Diribdarab „valóságok” – avagy Gyarmati kirakós-játék modernkori rabszolgáknak –

Rakosgatod a darabkákat. Szép sorban, egymás mellé. Rakosgatod, mert rakosgathatod. Az egészben az a legrosszabb, hogy most már nem legyinthetsz csak úgy könnyedén, mondván „Á, ugyan már, ez csak összeesküvés-elmélet!” És nem csak azért mert Borhídi professzor alapérvényű axiómáját, miszerint „Az összeesküvés nem elmélet, az már maga a gyakorlat!”, az utóbbi két évtizedben a sajátos posztkommunista-vadkapitalista metamorfózison átesett volt szocialista országok közül éppen a kis hazánkban történtek igazolták a legjobban, hanem azért sem, mert szintén az utóbbi idők történései mondatják veled azt is, hogy ennyi véletlen egybeesés egészen biztosan nem lehet.

Most értjük csak meg igazán, hogy minden mindennel összefügg. Ugyanis megértetik velünk. És ez még akkor is így van, ha azoknak, akik megértetik velünk, ennek pont az ellenkezője a szándékuk, nevezetesen az, hogy ne értsük, mi folyik itt valójában. Csakhogy a gondosan megtervezett mérnöki-PR-kommunikációs és egyéb think-thank fáradozások ellenére a gyarmatokon tengődő pórnép számára már eddig is túl sok jutott a „jóból”, túl kifinomultra sikeredett a kiszipolyozás, ezért elérkezett a tűréshatárra, vagy már túl is lendült azon, ennek következtében kinyílt a csipája.

No, mármost e rövidre nyúlt kis bevezető bekezdés után mi mást is mondhatna a nép egyszerű gyermeke – ily forma vónék magam is –, mint hogy akinek van szeme a látáshoz az bizony sürgősen kezdjen nézni vele, de még pedig erőst, akinek meg van hangja – Király László szavaival élve – ne tartogassa, hanem kezdjen el ordítani, de még pediglen sürgősen, mert bizonnyal ég a ház!

Beszédes időket élünk, enyhén szólva is furcsa dolgok történnek gyors egymásutánban.

A Népszabadság internetes oldalán megjelent hír:

Körülmetélés: vallásszabadság helyett testi sértés

A kölni kerületi bíró döntése felháborította a németországi zsidó és muzulmán szervezeteket. Politikai és vallási aknamezőről van szó – vélik szakértők.

A beavatkozást „testi sértésnek” minősítve gyakorlatilag törvényen kívül helyezte Németországban a körülmetélést egy kölni kerületi bíró.

A per még 2010-ben indult, miután egy muzulmán család fejvesztve rohant be egy négyéves kisfiúval a kórházba, mert otthon nem tudták elállítani a vérzését a rituális vallási beavatkozás nyomán. A kórházban ez gond nélkül sikerült, ám egy szemfüles ügyész felkapta a fejét az esetre, és veszélyeztetés vádjával feljelentést tett a körülmetélést végző orvos, a mohel ellen.

A nyilvánvalóan precedensértékűnek szánt ügyben első fokon a családnak kedvező ítélet született, amely kimondta, hogy a körülmetélés a vallásszabadság része. Az ügyészek ezután fellebbeztek, a másodfokú ítélet bírája pedig az elsővel homlokegyenest ellentétben álló érvekkel a kisfiú testi épségét vette védelmébe. „A testi épséghez való joga többet nyom a latban a szülők alapvető jogainál, a körülmetélés pedig sérti a kisfiú érdekeit, hogy élete későbbi szakaszában maga dönthessen a vallási meggyőződéséről” – hangzik a másodfokú ítélet indoklása. A kölni kerületi bíró döntése ellen fellebbezésnek van helye, és Németország többi 401 igazságszolgáltatási területére nem terjed ki a hatálya, életbe lépéséhez a legfelsőbb bíróság jóváhagyása kell.

