Egy vörös hajú kisfiú, kistestvére és édesanyjuk – tragédiájukban testesült meg egy egész nép fájdalma
Megszámlálhatatlan szenvedést okozott a világ zsidóságának, de a palesztinoknak is a Hamász háborúja, amely pontosan két évvel ezelőtt, 2023. október 7-én vette kezdetét. Az antiszemita terroristák ezen a napon több ponton is áttörték a Gázai övezet mentén felhúzott határfalat és válogatás nélküli kegyetlenkedésekbe – tömeggyilkosság, nemi erőszaktevés, emberrablások sorozata – kezdtek bele fesztiválokon és határ menti kibucokban.
Napra pontosan két évvel ezelőtt, 2023. október 7-én a kollektív zsidóságnak olyan dolgot kellett átélnie, amelyhez foghatót utoljára több mint nyolcvan éve, a nemzetiszocialista német rezsim idején tapasztalhattak.
Zsidók százait hurcolták el, egy részüket pedig bestiálisan meggyilkolták pusztán a származásuk miatt.
Történt mindez a Szentföldön, a zsidóság ősi szülőföldjén, első és utolsó hazájában.
A Hamász terrorbrigádjai a támadás első óráiban egymás után foglalt el több tucat kibucot, amelyek a Gázai övezet mentén felhúzott határfal mentén helyezkedtek el.
Kettőnek a nevét különösen is megjegyezte a világ:
Kfar Aza és Nir Oz nevét, ahol Jarden Bibasz élt családjával a végzetes napon.
A Bibasz család tragédiája vált az egész véres támadás és két éve tartó háború szimbólumává, a terroristák ugyanis GoPro kameráikkal részletesen rögzítették a támadás utáni túszejtések pillanatait, köztük azt, amikor Jardent elszakítják Siritől, 32 éves feleségétől, valamint két gyermekétől, a 4 éves Arieltől és a 9 hónapos Kfirtől, akiket ismeretlen helyre hurcoltak el a Gázai övezet katlanjában.
A Bibasz család ellen elkövetett bestialitások részletei csak két évvel később kaptak nagyobb nyilvánosságot, amikor a túsztárgyalások részeként és a zsidó állam intenzív nemzetközi közbenjárása révén – Jichák Hercog izraeli államelnök a 2024-es Világgazdasági Fórumra is magával vitte Kfir Bibasz fényképét, a család többi tagja pedig különböző eseményeken hívta fel szeretteik sorsára a figyelmet – 2025. február 1-jén a Hamász Jarden Bibasz családfőt végül 484 nap fogság után szabadon engedte, a család többi tagjának a sorsáról azonban ekkor még nem lehetett tudni.
Február 20-án adták át a terroristák négy túsznak a holttestét, akiket a Nir Oz kibucból hurcoltak el, közöttük voltak Siri, Ariel és Kfir földi maradványai. A család ellen elkövetett vérengzés minden korábbi képzeletet felülmúlt, még a zsidógyűlölő terroristák is érezték, maszatolniuk kell a felelősség áthárítására. A családtagok holttestét csak másfél év után sikerült beazonosítani, mivel a Hamász szándékosan megnehezítette az eljárást. Hasonló módon változott a terroristák narratívája is.
Először bizonyítékok nélkül azt állították, izraeli légicsapás végzett az áldozatokkal.
Az izraeli vizsgálat és a Hamász beismerése nyomán vált világossá, hogy a terroristák félrevezették a közvéleményt.
„Ariel és Kfir Bibaszt hidegvérrel ölték meg a terroristák”
– ezt már az Izraeli Védelmi Erők (IDF) közölték az X-en megjelentetett hivatalos nyilatkozatban. „A Hamász hazugságai ellenére Ariel és Kfir nem légicsapásban haltak meg. A terroristák nem csak lelőtték a két kisfiút – puszta kézzel végeztek velük.”
„Ezután válogatott horrorisztikus cselekedeteket hajtottak végre, hogy eltüntessék a nyomaikat”
– tették hozzá.
A narancssárga szín számunkra soha nem lesz ugyanaz – világszintű kiállás követte a puszta kézzel meggyilkolt Bibasz család tagjainak halálát
A lemészárolt Bibasz család tagjai a terrorizmussal szembeni ellenállás nemzetközi mártírjaivá váltak, a Siri, Ariel és Kfir haláláról szóló első beszámolók megjelenése után világszerte fejezték ki együttérzésüket az életben maradt édesapával, Jarden Bibasszal szeretteinek kiirtása miatt, egyúttal nemzetközi tiltakozó akció indult a többi túsz szabadon engedését követelve. A Mazsihisz oldalán megjegyzik:
„A 2023. október 7-i Hamász-támadás után az izraeli társadalomban egy újfajta ellenállási mozgalom indult el, amely a narancssárga színt és szalagokat kezdte használni.”
