Czeglédi Andrea: Gondolatok Nagyhétre

Ma, Virágvasárnap van, gyönyörű, ragyogó napfény világította meg a kicsike templom előtti hívősereget, meleg fényben fürdött a nagy csokor barka és a pap, mint minden évben, megszentelte, a hívők kezében lévő ágakkal együtt. Az emberek derűs arccal énekelték végig a rövid körmenetet, majd a mise a templomban folytatódott.

Az Evangéliumot – Lukács apostol sorait –, hallgatva és a zsúfolásig megtelt templomban szemlélődve önkéntelenül is elgondolkodik az ember, hogy hogyan romlott meg ennyire a világ? Hiszen, a templom tele van. Idősek és fiatalok, gyermekek hallgatják az Igét. Hol és mi romlott el, hogy ide jutottunk? Egy küszöbön álló újabb világháború, gazdasági háború, ember által generált járványok és népirtás, ateizmus, teljes erkölcsi züllés nyomorítja az emberiség lelkét és mindennapjait. És mi, Krisztusban hívők, bár érzékeljük ezt a pusztulást, valahogyan úgy érezzük, mi kívülállók vagyunk, csupán áldozatnak érezzük magunkat. Mi nem követünk el hatalmas bűnöket. Mi nem gyilkolunk, nem vagyunk rablók, nem gyalázunk másokat, nem züllünk. Gondos családapák és családanyák vagyunk, gyermekeket nevelünk, dolgozunk, segítünk a szomszédnak, adományozunk, imádkozunk és templomba is járunk.

Hogyan lehet hát, hogy annak ellenére, hogy a többség látszólag kisebb bűnökkel él, mégis itt tartunk manapság? Bár, a válasz látszólag bonyolult, ha alaposabban a lelkünk mélyére nézünk, megérthetjük, mi okozza ezt a válságot.

Először is, a ma emberéből hiányzik az alázat. Eltelünk önnön büszkeséggel, vélt nagyszerűségünk magunk kreálta dicsfényével, ahelyett, hogy naponta hálát adnánk a Fennvalónak a tőle kapott talentumokért. Ehelyett, inkább rohanunk és kapzsin gyűjtögetünk, félredobva a saját lelki békénket és a családunkkal töltött értékes időt. Egyre inkább érezzük a lélek kiüresedését, amelyet az elmélkedés és az ima, az Istennel töltött idő hiánya okoz. Tehetetlen haragot érzünk azok iránt, akik felszámolják egy valaha még élhető világ utolsó maradványát, de gyáván lapítunk, hallgatunk, mert rettegünk attól, hogy mártírokká válhatunk, inkább árnyékkereszténységet vállalunk. Naponta hajtunk, az egészségünk, a fiatalságunk, sokszor a családunk is rámegy, a gyermekeink kezelhetetlenné válnak, rongy emberek válnak példaképeikké, és amikor megállunk egy pillanatra, látva ezt a hatalmas csődöt, irigykedve gondolunk mások vélt sikerére, vagyonára, hírnevére, szerencséjére. Amikor mindettől szabadulni vágyunk, a lazítást és a vigaszt ócska szórakozásokban keressük, kitörünk otthonunk magunk teremtette monotóniájából és erkölcstelen, buja tettekre vetemedünk. Mások az örömüket, a megteremtett látszólagos jólétet a testi örömökben, a nyaralásokban és a nagy zabálásokban próbálják keresni, ami egy idő múlva nem csupán a lelket nyomorítja, hanem a testet is. Sokan hírből sem ismerik a jól és becsülettel elvégzett munka örömét. Ők azok, akik mindenre rávágják, hogy „jól van az úgy”, bár, ez korántsem igaz. Ami lustaságuk jelmondata, az másoknak bosszúság, többletmunka, veszteség. Mások életét nehezítik meg ezek a lusta és igénytelen emberek, akik a kapott talentumokat sohasem szaporítják, inkább veszni hagyják… elássák.

Ezeket a látszólag hibának tűnő tulajdonságokat, gondolatokat, szavak, cselekedeteket és mulasztásokat számba véve, rádöbbenünk, hogy a hét főbűnt soroltuk fel. Van tehát, amiért bűnbánatot tartanunk… Imádkozzunk azért, hogy Krisztus hatalmas, isteni áldozata ne váljék hiábavalóvá a mi életünkben. Nem késő, hiszen Nagyhét következik. Csendesítsük hát el a bennünk harsogó mindennapok dübörgését és kezdjünk bűnbánó, hálaadó imába. Érezzük a homlokunkon a Hamvazószerda hamuját, könyörögjünk megbocsátásért és ismerjük fel a Teremtő Szentháromság mindenekfelettiségét. Így, ha a világot nem is, de talán a lelkünket és a családunk, szeretteink lelkét is megmenthetjük.

Kívánom, hogy fedezze fel mindenki a benne lakozó gyermek tiszta lelkét és ajánlja az Úr Kegyelmébe azt, hogy ujjongva ünnepelhesse a Feltámadás csodáját és rá is kiáradó örömét – Krisztus győzelme felett.

Lélekben felemelő Nagyhetet és Áldott Húsvétot kívánok mindenkinek!

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kiemelt kép: Pillanatkép Mel Gibson Passió c. filmjéből