Életre kelt kisgömböc – avagy: Amikor mindenki eleve halálra van ítélve

Az élet helyet cserélt a halállal, a rákos burjánzás lett a mérték- és irányadó. Legalábbis a minden eddig rekordot megdöntő cupertinoi cég, az Apple esetét nézve erre a megállapításra jutottam. Talán még soha nem volt annyira aktuális a Pierce Brosnan nevével fémjelzett James Bond mozi címe, mint most: A világ nem elég. De talán még pontosabb, ha úgy fogalmazunk, most már a világ sem elég! Sőt! Semmi sem elég, a mohóság és telhetetlenség immáron tényleg a világ vesztére tör.

Az Index internetes portálon jelent meg egy rendkívül figyelemre méltó, kellően részletekbe menő cikk az amerikai szupercég rekordokat döntögető üzleti meneteléséről és arról, hogy ennek ellenére mégis zuhan a tőzsdén. A cikkben természetesen megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, a legfontosabbal, a következtetések mindennél fontosabb levonásával azonban adósak maradnak. Pedig itt van a kutya elásva, az ördög, vagyis a dög őre, ezúttal is a részletekben lakozik…

Darab idővel ezelőtt magam is ejtettem néhány keresetlen szót az Apple „sanyarú” sora láttán, mennyire életszerűtlen, mondjam azt, életellenes, a hangulatváltozások szeszélyeinek erőteljesen kitett, némi szélhámossággal megspékelt szerencsejáték, a tőzsde. Most még inkább ez látszik megképződni.

Idézet az Index „Miért gyűlöli a tőzsde az Apple-t?” című cikkéből:

„Az Apple szerdán nyilvánossá tette a tavalyi utolsó negyedéves pénzügyi eredményeit: az 54 milliárd dolláros bevétel és a 13,1 milliárdos profit egyaránt rekord a cég történetében. De nem csak abban: a Wikipedia listája szerint ekkora nyereséget még soha egyetlen, szórakoztató elektronikában vagy számítástechnikában utazó cég sem produkált a történelemben, úgy általában, az összes iparágat tekintve pedig csak az olajipar legnagyobbjai tudták ezt felülmúlni (egészen pontosan a Gazprom csinált 2011-ben 16,3 milliárdot, a Shell és az ExxonMobil 2008-ban 15,6-ot, illetve 14,8-at). Az Apple-részvények árfolyama mégis nagyot zuhant.

Az ember azt gondolná, hogy egy cég eredményességét az mutatja legjobban, mennyi nyereséget termel, és egy tízmilliárdos nagyságrendű profit után napokig áztatja a pezsgő Cupertino utcáit. Ehhez képest a tőzsdén a negyedéves eredmény bejelentése után sosem látott zuhanást mutatott be a cég részvényárfolyama: a csütörtöki nyitó ár a szerdai záráshoz képest 10,4 százalékkal, 53,4 dollárral volt alacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy egy éjszaka alatt közel 50 milliárd dollár úszott el a cég piaci értékéből, ami háromszorosa a Nokia teljes tőzsdei értékének. Mindezt úgy, hogy a pénzügyi jelentést előrelátóan tőzsdezárás utánra időzítették, hogy a Wall Streetnek legyen ideje feldolgozni a traumát, és ne törjön ki pánik.”

Úri huncutság? Főkönyvi bűvészkedés, hókuszpókuszolás a számokkal az elektronikus pénzforgatag rejtélyes örvénylései közepette? De tényleg? Valójában mi a jó büdös franc  zajlik itten a Föld nevű sárgolyó gazdaságának testén immáron a szó legszorosabb értelmében véve is rákos burjánzásként funkcionáló, tőzsde néven elhíresült valami működése láttán? De mindegy is, a nómenklatúra finom kis disszonáns zöngéi tulajdonképpen lényegtelenek, szemantikai részletkérdések csupán.

Ne essünk kétségbe, mert a liberális portál kitűnően informált nethuszárjai azonnal rendet is vágnak az informálatlanság sötét középkort idéző tudatlanságának fényhomályába és a lézerfény precizitásával vágnak rendet a világ gazdasági működésének számunkra, egyszerű pórnép számára átláthatatlan, felfoghatatlan és megérthetetlen dzsumbujában.

„A helyzet nagyjából olyan, mintha Usain Bolt világcsúcsot futna száz méteren, erre a közönség kifütyülné, a szponzorok meg visszavonnák a támogatásaikat. És ami egy atlétikai verseny nézőitől egészen elmebeteg reakciónak tűnne, az a tőzsde sajátos szabályok szerint működő világában bizarr módon egészen logikus. Az Apple most annak issza meg a levét, hogy az elmúlt pár évben túl jól ment a szekér, túl meredek növekedést mutatott be, túl nagy rekordokat döntött, amit egy idő után már nem tud hová fokozni. A tőzsdén pedig soha nem az számít, hogy éppen most mi van, hanem az, hogy mi várható a jövőben – és ez logikus is, egy részvényt nem akkor vesz meg az ember, ha a cégnek jól megy, hanem akkor, ha úgy látja, hogy jól fog menni, és az értéke növekedni fog”

Két apró, ám annál jelentőségteljesebb momentum van, amire azonnal oda kell figyelnünk! A kulcsszavak: „sajátos szabályok” és „már nem tud hová fokozni”. Na kérem tisztelettel, meg is érkeztünk a lényeghez!