A narancssárga most az ellenállás mellett a gyász, az eltűntek iránti szolidaritás és a harc szimbólumává vált – írták. Ennek jegyében borult narancssárgába Izraelben a Kneszet, a Ben Gurion repülőtér légi forgalmi irányítótornyai, San Fransiscóban a Transamerica Pyramid Center vagy a mianmari izraeli nagykövetség épülete.
Brazíliában a Megváltó Krisztus-szobrot világították ki, ezzel tisztelegve a Bibasz család emléke előtt.
Budapesten pedig a Lánchíd narancssárga kivilágításával emlékeztek meg a Bibasz család meggyilkolt tagjairól.
Svájcban pedig narancssárga színű léggömböket bocsátottak a levegőbe, ezzel emlékezve meg a 4 éves Ariel és a 9 hónapos Kfir Bibaszról.
A palesztin projektet is megölték a zsidógyilkos terroristák
A Bibasz család tagjainak korábban nem tapasztalt brutalitással történt lemészárlásával a gyilkosok a palesztin projektet is megölték – erről írtak a Jewish News Syndicate (JNS) oldalán. A szerző ezzel arra utalt, hogy az antiszemita terroristák az általuk rendezett vérfürdővel saját ügyüket lehetetlenítették el, valamint hiteltelenítettek valamennyi palesztinok elnyomásáról szóló narratívát.
„Azok, akik esetleg reménykedtettek volna a palesztinokban, most végképp meggyőződhettek ennek ellenkezőjéről akkor, amikor előkerültek a holokauszttúlélőkre emlékeztető, csontsoványra lefogyott, karikás szemű izraeli túszok”
– fogalmazott a szerző, aki szerint
a palesztin projekt kegyelemdöfését az jelentette, amikor kiderült: a Hamász puszta kézzel gyilkolta meg a vörös hajú Bibasz gyermekeket és édesanyjukat – fűzte hozzá.
A JNS szerzője szerint a palesztin nemzeti projekt elvesztette erkölcsi és politikai hitelét nemcsak Izraelben, hanem nemzetközi szinten is, a háború során a Palesztin Hatóság pedig egyre jelentéktelenebbé vált. Szerinte a Hamász megsemmisítése után új lehetőség nyílik Gáza újjáépítésére, de ez csak akkor lehetséges, ha a velük szimpatizáló és részrehajló nemzetközi szervezeteket – a szerző itt az ENSZ humanitárius szervezetét, a UNRWA-t említi – eltávolítják a térségből. Leszögezte, az eljövendő Gázában és Júdea-Szamáriában (Ciszjordániában) csak azoknak a palesztinoknak lehet helye, akik elismerik a zsidó állam létjogosultságát, lemondanak a fegyveres ellenállásról és részt vesznek az újjáépítésben.
„A palesztin államról vagy a zsidók elleni dzsihádról szóló beszéd elvesztette minden relevanciáját”
– szögezte le a JNS publicistája.
hirado.hu
Kiemelt kép: A Bibasz család elrabolt és meggyilkolt tagjai – a 4 éves Ariel, a 32 éves Siri és a 9 hónapos Kfir – egy 2025. február 20-ai felvételen, a Hamász palesztin terrorszervezet ezen a napon adta át Izraelnek a 2023 novemberében meggyilkolt édesanya és gyermekei földi maradványait (Fotó: AFP)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Jelen cikkük tele van hazugsággal.
Ez a cikk úgy hazugság, ahogy van. Nem számoltam hány hazugságot lehetne megcáfolni a fenti írásban, de semmi sem igaz belőle. Már az alapja sem. A palesztinok semmilyen elítélendőt nem tehetnek, amikor a megszállók ellen harcolnak, ahogyan egy ország lakossága sem cselekszik rosszul, ha az ország területérő érkező ellenséges megszállókat igyekszik megölni. Ráadásul a betolakodók nem zsidók, még kevésbé sémiták. Ezek a területrablók olyan kazár pogányok, akik kelet-Európából – a mai orosz/ukrán állam területéről – származnak, és a cikkben említett hazugságtól eltérően, ők az antiszemiták. Ugyanis a palesztinok sémiták, a palesztinellenes megszálló idegenek viszont Jefte leszármazottai.