Egy országnyi magyar – valahol a nagyvilágban (könyvajánló)

Mindenkinek van egy álma. Az emberek többségénél ez az álom három szóval leírható: békességben, biztonságban és boldogságban élni.

Egyiknek sikerül, a másiknak nem. Szerencsések azok, akiknek már a szülőföldjükön adott a lehetőség a sikeres önmegvalósításhoz. Ám, történelmünk utóbbi másfél évszázada sok példát nyújtott arra is, hogy honfitársainknak boldogulásuk érdekében el kellett hagyniuk hazájukat, családi otthonukat. És nem csak azért, hogy vágyaikat, álmaikat elérjék, hanem olykor a megélhetés, az életben maradás miatt.

Róluk szól ez a könyv. Akik nem ott és nem akkor születtek, ahol és amikor boldogulniuk lehetett. Ezért hát útra keltek, olykor azt sem tudva, hová sodorja őket a sors. Menniük kellett politikai, vallási, egzisztenciális, morális okokból, vagy, mert hajtotta őket a világ felfedezése utáni vágy. Gyakorta egy szál ruhában, néhány fillérrel a zsebben, nyelvtudás és kapcsolat nélkül vágtak neki a nagy útnak. Idegen földön, idegen kultúrában, a semmiből kezdték újra életüket.

Egykori tizenéves honfitársunk,’56-os pesti srác – akit távollétében forradalmi tevékenysége miatt halálra ítéltek –, azért választotta letelepedésül Kolumbiát, mert az angliai menekülttáborban gyakran Columbia Pictures-filmeket néztek. Annyira tetszett neki a filmbeli vidék, hogy a bevándorlást kérvényező papírjára ékes magyarsággal „Columbia Pictures”-t írta célállomásként. Kolumbiában döbbent rá, hogy igazából nem odavágyott. Mégis éveket kellett eltöltenie verejtékes munkával a földeken, amíg országot válthatott. Szülőföldjére pedig csak harminc év múlva térhetett vissza.

Szomorú világrekorderek vagyunk atekintetben, hogy a jelenleg tízmilliós lélekszámú Magyarország az elmúlt évszázadban csaknem ugyanilyen létszámú magyarságot engedett neki a nagyvilágnak. Egy országnyi magyar a nagyvilágban? Igen, nincs a világnak olyan szeglete, országa, ahol ne lennének magyarok.

Messzire vezetne annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miért kellett egy országnyi magyarnak elmennie a Kárpát-medencéből – ez legyen a történészek feladata. És annak a kérdésnek a megválaszolása is igen kínos lenne, hogy miért nem készült soha, egyetlen felmérés sem arról, hogy a külhonba vándorolt honfitársaink hol, mennyien vannak, s kik ők? – e kérdés megválaszolása pedig legyen a politikusaink feladata.

A száműzöttek, a kivándoroltak, a disszidensek most e könyv által jelképes értelemben hazatérnek. Megtudhatjuk több mint félezer honfitársunkról, s több mint félszáz közösségről, hogyan éltek, mit csináltak, mire vitték, és az általuk létrehozott értékekkel – melyek az egyetemes magyar kultúra részét képezik – miként gazdagították és vitték előbbre a világot.

Legendás történet, amely szerint Fermi, a híres Nobel-díjas tudós egyik előadásán megkérdezte: ha a világegyetem számos bolygóján, Földünkhöz hasonlóan kialakult az élet, akkor ezek a földönkívüliek előbb-utóbb kíváncsiak a többi bolygó élőlényeire, s bizonyára eljönnek hozzánk is, vajon hol lehetnek? – tette föl a hallgatóságnak a kérdést. – Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat! – hangzott Szilárd Leó világhírű tudós frappáns válasza.

Nekünk, magyaroknak az igen kedves történet arra a tényre utal, hogy az ország lélekszámához képest a történelmi Magyarország hihetetlenül magas arányban adott tudósokat, feltalálókat a világnak. Elegendő csak néhány névre utalni: Neumann János, Teller Ede, Szent-Györgyi Albert, Bárány Róbert, Harsányi János, Wigner Jenő, Bíró László, Kemény János, Kármán Tódor, Charles Simonyi, Oláh György – sorolhatnánk vég nélkül. A golyóstolltól a számítógépen, az atomreaktoron és a televízión át az internetig számtalan találmánnyal gazdagították az emberiség életét.

Ott voltunk Hollywood alapításánál: William Fox, George Cukor, Kertész Mihály, Zukor Adolf, Korda Sándor és a többiek munkája nélkül a szórakoztatás, a film világa ma messze nem ugyanez lenne.  S persze a magyar származású színészek learatták a sikereket is: Goldie Hawn, Paul Newman, Peter Falk, Tony Curtis, Rachel Weisz, Adrien Brody, Mariska Hargitay, Debra Winger, Johnny Weissmüller – és még tucatnyian vehették át a legmagasabb szakmai elismeréseket.