Bár a perben megvádolt mohelt első és másodfokon is minden vádpont alól felmentették, a kölni ítélet nyomán a körülmetélés már csak egy legfelsőbb bírósági bólintásra van attól, hogy bűnténynek nyilvánítsák. A zsidó és muzulmán szervezetek mindenesetre mély felhördüléssel vették tudomásul a kölni bíró döntését. Ahogy Dieter Graumann, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának az elnöke jelezte, a szervezet a szövetségi kormányhoz fordul a „vallásszabadság biztosításáért” az „érzéketlen és felháborító” döntés ellen. Ezzel szemben Holm Putzke, a Passaui Egyetem kriminológia-professzora úgy véli, jó, hogy vita indul arról, mi számít jobban: a vallásszabadság vagy „a gyermekek joga ahhoz, hogy senki ne csonkíthassa meg nemi szervüket a beleegyezésük nélkül”.

A német legfelsőbb bíróság elé került már hasonló ügy. 1999-ben egy muzulmán vágóhíd a taláros testület elé vitte azt a törvényt, amely megtiltotta, hogy a vágóhídi állatokat kábítás nélkül vágják le – ez utóbbi a halal és a kóser vágás szabályaival is ellenkezik. A vallásszabadságra hivatkozva a taláros testület akkor a vágóhídnak adott igazat.

Kisvártatva miről ad hírt az MTI?

 

Leminősítette Németországot a Moody’s

A német gazdaság elveszítette a lehetséges legjobb „Aaa” besorolását, a nemzetközi hitelminősítő az euróövezet felbomlását prognosztizálja.

Leminősítés lehetőségére utaló negatívra rontotta az eddigi stabilról Németország lehetséges legjobb, „Aaa” szintű kormánykötvény-osztályzatának kilátását a Moody’s Investors Service. A nemzetközi hitelminősítő az euróövezeti adósságválság egyre bizonytalanabb kimenetelére, a görög eurótagság megszűnésének megnövekedett rizikójára és más valutauniós tagállamok kényszerű külső megsegítésének ugyancsak növekvő kockázatára hivatkozott döntésénél.

A Moody’s – amely az európai és az amerikai piaci zárások után, hétfő éjjel Londonban jelentette be döntését – a nagy nemzetközi hitelminősítők közül elsőként adott negatív kilátást az euróövezeti adóskockázati megítélés szempontjából alapmércének tekintett német szuverén adósosztályzatra. A világ legnagyobb hitelminősítő csoportja Németország mellett Hollandia és Luxemburg ugyancsak „Aaa” szintű – más hitelminősítők módszertanában „AAA”-val jelölt – államadós-besorolásainak kilátását is negatívra rontotta.

A Moody’s szerint még ha sikerül is elkerülni Görögország kiesését az euróövezetből, egyre valószínűbb, hogy más valutauniós tagállamok – főleg Spanyolország és Olaszország – nagyobb mértékű kollektív megsegítésére is szükség lesz. Ha az euróövezetet jelenlegi formájában fenn akarják tartani, akkor e kollektív segítség terhei várhatóan a magas besorolású eurógazdaságokra nehezednek majd a legnagyobb súllyal, tekintettel arra, hogy ezek az országok lennének képesek leginkább az ezzel járó költségek elviselésére. A hitelminősítő közölte, hogy bár nem alapeseti előrejelzése Görögország távozása az euróövezetből, e fejlemény kockázata azonban most nagyobb, mint ahogy azt a cég az idei év elején feltételezte.

Az euróövezet legalább részleges felbomlását más nagy londoni házak gyakorlatilag biztosra veszik. Az egyik legnagyobb londoni gazdaságelemző és pénzügyi tanácsadó cég, a Capital Economics jelenleg érvényes előrejelzése például az, hogy Görögország még 2012 vége előtt kikerül a valutaunióból, és jövőre valószínűleg követi Portugália, sőt esetleg Írország is.

