Egy emigráns nyílt levele Orbán Viktor volt miniszterelnökhöz

Nyílt levél

Orbán Viktor volt Miniszterelnökhöz

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Én, egyike vagyok a sok közül azoknak, akik fegyverrel harcoltak egy szebb, boldogabb Magyarországért. Nem rajtam, hanem a Jóistenen múlt, hogy ezt a levelet Önnek megírhatom. Fogadja e levelet úgy, mint azoktól, akik nem írhatnak, mert életüket adták a hazáért. Én Isten segítségével menekültem a börtön, vagy a halál elől, mert teljesítettem azt, ami mindem magyar embernek kötelessége, s ezért 1956 óta emigrációban élek. Mi jobban örültünk a rendszerváltásnak, mint az otthoniak, akik tétlenül várták a változást. Nem sokat tudtunk a FIDESZ-ről, s mivel ismertük a kommunista nevelést, nem sokat vártunk tőlük, de mivel az MSZP ellenük volt, a FIDESZ mögé álltunk. Ezrével mentek a levelek, röplapokkal rokonainknak, ismerősöknek, hogy szavazzanak a FIDESZ-re. Az Új Világ újságot otthon nyomtattuk a cél elérése érdekében. Abban az első oldalon volt a hír győztünk! Orbán Viktor a miniszterelnök. Majd 4 év után, szégyenkezve hallottuk a hírt, hogy a MSZP megbuktatta a FIDESZT.  Azóta szomorúan halljuk az ország lesüllyedését. Levelet kaptam Kubatov Gábor úrtól, melyben írja, hogy „Minden jel arra utal, életünk legfontosabb választása előtt állunk.”  Majd olvastam az ön „évértékelő beszédét” s az késztetett e levél írására.

Tisztelt miniszterelnök úr!

Ön a Kedves Dalma Asszonynak, a mélyen tisztelt Elnök Úrnak, a Tisztelt Csoóri Sándornak, és a Hölgyeimnek és Uraimnak mondta el az évértékelő beszédét és mondta nekik, hogy „Én és a pártom is készen állunk az erős, a felelős és a cselekvő kormányzásra. Ön kihagyta a magyar népet, akit érint, s kihagyta az Istent, aki segíthet. Nem hiszem, hogy bűn lett volna azt mondani, hogy „kedves magyar testvérek”, „készen állunk az erős, a felelős és a cselekvő kormányzásra.” Vagy ha a testvér szó szélsőséges, a kedves magyar felebarátok kifejezés megfelelt volna. Nem hiszem, hogy az USA törtélelmében volt-e egy hasonló pozícióba készülő személy, aki beszédjéből kihagyta volna a népet és az Istent. God bless you all. God bless Amerika, – mondják az USA politikusai. Igaz, az USA kicsit nagyobb, mint Magyarország, ott elfér az Isten, de Magyarországra is ráférne, ha tőle vár a nép segítséget. Vagy marad minden úgy, ahogy az istentelen kommunisták hirdették; haladjunk a „bölcs tanítók”, Sztálin és Lenin útján?

Tisztelt miniszterelnök úr!

Ön mondta: „Ma mindenki úgy érzi, hogy ami van, az nem mehet tovább, változtatni kell, mert az ország az utóbbi években egyre inkább letért és lesodródott a józanész útjáról.” Ha ez így igaz, nem lehet várni. És a magyar ifjúság, az új Fidesz nem is, vár. Elkezdték a küzdelmet, hogy visszaállítsák a józan észt a rendes útjára.

Isten helyett Kodályra hivatkozva, aki azt mondta a házikisasszonynak, aki nyolc éve tanult hegedülni, hogy „mind a nyolcat letagadhatná.”, Ön azt mondta; „Ma sokan letagadnák az utolsó nyolc évüket, szívesen elfelejtenék és elfelejtetnék velünk, mi mindent műveltek.”. Valószínű Kodály Önnek is azt mondaná, hogy mind a négy évet letagadhatná. A négy évben, mikor miniszterelnök volt, ön sokat elmulasztott, ami miatt ma rossz állapot van Magyarországon.