Ott vannak a politikai életben is; magyar származású Franciaország köztársasági elnöke, Nicholas Sarkozy; New York kormányzója volt hosszú évekig George Pataki; az Egyesült Államok elnöki székéért vívott küzdelemben alig maradt alul John Kerry; Ausztrália egyik államának sikeres miniszterelnöke volt Nick Greiner; Németország külpolitikáját irányította hosszú éveken át Joschka Fischer; Anglia konzervatív pártjának vezetője és miniszterelnök-jelöltje volt Michael Howard, és folytathatnánk a sort másokkal.

A világ legsikeresebb üzletemberei között is akadnak szép számmal magyarok, hogy csak Soros György, Péterffy Sándor, Peter Munk, Steven Udvar-Hazy, Andrew Grove, Estée Lauder nevét említsük.

Helyet kaptak a könyvben azok a politikai menekültek is, mint például Kossuth Lajos, Horthy Miklós, Nagy Ferenc, Varga Béla, Jászi Oszkár és az említett személyek korszakában tevékenykedő politikusok közül néhányan, akik nem akartak és nem is „csináltak” az idegen országokban karriert, hanem száműzöttként várták sorsuk alakulását, avagy szervezték a visszatérést az óhazába. Úgy gondoltuk, hogy az emigráció életrajzgyűjteményében az ő történetüknek is ott a helye.

Talán kevesen tudják, hogy olyan világhírű zenészek, mint Paul Simon, Mark Knopfler, Joe Murányi, Suzi Quatro, Gene Simmons és Tommy Ramone is magyar ősökkel rendelkeznek. De ott voltunk-vagyunk a klasszikus zene, a képzőművészet, az irodalom, a sajtó, az orvostudomány, a sport – azaz az élet minden területén! Nézzék el, hogy nem említek további neveket, hiszen, ha kicsit beljebb lapoznak, akkor százával következnek most az érdekesebbnél érdekesebb életrajzok, hihetetlen karriertörténetek, amelyek mindegyike hordoz valamilyen különlegességet.

Meglehet, szerénytelenül hangzik, de a könyv egyik érdeme, hogy  a hétköznapi élet főszereplőit is sikerült megtalálnunk és pályafutásaikat közreadnunk. Ők azok, akik bár nem váltak világhírűvé, de tehetségükkel, szorgalmukkal, helytállásukkal sokat tettek egy-egy ügy érdekében. Orvosok, kutatók, mérnökök, ügyvédek, különféle szakemberek, dolgozók, egyházi és közéleti vezetők, újságírók, művészek… és nem utolsósorban azok, akiknek semmiféle díj, diploma nincs birtokukban, de önfeláldozó életükkel emberségből kimagasló tanúsítványt szereztek az egész világ előtt. Ez utóbbiak közül külön ajánlom figyelmükbe a hamiltoni Manhertz Erzsébet nővér, az indiai Marton Etelka apáca és az akroni Dömötör Tibor püspök munkásságát bemutató portrékat.

Több mint tíz éven át, egy harminc fős csapat, sok-sok országban, kitartóan és önzetlenül gyűjtötte, készítette ezeket a színes írásokat. Ennek eredményeként most Önök, a Tisztelt Olvasók több mint félezer életrajzot, mintegy félszáz közösségtörténetet és több mint négyszáz intézmény, szervezet elérhetőségét tartalmazó címtárat vehetnek kézhez.

Könyvünk bizonyos értelemben egyedülálló, mert informatív, olvasmányos, szórakoztató, olykor megrázó, lélekfelemelő tartalommal bíró írások gyűjteménye.  Olyan írásoké, amelyek zömét csak itt és csak most olvashatják először.

Persze, tudjuk, száz ilyen könyv is kevés lenne az emigráció teljesebb bemutatásához. Sőt, összegyűjthettük volna a kudarccal, tragédiával végződő történetek köteteit is.

De nem ez volt a célunk. Azon személyek történeteit kerestük, akik figyelemreméltó értékeket, teljesítményeket hoztak létre. Az életrajzok közreadásával reprezentálni szeretnénk, hogy a magyar gyökerekkel, ősökkel rendelkező személyek az élet számos területén hozzájárultak a magyarság és a befogadó ország hírnevének öregbítéséhez.

Terveink között szerepel a könyv további bővítése, kiegészítése, újabb kiadások előkészítése, angol nyelvű fordítása, illetve a „személyesen elmondott történelem” filmre rögzítése, s ennek egy nemzeti filmarchívumban történő elhelyezése. Ezek közreadásával nem csak az olvasóközönség, hanem a kutatómunkát végzők igényeit is szeretnénk kielégíteni. Szándékunk, hogy tudatosítsuk: a határon túl élő magyarok és magyar származásúak teljesítményei az egyetemes magyar kultúra elidegeníthetetlen részét képezik.

Azt gondolom, hogy ezekről a karrierekről, erőfeszítésekről szóló történetek nem csak érdekesek, hanem példaértékűek is: azt sugallják, hogy kilátástalannak tűnő helyzetben is érdemes küzdenünk az álmainkért, mert a tehetség, a tudás,a kitartó szorgalom – egy kis szerencsével párosulva – meghozza a gyümölcsét.

Talán, nem csak valahol a nagyvilágban, hanem a szülőföldön is.

Tanka László

Panoráma Világmagazin

Nemzeti InternetFigyelő