Persze, tudjuk, válság, euro-zóna meg a többiek. Természetesen nincs összefüggés a két dolog között, csupán véletlen egybeesés, hogy pont így követik egymást az események. Rossz az, aki rosszra gondol. Szegény Csurka már nem él, a New York–Tel-Aviv tengelyről sem hallani mostanság annyit, mint annak előtte. Aki effélékről beszél azonnal kiírta magát a szalonképesség kategóriájából. nem mintha lennének szalonok manapság. Vagy talán mégis?

Tulajdonképpen el is hessegetjük magunktól a gondolatot, megmagyarázzuk, a dolgoz azzal, hogy kirakós-játék nem is létezik, túl élénk a fantáziánk, különben is a puzzle nem a mi műfajunk, amikor a kollektív megalázás egy újabb, nagy valószínűséggel szintén előre el- és megtervezett gyöngyszemébe botlunk. Egy hír az Indexről:

Kitört a háború a rovásírás körül

A székely–magyar rovásírás elkazárosítására tett kísérlettel vádolta meg a Magyarok Világszövetsége a Magyar Szabványügyi Testület egyik munkacsoportját, amely a rovásírás számítógépes karakterkódolásához beadott javaslatban együtt kezeli a kazáriai, a Kárpát-medencei és a székely–magyar rovásírást. A témával évtizedek óta foglalkozó lelkes amatőrök egyik tábora szerint a székely kizárólag a magyar hangok leírására jött létre, több ezer éves is lehet, ezért elfogadhatatlan a kazáriai írással való összevonása. A javaslatot beadó Hosszú Gábor a politikai és ideológiai viták miatt visszavonja javaslatát, holott meg van győződve arról, hogy ezek az írásjelek igenis egy családba tartoznak.

„A székely–magyar rovásírás kazárosítására tett bárdolatlan kísérlet tehát tetten lett érve” –hívta fel a figyelmet nemrég a Magyarok Világszövetsége. Július 13-án kiadott közleményükben az ellen tiltakoznak, hogy a Magyar Szabványügyi Testület Rovás munkacsoportja olyan beadványt készített a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnek (ISO), amely együtt kezeli a székely–magyar, a Kárpát-medencei és a kazáriai rovásírás jelkészletét.

A Rovás munkacsoport feladata az volt, hogy készítse elő a rovásírás betűkészletének nemzetközi számítógépes szabványosítását (Unicode), és a rovásírás jeleinek is legyen egységes karakterkódjuk. A munkacsoport alakuló ülésén a világszövetség rovásírás-bizottságának tagja, Gyetvay György Gergely történész, informatikus rákérdezett arra „a nagy felháborodást kiváltó kísérletre”, amely össze kívánná mosni a székely–magyar rovásírást a kazáriai rovásírással. Ezt az MVSZ állítása szerint a munkacsoport tagjai tagadták. Az ülés után azonban az MVSZ képviselői rábukkantak a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet honlapján Hosszú Gábor január 11-én beküldött beadványára, amelynek címe ez: „Fölülvizsgált javaslat a székely–magyar rovás, a Kárpát-medencei rovás és a kazár rovás jelkészleteinek szabványosítására”.

Ha már a magyarság szóba került, emellett az apró kis gyöngyszem mellett ne menjünk el szó nélkül! Mondjuk úgy, hogy mindannyiunk okulására.

„A székely–magyar rovásírás kazárosítására tett bárdolatlan kísérlet tehát tetten lett érve”

Higgyék el nekem, én magam nem vagyok egy agresszív ember, talán a béke barátjához, s egyben a csizmacsinálás érdemkoszorúzta müvészéhez, Barja uramhoz vónék hasonlatos, de ily mondatokat olvasván – még ha maga Patrubány is írta le – olyat vernék az illető kezére, hogy darab ideig biztosan elmenne a kedve attól, hogy billentyűzet eszközlésével akár egy bötűt is lepötyögjön a nagy nyilvánosság számára, az hétszentség!

Asszem eztet híjják mifelénk szenvedő alaknak, vagy valami efféle. Bizonnyal van is helye a magyar nyelv- és irodalom csodálatos égisze alatt, de hogy nem itt, s nem így, abban én egészen biztos vagyok. Ott van például a „tetten érték”, amibe példának okáért nem törik bele az ember füle rögtön elsőre. Mit mondjak, ez tényleg szenvedő! Szenvedünk az igénytelenségtől, amikor ilyent olvasunk, ráadásul hivatalos közleményben.

