg, ahol a zászlós propaganda főnöki beosztást nyert.

„1944. szeptember végén világossá vált, hogy az ideiglenesen visszafoglalt Tordát a magyar csapatok nem tudják tovább tartani és nyitva állt az út Kolozsvár felé. Már tüzérséggel lövették a várost, mikor harmincnyolc erdélyi tiszt – köztük Wass Albert- jelentkezett Veressnél a hadtest-parancsnokságon, kérve a leszerelésüket, hiszen a családjuknak szüksége van rájuk, a közelgő – akkorra már nyilvánvalóan elkerülhetetlen- második román uralom idején. Veress tábornok érveiket elfogadva harminchéttel sorba kezet fogott: leszerelte őket. Wass zászlóshoz viszont atyai dörgedelmet intézett, mely szerint neki íróként kötelessége nyugatra menni és elmondani nekik mi történt a magyarsággal, ahelyett, hogy felelőtlenül Erdélyben maradva a közeledő román-kommunista világ néma mártírja legyen. Wass így a Szamos-híd felrobbantása előtt, az utolsók között hagyta el a szeretett Kolozsvárt.” (Virágh Ajtony- Wass Albert c. dolgozatából)

1944. október 15-én volt a kormányzó sikertelen kiugrási kísérlete – Veresst ekkor letartóztatták és Wasst, mint segédtisztjét is kihallgatta a Gestapo. Mivel nem vallott semmit és bizonyítékot sem találtak ellene, rövidesen elengedték.

„Mi itt csak zavaros hallomásokból tudunk valamit.”

(Wass Albert leveléből 1944. október 25.)

IX. híradós zászlóaljhoz került át, a 20. gyaloghadosztályhoz. Veress utódjának, Kovács Gyula tábornoknak lett a segédtisztje, majd az ő távozása után Fónagy János vezérkari ezredes és Tilger Ferenc tábornok mellett is megmaradt e pozícióban. 1945. január 1-jével előléptették hadnaggyá, január végén megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal kitüntetést.

/ 1922. június 14-én alapította Horthy Miklós kormányzó. Nagyon komoly elismerés tisztek részére, hadnagyként óriási elismerés lehetett./

Márciusban már visszavonulás közben Sopronban találjuk, ahol megbízták egy Németországba tartó, állami iratokat szállító katonai szerelvény parancsnoklásával.

A vasútvonalak fokozott bombázása miatt veszélyes vállalkozás sikerrel végződött, Wass és családja épségben hagyta el Magyarországot. 1945. november 15-én a regensburgi hadifogolytáborban szerelték le.

Mondták őt fasisztának, antiszemitának, német bérencnek, de az igazság az, hogy csak a hazáját védte, és aki egyáltalán nem volt sem fasiszta sem antiszemita, csupán derék katona.

Wass Albert a Magyar Királyi Honvédség tisztjeként hős volt. Hős a hősök között.

A dicséretet mindig elhárította, a hízelgést soha nem szerette. Magáról így vallott, ha megkérdezték:

„…egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok.” (Wass Albert)

1998-ban távozott a Hadak Útjára a messzi Egyesült Államokban Albert Wass de Czege, azaz Wass Albert, úgy, hogy soha nem térhetett vissza hazájába.

Hadnagy úr! Ön előtt most főtiszteken és tábornokokon kívül, lassan egy egész nemzet tiszteleg…

…ÉS Wass Albert visszaüzent:

“Ébredjetek fel magyarok, és legyetek újra nemzet!”

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Zetényi Csukás Ferenc

Nemzeti InternetFigyelő