![Kiemelt kép: Izrael a háború kezdete óta több gázai templomot is célba vett, köztük a görög ortodox Szent Porphyrius templomot, amely a világ harmadik legrégebbi temploma. [Getty]](https://internetfigyelo.com/wp-content/uploads/2025/11/kereszteny-templom-Gazaban.jpg)
Czeglédi Andrea: Advent a „digitális világ” árnyékában
Manapság mindent pénzben mérnek, még az embert is. Pénzért dolgozunk és a pénztől várjuk a boldogságunkat is. Közben lassan, szinte észrevétlenül beköszönt az Advent, a várakozás időszaka és a mai kor boldogtalan embertömege valóban várakozik. Várja az ünnepeket, az év végét, a szigorúan kimért szabadságát, az év végi jutalmat, a plusz pénzt, ami ilyenkor esedékes. Várja, hogy Karácsonykor elmenekülhessen, otthagyva egy szürke élet szürke hétköznapjait.
Menekülni szeretne az arctalan tömegből és ezért sokan drága pénzen jegyet váltanak az ugyanúgy menekülő tömegbe. Mások pénzért igyekeznek szeretet venni. Drága kütyükkel akarják megváltani családtagjaik szeretetét. Gyermekeik lassan hozzászoknak – mert így nevelik őket –, hogy pénz nélkül nincs szeretet. Bevásárlás dömping, internetes rendelések tömkelege, hajszolt futárok, bosszankodó, fáradt, sokszor durva modorú emberek jellemzik ezt az időszakot és egyre gyakrabban hallhatjuk, hogy a legtöbben ki nem állhatják a Karácsonyt.
A várakozás a feldíszített fa körüli csomagbontásban éri el a csúcspontot, amit legtöbb esetben bénult fáradtság és az üresség érzése követ. Az emberek teli hassal, de kiüresedett lélekkel ülnek és valahol, legbelül csalódottak.
Pedig, a Karácsony nem erről szól, hiszen az Advent csodavárás. Csodavárás, amit felnőttként is csupán tiszta, gyermeki lélekkel lehet igazán átélni. És igen – nagy kezdő betűvel leírva az Adventet és a Karácsonyt, áthágva a helyesírás jelen szabályait. Csendben, mélyen legbelül várni és reménykedni az isteni csodában, a megtestesült isteni lényben, Krisztusban. Várni, hogy Karácsony estéjén ujjongó örömmel adhassunk hálát azért, hogy Ő miattunk emberré lett és közben buzgón imádkozni, hogy méltók lehessünk az Ő szeretetére és áldozatára. Ez a várakozás nem az idei év decemberéről szól. Ez a vágyódás időtlen.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy csupán az adventi időszakban fontos és betartandó a Krisztus iránti vágyódás, az ima és a hála érzése. A hétköznapokban kiüresedik a lelkünk, amikor a terhek szinte megroppantanak, amikor megállni sincs időnk, érezzük, hogy valami hiányzik. A hiány érzete motoszkál bennünk akkor is, ha valamiben éppen örömünket leljük. Az Isten utáni sóvárgás mégis akkor válik igazán hangsúlyossá, ha a bajok a vállunkat nyomják, ha betegség vagy egyéb kínunk közepette kiutat már nem lelünk, Ekkor jön el az a pillanat, amikor ijedt gyermekként keressük a Megváltót, némán kiáltva nevét az álmatlan éjszakába és akárcsak Adventben – várjuk a csodát. Csupán akkor várjuk a csodát, amikor a magány rémülete járja át a lelkünket.
Pedig, mennyire felemelő volna számunkra a hála érzése, amikor megköszönnénk naponta az új napfelkeltét, a nap felragyogó sugarait, az erőt az izmainkban, az akaratot, amelyik tovább hajt minket minden egyes napon, minden egyes percet, amit szereteteinkkel együtt tölthetünk és a gondviselő segítséget, amely naponta tetten érhető mindannyiunk életében! Mennyivel másabbak, jobbak lehetnénk, ha betartanánk azokat az egyszerű utasításokat, amelyekre létünk feltételeiként kéne tekintenünk!
Áldott, csendes, imával töltött adventi várakozást kívánok hát, minden Krisztusban hívőnek és kívánom, hogy legyen teljes életünk minden egyes napja a lelkünkben érzett hálával és a Krisztus iránt érzett várakozással!
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