Azér’ érezzük a dolog diszkrét báját, igaz? Pont a kazárral! Hát mi mással is kerülne egy kalap alá, Istenben szeretett felebarátim, ha nem pont a kazárral? Ha már a kereszténységet elzsidósították, ezzel miért ne tennék meg ugyanezt? Hiszen a fősodratú (mai internesönel trendi szóhasználattal: mainstream) kommunikáció szinte mindenütt zsidó-keresztény kultúrkörről beszél, holott a magyarság már a Nyugathoz való csatlakozás előtt is a gnózis birtokában gyakorolta a valódi, a jézusi kereszténységet, erről tanúskodik az akkori „békemenet” vonulási útvonalán talált számtalan mellkereszt is.

De megyünk tovább.

Orbán a „tandíj ellensége” akar maradni

„A tandíjnak ellensége vagyok, és az is maradok” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Fidelitas vezetőivel és tagjaival folytatott keddi budapesti megbeszélésen.

Egy olyan pénzügyi szisztémát kell kialakítani a felsőoktatásban, hogy akik egyetemre, főiskolára járnak, kedvezményes diákhitellel tudják finanszírozni magukat – mondta a kormányfő, aki hangsúlyozta: nem a tandíj, hanem egy olyan rendszer mellett érvel, amelyben az állam a szegényebbeknek is megadja – egy hosszú lejáratú kölcsönön keresztül – azt a lehetőséget, hogy saját magukat kiiskolázzák.

Forrás: eduline

Nos, egy olyan országban, ahol a lakosság túlnyomó része már elszegényedett, de legalábbis a kevésbé tehetősek közé tartozik, kétségkívül rendkívül érdekes, egyben elgondolkodtató egy ilyen kijelentés.

Miről is van szó?

Nem másról, mint arról, hogy az eljövendő nemzedékeket már fiatalon hozzászoktassák ahhoz, hogy a létezés, az életben maradás csak eladósodva, hitelből képzelhető el, mi több, az eladósodás, az eladósodottság az élet természetes velejárója! Miről is beszélt a miniszterelnök? Hogyan is finanszírozzák az egyetemre járók – tehát az összes egyetemre járó!, vagyis mindenki, aki a felsőoktatásban tanulmányokat folytat – a költségeiket? HITELBŐL! Kedvezményesből, természetesen, de azért még is csak hitelből! Piciny összeg, sok évre elosztva, nem megerőltető! Befér mellé még néhány másik, mondjuk úgy, nem annyira kedvező hitel is. Mire észbe kap a szerencsétlen adósrabszolga, életre szóló szerződést kötött mammonnal, ráadásul olyat, aminek lényegi, apró-betűs részét folyamatosan át- és újraírhatják – érdekeiknek megfelelően akár visszamenőleges is –, egyes forradalmi attitűdökkel megáldott kormányok.

És nem akad széles e hazában egyetlen újságíró, vagy riporter sem, aki merné venni magának a bátorságot, odaslattyogna a kormányfőhöz, vagy legalább Hoffmann Rózsához, hogy tessenek mondani, esetleg „B”-változatként nem fordulhatna elő olyan megoldás, hogy annyi pénzt hagynának az embereknél, amennyiből saját maguk ki tudnák fizetni a gyerek taníttatását? Ez fel sem merül. Még gondolati szinten sem!

Ilyen riporter vagy újságíró természetesen nincs, hiszen abban a pillanatban repülne az állásából. A mindenkori hatalom nem szereti a kényes kérdéseket feltevőket, vagy témákat szóba hozókat, ahogyan arra legutóbb a nemzetinek mondott Echo Televíziónál láthattunk eklatáns példát, úgy kirúgják az illetőt, hogy a lába sem éri a földet, még a nézőktől se búcsúzhat el.

Túl sok a „véletlen” egybeesés, a kelleténél jóval többször követik egymást túlontúl érdekes módon az események. Lassan, de biztosan egymás mellé kerülnek a kirakós-játék darabkái, és ez még akkor is így van, ha a szorgos kezek minduntalan azon fáradoznak, hogy semmiképpen se álljon össze a teljes kép. Egyes darabokat ideiglenesen a játéktéren kívülre helyeznek, oda, ahol szerintük biztosan nem találják meg, de legalábbis a kutya sem keresné azokat. Más darabokat, amik már a helyükre kerültek, utólag kiszednek onnan, elforgatva, vagy a fejük tetejére állítva őket egészen máshova tesznek vissza, mondván, ez passzol ide.

Az öntudatosabbja – és a politikából kiábrándultak egyre növekvő tábora ezt mutatja – már egyre nehezebben, vagy egyáltalán nem vevő az efféle „kész átverés show”-ra, de egyre inkább kész arra, hogy büntessen. És nemcsak a beígért elszámoltatás elmaradása miatt! Már-már komikus az a Budai Gyula nevével fémjelzett izzadságszagú próbálkozásdömping, mely eredménytelenségével egyre inkább Keller László közpénzügyi államtitkár áldatlan tevékenységére hajaz.

Az igazi baj az, hogy még mindig nem bukott meg a rendszerváltás rendszere. A politikum – lévén ez a status quo biztosítja számára pozícióját minden tekintetben – homokba dugja a fejét, egész egyszerűen nem hajlandó tudomást venni a valóságról. Csak egy példa: cigánybűnözés, mint olyan, de még csak cigányok által elkövetett bűncselekmény sincs! Nem létezik, mert nem létezhet! Bűncselekményeket kérem tisztelettel magyar vagy külföldi állampolgárok követnek el!

A jelenlegi hatalom, akárcsak elődje, legfeljebb kevésbé drasztikusan és némileg árnyaltabb formában, továbbra is egy bukott rendszerhez ragaszkodik, és mellette kitart a végsőkig. Toldozgatják, foldozgatják, de elvetni nem akarják. Vagy talán nem merik? Az is lehet, hiszen akkor kiderülne, hogy amit egész eddig mondtak, de legfőképpen amit tettek, az mind hazugság volt.

Mindaddig, amíg ebben az országban a hatalmat csak és kizárólag olyanok gyakorolhatják, akik a legtöbb kárt és hátrányt okozó Európai Unióhoz hű csatlósok, nekünk csak a modernkori adósrabszolgáknak szánt diribdarab „valóságok” jutnak, nem engedik, hogy a dolgokat összefüggésükben szemléljük, s ez alapján vonjuk le következtetéseinket, majd hozzuk meg felelős döntéseinket. Felelőtlenségükkel felelőtlen létezésre kárhoztatnak bennünket, akár egy egész életre eladósítva, az általuk odarakott bábfigura pedig szüntelenül szajkózza a neki betanított szöveget, mely szerint a (visszafizethetetlen) államadósság csökkentése a legfontosabb feladat. A visszafizethetetlen szót azért tettem zárójelbe, mert ez a szó volt az, amelyik hiányzott a miniszterelnök úr által mondottakból. Nem tudta, vagy ha tudta, nem akarta, vagy még inkább nem merte kimondani azt, amit rajta kívül már mindenki más tud, és Drábik János már ki is mondta, nevezetesen, hogy ez az adósság visszafizethetetlen, következésképpen nem is kell visszafizetni! Én magam legfeljebb annyit tennék még hozzá a magam szerény módján, hogy ne is törekedjünk rá, hogy visszafizessük, visszafizettük már ezt éppen elégszer.

A visszafizethetetlen adósság visszafizetésére tett kísérlet minden bizonnyal valahol a lehetetlenséget szimbolizáló sziszifuszi jelző magasságaiban tartózkodik.

A legfontosabb, hogy a megfelelő helyen a megfelelő időben tegyük fel a megfelelő kérdéseket! Akkor is, ha leszoktattak bennünket a kényes kérdések feltevéséről!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő