Élő adásban a földi pokol

Napok óta a képernyők elé vonzza az embereket a Keleten zajló háború. Nézik a rakétatámadásokat, hozzászólnak, szakértenek, politizálnak és szurkolnak egyik vagy másik tábornak. Olyan az egész, mintha egy kedvenc sorozat következő, várva várt évadát néznék, kényelmesen hátra dőlve fotelukban, még több izgalomra, nagyobb robbanásokra vágynának. A szurkolók úgy civakodnak, akár egy Manchester United – Liverpool meccsen. Talán, még totóznak is… A politikus, szakértő vénával megáldottak elemzik az összes fellelhető információt, a tárgyalások kimenetelét latolgatják, a nagyhatalmak érdekei és a nemzetközi egyezmények összhatását emlegetve igyekeznek kitalálni a végkifejletet. Szóval, van itt minden, mondhatnánk…

Azonban, hiányolok valamit. Valamit, amit nem látok, nem olvasok. Mégpedig, a tisztán látó embert. Azt, aki látja és átérzi mások szenvedését. Azt, akinek könny szökik a szemébe, látva a hatalmas robbanásokat. Mert, nem a tűz ezernyi árnyalata nyűgözi le, hanem látja azt a borzalmat, amit az ottaniak átélnek. Nem az országot, nem a vallást látja, hanem Isten, szenvedő teremtményét. Mindegy, hogy a világ melyik pontján történik. A riadt embert látja, gyerekeket, akiknek a szemében az ártatlanság helyett halálfélelem tükröződik, romok közé szorult emberi roncsokat, égő holttesteket, a borzalmat, amely emberi ésszel alig fölfogható. Nem tudom, és nem is akarom, képtelen vagyok arra, hogy az objektív újságíró szemével nézzem a zajló eseményeket.

A tisztán látó ember tudatában van annak, hogy ez a hatalmas gyűlölet nem múlik nyomtalanul és beláthatatlan következményei lesznek az emberiségre nézve. Arra az emberiségre, amely látszólag elvesztette emberi vonásait. Helyette, valami démoni megszállottság uralja az emberek nagy részének elméjét, egyre távolabb Krisztus tanításától és szeretetétől. Mára a háború csupán látványosság, a gyilkosság-izgalom, a szenvedés, a vér pedig, akár a videó-játékokban, a jó grafikusok műve.

Megdöbbenek… Hová süllyedt az emberiség és hová süllyed még? Tényleg ennyire lezüllesztett bennünket az érzéketlenséget készakarva belénk sulykoló média? Már nem látjuk az emberben Isten képmásának hasonlatosságát? Inkább a sátánt szolgáljuk primitív szenzációéhségünkkel és önzőségünkkel? Azt állítjuk, hogy jó keresztények vagyunk és közben a szamaritánus történetét mi úgy éljük meg a mindennapjainkban, hogy az úton fekvőt berugdossuk az árokba. Elvesztettünk valamit – pontosabban fogalmazva –, elfojtottak valamit bennünk. Az élet szeretete, a teremtett világ és az ember, a teremtett lény szeretete kiveszett belőlünk. Az élet örömét felváltotta bennünk az olcsó örömök hajhászása és a hit örömét felváltotta a gyűlölet. Az életünk, a lelkünk sivárrá vált, akárcsak a kiszáradt folyó, amelynek a medre a halál völgyévé vált.

Ha a tisztán látó ember könnyes szemmel nézi a szenvedést, mit érezhet Krisztus? Mit érezhet Ő, aki egyszerre látja a múltat, a jelent és a jövőt, a teljes képet és a lelkeket? Mit érezhetett, amikor halála előtt ezekkel a szavakkal fordult az Őt sirató asszonyokhoz:

„Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.

Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!

Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!

Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?” (Luk 23,28-31)

Jézus tudta, hogy az ember milyen rettenetes dolgokra képes és mégis feláldozta magát lelki üdvünk megmentéséért. Segít, terel, a Szentlelket küldi segítségül. Mi, emberek pedig, tudásunkat esztelenül használva, rombolunk építés helyett és gyűlölünk szeretet helyett. Ez hatalmas bűn, aminek a büntetése is hasonló mértékű lesz. Akkor talán képesek leszünk belátni, hogy az emberi léleknek, amely olykor ezernyi csodálatos dologra képes, a mélység, a sötétség helyett arra kell törekednie, hogy Istennek kedve teljék a teremtményében.

Czeglédi Andrea

 

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)