Az egyszerű historiánus magyarázatot, mely szerint a világot ma irányító mintegy 300 familiáris konzorcium tagjai előző életükben valószínűleg a delphoi jósdában látták el a szakképzett kezelőszemélyzet feladatkörét, tehát ezért az a lényeges ma a tőzsdén mi várható a jövőben, ahelyett, hogy mi van a jelenben, rögtön vessük is el. Ez a sötét oldal felé visz bennünket, és ahogyan azt Yodától, a bölcs Jedi-mestertől is tudhassuk, mindig a sötét oldal felé vezet a könnyebb, a simábban járható út.

No, mármost amondó volnék, hogy térjünk vissza darab idő erejéig a kulcsszavainkhoz!

Az Apple tőzsdei zuhanórepülésének tanulságai azonban jóval túlmutatnak az első ránézésre szembetűnő pénzgazdasági kliséknél, mellyel az Index cikke is beható részletességgel foglalkozik.

Ez kérem tisztelettel a halál kultúrája. Igen, azt hiszem ez a megfelelő szóhasználat ennek a helyzetnek a pontos érzékeltetésére, hiszen a kultúra művelést jelent, márpedig itten éppen ezt művelik, de mégpediglen nagyüzemi, hogy ne mondjam, ipari szinten.

A dús képzeletű nép ajkán egyik gyöngébb pillanatában született az a tréfás mondás, mely szerint: „Isten a legnagyobb sorozatgyilkos”, lévén az emberek ugye halandók, így senki sem kerülheti el sorsát. Jézus az egyetlen kivétel, természetesen, aki erősíti a szabályt.

No, mármost itt is valami hasonló képződik meg. Nem győzhetsz! Semmiképpen sem! Egyrészről nem növekedhetsz a végtelenségig, ezért ostoba butaság fenntartható fejlődésről beszélni, hiszen ilyen nem létezik, másrészről magának a növekedésnek az ütemét is állandóan fokoznod kell, különben úgy jársz, mint a gyerekek az Irdatlan bácsiról szóló mesében, azaz nem vagy elég jó. Márpedig, ha nem vagy elég jó, akkor kiadják a verdiktet: „Hulljon a férgese!” Ekkor az történik, mint az egyszeri devizahiteles esetében, aki először nem tudja megadott határidőre befizetni az adott hónapra szóló törlesztőrészletet, és a bank azonnal fenyegetőzni kezd. Nem érdekes, hogy addig évek hosszú során át mindig pontosan, határidőre fizetett, és nyilván van valami oka, hogy most meg nem, a lőtéri kutyát nem érdekli, de a bankot meg aztán különösképpen nem, hogy miért, semmi nem számít, ide nekem a világot, de legalábbis a pénzedet!

Ugyanez van a tőzsdével is, ahogy az Apple esete is jól példázza. Hogy is szokták ezt mondani? A részvényesek, vagy a befektetők érdekei? Vagy valami ilyesmi. Persze soha nem tudjuk kik ők valójában.

Működés szempontjából tökéletes párhuzam régi jó ismerősünkkel, az exponenciális függvény képét prezentáló kamatos kamattal.

Itt jön újra a képbe csodálatos kultúránk, a magyar népmesekincs. A keleti népeknek mindenféle mesterekre, tanító bölcsekre és még a jó ég tudja mikre és kikre van szükségük ahhoz, hogy kimondjanak alapigazságokat, míg ezalatt a magyar ember elmondja a gyerekének a kisgömböcről szóló mesét. A mohóság, a telhetetlen szerzési vágy nem fokozható a végtelenségig. Ennyi.

Lehetsz jó, de soha nem lehetsz elég jó! Nem is ezzel van a baj! Hanem azzal, hogy ide már az sem elég, ha te vagy a legjobb! Eleve irreális, teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak (egyre fokozódóbb ütemben növekedj, és ha lehet, örökkön örökké!), amiket képtelenség teljesíteni, és abban a pillanatban, hogy idáig eljutsz, márpedig mindig eljutsz, még akkor is, ha elértél, vagy meghaladtál egy szintet, ami után már azt hihetnéd, hogy hátradőlhetsz, most már biztonságban vagy, egy frászt, most jön csak az igazi feketeleves, menthetetlenül tönkretesznek! Igen, nem tönkremész, tönkretesznek! Ugye érezzük a kettő között a különbséget?!

