Czeglédi Andrea: „Ígéret éve” – 2026.
Az „Ígéret éve” – ez a cím ragadta meg a figyelmemet ma, és gondolataim azonnal tovább szőtték a jelentését. Ízlelgettem apránként, ahogyan a jó bort szokás és ezernyi szálon indultam el. Kis idő múlva elolvastam az alatta lévő bejegyzést. Meglepődve vettem tudomásul, hogy a cím, amit a Szatmári Egyházmegye oldalán olvastam, teljesen mást takar, mint amit odaképzeltem, mégis, a „coda” megegyezik.
Alig kezdődött el az újév és máris mindenki találgat, hogyan alakul. Találgatni azonban nem egyszerű, hiszen senki sem dicsekedhet előrelátással. Váteszek ritkán születnek, ezért tanácsosabb szigorúan a tényeknél maradni.
Nehéz év vár ránk, hiszen a világ újra őrült háborús hangulatban tobzódik. Itt-ott már eddig is fellángolt és zajlik, csakhogy ezt a tüzet nem eloltani készülnek, hanem tovább szítják. A kisebb-nagyobb háborúk rettenete majd minden kontinenst érintett az elmúlt évben és folytatódik idén is, de számunkra mégis Európa sorsa a legaggasztóbb.
A szomszédságunkban háború zajlik. Indokolatlanul régóta, indulatlanul túl sok az áldozat, a szenvedés és indulatlanul túl sokba kerül az európai nemzeteknek is. A háborús folyamat azonban szintet lépett. Európa háborúra készül Oroszország ellen. Azzal az Oroszországgal készül megküzdeni, amelyet Európának még sohasem sikerült legyőznie. Fegyvereket gyártanak, hatalmas üzemek gyártósorait alakítják át hadifelszerelés gyártására alkalmasnak és egyes államokban behívókat osztogatnak. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy amit legyártanak, azt előbb-utóbb használják is és most ehhez gyűjtik az „emberi erőforrást”, mint elengedhetetlen alapanyagot. Mindeközben, küzdenek a saját, határaikon önként beengedett ellenséggel is, akik minden téren igyekeznek kiszorítani az évszázadok óta ott lakókat. A mérleg nyelve erősen a migráció által odahordott szedett-vetett horda oldalára billen…
Nekünk, magyaroknak sincs mivel kérkednünk, itt, a Kárpát-medencében. Északon a soha nem volt állam nyomorgat minket elvakult sovinizmusa, kollektív bűnösség esztelen vádjával, olyan törvényt szem előtt tartva ma, a XXI. század Európájában, amihez képest még a nácik is csupán lelkes amatőröknek tűnnek.
Északkeleten a magyar férfiakat hurcolja a megszálló állam a front húsdarálójába, úgymond a megszálló állam ellen, elvárva tőlük, hogy életüket áldozzák a hazáért… az ő hazájukért – hűségből és hazaszeretetből. Még végig gondolva is paradoxon, magyar testvéreink azonban ebben a valóságnak nevezett torzulásban élnek.
Délen a szerbek sovinizmusa változatlan. Igyekeznek eltörölni mindent, ami nem illik a szerb nemzetállam hazug képébe.
Erdélyben és a Partiumban egy újabb bukaresti, rabló bábkormány igája alatt küszködnek a mindennapokban. Az éppen aktuális ígéretbajnokok megválasztatása pedig, olaj volt a román sovinizmus sohasem kihunyó tüzére. Eddig nem létező adók és adóemelések nyomorítják a népet és félő, hogy a többség dühe, amely a megszorítások és az áremelések miatt napról-napra fokozódik, ügyes irányítással ellenünk fordul, hiszen a választáskor azt hazudták országszerte, hogy mi, magyarok voltunk a győzelmet eldöntő mérleg nyelve. Szóval, „van baj elég”, ahogyan a székelyek mondják…
Csonkahonban sem rózsás a helyzet. Tavasszal választás lesz, és csupán imádkozhatunk, hogy ne legyen egy újabb Károlyink, aki odadob egy Kun Béla reinkarnációnak bennünket. A nép már most egymásnak feszül, lincshangulatban és nincs, aki ezt a gyűlöletáradatot leállítaná.
Miért írom mindezen tények ellenére, hogy ez „az ígéret éve”? A rövid válsz talán meghökkentő. Minél rosszabb, annál jobb.
Habár, a jó sohasem hirdeti magát olyan harsányan és nincs rikító reklámja, egyre többen ismerik fel azt, hogy ebben a káoszban egyedül Krisztus a biztos pont, a remény. Nem várhatjuk, hogy ebben az életben megtapasztaljuk a Mennyországot és azt sem, hogy a bárány együtt legeljen az oroszlánnal. Ám, ígéretünk, reményünk van arra, hogy megváltást és üdvösséget nyerjünk. Hitünk pedig arra sarkall a nehéz órákban, hogy imádkozzunk a kegyelemért és bűneink bocsánatáért.
S.D.G.!
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