Az egyik: Meg kellett volna adni minden Magyarországon született személynek a magyar állampolgárságot, akik 18 év betöltése után szavazati joggal rendelkeznek. Az elszakított területen élők, ha magyarnak vallják magukat, szintén magyar állampolgárok. A külföldön élők a szavazati jogért bizonyos adót fizetnek, melyet csak nyugdíj és egészségügyi célra lehet felhasználni.

A második: A közbiztonság miatt vissza kellet volna állítani a csendőrséget. Ha a név nem megfelelő a magyar nyelvnek, vagy félelmet kelt a bűnözőknek az nem baj, fontos, hogy visszaálljon a közbiztonság arra a szintre, ami az ő szolgálatuk alatt volt. Ne az utolsó 3 hónapról ítéljük meg a csendőrséget, amikor a német és az orosz dúlta az országot, hanem az előző 2 évtizedről, amikor a svábok, a tótok, az izraeliek, a ruszinok, a cigányok a románok biztonságban, és békében éltek a csonka országban. A miniszterelnök elnevezést is többször lejáratták, ennek ellenére ma is használják. Igaz, hogy az elvtárs megszólítást úrra változtatták, tehát a csend őrei esetében is lehetne csendőr úrnak nevezni a közbiztonság őreit.

A harmadik: Vissza kellett volna venni a néptől ellopott gyárakat és az üzemeket. Sokan emlékeznek vissza, amikor a kommunisták azt mondták, hogy „tiéd a gyár magadnak dolgozol.” Kaptak fizetést a munkások, ami szűken fedezte az élelmet és a ruházatot, de a munka többi értéke a gyárnak maradt. Tehát a gyárak az ott dolgozóké. Ismeretes, hogy nem voltak milliomos kommunisták, tehát akik megvették a gyárakat, azok lopott pénzből vehették meg. Ezt meg lehetett volna oldani úgy, hogy az EU szakemberei felbecsülik a gyárak jelenlegi értékét. Az adóellenőrök kikutatják, hogy honnan vette a pénzt a jelenlegi tulajdonos a megvételre. Az igazolt összeget le kell vonni a felbecsült értékből, s az a tulajdonos része. A többi azoké, akik a gyárban dolgoztak, s itt valósulhat meg 56 szelleme, megalakul a munkástanács, amely vezeti a gyárat, mint részvénytársaság. Ez részben megoldotta volna a munkanélküliséget és a nyugdíj problémát.

A negyedik: De a legfontosabb Isten, és az Istenben való hit visszaállítása. Mi, és sok millióan előttünk ezer éven át, Isten nevében esküdtünk fel hazánk védelmére, bíztunk Istenben, hogy megsegít harcunkban, ami nem azért volt, hogy más népek földjét elvegyük, vagy leigázzuk őket. Ön teljesen kihagyta Istent a beszédéből, és azt mondta, hogy a „a hit nem más, mint a remélt dolgokban való bizalom.” Talán itt van a hiba. Nekünk az iskolában úgy tanították, hogy a hit egy szilárd, megalapozott bizalom mindenben, amiben hiszünk. Pl. Hiszek egy Istenben. Hiszek egy hazában. Nincs itt semmiféle remélt dolog. (A Szentírás szerint: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid. 11:1) – a szerkesztő megjegyzése)

Tisztelt miniszterelnök úr:

Itt a baj. A kommunisták kiölték a magyarokból a hitet a gerinctelen, karrierista III/I-III-s püspökök, esperesek, egyházi főméltóságok személyén keresztül. Ezek a romlott lelkű személyek olyanok, mint a rothadt alma, amelyik megrohaszt egy zsák egészséges almát. Önnek alkalma volt, vagyis kötelessége lett volna eltávolítani a romlott lelkű személyeket a magyar közéletből. Ön ezt a fontos feladatot elmulasztotta. A templomok kiürültek, leveleket kapunk, melynek írói büszkén kijelentik, hogy „boldog volt református, istenfélő moszlim vagyok.”

Tisztelt miniszterelnök úr:

Azért írom e levelet, mert amint ön mondta; „Ma mindenki úgy érzi, hogy ami van, az nem mehet tovább, változtatni kell, mert az ország az utóbbi években egyre inkább letért és lesodródott a józanész útjáról.” A következő miniszterelnöknek meg kell változtatni az egyházaknál fennálló sátáni uralmat. Legalább is tárgyalnia kell erről.

Tisztelt miniszterelnök úr:

Ön mondta, hogy „Öntsünk tiszta vizet a pohárba!” A pohár piszkos, az ateista kommunisták és kiszolgálóik mindenféle mocskot raktak bele. Előbb tisztára kell mosni a poharat s ez a következő miniszterelnöknek a feladata. Ön ezekről nem beszélt a nagyérdemű közönségnek. Pedig szétzüllött egyházzal nincs jövője az országnak. Ön mondta: Magyarországnak most nagy változásra van szüksége. A felelősségre vonással nem a múltnak tartozunk, hanem a jövőnknek. A nagy változás és a felelősségre vonás az egyházakra is vonatkozik. Ez szükséges, hogy a nagyvilág ne nézze a magyarságot úgy, mint egy züllött csorda.

Tisztelt miniszterelnök úr:

2006. május 23-án én is egyetértettem azzal a 101 ezer aláíróval, akik aláírták az önt támogató levelet. Ez 2006. október 23-án megváltozott, valószínű 100 ezer aláíró szívében. Önnek nem lett volna szabad  cserbenhagynia az 56-os forradalmunkat ünneplő magyar népet. Önnek nem lett volna szabad mellébeszéléssel engedni, hogy az MSZP kommunista módszerrel tönkretegye az országot, és terror alatt tartsa a népet. Az új Fidesz, a jobbik magyar ifjúság, ön helyett is, szembeállt az elnyomó rendszer ellen. Tűrték a verést, a megcsúfolást, mint Jézus, sokan a börtönt is. Ön nem tett eleget kötelességének, hogy megvédte volna őket az igazságtalanságtól. Az új Fidesz, a Jobbik saját bőrén tapasztalta, hogy nem számíthat önre. Ők tudják, hogy Magyarországnak nagy változásra van szüksége. Ők tudják, hogy Magyarországnak olyan vezetésre van szüksége, amely hiszi és tudja, hogy a fennmaradás és a siker forrása valójában az erő, az ész és a szorgalom. Ön négy évig vezette a kormányt, ami előmenetelt hozott, s ami a nemzeti érzésű képviselőknek és a dolgozó népnek köszönhető. Ön végül sajnos a kommunisták kezébe vezette az országot. Ezt látták a józan ésszel rendelkező, hazájuk jövőjéért aggódó fiatalok. Ezek nem vártak a négyévenként megtartandó választásokra, saját szemükkel látták, hogy a kommunista üszök lángra kapott, és ég az ország. A kormány hazudik, lop, csal, kifosztják az országot. Ha ég a ház nem várhatnak szavazásra, hogy ki legyen a csővezető. Ezek a fiatal jobbik fideszesek kimentek tüntetni az igazságért, elmentek megakadályozni a bűnözést, mivel látták, hogy sem a rendőrség, sem a kormány nem teszi a kötelességét.

Ha kezdetben az öreg Fidesz velük tart, ma nem lenne szükség, hogy ön otthagyja családját, és az országban kóborogjon, hogy szavazatokat szerezzen, mert közös akarattal a Gyurcsány kormányt kirakták volna az országházból. Sajnos nem így lett, az Ön tudtával a kommunisták utódai tönkretették az országot. Ezek a fiatalok látták, hogy romokban hever a közrend és közbiztonság. Látták, hogy a Fidesz nem tesz semmit ellene, elvesztették önben a bizalmukat, elindultak tehát az igazság útján egy jobb Magyarország megvalósítására. Természetes ez nem tetszik a magyarok ellenségeinek és szélsőjobbtól kezdve, fasiszta, nyilas, antivalami szavakkal csúfolják. A Hitler-jugendet azért nem fogták rájuk, mert a jelenlegi pápa is az volt. Ön kijelentette, hogy az ön kormányában nem lehet Jobbikos. Tehát a rosszabb lehet. Ezeknek – mármint a rosszabbaknak – Ön azt üzente, hogy: „Nekik azt üzenem, hogy mi, nem várjuk, hogy megváltoztassák a fölfogásukat, csak arra kérjük őket, hogy támogassák a nemzeti ügyeket, mert azok minden magyar ember érdekét szolgálják. Rájuk is számítunk, őket is várjuk az ország közös újjáépítésében, mert biztos vagyok benne, hogy nélkülük nem fog sikerülni.” HŰ!  Nem hallotta tisztelt Orbán úr milyen vastapsot kapott ezért az üzenetért az MSZP székházakban. Már is önkéntesen jelentkeztek, hogy mennek szavazni a FIDESZ-re. Így nem kell nekik négy évet várni, négy hét elegendő lesz, hogy átveszik a kormányt Öntől. Még csak az sem kell, hogy az elvtársak megváltoztassák a fölfogásukat, tehát Éljen Rákosi, Éljen a Párt. Ezért a beszédíró Sztálin díjat érdemel, Ön pedig szabadkozhat a választásokig, hogy el volt foglalva a FIDESZ ügyeivel s nem olvasta el a Kedves Dalma Asszonynak, a mélyen tisztelt Elnök Úrnak. a Tisztelt Csoóri Sándornak, és a Hölgyeimnek és Uraimnak mondott beszédet, s nem volt tisztába annak tartalmával.

Legjobb lett volna, ha az újságíróknak betapasztják a szájukat s elveszik tőlük a hangszalagot, nehogy ország-világgá közöljék, hogy Ön előre beismeri, hogy az újjáépítés a volt szocialisták és a baloldaliak nélkül nem fog sikerülni. Ön együtt dolgozott ezekkel a jó firmákkal 12 évig. Hová süllyedt az ország? Ön kérdezi: ” Mit mondat velünk a józanész? Ezek után méltán kérdezheti a magyar nép; hol van a józanész? Adja át a Fidesz vezetését azoknak, akik nem a szocialistákkal és a baloldaliakkal próbálják vezetni az országot. Ön mondta, hogy; ”a kormányzásnak a jövőben a nemzeti ügyeket kell képviselnie. Adja át tehát a kormányzást azoknak, akik a jövőben a nemzeti ügyeket akarják képviselni.

Abban a reményben, hogy megfogadja a nép kiáltását, (az Ön szavait ismételve; „amit látok, hallok, tapasztalok Magyarországon, azt mondja, üzeni, sőt kiáltja: változtass!”) és változtatni fog elhatározásán, nem a szocialistákat és a baloldaliakat hívja az országot építeni (mert azok ellopják még azt, ami maradt) hanem a nemzeti érzésű jobbik fiatalokat, akik egy jobb Magyarországot akarnak felépíteni. Isten Önt úgy segítse.

A névtelen hősök nevében kívánok erőt, egészséget, Isten áldását a további küzdelemhez.

Honfitársi tisztelettel: Bogár Gyula

Imalánc a magyar választásokért

2010. április 11-én, az Irgalmasság Vasárnapján a magyar nemzet négy év után újra kezébe veheti a saját sorsát, és dönthet olyan politikusok és parlament megválasztásáról, amelynek elsődleges dolga és felelőssége lesz, hogy – Isten Akarata szerint – kivezesse az országot az erkölcsi és gazdasági válság állapotából.

Az elmúlt nehéz évek újra erőteljesen figyelmeztettek arra, hogy Isten, hit, erkölcs és bűnbánat nélkül nincs megújulás. Sem egyénileg, sem közösségi-társadalmi szinten. A magyar nemzet számára létfontosságú, hogy végre megérezze, hogy minden valódi előrelépésnek az alapja az Isten végtelen szeretetére épülő őszinte bűnbánat, erkölcsi tisztaságra való törekvés és irgalmasság.