Nem mintha félteném az Apple-t, megérdemlik a sorsukat, alapvető emberi ostobaságra alapozva produkáltak ekkora pénzfelhalmozást (a világ legnagyobb készpénztartalékával rendelkező cég volt tavaly az Apple, ez azért nem semmi!), szintén az emberi mohóságra és szerzésvágyra építve üzletpolitikájukat (lásd az új iPhone). De mégis csak azzal szembesülünk, hogy valakik, természetesen ezúttal sem tudjuk, hogy kik, elkezdik terjeszteni, hogy ez a cég már nem az a cég, meggyengültek, hiszen nem tudják ugyanazt a növekedést produkálni mint eddig ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi.

Tisztára, mint az előbb említett egyszeri devizahiteles! Sőt! Ez még rosszabb, hiszen az almás cég még csak nem is tartozik senkinek. Sőt! Az idei adatokat nem ismerem, de mondjuk el még egyszer, tavaly a világon nekik volt a legtöbb zsé a bukszájukban! De itt az sem számít, a lőtéri kutyát sem érdekli, hogy nincsenek anyagi nehézségei a cégnek. Nem számít! Csak az számít, hogy mi lesz!

Tényleg, mi lesz?

Nos, az Index cikkében egy fél mondatocskában megbúvó, ám annál fontosabb szavak adják meg számunkra a választ. Hogy a tőzsde sajátos szabályok szerint működő világában bizarr módon mi számít logikusnak és mi nem, azt az a kevés kivételezett dönti el és határozza meg, aki példának okáért kiadta az utasítást a bankközi alapkamatok szintjének manipulálására. A botrány lassan csitulni látszik, a röpke pillanat varázsa, amely darab időre átlépte az egyre feljebb tornászott ingerküszöböt, elillanni látszik. Lassan minden visszatér a normál kerékvágásba. Ez azt jelenti, lehet előlről kezdeni az egészet, mert hát a becsületes emberek gondolkodásmódja azt mondja, ezt még egyszer egészen biztosan nem merik majd megtenni. Pedig dehogynem! Pont ez a lényeg!

„Én lenni görög diplomát.” – mondja a „Jó estét nyár, jó estét szerelem” című filmben a Harsányi Gábor által kitűnően megformált szélhámos főhős. De vajon mit mondanak az immáron világméretekben intézményesített szélhámosság, a mások által nehezen megkeresett pénzek dobraverőjeként működő tőzsdéken keresztül a világot markukban tartó családi konzociumok (family trust-ök) képviselői, vagy azok helyi rezidensei?

A politikai pártok és az Európai Unió mellett talán a tőzsde az, amely globális szinten a legnagyobb károkat okozza az emberiségnek manapság. Nem magával az intézménnyel van a baj, hanem azzal, hogy a pénzhez hasonlóan, elveszítette (mert elveszejttették) eredeti funkcióját, rendeltetését. Ugyanaz a folyamat játszódott le, mint a gazdasági folyamatok közvetítő közegéül szolgáló jelrendszer, azaz a pénz esetében. Egy funkció kiemelődött, mert kiemelték, a többi kárára, így sem a pénz, sem a tőzsde nem tud kiteljesedni, a maga teljes valójában. Felborultak a pénz és a tőzsde többes funkcióihoz tartozó arányok, aránytalanság, diszharmónia jött létre, ezért van az, hogy manapság ezen rendszereknek jóformán csak a káros rezgéseit tapasztalhatjuk meg.

Épp itt lenne az ideje most már, hogy jöjjön az a bizonyos mesebeli kiskondás, természetesen az elmaradhatatlan kisbicskájával együtt, hogy kiszúrja végre ezt a hatalmasra hízott, és valóban, a szó legszorosabb értelmében önteltségében felfuvalkodott – és úgy is viselkedő –, a világra rátelepedett óriás pöfeteget.

Izland ugyan bemutatta az egyezményes jelet, s ez mindenképpen bíztató, de híján voltak a kisbicskának. André Kosztolány (Kosztolányi Endre) személyében volt már tőzsdegurunk. Ki tudja, tán akad majd egy tökös magyar legény, a financiális kiskondás szerepében (ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel az épületes képzavarral), aki a rendszer megreformálásában, vagy végszükség esetén felszámolásában fog jeleskedni a Nemzet legnagyobb dicsőségére. Végrehajtók tekintetében úgy tudom egész jól állunk. (Csak ajánlani tudom mindenkinek az új Dredd bíróról szóló alkotást, ott kíméletlenül szembesítenek bennünket azzal, mint fogalom, mit is jelent valójában a szó legszorosabb értelmében vett következetesség és végrehajtás.)

A tőzsde sajátos szabályok szerint működő bizarr világa úgy tűnik maga alá gyűrte a valódi világot. Pedig ennek a bizarr világnak a bizarr szabályait is csak emberek alkotják. A nagy kérdés az, mit engedhetnek meg (maguknak) és mit nem?

Mi ne engedjü(n)k nekik!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő