Dr. Bene Gábor: Rózsa-Flores Eduardo, aki nem volt szélkakas

A balliberális oldalon nagyon profi alternatív médium a Partizán, ahol még Toroczkai Lászlót is meghívták és elbeszélgetett vele egy felkészült riporter. Ám újabb videójukban először Csintalan és Kert Attila csillogtatta tudását, pontosabban tájékozatlanságát, ami onnan eredt, hogy nem is ismerték Edut, akiről az egész adás szólt. Töprengjenek el most önök is: miért hívták meg épp őket?

A 2009 április 16-án Bolíviában – az igen furcsa körülmények között – kivégzett Rózsa-Flores Eduardo, éppen Santa Cruzban született. Marxista baloldali politikai menekültből lett a Szentkorona Országaihoz ragaszkodó és szociális érzékkel bíró önkéntes katona Horvátországban, majd állítólag a szélsőjobboldaliakkal (a szocialista Moralesék ellen) szervezkedő politikai kalandorrá vált. Vagy nem is ez az igazság? Vajon ki használt fel kit? A titkosszolgálatok őt, vagy ő a titkosszolgálatokat? Miért kellett meghalnia, és miért van még mindig ilyen sok talány az eset körül? S egyáltalán, mi köze lehetett a 2006-ban elhíresült őszödi beszédhez? Ezek a kérdések merültek a fel a Partizán videójában. Ám arról, hogy esetleg itthonról riasztották a bolíviai titkosszolgálatot, arról egyetlen szó se hangzott el a videóban!

Nekem barátom volt Eduardo, így valószínűleg elfogult leszek vele szemben. Tudtam róla, hogy a szélsőbalról indult, s ő volt az ELTE utolsó KISZ titkára, de komoly szociális érzékenysége vitte őt a spontán privatizáló, közvagyon kifosztó baloldalról át a másik oldalra, ahol a pártok szintjén majdnem ugyanazt tapasztalta meg. S ha valóban szélsőjobboldali lett volna – amit én nem tapasztaltam nála – akkor annak biztosan jó oka lehetett! S ha eljutott a judaista vallástól a kereszténységen át az iszlámig, akkor annak is megvolt a maga észszerű magyarázata. Szerintem ugyanis felismerte a zsidó őseinek a kiválasztottsági mítoszban rejlő fennhéjázó gátlástalanságát, a más vallásúak lenézését, gojozását. S alapvetően kritikus alkatként a keresztény vallás szeretetalapúságában pedig a gyengeséget vette észre, ami a nemzete számára a végveszélyt jelentheti. Szerintem azért lett muszlim, mert annak a vallásnak erős az istenhite, és nem az állandó behódolásról, és az ellenség „szeretetéről” szól, hanem a kemény önvédelemről. (Allah akarata szerinti szent háborúról a dzsihádról.) Igaz ezt a lépését már nem tudtam követni, de azt a hitet, amit a horvátok igazságának felismerésekor tartott követendőnek, magam is vallom. Mert bármennyire is sikerült az egykori társországunk vezetését a Habsburgoknak ellenünk hangolni, maga a horvát nép nem volt soha ellenséges velünk. A nyugati kereszténységet a horvátokkal együtt Edu is elfogadta egy időben, s nem véletlenül találkoztam vele több alkalommal Csíksomlyón, sőt a csángó misén is a híres csobotfalvi templomkertben!

Edu nekem azért volt barátom mert nem tartozott a gyáva meghunyászkodók közé, hanem bátran szembenézett a korábbi tévedéseivel és volt ereje ahhoz, hogy változzon és változtasson. Azok akik a Partizánban beszéltek róla, csak a szavak emberei, a fotelharcosok, akik soha nem álltak volna be a horvát hadseregbe, de még a hazájukat sem védenék meg ha arra lenne szükség. Eduardo barátom pedig, a 800 éven át velünk együtt élő és együtt harcoló társországunknak, a horvátok függetlenségnek lett a bajnoka! Mindegy, hogy mit mondanak róla azok, akik a poros nyomába sem léphettek! Szerencsére Vágvölgyi B. András is megjelent, aki legalább valóban találkozott vele párszor és így valamennyire azért ismerhette. (Mint ahogy én is!) Amit ez a Partizán videófelvétel produkált, az egy halott mártírral szembeni aljasság. Egyszerűen nem értem, hogy miért csak olyan emberek lettek meghívva, akik nem is ismerték közelről, s csak tudálékoskodni és szerepelni akartak.

 A horvát függetlenségi háborúban először tudósító volt, majd jelentkezett a nemzetközi brigádba. Annak gyorsan lett parancsnoka. Jól végezte feladatát, mert volt katonai képzettsége, és a nyelvtudása is erre a feladatra tette őt alkalmassá. A horvátok állampolgárságot és ezredesi rangot is adtak neki. Ilyet nem adnak csak annak, akinek érdemei vannak. S ezek alapján kapott Horvátországtól katonai nyugdíjat, s ez bátorságát és kitartását is bizonyítja. Ám a műsorvezető mindenáron szerette volna, hogy valamiféle gyilkosságot, vagy kegyetlenkedéseket varjon a nyakába, ám ezt nem bizonyítja semmi, de én aki ismertem tudom, hogy nagyon is lelkiismeretes, jellemes ember volt, bár kicsit „művészlélek”. Igaz nagy volt a szereplési vágya, de soha nem az erőszakban, vagy náci kapcsolatokban, vagy akár celebes viselkedésben nyilvánult ez meg, hanem teljesítményével akart csak kitűnni a tömegből, s ez nagyon is sikerült neki. Abban van valami, hogy egy zsidó-forradalmár alkat volt, de nem volt sem szabadkőműves, sem ügynök, hanem egy olyan egyén, aki nehezen ugyan de szakított a kommunista apja gondolkodásával, mert megtapasztalta, hogy mit jelent az elvtelenség, akár a Szovjetunióban, akár itthon. Mivel többször és hosszan beszélgettem vele, szinte mindig elő is került a Szentkorona eszme és a nemzetmeghatározásom, ami a barátságunk alapját képezhette. Ugyanis amikor elmondtam neki, hogy a „NEMZET a legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás cselekvő kultúrközössége” – akkor megkérdezte, hogy lehet-e a magyar Nemzet tagja egy félig zsidó ember? Én addig nem is tudtam arról, hogy az apja zsidó és kommunista. S megkérdeztem, hogy miért harcoltál a horvátok mellett? Azt mondta, hogy mert az igazság mellettük állt. Így a „legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás cselekvő” embereként a magyar kultúrközösség tagjának érzed magad, s harcolnál értünk is? Ő gondolkodás nélkül válaszolta, hogy: igen!

Megértette azonnal, hogy a nép egy etnikai, a nemzet pedig egy értékrend alapú kultúrközösség, s láttam rajta a megkönnyebbülést, mert bizony sokan gondolják ezt hazánkban is másként. S a beszélgetések során újra rákérdezett erre. Akkor például Zrinyi Miklóst hoztam fel, aki így nyilatkozott: „horvát vagyok, tehát magyar”. Ami azt jelenti, hogy tagja volt a horvát népnek, és mellette a magyar nemzetnek is. Azt hiszem ezek hoztak minket össze, és azok a beszélgetések amit a Szentkorona állameszme kapcsán folytattunk!

A Partizán meghívta Szilvási Györgyöt és Dezső Andrást is, hogy tisztázzák lehetett-e szerepe az őszödi beszéd kiszivárogtatásában? Én sem gondolom, hogy köze lenne a „kiszivárogtatáshoz”, amit szerintem maga Gyurcsány követett el, hiszen neki volt szüksége arra, hogy lángoljon néhány autó a tévé székház előtt, és így be tudja végre vezetni az EU által kért megszorításokat. Azokat állítólag Joaquín Almunia, az Európai Unió spanyol nemzetiségű és szocialista gazdasági és pénzügyi biztosa követelte a konvergenciaprogramot hamis számokkal benyújtó – valójában táncoskomikus – miniszterelnöktől!Dezső András szerint a terrorista Sakálnak, vagyis Carlosnak a beszélgető partnere lehetett Edu, bár ezt nem tudhatja senki. Ám biztos nem Ő volt az, aki a titkosszolgálat részéről követte, megfigyelte, biztosította a terroristát. (Bár akkor a Kádár János társaság tagja is volt, mint hithű kommunista.)

Viszont 2006-ban már erősen a nemzet oldalára állt. Szilvási titokminiszter egyrészt cáfolja, hogy Edu szivárogtatta volna ki a beszédet, viszont állítja, hogy valakitől megkapta a felvételt és el is vitte a Fidesznek. Azt viszont nagyon rosszul tudja az egykori miniszter, hogy az őszi eseményeket a Fidesz szervezte volna, mert arról bizony nekem is tudnom kellene, hisz ott voltam szeptember 18-tól a Kossuth téren és semmi jelét nem láttam, hogy bármely párt vagy szervezet mögé állt volna az őszinte felháborodás mozgalmának. (A Kossuth tér egy valóságos erkölcsi „forradalom” volt, ami sajnos elbukott.) A titokminiszter viszont azt állítja, hogy a Fidesz kézbe vette a szervezést és nem kellett Eduardónak a szerény tudású szervezésére támaszkodni. Ám már ott is csúsztat, hogy Gyurcsány Ferencnek nem volt szerinte érdeke a beszéd nyilvánosságra kerülése. Ezt csak azzal tudom cáfolni, hogy akkor egyetlen olyan bátor főszerkesztő sem volt, aki meg merte volna kockáztatni az állását azzal, hogy a miniszterelnök közvetlen utasítása nélkül le merné hozni azt a beszédet. Aki ennek ellenkezőjét állítja, nincs tisztában az akkori helyzettel, vagy szándékosan ferdít! S amikor Szilvási azt mondja, hogy „a média leadta oké” – akkor nyilvánvalóan nem mond igazat, hiszen újra leírom: NEM VOLT OLYAN BÁTOR FŐSZERKESZTŐ AKI EZT MEG MERTE VOLNA TENNI ANÉLKÜL, HOGY AZ ÉRINTETT – vagyis Gyurcsány Ferenc – NE ADTA VOLNA AZT NEKI UTASÍTÁSBA!

Szerintem is Tóásó Elődöt és Kepes Andrást lett volna jobb meghívni! Kovács Hunor viszont az alábbi kommentet írta a video után: „Te Marci nem kellett volna olyan embereket megkérdezni, akik valóban ismerték Edut? Ugyanis lényeges különbség egy volt ivócimbora és egy olyan ember között, aki még messziről sem ismerte.”

S ezzel zárjuk is le, mert épp ez leplezi le, hogy a Partizán célja nem egészen az volt, amivel beharangozták a felvételt. Eduardo nem volt tökéletes ember, ahogy én sem vagyok az! De jó barát volt és valóban bátor ember. Született félzsidóként is fájt neki a magyarságot lejárató, balliberális hazugságáradat. Én viszont nem sértődöm meg azon, hogy nem hívott meg a Partizán, pedig jó pár sört megittam Eduardóval, s az emlékét is másként őrzöm mint ők!

A szerző közjogász

Kiemelt kép: NIF archív

Kapcsolódó:

Egy esztendővel ezelőtt, ezen a napon gyilkolták meg Rózsa-Flores Eduardot